Somogyi Néplap, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-10 / 59. szám

Yaoérnap, 1968. március 10. 5 SOMOGYI Kf PLJIP A balatonendrédiek az idén 15 holdon termelnek sárgaré­pát. Képünk: Munkában a vetőgép. A kőrőshegyi Jobb Elet Tsz 150 holdnyl szőlőterületén be­fejezték a metszést. (Fotó: Cservenka.) Vallásos vi — vallásos emberek EGY ÖTÖDIKES KISLÁNY _e^e---------------------------------- gyak­ran eszembe jut. Szülei a mos­tani tanévben is beíratták hit­tanra, a gyerek azonban meg­tagadta a hittanórák látoga­tását. »-Vagy az úttörő — vagy a hittan«... Jöttek az atyai pofonok, és mentek a kétségbeesett szülők hol az osztályfőnökhöz, hol a gyerek lelkipásztorához — tanácsért. Végül is beletörődtek: hagyni kell a kislányt, legyen úttörő — egészen... A zon gondolkodom, hogy ez a gyerek — korát meghazud­toló fogékonysággal — meg­vívta a maga harcát. Neki si­került. Egyedi eset, tudom. Mit sem változtat százak és ezrek: fia­talabb és idősebb pajtásai lel­ki kettősségén, amelynek ha­tásai sokszor már óvodáskor­tól megérintik a gyerek bonta­kozó tudatát. Hol a vallásos nevelés szülői, nagyszülői pressziója, hol az iskola és az úttörőmozgalom tudatos, ma­terialista világképe nyomán. Hol meg esetleg az éppen val­lását gyakorló pedagógus ki­ábrándító élményével. Vajon milyen világkép formálódik bennük ilyen módon? Kétségtelen, világnézetünk nem pedagógiai kérdés. Hatá­sában ebből mégis a nevelés területén a legtöbb a konflik­tus, probléma. S ez érthető is, miután társadalmunkban az emberek egy jelentős része a szocialista, egy másik része az idealista világnézetet vallja magáénak. Egy harmadik ré­sze pedig »ügyeskedik«, va­gyis érdeked szerint hol ez, hol az... Pedagógiai Hatá­sukban eme kétlaki világné­zetű emberek igen veszélye­sek Különösen szülői minő­ségükben. »Helyezkedésre«, kétlaki életre és gondolkodás­ra és — akarva-akaratlanul — cinizmusra, hazug befeléfor- dulásra, meghasonlásra neve- l:k saját gyerekeiket. Világnézeti állásfoglalásuk­ban nagyjából-egészéből így oszlanak meg nálunk az em­berek; ilyen lehet a fiatalság előtt a felnőttek világa a na­gyobb, teljesebb világkép — és benne az ember, a lét és a tudat viszonyának — tükré­ben. Átmeneti korszakban élünk, a szocializmus fölépítésén dolgozunk. Valamennyien — olykor a családi közösségben is — azonos vagy különböző világnézetűik, egymás mel­lett. Marxisták és vallásos hi- tűek, »ügyeskedők« és »he- lyezkedők« egyaránt. Össze­tart bennünket sok közös, egyéni és társadalmi célunk, munkánk, alkotó akaraturik és sok tekintetben éppen az is, hogy világképünk alapve­tő kérdéseiben azonos vagy különböző nézeteket vallunk. Sokunkban a múlt hajszál­gyökerei olyan mélyre ágaz­tak szét, hogy meg sem kí­sérlik, nem is akarják már kiszakítani őket. Mégsem in­nen, tehát nem az egyéntől ered a vallásos világnézet problematikája. A társadalmi tudat, a közgondolkodás, a hagyományok ellentmondásai­ban jelentkezik az idealista világnézet a társadalom köz­vetlenül és elevenen ható visszahúzó erőiként. fi VALLÁSOS EMBEREK «1 része értelmileg is, nagyobb tömegük azonban csupán ér­zelmileg kötődik idealista hi­téhez. Falun különösképpen érezhető még a tradicionális elemek, érzelmi motivációk hatása. Nehezen áttekinthető, bonyolult összefüggésekre utalnak ezek az érzelmi hatá­sok és konvencionális kötött­ségek, főleg a szertartások (.házasság, születés, temetés, bérmálás stb.) esetében. Ki­terjedt a rokonság és hihetet­lenül nagy még a »megszóld?« ereje. Következésképpen akár aktív részvevőként, akár In­direkt módon sokat (a Kare­nina Anna Levin hercegének sorsában osztozva) úgy érzik, a szülők, rokonok miatt »kénytelenek« vállalni a — nemegyszer lelki válságot okozó — szertartást, meggyő­ződésük ellenére is. Az eszmei harc másik sajá­tos területe az iskolai oktató­nevelő munka s ennek része­ként a hitoktatás fakultatív jellege is. A vallásos befolyás csökkenő tendenciát mutat is­koláinkban. Törvényes kere­tek között változatlannal (csakúgy, mint 1945 előtt) he­ti két órában tanulhatnak hit­tant az erre béiratott gyere­kek. Van azonban olyan so­mogyi község is, ahol 60 szá­zalékról a zéruspontra csök­kent a számuk, egyik tanév­ről a másikra. A marxista vi­lágnézet hatása lenne ez? Nem. Ezek a gyerekek csopor­tosan és meglehetősen nagy számban vesznek részt az egy­ház belső ügyének tekintett vasárnapi katekizmus-félórá­kon, ahol »leckét« kapnak a hittankönyvből... A vallásos ideológia terjesz» tésének új módszerei közé tar­toznak sok helyütt a hitoktató irányításával folyó klubszerű foglalkozások is. Ezeken a fia­talokat közös tv-nézéssel, le­mez- és rádióhallgatással, vi­tákkal neveli, tanítja saját ideológiájára a katolikus egy­ház. Iskoláinkban az oktatási re­form és a nevelési terv alap­ján formálják tanulóifjúsá­gunkban a szocialista ember­re jellemző vonásokat. Neve­lőink többsége meggyőződés­sel, a tudományos világnézet alapján végzi ezt a munkát Fiataljaink — világnézeti ál­lásfoglalást is tükröző — ma­gatartása, önzetlen, szép ak­ciói (pl. politikai demonstrá­ciók, építőtáborok stb.) gyak­ran tanúsítják, hogy nem is rosszul. Vitáik, klubrendezvé­nyeik és egyéb megnyilvánu­lásaik azonban mást is jelez­nek. Azt, hogy éppen a kor­szerűség terén, a marxista vi­lágnézeti műveltség megszer­zésében, zavaros nézeteik tisz­tázásában akad még pótolni­való. Pedagógusaink ezen a téren sokat, jóval többet tehet­nének. Mindenekelőtt egyéni­ségük, határozott és tudatos marxista állásfoglalásuk pél­dájával; a fölvetődő ideoló­giai kérdésekre való fogékony és meggyőző reagálásukkal. A nevelőmunkában mind a ter­mészettudományos mind a hu­mántárgyakban szinte vala­mennyi oktatási óra felkínál­hatja erre a maga lehetősé­geit, csakúgy, mint az úttörő- és KISZ-foglalkozások, szak­köri munkák, filmek, irodal­mi művek, tv-műsorok. Ez utóbbiakról is érdemes volna gyakrabban szót váltania a fiatalokkal a pedagógusnak, ha némelyik osztályfőnök, szaktanár tájékozottsága a mai irodalom és művészetek kér­désében nem maradna a ta­nítványoké alatt. A két világnézet eszmei harcában a vallás tanításával szemben sajátos szerepet kap az iskolán kívüli népművelés. A szocialista tudat formálása — a maga eszközeivel — a népművelés valamennyi ágá­nak feladata. A népművelők (többségük pedagógus) mű­veltségén, fölkészültségén mú­lik, milyen eredményre ju­tunk. Közvetlenül a legtöbbet mégis az ismeretterjesztés elő­adói tehetnek a világnézeti nevelőmunkában. Ezt a tö­rekvést persze előkészítheti a helyi kulturális tervezés is, amennyiben a természettudo­mányos világképet formáló té­mák kellő arányban kapnak helyet a falu művelődési ter­vében. Sajátos, átmeneti korszak­ban, esymás mellett élünk, dolgozunk, alkotunk: különbö­ző és azonos világnézetű em­berek. Többségünk vallja, ha úgy adódik meg is vallja, meg is védi szocialista nézeteit a világról és benne az ember helyéről, szerepéről; nem szű­nő harcban a tudománytaian, misztikus, a haladást gátló idealista nézetekkel. Vitáink naponta is adódhatnak ember­társainkkal. Munkahelyen, társaságban, nemegyszer csa­ládban is. Van, aki visszahú­zódik az ilyen vitától, van, aki helytáll benne. OSZTÁIYBEFC EZ ÍS, sajátos — formá­ban. Ideológiai, eszmei harc ez a múlt maradványai, a vallá­sos emberek vallásos nézetei ellen, a társadalmi tudat küz­dőterén. Végső célunkért az emberért — a felnövő szocialista társa­dalomért. Wallinger Endre Rákkutató központ épül Lyonban Európai rákkutató központ épül Lyonban, 8000 négyzet- méternyi elkülönített terüle­ten. A tízemeletes épület 30 laboratóriumában mintegy 100 rákspecialista dolgozik rrrajjd. A kiadások évi összegét az Egészségügyi Világszervezet 6 millió francia frankban álla­pította meg. Ehhez a tagálla­mok — Szovjetunió, Egyesült Államok, Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Anglia, Franciaország. Izrael, Ausztria — 750—750 000 frank­kal járulnak hozzá. Már meg­kezdte működését a központ tudományos tanácsa, amely­nek tagja a moszkvai Blohin tanár mellett Taylor (Toron­to), Hamperl (Bonn) és Mat hé (Párizs). PINTÉR ISTVÁN: ég&hildt 4. ZAVAR A SZERTARTÁSBAN Montenuovo herceg, főudvarmester azon­nal utasítja az udvari pénztárt: az új szárnysegédnek fizessenek ki 4000 korona felszerelési járadékot, hogy az udvari szol­gálatra bérende:-’.ked 1ie sen, s a rendes tern- gerésztiszti fizetésen fi lül az udvari szolgá­lati ideje alatt folyósítsanak részére évi 4800 korona udvari pótdíjat. Tisza István támogatása mellett a jósze­rencse a legfőbb oka annak, hogy a megle- hető.en lassan előreléphető és az addigi, csaknem negyedszázados szolgálata alatt mindössze korvettkapitányi rangot elért ten­gerésztiszt az udvarhoz kerül. Ferenc József­nek négy szárnysegéd áll rendelkezésére. Ezeket úgy válogatják össze, hogy a leg­főbb fegyvernemek képviselje legyenek, s arra is gondosan vigyáznak — hiszen őfel­sége nemcsak osztrák császár, hanem koro­nás, a magyar alkotmányra felesküdött ma­gyar király is —, hogy a szárnysegédek kö­zött mindig legyen egy magyar származású is. A szárnysegédi tiszt betöltésének felté­tele, hogy a kiszemelt tudjon lovagolni és tökéletesen beszéljen németül. Megkívántak némi jártasságot a vadá zat tudományában is, hiszen őfelsége szenvedélyes vadász. Hor­thy tökéletesen beszél németül, jól lovagol, ért a vadászathoz. 1909 őszén pedig Paar gróf, a főhadsegéd olyan szárnysegédet ke­res Ferenc József számára, aki magyar szár­mazású és a tenegrészetnél szolgál. Hol ta­lál olyan tengerésztisztet, aki magyar szár­mazású, tökéletesen beszél németül, jó va­dás? és kiválóan lovagol? Nem nagy a vá­laszték. Kapóra jön, hogy Tisza István fel­hívja a figyelmét Horthyra. A kenderesi nemes fia ismerkedik az ud­vari élettel. Ferenc József, amikor számy- segédje lesz Horthy, már állandóan Schön- brunnban lakik. Az uralkodó, aki tizen­nyolc esztendős volt, amikor trónra lépett, és tizenkilenc, amikor vérbe fojtotta a ma­gyar szabadságharcot, a nyolcvanadik élet­év betöltéséhez közeledik, de rendkívül szí­vóssággal végzi királyi munkáját. Rendsze­rint már reggel ötkor, nyáron négykor vagy fél négykor kel. A kabinetiroda és a kato­nairoda ügyiratait már az íróasztalán ta- álja, mert azt előző este od-’készítik szá­mára. A két főhadsegéd fél kilenc tájban foglalja el hivatalát. A szárnysegéd első dolga rendszerint az, hogy pontosan kilenc órakor bejelentse Paar grófot, akinek le­hallgatását Bolfras báró referádája követi. Utánuk következnek a főhercegek, majd a miniszterek, s a vezérkar főnökei. Villás- reggeli után Ferenc József sétát tesz a kert elzárt részében, aztán ismét íróasztalához ül, ahol fél hatig dolgozik. Rendszerint az író­asztalánál vacsorázik hat óra tájban. Horthy Miklós könnyen beleszokik a nem túlságosan megerőltető szolgálatba. A szárnysegédek — négy teljesít szolgálatot — közül havonta kettő naponként váltja egy­mást a szolgálatban. A harmadik ez alatt a hónap alatt szabadságot élvez, míg a ne­gyedik különleges megbízatásakra, például magas vendégek kíséretére áll készen. Egy hétéin kétszer, reggel hét órakor Fe­renc József kocsiba ül, hogy a Hofburgba hajtson, ahol általános kihallgatást tart. A Sorrend megállapítása a szolgálattevő szárnysegéd feladatai közé tartozik. Horthy számára nem könnyű az udvari szertartás szerint megállapított rangsorban eligazodni. A megjelentek között hercegek, egyházi méltóságok, szolgálatban levő és volt mi­niszterek, külföldi előkelőségek, azonkívül tisztek' is szerepelnek. A protokoll okozta fejtörés fáradságáért bőségesen kárpótolja Horthyt, hogy számos olyan főúrral, befo­lyásos személyiséggel ismerkedhet meg, akikkel különben aligha találkozhatott vol­na Ferenc József — elfogadva a magyar ko­ronát — nagy súlyt helyez arra, hogy ma­gyar királyként viselkedjen, aki magyaror­szági alattvalóit Bécsben különös szeretet­tel, honfitársként, de házigazdaként is fo­gadja. E célból a Bécsbe érkezett magyar főuraktól, ha a színe elé kerülnek, mindig megkérdezi: — Hogy tetszik önnek Becs? Megvárja a válasz első három-négy sza­vát, s aztán egy kézmozdulattal az illető tudtára adja, hogy az audeneia befejeződött. Gyakori látogatója a császárnak Tisza István, akiben Ferenc József nagyon oízik. Tisza egyelőre még nem miniszterelnök, csak pártvezér, de az ő pártjából kikerült kormány tulajdonképpeni irányítója. Az agg császár háborúra készül, s több katonát, a katonai költségvetés emelését kívánta Ma­gyarországtól. Tisza vállalkozik rá, hogy a magyar parlamenti ellenzéket, amely aka­dályát jelenti a háborús felkészülésnek, le-' töri. Lépésről lépésre közelíti meg célját. A szárnysegéd őszinte csodálatot érez Tisza iránt, aki a Habsburgok magyarországi bi­zalmasa, hiszen ő maga is feltétel nélkül helyesli gazdája, a császár minden gondola­tát és lépését, s életét csak a monarchiában tudja elképzelni. Horthy otthonosan mozog a bécsi Burg termeiben, amelynek falán ott lógnak a magyar szabadságharcot leverő osztrák had­sereg tisztjeinek képei: Hentzi tábornok, amint Budavár védelmében honvédgolyóíól találva lerogy; a Ceccopieri gyalogságtól Alnoch ezredes, aki a pesti hídfővel együtt levegőbe röpíti magát; a fehér zászlót len­yelő lovas, aki jelenti a császáriaknak, hogy Komárom letette a fegyvert. Ferenc József, aki kiegyezett a magya­rokkal, sőt udvarol az uralkodóosztály leg­nevesebb képviselőinek, szinte barátként tárgyal Tiszával, soha nem távolíttatta el a Burgból azokat a képeket, Amelyek őt ifjúságának dicsőségére, a magyar nemze­tet pedig szabadságküzdelmének szomorú és szörnyű bukásira emlékeztette. S a csá­szárnak meglehetősen nehezére esik, hogy időről időre Magyarországra kell látogatnia. Minden évben néhány hetet Budapesten tölt, a budai Várban, hegy ezzel is bizonyít­sa ragaszkodását másik trónjához. De a bu­dai Várban senkitől nem kérdezte meg. »hogy tetszik önnek Becs?«. Itt más leg- fennségesebb mondóka járta: — Minien natyon szép, minten natyon jo, mintyennel natyon mek fatyok elegedve! Horthy még nem is álmodik róla, hogy egyszer ő lesz a budai Vár ura, akárcsak a gödöllői vadászkastélyé, amelyet a »nem­zet« a kiegyezéskor, amolyan engesztelő ajándékként vásárolt meg Ferenc József számára. Ha a császár és király Magyaror­szágon van, ellátogat Gödöt lőre vadászni, a legtöbbször Horthy kíséretében. Ferenc Jó­zsef itt is szokás szerint szeges cipőt húz, gyapjúharisnyát, kurta bőrnadrágot, szürke lódenkabátot, szarvasagancsból faragott gombokkal és zöld stájerkalapot visel. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents