Somogyi Néplap, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-05 / 54. szám

Kedd, 1968. március 5. 5 SOMOGYI N,ÉPLAf MA MOZIK Vörös Csillag. EGY FÉRFI ÉS EGY Nö. Színes, francia film. Korhatár nélkül. Előadások: 5 és 7 órakor. (6-ig.) Szabad Ifjúság. AZ *ANYAL«< LESEN. Színes olasz—francia film. Korhatár nélkül. (6-ig.) Előadások: 4, 6 és 3 órakor. TELEVÍZIÓ is 1 SV-L Ml: Olvasás. (Alt. lsk. IV. oszt.) Aratósztrájk. K 9.55: Tör­ténelem. (Alt. isk. V. oszt.) A római birodalom, n. rész. — 11.05: Kémia. (Alt. isk. VH. oszt.) A legfontosabb szénvegyü­letek. — 14.30: Olvasás. (Ism.) — 15.25: Történelem. (Ism.) — 16.1#: Kémia. (Ism.) — 17.58: Hí­rek. — 18.05: »Menők és fejek.-« Nyűt tárgyalás ... — 18.55: Esti mese. — 19.05: Verdi: Simone Boccanegra. Opera 3 felvonás» ban. Közvetítés a szegedi Nem­zeti Színházból. A közvetítés I. «tünetében: Kb. 19.30: Tv-hír- adó. — A közvetítés n. szüne­tében: Kb. 30.40: A művészet világából. Indiai vázlatok. Kb. SL.45: Tv-híradó, 2. kiadás. Zágráb 17.45: Rajzfilmek. — 18.05: Hét nap. — 18.20: A világ a képer­nyőn. — 19.00: Komoly zene. — 19.15: Az ötös jelzés. — 20.35: Napóra. — 20.50: Amerikai Wes­tern-film. MÁRCIUS 5 KEDD Adorján A Nap kél 6.17, nyug­szik 17.35 órakor. A Hold kél 8.29, nyug­szik 24.00 órakor. MILYEN LESZ AZ IDŐJÁRÁS? A várható időjárás ma estig: Változóan felhős, párás, a reggeli órákban többfelé ködös idő. He­lyenként, főleg a z ország nyugati felén még ki­sebb havazások. A gyenge, változó irányú szél fo­kozatosan megél‘-ikül, és északnyugatira fordul. A várható legma gasabb nappali hőmérséklet ked­den nulla, plusz 5 fok között lesz. 18.99: Walter és Connie. Angol nyelvlecke kezdőknek. — 18.20: Jó éjszakát, gyerekek! — 18.25: Rövid hírek. — 18.30: Film Bur- genlandróL — 19.00: Francia sanzonok. — 19.27: Műsorismer­tetés. — 19.45: Tv-híradó. — 20.15: Horizont. — 21.00: Bohus- Iav Martinu: Komikus opera. — Szereplők: Wem er Dahlhoff, Denta Ludwig és sokan mások. Wilfried Scheib produkciója. — 21.45: Tv-hlradó. — 21.55: Fórum- beszélgetés. Belga horgászok ötlete A fény vonzza a rovaro­kat, halakat, madarakat, és ezt a jelenséget igyekeznek a horgászok felhasználni. A belga horgászok legújabban világító gyöngyöket szerel­nek föl villantóik és csali­jaik elé, és ezek fénye a csalihoz vonzza a halakat, amelyek aztán már köny- nyen bekapják a kívánatos­nak tűnő falatot. A jármű­vek vörös lámpáihoz hason­ló kis fénylő gyöngyöket állí­tólag »tölteni-« lehet, mint valami minielemeket . — Kicserélik a Vörös Csil­lag Filmszínház padlózatát és széksorait. A felújítás mint­egy két héten belül befejező­dik. — Kamarakiállítás nyílott vasárnap délelőtt Marty n Fe­renc festőművész műveiből a Palmiro . Togliatti Megyei Könyvtár előadótermében. A luganói, londoni, budapesti kiállításokon bemutatott raj­zokat állította ki a festő Ka­posváron. A kiállítást Kell­ner Bemát, a könyvtár igaz­gatója nyitotta meg. — Állati diéta. A tókioi Ueno Állatkert állatai elhíz­tak. Milly, az orángután 100 fontot hízott és most már 242 font; Bulu-bulu, a goril­la, 110 fontot hízott, és elér­te az 551 fontot. Az állatkert­ben most bevezetik a fogyó­kúrás diétát. — A legfalánkabb állat — a tudósok megállapítása sze­rint — egy bizonyos cetfaj (orca gladiator). Ezek a cet- halak tömegben még a bál­nákat is megtámadják, és gyomrukban gyakran IC—15 fókát is találnak. — Tisztálkodási világre­kord született néhány r appal ezelőtt Münchenben. Peter Schell 36 éves pincér 163 órán át üldögélt a fürdőszo­bában a zuhany alatt. — Megtalálták a dombot. Tüzetes kutatások után meg­találták a Hollókő nevű dombot, amelyről Alekszandr Nyevszkij orosz fejedelem 1242-ben a Csudszko je-tónál lezajlott csatát irányította. Itt vertók szét a teuton lova­gok csapatait, amelyek be­nyomultak a novgogradi te­rületre. MEZŐG/ SZAKMŰSOR V l/_r\. (Kertész László rajza) A KMP jubileuma tiszteletére A Kommunisták Magyar- országi Fártja megalakulá­sának 50. évfordulója tisz­teletére a Textilipari Dol­gozók Szakszervezete orszá­gos szellemi vetélkedőt hir­detett meg a textil- és pa­mutfonó gyárak szocialista brigádjai között. A vetélke­dőre a Pamutfonó-ipari Vál­lalat Kaposvári Gyárában is készülődnek. Mintegy négy­százan munkálkodnak azon, hogy az áprilisi elődöntők­ben és a gyári döntőn sike­resen vehessenek részt a kaposváriak. Az országos döntőt a novemberi évfor­duló táján rendezik meg. — Idei programját vitatta meg tegnapi vezetőségi ülésén a Magyar Agrártudományi Egyesület Somogy megyei szervezete. összevontan öt nagyobb , rendezvényt tarta­nak, a szakosztályok pedig szűkebb körben tanácskoz nak a mezőgazdaság idősze­rű kérdéseiről. — Ifjúsági hangverseny. A magyar muzsika címmel ren deznek ifjúsági hangversenyt csütörtökön a Latinka Sándor Művelődési Házban. Liszt, Bartók és Kodály műveit a Kaposvári Zeneiskola tanárai mutatják be, Mikes Lilla elő­adóművész irodalmi szemel­vényekkel egészül ki a hang­verseny programját. 30 EYE, 1938. március 5-én halt meg KARIKÁS FRIGYES forradalmár és író. Sok-, gyermekes szegény család gyermeke, a lakatos-esz­tergályos szakmát tanul­ta. Az első világháború kezdetén megsebesült, majd orosz hadifogságba esett. 1917 novemberében' Moszkvában részt vett a fegyveres felkelésben mint egységparancsnok, és titkára lett a magyar és román hadifoglyok forra­dalmi bizottságának. 1918- ban hazatért és egyike volt a KMP megalapítói­nak. A magyar Vörös Hadsereg 39. dandárjának politikai biztosaként har­colt. Becsbe, majd Moszk­vába emigrált, ott főisko­lát végzett. 1931-ben il­legálisan hazatért. Sal­laival és Fürsttel együtt tartóztatták le. Szabadu­lása után, 1935-ben is­mét a Szovjetunióba ke­rült. Saját élményein alapuló, ízes nyelvű, egészséges népi humor­ral, fegyelmezett stílus­sal alkotott írásaiban em­léket állított a magyar Vörös Hadsereg harcai­nak és harcosainak és az illegális pártmunkáriak. Elbeszélései alapján film is készült A 39-es dan­dár címmel. — Menetrend-értekezlet. A MÁVA'UT-menetrenddel kap­csolatban tartottak értekezle­tet a napokban Csurgón. A tanácsok, intézmények és vál­lalatok képviselői is részt vet­tek az értekezleten. — Hétmillió kilométert tett meg, és 22 000 órát töltött a levegőben Georgij Benkunsz- kij, a szovjet polgári légiköz- lekedés egyik legidősebb pi­lótája. Nyírággal üzérkedett Kiss Tóth István 42 éves darányi felvásárló, a Da- rány és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet dolgozója az istvándi tsz-től 690 mázsa nyírágat vásárolt 34 forintos mázsánkén ti áron. A nyír­ágat ezután a darányi fo­gyasztási szövetkezet útján mázsánként 301 forintért ér­tékesítette. A bíróság meg­állapítása szerint így több mint 35 000 forint jogtalan haszonra tett szert. A Bar­csi Járásbíróság Kiss Tóthot üzletszerűen elkövetett üzér­kedés miatt nem jogerősen hathónapi szabadságvesztésre és 2000 forint pénzbüntetés­re ítélte. ;— Százharmincöt esztendős korában halt meg Boaycá Márquez, az 1837—1841 kö­zötti időszakra megválasztott kolumbiai elnök szolgálója. Maria Luisa Vargas 1833-ban született, s mint fiatal lány lépett az elnök szolgálatába — A nemzetközi tűbefűző­versenyen Roy Norton angol egyetemi - hallgató világcsú­csot állított fel; két óra alatt 1067 tű fokába húzta be a cérnát. — Sajtos sertés szelet készítés« ALUFÓLIÁBAN, néhány pere alatt könnyű, ízes, gyors vacso­rarecept. Két vékony, tetszés sze­rint sózott, fűszerezett hússzelet közé vékony szelet sajtot téve, zsír nélkül alufóliába burkoljuk úgy, hogy a sülés'közben kelele ke/ö gőzök a fólia hajtásait föl ne feszíthessék. Az így előkészí­tett szeleteket sütőben, serpenyő­ben mindkét oldalán néhány per­cig sütjük. Alufóliában máj, marhahús, hal, darabolt csirke­hús is elkészíthető. (G823) A tél a déli langyos szelektől űzetve, szinte életét meg­unva menekült valahova észak felé. A széllel érkező zsenge ta­vasz befészkelte magát az akol hosszan lelógó zsúpos eresze alá, és onnan szólítgatta korai ébre­désre a faggyú- és alomszagú nyájat. Amikor Jancsi tágra nyitotta a széles kapukat, egyszerre meg­szűnt az eget rengető bégetés, és olyan némán lepte meg a napfé­nyes oldalakat a szaporán csipe­gető birkanyáj, mint az őszi köd. A vezérürü kolompszava úgy hal­latszott a dombok között, mint egy ünnepi harangszó. — Na, menjetek! — mondta, aztán botjára támaszkodott a kis púpos juhász. — Csak ez a nátha ne lenne. Szaporán köhögött. •— Ez meg majd megszakaszt. Ledobta kabátját, és ráhevere- dett. Bogár és Bársony nem men­tek messze tőle. — Te Bogár! Ne bántsd a bir­kát. Nem szabad őket zavarni. Inkább ülj ide mellém. Bársony a másik oldalon volt. — Erre a szúrásra találjatok ki valamit, ami itt a mellemben van! — Azonnal a birkákon volt mind a két kutya szeme, mert nem értették a hosszrí mond-tot. Bársony elkalandozott a lege­lő nyáj után, de Bogár, egy pil­lanatra sem hagyta Jancsit. Né­ha rá-rá nézett, és nyüszítve csa­logatta a már elhaladt nyáj után Jancsi ilyenkor főiem,elte a fe­jét, és arra tekintett, amerre Bo­gár figyelt, de csak egy-két, öreg sánta birka volt látható, ám egy birkát három—négynek is látott. — Nagyon rosszul vagyok, ku­tyám.. Tekinteté találkozott a ku­tyáivá'. "s sápadt, hideg útjait a gömbölyű fejen lóoó koloncos szőr közé dugta. Bogá.r érezte. hogy ezek az ujjak nem a ré­giek. Hidegek és reszketnek. Jancsi a botja után keresgélt. Intett. Bogár már tudta, hogy a UTYA crcr cr nyájnak itt a helye. Innét tovább az akolba. / — Itt maradtok! — szólt rá­juk. A két kutya bánatosan fe­küdt le megszokott helyére az eresz alá, ahonnan a kis juhász távollétében látták el a teljes őr­szolgálatot. Bogár nyöszörgőit, ahogy fel­állt, és körbe forgolódva taposta maga alatt a szalmát, aztán ösz- szekuporodott. Jancsinak odahaza mindjárt gépkocsit kerestek, hogy az or­voshoz vigyék. A főkönyvelő vál­lalkozott a fuvarra. A kis terme­tű, púpos emberke szinte elve­szett az ülésen, úgy összetöp- pedt, mintha nem is 46 évvel ez­előtt látta volna meg a napvilá­got, hanem csak tízzel. Sokan ki­álltak a kapukba, mikor híre szaladt betegségének. Jancsit szerették, Jancsi mindenkiét őriz­te, Jancsi mindenkié volt. Az orvos, megvizsgálta, és azt mondta a visszamaradó főköny­velőnek: — Siessen vele haza, aztán fektessék le ... A kocsi gyorsan falta a kilo­métereket. A kis juhász arca egyszerre csak hirtelen elsápadt. Amikor megálltak, s a kapuban állók meglátták a kicsiny kis embernek hátra lelógó fejét, a kötények a szemekhez emelődtek, előkerültek a zsebkendők, és ak­kor volt igazán látható, hogy Jancsi mindenkié volt. ü ánatos harangszó szalado- " zott a hírrel, hogy valami baj van a faluban. A sűrűn is­métlődő harangzúgás Bogár és ' Bársony fülének sem tetszett. Kiültek az akol elé, és kesergő vonítással hívták, keresték a gazdát. A leszá.lló est sötétje, a magáramaradottsáa nyugtalanító érzése összetörte Bogárban a kö­telességtudást, a belenevelt szol­gálati hűséget. Az ablak párkányára ágasko­dott, és onnan bámult befelé. Meglátta a szép fehér ágyon fek­vő gazdáját, egypár sápadt arcú öregasszonyt, és az asztalon égő egyetlen gyertyaszálat. Aztán visszament a kutyaólba, és való­színűleg azzal az érzéssel heve- redeit neki: Jól van, megtalál­tam! Éjszaka, egyszer csak Bár­sony is helyet kért Bogár mel­lett. Reggel az ablakon nézett be mind a kettő. — Nem möntök el onnét! ösz- szepiszkítjátok a falat. Aztán söprűvel intett a két kutya felé a kutyáknak teljesen ismeretlen öregasszony. A két kutya megér­tette, miről is van szó. Csak azt nem értették, hol lehet ilyen so­káig Jancsi. Hallották a nyáj nyugtalanságát, érezték a lege­lők illatát, fekete szőrük nyelte a tavaszi nap melegét, bizony, ilyenkor már ott szoktak lenni — mind a kettő a legelő felé szimatolt. Bársony a kapu felé ment, Bogár azonban lehevere- dett és nyöszörgött. Éjszaka és nappal egyformán telt a két ku­tyának. Látták, hogy egyszer hoztak egy fekete ládát, aztán később, sok-sok ember jelenlé­tében a levegőbe emelték, és el­vitték. Az ablakokat kinyitogatta az az ismeretlen öregasszony, a a kapuk tárva-nyitva maradtak, a galambok messze elrepültek, a tyúkokat seholsem lehetett lát­ni, a harangok zúgtak... A két kutya olyan sivárnak látta ezt a? egész házat az udvarral együtt, amilyennek még soha. Az abla­kon nézegettek be. de most nem látták Jancsit sehol. Tjt.ávaeredtek a koporsót kísé- rő sötét ruhás embersereg­nek, s hallották, hogyan zuhog rá a föld. Aztán a sok-sok ember elindult hazafelé. 1 — Szegény, Jancsinem sok örö­me volt az é’e ben. — Ráért volna még. — Hát ilyen az élet. — Mind ide jutunk — ilyeneket mondtak az emberek. Amikor a madárfüttyön kívül semmi sem volt hallható a teme­tőben, a két kutya odakullogott a frissen elsimított sárga földhalom mellé. Körülszaglászták, keresték a nyomot, de seholsem találták gazdájukat. Itt lehet, sokszor el­bújt előlünk, és mi mindig meg­találtuk. Vau, vauuu — keresték, de minden csendes maradt. Egy kis idő múlva kaparni kezdték a sírhalommá igazított hantokat. A csengő hangú pacsirták ta­vaszt imádó éneke már betöltötte a határt, és tele torokkal köszön­tötték az úrrá lett tavasz minden mozdulását. ' Az ako'ban más juhász nyitott kaput, és szokatlan füttuontések kergetőztek a zöldbe borult legelő lombtalan fái alatt. A vezérürü kolompszava volt az egyetlen, ami összefogta a nyájat. De a kutyá­hoz szokott birka várta a. regulát. Az új juhásznak emi nap is hosz- szú volt kutya nélkül. Este be­ment Jancsi bátyjához, hogy el­kérje " kutyákat. — Te, én ezeket már három napja nem is láttam! — Hát akkor hol vannak? — Gyuri bátyám — szólt be a kapuból egy fiatalasszony —. miért nem hozzák hg-a azokat a kutyákat a tame:ököl? Rcng~i vol­tam ott, már érász nagy lyukat ástak a Jancsi sírján. — Hű. azt a mindenit. már me­gyek is. Te meg majd gyere be reggel. Már egészen ste lett, mi­korra Gyuri a temetőbe ért. Ami­kor feltűnt Jancsi sírja, úgy érez­te, mintha valami vaspánt húzta volna össze a mellét. — Mit csináltok itt? A két kutya meghunyászkodva nézett föl, de nagyon fáradtnak látszottak. — Gyertek haza! De azok meg sem mozdultak. — Hát nem értitek? Gyertek, na, gyer­tek. Kullogva elindultak. A konyhá­ba vitte a két kutyát. A sarokba támasztva a juhász botja, a szegre akasztva a kis síp. A kutyák a bot mellé télepedtek. n eggel jelentkezett az új ju- hász a kutyákért. Na, vidd őket. A testvérnek úgy sem kell. A botot is elviheted meg a sípot is.----visszakapták a kutyák z akolt, nyájat, a leg .öle sza­bad lí gő'ét. Bársony kezdett is idomulni, de Bogár se nem evett, se nem »dolgozott«. Mindennap el­szökött a temetőbe. Hát ezt így nem lehet, el kell adni ezt a kutyát, akkor majd jobban megmarad a másik is. El is adták Bogárt, de az új helyen sem evett. A nyolcadik napon nem emelte föl bozontos kis fe­jecskéjét, feke+én ragyogó szemé­ből kialudt a fény... Bársony azóta egyedül, kedvet­lenül járja a régi dombokat, nem tudja vidám csnhnlásra serkenteni a. tilosban járó nyáj, nem olyan vonzó a fagguú szaga, az akol pá­rája, a legelők nag”-naov szabad­ságé. Néha föladja még ma is ezt az ősi szabadságot egy-két órára, és loholva sza'ad a hideg sírhan­tokhoz. ahova letépné, hogy ha az ő vVágában lenne, a szeretetnek és emlékezésnek összes virágát. De mivel az ő világukban nincsenek virágok, nincs ' eszrdes szeretet, nincs emlékezés, így egybefogva mindent, amit adnak, mi emberek úgy nevezzük: »hűség«. Cséplő József

Next

/
Thumbnails
Contents