Somogyi Néplap, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-05 / 54. szám
AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAN.ÁO S LAPJA XXV. évfolyam, 54. szám. Kedd, 1988. március 5. Kulturális bemutató Marcaliban Az erdővel ismerkednek Hasonlóan a sporteseményekhez, a kulturális bemutatók járási »-fordulói-« sem szűkölködnek meglepetésekben. Ezt érezhettük vasárnap este Marcaliban. Előbb azonban egy-két általános észrevételről szólnánk: Viszonylag kis számú, alig hét együttes másfél száznyi tagja, szólistája, és néhány versmondó szerepelt. Mégis kizárólag a zsűri tekintélye, határozott föllépése akadályozta meg, hogy a rétesformán elnyúló műsor »maratoni« bemutatóvá laposodjék. A szerkesztetlen müsorszámok kicsúsztak a rendezők irányítása alól. Többen nem tartották meg az engedélyezett műsoridőt, lazult az előadás fegyelme. A bemutató központi gondolatának a számok többsége megfelelt. Csoportosításukba viszont fülsértő hibák is becsúsztak, pl. a Ringlspiel című táncot egy auschwitzi vers hangulati »szaltója« követte. A városszeretet nemes jelképének éreztem, amikor a Népfront donneri körzeti választási gyűlésén ünnepélyesen átadták Németh József tanácstagnak a Laborfalvf Róza utcaiak betétkönyvét. Több mint ezer forint maradt meg a járdaépítés után. Mert az itt élő emberek másodikként kaptak aszfaltjárdát a Don- nerban. S ez a »kaptak« nem is illik teljesen a mondatba, hiszen tenniakarásuknak első perctől hangot adtak. Munkát ajánlottak fel, s házanként pénzt gyűjtöttek. Nem várták ölbe tett kézzel a vendégmarasztaló sár megszüntetését, a kényelmes közlekedés végett ásót és kapát fogtak, saját költségen fogadtak gépkocsikat a salak kihordására. S az összefogás láttán a városi tanács sem maradt tétlen, oda- állt a Laborfalvi Róza utcaiak mellé, s megépítette a járdát. Az emberek öntevékenységét a tanácstagok, a népfrontbizottság tagjai , karolták fel és irányították helyes irányba. S hogy milyen szükség van erre a szervező munkára ezután is, azt bizonyította a donneri választó gyűlés. Sokan szóvá tették a városrész rossz járda- és útviszonyait. Ami közös volt a felszólalásokban: az utcájukról beszélők nem csak kértek, hanem rögtön fel is ajánlottak minden támogatást, társadalmi munkát. Azt hiszem, hogy a Laborfalvi és más utcák I A korábbi selejtezés igényesebb lehetett volna. Különösen a versmosndásokat illetően: a költeményekkel való belső értelmi-érzelmi azonosulást talán egy előadónál tapasztaltuk csak bizonyos mértékig. Több együttes nagyobb figyelemre és szakmai támogatásra lenne érdemes. Ilyen például a marcali fúvószenekar. Alapvető fogyatékosságúk: hamisan játszatlak. Viszont sokkal többre lennének képesek. Hasonlót érezhettünk a nemesdédiek Tollfosztójában is. A játék népi hangvétele és levegője ígéretes, de éppen eredetiségben, ötletekben, szerkesztésben kiaknázatlan lehetőségeket mutat. Végül a meglepetésekről. Két szavalótói eltekintve hiányzott a marcali gimnázium.. Nem hallottunk egyetlen ifjúsági kórust sem, és ami még fájóbb: irodalmi színpaddal sem találkoztunk. Szomorú, ha példája, a tanácstagok, a népfrontbizottság aktivitásra serkentő tevékenysége alakította ki a Donmerban (s nyilván a város más részein) lakókban azt a szemléletet, hogy hozzájárulás nélkül nem illik sem járdát, sem utat kérni. A donneriak nagyon szeretik a városrészüket, szívesen összefognak, ha szükség van rá. S ezzel a hajtóerővel csak nagyon okosan gazdálkodhat az új népfrontbizottság. Valaki tréfásan megjegyezte a gyűlésen, hogy nem irigyli az új bizottságot, az eredmények ellenére tengernyi még a teendő, hogy kényelmesebben éljenek itt az emberek. S hogy még is irigylésre méltó az új bizottság, ennek az az oka: nem várja senki sült galambként a még szükséges utat, járdát, vízvezetéket, villanyt. Ügy kér, hogy rögtön mellé teszi a saját hozzájárulását. S ezért jelkép a Laborfalvi utca a takarékbetétkönyvével. Járható út ez másoknak is. Akár több utca is összefoghat egymás segítésére, hiszen közösen hamarabb és könnyebben megoldhatók a gondok. S az ilyen öntevékeny összefogás hathatósabb támogatásra ösztönözheti a városi tanácsot is. Ma még csak a Laborfalvi utcaiak tartják a közösen ösz- szeadott pénzüket a takarékban. Lehet, hogy holnap vagy holnapután mások is követik a példájukat. ez jellemző ebben a járásban, örvendetes viszont a fejlődés egy — másutt Inkább visszaeső-hanyatló — művészeti ágban, a néptáncban. A műsor felét adták ezek . a táncszámok. Különböző színvonalon persze, ami egy-két kezdő csoportnál különösen érthető, itt említjük meg, biztatásul, a tapsonyi és a nagyszakácsi csoportot,. Előadásuk még egyen] etlen, lendület- és kifejezés nélküli, nem beszélve a technikai hibákról. De feltétlenül érdemes volna állandó együttesként folytatniuk a munkát. Komolyabban, igényesebben és több i kmai támogatással. A marcali járási művelődési ház csoportja érdekes, a szokványtól eltérő és változatos térformáival, harmonikus szép mozgásával; a mesztegnyői népi együttes pedig üde, eredeti népi hangulatú dalaival, táncaival az előadásmód kedvességével és bájával emelkedett ki az egész műsorból. (A kísérő zeneitar készületlensége ellenére is!) Egyetlen tánczenekart hallottunk, Böhönyéről. Teljesítményük is jellegtelen és szürke volt. Szabados Péter mo- no-bábparódtája tetszett, érdekes, bátor kezdeményezés. * * * A bíráló bizottság értékelése: a marcali művelődési ház néptán- csoportja és a mesztegnyői népi együttes jut el »kiváló« minősítéssel a megyei Ki mit tud?- bemutatóra. Nyolc »jó« és három »megfelelő« minősítés született döntésük alapján. A kiskereskedelmi vállalatokhoz hasonlóan nagy feladat elé állította az év végi leltározás, az átárazás a nagykereskedelmi vállalatokat is. Ahol szükséges volt, mint a Somogy—Zala megyei Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnál, kötelező túlórázást rendeltek el, hogy minél röA napsütéses napokon közelebbről is megismerkednek leendő szakterületükkel a Szőcsénypusztai Erdőgazdasági Szakmunkásképző Intézet tanulói. Az erdőjárás alkalmával gyakorlati tapasztalatokat szerezhettek arról, hovidebb idő alatt elvégezhessék ezt a munkát. A túlórázások azonban itt február végéig elhúzódtak. Miért? — ezt kérdeztük Horváth Ferenc igazgatótól. — Az idei leltározás jóval több munkát adott a vállalatnak, mint az elmúlt évek bármelyik leltára. Amikor felgyan termelik ki és dolgozzák fel a fát a szakemberek, a munkások. A látottakra bizony nagyon oda kellett figyelniük, mert benn a tanműhelyben a nagy munkát el kellett készíteni — kicsinyben. mértük, hogy milyen feladatok várnak a műszaki és adminisztratív dolgozókra, más vállalattal is végeztettünk bér- számlázást. Akadályozta a munkánkat, hogy éppen ebben az időben' szerelték át az utca villainy hálózatát. Munkaidőben napokig álltak az elektromos számológépek. Kábelen hoztunk ugyan áramot egy másiik utcából, de ez a megoldás is csak időleges volt, így a számológépekkel felszerelt irodákban ceruzával számoltak. Közbeszólt még az influenzajárvány is, több olyan munkaerő kiesett, akiket nem lehetett pótolni a városi közvetítő irodától küldött kezdő száimilázókkal. A boltokat kellő időben értesítettük, hogy megrendeléseiket még a leltározás és átárazás kezdete előtt adják le, ennek ellenére menet közben kellett kielégíteni a boltok áruigényeit, nehogy a kereskedelemben fennakadás legyen. Sovány György szb-titkár: — A kollektív szerződésben foglaltakat megtartottuk, napi 12 óránál senki sem dolgozott többet. Akik vállalták, vasárnap is bejöttek, de ez nem volt kötelező. Csúsztatással a túlórázást nem lehetett megoldani, mert az később újabb munkatorlódást okozott volna. így pénzben fizetjük ki a nyolc órán túl benmtöltött órákat Soós János, az adminisztráció vezetője: — Nem számítottunk rá, hogy ilyen mértékű túlmunkára lesz szükség, azonkívül hátráltatott bennünket, hogy az új formanyomtatványokon nehezebben igazodtak el még a gyakorlott adminisztrátorok is. Nem utolsósorban olyan »bolt« a Somogy—Zala megyei Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat, amelyiknek a bejáratai négy megyére nyílnak. Jármű-alkatrésszel a vállalat látja el Tolnát, Baranyát is. A vásárlók, a boltok érdekében ezt a leltározás és átárazáa idejére is vállaltuk. TARM sorok. Ciliké vendégségben Nagynénjéhez megy vendégségbe Pomatsek Ciliké. A néni szívesen kínálja a rokont. — Hozzak egy jó csésze feketét? — kérdi Cilikét. — Köszönöm, a szívem miatt nem ihatok — felei a kérdezett. — Hát egy jó citromos limonádét? — faggatja a néni. — Sok a gyomor-savam — hárítja el az üdítő italt a vendég — Talán akkor egy jó forró kakaót hozok — mondja a nagynéni. — köszönöm, attól meg hasmenésem van — felel Ciliké. Végül a nagynéni így szól: — Hát egy jó csoki likőrt innál-e? — Azt igen — vágja rá Ciliké. — Én is — mondja a házigazda —, de sajnos az tegnapelőtt elfogyott. F. U. Különös kórlap A figyelmetlenség következtében keletkezett sok autóbaleset ellen a marseüle-i kórházban többek között úgy küzdenek, hogy a sebesültek ágya fölött nemcsak a lázat, a betegséget, hanem a baleset okát is feltüntetik. Most tehát az ágy fölött a következő felírás olvasható: H. Dupont, 3 bordája eltört, ok: mértéktelen konyakfogyasztás. A. üntel, gerincsérülés, ok: csókolózás 120 km-es sebesség mellett. Különös tartó Egy holland férfi a felesége ellen indított válóperében egy papagájt hozott a bíróságra. A szokatlan tanú folyton ezt ismételte: "•Emma, meghalok érted.« — Bíró úr — mondta a férfi —, ón sohasem mondtam ilyesmit a feleségemnek. Az ön feladata, hogy ezt a tanúvallomást mérlegelje. Szabadban Apa és kisfia együtt mentek kempingezni. Az erdőben töltött első éjszaka után az apa megkérdezte, hogyan tetszik az egészséges élet a szabad levegőn. — Nagyon tetszik, apu- Icám. De legközelebb hozzuk magunkkal a televíziót is. Tapasztalat — Utaztál már repülőgépen? — Igen. — És nem féltél? — Csak az első alkalommal. *— És azután? — Többet nem utaztam repülőgépen. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WLRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefons 11-510, 11-511. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 18 Ft. Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6. Nyomdáért felel: Mautner József. H. I. bohőnyei olvasónk a használaton kívüli kémények seprési dija felől érdeklődök. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 56/ 1967. számú árszabályozásról szóló rendelete alapján az On- szágos Anyag- és Árhivatal elnökének 9/1967 (ÁT. 46.) ÁH. számú utasítása 2/h. számú melléklete szabályozza az 1968. január hó 1. napjától felszámítható kéményseprési szolgáltatások árát. Az árjegyzék a területileg illetékes kémény- seprési tevékenység végzésére jogosult vállalat által kötelező munkaként végzett kéménytisztítási, kéményvizsgálati és egyéb fontosabb kéményseprői pari szolgáltatások ellenében felszámítható, illetve fizetendő legmagasabb (maximált) díjaikat tartalmazza. Az árjegyzék szerint a háztartási folyamatos használatú kémények után földszintes épület esetében városban 12 forintot, községben 16 forintot, míg az idényjellegű kémények után városban 9 forintot, községben pedig 11 forintot lehet egy naptári évre maximálisan felszámítani. A meghatározó díjakat használatban nem álló kémények után is meg kell fizetni, ha azok nem minősülnek használaton kívüli kéménynek. Az utasítás szerint használaton kívüli kémény az, amelynek tetejét szilárdan rögzített (lefalazott) fedő teljesen lezárja. Böhönyei olvasónk házán két kémény, csak nyáron használt nyári konyháján pedig egy kémény van. A házon levő első kémény négy éve nem volt használva, a kürt helye be is van tapasztva. A fentiek szerint azonban az a kémény nem tekinthető használaton kívülinek, mert a kémény teteje nincs szilárdan rögzített fedővel teljesen lesárva. Tehát a Kéményseprő Vállalat helyesen járt el, mikor a dijat ezután a kémény után is felszámította. Mivel olvasónknak két folyamatos használatú és egy idényjellegű kéménye van, a vállalat által az 1968. évre felszámított 38 forint összegszerűen is helyes.----------------------------------------------------------------------------------------\ MIÉRT DRÁGÁBB KAKAÓ? Itt valahol logikai bukfenc van. Mert számoljunk csak: január elsejével nyolcvankét forintról hatvan forintra szállították le a kakaó kilónkénti árát. Olcsóbb lett a cukor és a kávé is. A villanyáram és a tej ára viszont nem változott. Ennek ellenére, akik tegnap reggel betértek az Élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat tejboltjaiba, megdöbbenve tapasztalták, hogy ha melegen akarják meginni a tejeskávét vagy a kakaót, akkor literenként hatvan fillérrel többet kell érte fizetniük. No de kinek van kedve hideg reggeleken hideg reggelit inni? Belenyúl hát a zsebébe a kedves vendég, és kifizeti a többletköltséget, szidja egy kicsit a vállalatától. aztán megpróbálja megfúrni ezt az intézkedést. Az új mechanizmus nagyon is ésszerű elvei félrecsúszhatnak, ha egy vállalat nem megfelelően alkalmazza őket. Csöngetem a megyei tanács kereskedelmi osztályát, elmondom, hogy mit tapasztaltak a tejivóban azok, akik reggelizni akartak. Azt válaszolják a panaszra, hogy a tejeskávé meg a kakaó a szabad árak közé tartozik, tehát joga van az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnak fölemelni, amennyire csak akarja. A kereskedelemnél meg azt mondják, Budapesten is ennyiért adják. No de hatvan fillér egy liter kávé vagy kakaó megmelegíléséért? Játszok a gondolattal: lehet, hogy ezt a hatvan fillért a kánikulában a hűtésért számolja majd fel a vállalat? Mindenesetre nehéz egyetérteni — még szabad ár esetén is — azzal, ha a vállalat úgy akar többet keresni, hogy anélkül emeli föl az árat, hogy neki nőttek volna a költségei. Mert hát eddig is melegen adták a kávét meg a kakaót, és kijöttek vele. Jó lenne ezt tartani ezután is, mert a legjobb tudomásom szerint a szabad ár nem azt jelenti, hogy a vállalatnak joga van minden ok nélkül megterhelni a vásárlót. K. 1. . Takarékos utca Az ogvik műhelyben Ott György tanár irányításával fahasználati gyakoridtól! szabványismeretről tettek tanúbizonyságot a szakmunkásjelöltek. Az erdőgazdaságok fa választékaiból készítettek mini- példányokai, különválasztva az ipari és a tűzifa szabványának megfelelő anyagot. A másik tanműhelyben Kiss Vince tanár a benzinmotoros láncfűrész használatát és hibaelhárítását ismertette a tanulókkal. A leendő szakmunkások tanulmányi idejük alatt ugyanis megismerkednek a fa feldolgozásához szükséges gépi eszközökkel, a speciális erdőgazdasági motorfűrészek kezelésével, karbantartásával és javításával is. ÉV ELE3I HA3 RÁ L. a ti. J.
