Somogyi Néplap, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-01 / 51. szám
Péntek, 1968. március 1. 3 SOMOGYI NÉPLAP Kőröshegy új téglagyára TÍZ ÓRA VICINÁLISON... p‘ lei ►Okos szerkezet emeli a présből kijött nyers téglát egy »emeletes« kocsira. E G MÄR A XtíZ az új, harmincmillió forintos költséggel épült kőröshegyi téglagyár mintegy száz méter hosszú alagútkemencé- jében. A téglák szikráznak, izzanak. Megkezdődött a próbaüzem ... E korszerű gyár szimbólum is. Egy vidéki vállalat, a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat életképességének és. a Tegyünk többet Somogyért mozgalom eredményességének a szimbóluma. Az új gyár történetéről beszélgettünk Földi Lajossal, az új üzem tőszomszédságában levő régi gyár vezetőjével. — Kezdetben az én gondom volt itt a legnagyobb — mondja. — Helyet kellett biztosítanom a mintegy nyolcezer négyzetméter alapterületű gyárnak s a hozzá szükséges elemeknek. De gondoskodnom kellett arról is, hogy termeljen a régi üzem. De nemcsak neki okozott sok álmatlan éjszakát ez a nagy munka. Nála jóval előbb ízzasz- totta meg a vállalat vezetőit, szakembereit. Nagyrészt külföldi tapasztalatok alapján, szinte úgy kellett ösz- szehordaniuk a műszaki terveket Ennek a gyárnak a fölépítése Magyarországon még úttörő jellegű vállalkozásnak számít. A hagyományostól eltérő, úgynevezett alagútkemencés égetéssel készül benne a tégla. A bányából érkező föld a szekrényes adagolóba, majd a hengerekbe, a teknőskeverőbe, a présbe kerül. Innen már szép, formás nyers tégla jön ki. A nyers téglát egy automatikus szerkezet »emeletes« kocsira rakja; a kocsit betolják a szárítófolyosóba. Innen az alagútkemencébe kerül, s onnan teljesen készen jön ki az építőanyag. Építőipari kapacitás hiányában a gyárépítést nagyrészt a vállalatnak saját magának kellett vállalnia. Voltak, akik megtorpantak az első napokban. Fehér József igazgató azonban azt mondja: a Kormányprogram előirányozta, hogy mintegy negyven korszerű téglagyárat kell építeni az országban. A fedezetet azok kapják elsősorban a beruházásra, akik vállalják, hogy fölépítik az új üzemeket. Somogy iparban szegény. Vállalnunk kell a gyárépítést. A LELKESEDÉS, a bizakodás átragadt másokra is. A központiakon kívül hatott a kőröshegyiekre is. Takács András építésvezető (most már gyárvezető) és Lovas Elek művezető ennek a biztatásnak és rendszeres segítségnyújtásnak is köszönhetik, hogy fiatal koruk ellenére sikeresen fölépítették az üzemet. Az elmúlt hónapok küzdelméről beszélgettünk velük. Lovas Elek szíVesebben szól segítőtársairól, Erdélyi László elektrotechnikusról, Gál László gépésztechnikusról és a környékről való építőmunkásokról. Az utóbbiak egy része itt marad a gyárban. Kettővel közülük a nagy ablakon ót beszűrődő, hátat melengető napsütésben beszélgetek. Izgatottan szemlélik, hogyan indulnak meg, dolgoznak ösz- sze a magyar, a szovjet és az NDK gépek. Sata Borbála Balatonföldváron, Gulmann oda a munkások. A két gyár között óriási különbség van. tt annak el- enére, hogy a felszabadulás után gépesítettünk, még nagyon nehéz a munka. Itt automaták végeznek el szinte mindent. A téglához kézzel csak akkor kell nyúlni, amikor a szárítófolyosóból kijön. — Nekem a két gyárról a régi és a mostani világ jut eszembe — teszi hozzá. — Gyerekkoromban a téglagyárakban szinte embertelen munkát kellett végezni. Emlékszem, már hároméves koromban téglát adogattam. Rávitt a szükség bennünket erre ■ is. Cigányoknak nevezték a téglagyári munkásokat. Nem tanulhattak, nem fejlődhettek. A világ azóta nagyot változott. A lányom orvos. Én vezető voltam. Most nagyon emberségesen bocsátanak nyugdíjba. És ahogy a világ, úgy a téglagyárépítés is változott. A kicsit megfáradt Földi Lajos nagyon örül az újszülöttnek. — Nem tudom kifejezni — mondja —, mit érzek, amikor benne járok. Nagyon boldog vagyok. Nem sajnálom rá a fáradságot. Ha elmentem nyugdíjba, azt hiszem, gyakran eljövök ide. KOPOTT NAGYKABÁTJA BAN jár-kél az új üzemben. Mindent megnéz, min- 'denütt ott van, aiiol szükség Egy részlet az alagútkemencés, modern téglagyárból. Julianna pedig Kőröshegyen lakik. Mindketten az ősszel jöttek ide dolgozni. — Most már itt is maradunk — mondja Gutmann Júlia. — Már könnyű munkást kapni ide, van elég jelentkező — jegyzi meg Földi Lajos, a régi gyár vezetője. — Bezzeg a régi üzembe csalogatni kellett az embereket. Folyton munkaerőhiánnyal küzdöttünk. Nem csodálom, hogy ide szívesebben jönnek, mint ( lehet rá. Elnézem, amint arrafelé ballag, ahonnan az új tégla jön ki. A monumentális gyár meg ő együtt sokat mondanak. Szegedi Nándor Munkatársaink a napokban a barcsi, a szigetvári és a siófoki vonalon tíz órát döcögtek. S nagyon megértettek azokat az embereket, akik ezt az utazást fá*~ rasztóhbnak tartják az egész napi munkánál. Amíg Barcsig vagy Siófokig eljut a vonat, majd kétszer megtehetnék az uíat Budapestre. S repülőn négy óra alatt oda-vissza megteheti Moszkváig bárki az utat. A mai rohanó életben ez a századeleji lassúság kétségbeejtő . .. „Száguld“ a siófoki expressz... — Aludjon egyet nyugodtan, mire célhoz ér, kipiheni a fáradalmait — vígasztalnak szomszédai egy türelmetlen utast, aki alig másfél órai út után, óráját nézegetve, Siófok iránt érdeklődik. Azt a másik utast viszont egyenesen kinevetik, aki büfé vagy étszolgálat után kíváncsiskodik. — Büfé? Hallja, hol él maga? . .. Majd Felsőmocsoládon előáll az étszolgálat — kacsintanak egymásra cinkosan, Felsőmocsoládon aztán megrohanják az állomás kútját, ti vegekikel, poharakkal viszik a vizet, akadnak néhányan, akik a vödörből isznak. A bátrabbak meg futnak az alig száz méterre levő vendéglőhöz egy pohár sörre, fröccsre. A helyzetet nem ismerők, hallva a mozdony füttyét, s látva, hogy a szerelvény megindul, kétségbeesetten rohannak vissza. Pedig a siófoki csak elórehúz, itt várja meg az ellenvonatot. Végig a szerelvényen majd azonos kép fogad. Minden szakaszban kártyáznak, szólnak a táskarádiók, egy fiatal kislány A kék hegyek kapitánya című regényt olvassa elmerülte n. Orsodits Gyula jegyvizsgáló megszokottan végzi munkáját — tizenöt éve csinálja ezt —. a régi utasokat ismeri, tudja, kinek van bérlete s örömmel jegyzi meg, hogy fegyelmezettek az utasok, vigyáznak a kocsik tisztaságára. Lassan kiürül a szerelvény. Tabhoz közeledve alig- alig maradnak. Szinte egy hosszú napnak, műszaknak tetszik, mire végre az utas ezt hallja a jegyvizsgálóktól: — Végállomás,. Siófok következik ... Hajnalban — Kaposvár felé — semmi sem változik. Nőmelyek kártyáznak, szólnak a rádióik, a fáradtabbak szundikálnak, s néha-néha mozdulnak egyet, ha a tánczenerajongók a szükségesnél hangosabban működtetik készüléküket. Egy Somogymeggye- sen leszálló fiatal tanárnő munkája szépségét ecseteli ismerősének — büszkén mondja, hogy »gyerekei« fenyítés nélkül is szót fogadnak, tisztelik, de eredményesebb lehetne munkája, ha a szülők egy kicsit többet foglalkoznának csemetéikkel. Ez a véleménye Nagy János jegykezelőnek is, aki most a tanulókocsik rendjéért felelős, és a középiskolásokat — főleg a fiúkat — tisztelet- lennek, fegyelmezetlennek tartja, akik gyakran az életüket is kockáztatják ... Nehézkesen döcög a, szerelvény, néha attól 'félni, hogy szétrázódnak a kocsik. Állítólag ezen a vonalon történt. Egy türelmetlen utas Szakmunkástanuló-képzés kisiparosoknál A kisiparosok 90 szakmában képeznek tanulókat. Ez évben a magánkisiparban 6500 szakmunkástanulót kívánnak szerződtetni, s ennek csaknem egyharmada előreláthatólag lány lesz. TerületenA KŐOLAJVEZETÉK VÁLLALAT SÜRGŐSEN könyvjóváírással átvesz kb 200 m2 alapterületű MODULBARAKKOKAT Cím: Kőolajvezeték Vállalat beruházási főosztálya, Siófok, Tanácsház utca 11. Telefon: Siófok 144. (6835) ként és szakmánként a felvételi igények igen váltakozóak; vannak szakmák, ahol a tanítómester, vannak, ahol a jelentkező fiatal kevés, de különösen szívesen fogadták a jelentkezőket a cipész, kőműves, tetőfedő, központifűtés- szerelő, vízvezetékszerelő, lakatos, bádogos, kovács, bognár, épületburkoló, aranyozó, címfestő, asztalos, villanyszerelő szakmákban. A magánkisiparban a tanu- lószierződtetés feltételei azonosak az állami iparéval, a képzési idő a nyolc általánost végzetteknél a választott szakmától függően két-három év, az érettségizetteknél egy, másfél vagy két év. A tanulók a munkaruhát és a védőöltözetet a munkáltatótól kapják. A jelentkezéseket a KlOSZ-szervezetek március 1- től elfogadják. — a megyeszékhelyre iparkodott volna — az egyik állomáson odakiáltott a mozdonyvezetőnek : — Mondja, nem lehetne gyorsabban ? . . . — De igen ...! Csak nem hagyhatom itt a szerelvényt... Száz kilométer távolság — csaknem ötórai menetidő. Bizony nagyon sok. Sz. L. veszi a feje fölött elhúzó szuperszonikus repülőgépeket. Mind a kettőt megszokta... Hazafelé szaporázza inkább lépteit. B. Zs. Hélmérföld Volt, amikor szerettem volna egy hétmérföldes, rézsar- kantyús csizmát. Hogy bejárIndul a siófoki »expressz«. Döcögő álmok Hideg volt a hajnal. A sötétben mindig hidegebb van. Ezekben a korai órákban naponta kopognak ugyanazok a léptek a járdán. Munkába igyekeznek. Bódultán indulnak az otthon melegéből a vonatokhoz, az meg döcögve viszi tovább álmaikat a pirkadatig. Barcs és Kaposvár között 66 kilométer a távolság. Háromórás út. Hazafelé mindig könnyebb. Az embereket tüzeli a gondolat: haza. Aztán ismét útra kelnek, dolgozni kell. Négy órát üthetett az óra. amikor jegyet váltottam. A váróteremben egy csoport fiú drukkolt, ki mondja ki előbb a terített bettlit. A vonat, az apró szemű, pöfögő vonat néptelen volt. Pedig már kitakarították, a kerekeit is végigtapogatták. Ketten ülünk a kocsiban. Egy szerelő munkásember a szomszédom. — Mindig ilyen üresek a kocsik? — Attól függ, honnét számítjuk. Barcsról nem sok az utas, de Szülök, Lad között már kezd megtelni a vonat, Kadarkúttól meg még állni is fognak. — Régóta utazik? — Van néhány páros esztendeje. No, persze most új rendelet jött ki a bejáró dolgozók jegyeire, tán ez csökkenti a létszámot. A kalauz csukja be az ajtót. Elindultunk. — Szép jó reggelt! — köszön — vagy még nincs is reggel? — Tényleg csökkent az utazók száma? — kérdezem. — Nem csökkent az, kérem, semmivel. Az igaz, hogy a párnás kocsikban nincs annyi utas. De a többi... Nemsokára lapjával kell állítanom az embereket. — Van dolga a kalauznak? — Kilyukasztom a jegyeket, kinézek az állomáson, az utóbbi években már csak ennyi. Néha-néha meg, ha unatkozom, elbeszélgetek az ismerősökkel. Már látszanak a dombok, telnek a kocsik. Beszédesebbek az emberek. Van, aki tanul. Egy öreg néni a mezőgazdasági technikumról érdeklődik. Három órát döcög a vonat. Aki naponta teszi meg ezt a távolságot, észre sem jam mindazt a vidéket, amit képzeletem teremt Az Óperenciás tengerein innen és ezen a mesetengeren túl... Hogy mekkora is a hétmérföld, ki tudja? — Zsír! — Hol a bütykös? — Te csókoltad utoljára szájon, na te is vagy ám egy, akit úgy hagy el a babája, ahogy néki tetszik. — Alsót rá. — Ütöd? — Na! — Kell ám gondolkodni is. — Hallod? Abba izzad bele... Négyen játsszák, arrébb másik parti, térdükhöz nőtt már a táska, erre verik a lapokat. Utazás. Nekem az. Az utazás a madarak repülését utánozza. Nekem. De nekik, akik napjában kétszer utaznak zötyögő vicinálison, hogy először is dolgozzanak, aztán hazamenjenek, nem az a hétmérföld, amire egyszer ők is biztosan gondoltak. — Zsír! — Hová lett a Jani? — Megnézi, legelnek-e már az elefántok. — Szálljon be addig, titkár elvtárs. — Már nem érdemes, otthon leszünk. — Hétmérföldre vagyunk attól. Két megálló után leszálltak. A magyarországi vasúttörténet ezekkel a kocsikkal kezdődhetett. A mozdony, a kis kávédaráló még hasznos, mondják, mint a ló... Kaposvárhoz Szigetvár 60 kilométer, s két óra a menetidő. Talán sose volt még ilyen drága az idő, mint ma. És ennek az ára csak nő. Miként a sebesség. Ahol a sebesség nem nő, azért az idő értéke még emelkedhet. Viszont valaminek ebben az esetben csökkennie kell. 196S. február 28. A nap kelt 6 óra 29 perckor, és 17 óra 25-kor nyugodott. A nappalok naponta hosszabbodnak. H. &
