Somogyi Néplap, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-04 / 29. szám

▼asárna" 1968, február 4.

A NÉPMŰVÉSZET MESTERE'

Breglovics Kálmán gBcsefl népművész 65 éve faragja a hagyományos népi mintákkal díszített tárgyakat.

Vahtang Csabukiani, az 66 éves grűz balettmester a szovjet táncművészet legnagyobbjai közé tartozik. Tánca nem esupán csillogó technikai játék, hanem romantikától fűtött költemény. Pályafutásának tetőpontja az Otelló balett. mely 1958-ban kezdte meg diadalútját szovjet és külföldi városok színpadain. Eljutott Monte Carlőba. Tokióba, az óceánon túlra, Buenos Airesbe, s a róla készített filmet csaknem az egész világon bemutatták.

SZÁZEZER KÖZÜL AZ ELSŐ

Százezer ifjú tehetség küldte be első '-művelt" az Indiában megrendezett gyermekrajz-pályázatra a világ minden tájáról. Ezúttal egy* magyar kislány, Rácz Rózsa, a kisS

iunhalasi gimnázium első osztályos tanulója nyerte el a egmagasabb díjat, a köztársasági elnök különdíját. Képünk: Készül a kis művész legújabb festménye. Mellette szigorú kritikusa, Irén nővére.

HALLÓ FIÜK, HALLÓ LÁNYOK!

Az Omega együttes is fellép a Halló, fiúk — Halló, lányok és a Húszas stúdió közös műsorában. Öltözködésük vitatható, népszerűségük nem.

V I

7 SOMOGVI NÉPLAP

HELYZETKÉP ÉS JAVASLAT

— s&eilemidésíésseí

Gondolatok Márkus István cikkének megjelenéséről

A

z embert néha érik meglepetések. A közelmúltban kísértettel találkoztam: 1956 tragikus szellemével. A szellemidéző Márkus István író, a kísértet pedig Helyzetkép és javaslat című tanulmánya. (Márkus István: Mit láttam falun? Bp. 1967, Magvető. 15Í-178. o.)

A találkozás feletti keserűségem és felháborodásom múltidézésre kényszerít. Lehet, hogy ez a cikk az ország más vidékén élő olvasónak nem ugyanazt a tartalmat jelenti, mint nekem. Nem is tagadom, gondolataimat, véleményemet a cikkhez kapcsolódó érzelmi és politikai tényezők determinálják. De én átéltem az ellenforradalom Somogy megyei zászlóbontását, s a múltidézés elmulasztása egyet jelentene önmagam ámításával, lemondást az ideológiai és politikai tisztánlátás igényéről.

Pergessük vissza az eseményeket.

Márkus István Helyzetkép és javaslat című cikke, amelyet négy somogyi községről írt, 1956 szeptemberében jelent meg először Somogyi összegezés címen. (Csillag 1956. 9. sz. 525-540 o.) Márkus István 1956 nyarán Somogybán járt, s cikkében a szerzett tapasztalatokat »ösa- szegezte-«.

A cikk megírása akkor kertit napirendre, amikor a revizionisták kultúrpolitikai »vitamódszerüket" általános politikai és gazdasági kérdések területére is kiterjesztették, s nagyarányú propagandát indítottak a parasztság, a falu megnyeréséért. Márkus István cikke e politikai progpam elkötelezettségének jegyében született. A cikk ideológiai narmatíváiban, írói szándékában és módszerében rejlett annak lehetősége, hogy a Kaposváron 1956. október 19-én megrendezett vitája a termelőszövetkezetek elleni támadás színterévé vált, s az ellenforradalom somogyi indítását szolgálta: »1956 nyarán és őszén a pártban is fellépő Nagy—Lo- sonczy-frakció vezetésével a meglevő hibák bírálatát anarchista irányba eltúlozták. Különösen kirívó volt a bírálatnak destruktív és demagóg módszerekkel való fokozása az októberben megtartott hírhedt kaposvári ankétem, ahol a felszólalók egy részét már nem az az óhaj vezette, hogy kijavítsuk a hibákat, hanem nyílt támadást indítottak a szövetkezeti rendszer ellen. A termelőszövetkezeti mozgalom felszámolásának nyílt propagandája volt — közvetlen eszmei előkészítése a röviddel később kirobbanó ellenforradalomnak.*' (Fehér Lajos: A szocialista mezőgazdaságért. Bp. 1963. 7. o.)

Márkus István cikkétől nem lehet elválasztani történetét, vitáját, a társadalmi élet gyakorlatában betöltött szerepét. Üj címe szégyenletes küldetésén mit sem változtat.

A cikk és vitája között egyébként nem elvi eltérés volt: embrionálisán a revizioniz- mus »fejlődési" útját járta meg. A politikai alapkoncepció rokonságából következett, hogy a cikk ideológiai jellege találkozott az ellenforradalom áramlatával, s gyakorlatilag a cikk vitája e spontán módon kialakult szövetség közös platformját teremtette meg. Az 1956 nyarán írt cikk tartózkodóan óvatosabb, megint az ellenforradalom kitörése előtt négy nappal megtartott vitája. A cikk és vitája közötti szituáció a revizionizmus általános módszerének és szerepének konkrét formájú megjelenése volt, minden következményével egyetemben. ▲ vita végigvitt« a cikk

immanens politikai tendenciáit, nyíltan megfogalmazva antimarxista, revizionista lényegét és végkövetkeztetéseit.

A revizionisták politikai befolyásának növeléséről, az 1956 nyarán megindított aktív szervezkedésről maga az író is nyilatkozott vallomásában: **Márkus István író, az ellenforradalrpi szervezkedés részvevője... az alábbiakat vallotta: »... május közepétől vagy végétől kezdve törekedett Tánczos tudatosan arra, hogy a Petőfi Kört a »Nagy Imrés-» irányzat propagandaközpontjává fejlessze, szervezetileg megalapozza, kitérjessze.*< (Nagy Imre és bűntársainak ellen- forradalmi összeesküvése. Kiadta a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának Tájékoztatási Hivatala. Bp. 1958. 22. o.) Vallomásában

arra is utalt, hogy' a Petőfi Kör »egyéb tervei" között szerepeltek a különböző kérdésekről szervezett viták, amelyeknek célját ő is a revizionizmus bázisának szilárdításában, hatósugarának növelésében, politikai erejének fokozásában határozta meg. (u. o.) Vallomásában, a vidéki »afféle kis Petőfi Körök« szervezéséről is beszélt A Petőfi Kör irányítói jól számítottak, mert a kaposvári "kis Petőfi Kör« beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Az ellenforradalom napjaiban írt "önéletrajzukban" dicsekedő hangon emlegették az összegezés vitájakor szerzett "érdemeiket": "A »Somogyi összegezés« vitájával kezdődött. A vita nyilvánosságát mi harcoltuk ki... A mi megbízottunk szájából hangzott el ott az első forradalmi hang. A kicsi hógolyóból azután hatalmas lavina lett, mely maga alá temette a hazaáritló önkényuralmat.*' (A Zrínyi Kör története — Szabad Somogy. 1956. nov. 2. 2. o.) Márkus István vallomásának ismeretében világossá válnak a kaposvári vita bevezetőjében cikkének céljáról mondott szavai: "A cikk azért keletkezett, mert sokan az írószövetségben és azon kívül Budapesten és vidéken évek óta úgy érezzük és látjuk, hogy valami a magyar mezőgazdaságban nincs rendjén. Kezdetben hajlandók voltunk arra, hogy fölfüggesszük ezt a gyanút. Később észrevettük, hogy nem kisebb-nagyobb kijavítandó hibák vannak. Rájöttünk, hogy a hiba a dolgok mélyén van. Ezért határoztuk el, hogy alapos tudományos módszerrel megvizsgáljuk a mezőgazdaság helyzetét, és megkeressük a hibák közötti összefüggéseket. Ezért jöttünk Somogy megyébe is .... Somogy megyei vizsgálódásaink teljesen ighzolták, amit előre sejtettünk, hogy a hiba az alapelvekben van-«. (A »Somogyi összegezés" vitáján készült jegyzőkönyv T. o.)

Magyarul — az önteltségen és a nagyképűségen kívül — arról volt szó, hogy az Írószövetség és a Petőfi Kör mögött álló pártellenes frakció napirendre tűzette a mezőgazdaság, a termelőszövetkezetek elleni propagandát Legális platformnak pedig a nagyobb tömeget mozgósító vitaformát választották. Betlen Oszkár a, vita jelleget és célját értékelve írta: "A kaposvári vita célja a falu szocialista-ellenes erőinek aktivizálása volt. Ez a vita egyike volt azoknak az akcióknak, amelyekkel a Nagy Imre—Losonczi-csoport az ország életének különböző területein igyekezett ösz- szekovácsolni és támadásba vinni a szocialistaellenes erőket és a megtévesztett dolgozók tömegeit. (Betlen Oszkár: A Nagy—Losonczy-cso- port szerepe az ellenforradalom eszmei előkészítésében. — Ellenforradalom Magyarországon. Kiad. az

MSZMP KB Párttörténeti Intézete. Bp. 1958. 307. o.)

M

árkus István »ösz- szegezési« prizma- . ja innen vette térítési irányát Ez az előre "sejtett" és »teljesen igazolt" elv a forrása, hogy a somogyi mezőgazdaságról, a somogyi termelőszövetkezetekről és a megye gazdasági és politikai életéről csak negatív mondanivalója volt. A revizionista álláspontot már a kérdés- felvetésbe becsempészték. 1956 őszén ugyanis, amikor a cikk megjelent és Vitájának megrendezésekor — néhány nappal az; ellenforradalom kii-obbanása előtt — nem Márkus István »tudományos módszerére« volt szükség, hiszen az messze- esett a tudományos módszertől. A cikk és vitája arról tanúskodott, hogy Márkus István nem értette meg és nem szolgálta hűséggel azt a feladatot, amelyet a körülmények az »írástudók" számára szabtak.

A kiválasztott négy somogyi község (Som, Vese, Hed- rehely, Fonó) reális adatainak egybevetése alapján sem lehetett volna helyes ítéletet adni a megye egészéről. Az adatok szintézise, az egyes községek jellegzetes vonása miatt nem is adhatta a megye mezőgazdasági helyzetéről szóló értékelés modelljét. A valóban tudományos módszer nem téveszti szem elől az egész és a rész dialektikus egységét, az általános és a különös egymáshoz való viszonyát a valóság elemzésénél. Márkus István teljesen megfeledkezett az egészről, de arról is, hogy a .szemügyre vett konkrét vizsgálatát a valóságnak megfelelő tartalmi gazdagsággal reprodukálja, •csak a »sejtések« realizálásához szükséges empirikus anyag jelentette számára a kutatás tárgyát. Az izolált tényezők, esetek kiemelése és általános szintre magasz- tosítása hamis konstrukciók megfogalmazását »eredményezte", de nem sok köze volt a valóság tudományos feltárásához és elemzéséhez. Az általánosítás alapjául szolgáló tény- és esetkiemelések azért is elgondolkodtatóak, mert Somogy megyében 1956-ban sem lett volna nehéz jól és közepesen működő termelőszövetkezetet találni és olyan interjúalanyt sem, akit nem erőszakosan szerveztek be a termelőszövetkezetbe.

Márkus István írói módszerét a »sejtések" igazolása vezette, épp ezért csak a fejlődés negatív mozzanataira exponált, nem is illette meg az önmagának vindikált »alapos tudományos« jelző. »A »Somogyi összegezés«

__ az adatoknak, a pol

itikának és a számok csoportosításának, értékelésének olyan dokumentuma volt, amit egészében nem tudtam másnak megítélni, mint a szocializmus elleni körmönfont támadásnak... A kaposvári gyűlés, amelyet októberben az "összegezés« értékelésére és megvitatására összehívtak, majdnem a nyílt lázadásig elment.« (Z.

Nagy Ferenc: Ahogy én láttam. Bp. 1965. 343. o.)

Márkus István írói módszerét az egyik hozzászóló is elítélte: »... Azonban nem érthetek egyet Somogy megye területén végzett termelési munkára vonatkozó vádiratával ... Ahhoz, hogy a parasztok életéről írjanak,

nem elég annyi időt köztük tölteni, mint Márkus Istvá- nék töltöttek.« (Jegyzőkönyv 3. o.) Márkus István cikkét az a felszólaló nevezte "vádiratnak", aki egyébként

egyetértett a cikk általános politikai és agrárpolitikai nézeteivel és tendenciáival,

a termelőszövetkezetek nagyarányú és a gépállomások

teljes felszámolását javasolta.

A kaposvári vitát fogadó "rendkívüli érdeklődést" sem egyértelműen az »igazmondás utáni vágyódás« jellemezte. A kaposvári Zrínyi Kör fent idézett történetéből is láthattuk, hogy a szervezésben s a vita előkészítésében nekik is jelentős részük volt. Pintér István a vita előkészítéséről így írt: "A kaposvári vitát alaposan előkészítették. Előzőleg, már a cikk megírásakor a Nagy Imre-csoporthoz tartozó Márkus István negyedmagával két hónapig Somogy megyében tartózkodott, és járta a falvakat. A vita előtt három, héttel Somogy egész területén megkezdődött á szervező munka. A nagyobb községekben érfelmiségi ankétókon felolvasták és megvitatták a Márkus-cikk egy-egy részletét. Márkusék ezenkívül külön is toboroztak és készítettek elő felszólalókat a kaposvári vitára.« (Pintér István: Az 1956. évi ellen- forradalom falun = Századok. 1960. 5-6. sz. 839. o.)

Márkus István cikkében és a vita bevezetőjében mondott homályos, nem egyértelmű problémafelvetései tették lehetővé a vita anarchista, destruktív jellegének kibontakozását.

Márkus István a vitán cikkének lényegét így summázta: "Lényeges mondanivalója, hogy az a tsz-forma, amelyet 1948—-49 óta a párt és a kormány mint egyedül helyeset állított előtérbe, és elterjesztésére sem az anyagi, sem a politikai eszközöket nem sajnálta, alapjában véve hibás, és parasztságunk igényeivel összevetve nem megfelelő. (Jegyzőkönyv l.o.)

Tehát a »sejtések« belga zó-® lódtak, s nem arról volt,szó, hogy a háború után egy elmaradott és kifosztott országban kezdtünk új életet, hogy a szocialisita mezőgazdaság szervezése során súlyos hibákat követtünk el, hogy az óriási munkával járó gondokat súlyosbították a jobb- és baloldali torzítások, hogy agrárpolitikánkat épp úgy, mint egész gazdasági és politikai életünket átszőtte az új társadalmi rend építésének számtalan buktatója. Az ellenforradalom előestéjén nem arról beszélt, hogy a pártvezetésben egészséges fordulat kezdődött, hogy a júniusi határozatok óta megindult a hibák felszámolása. Arról is mélyen hallgatott, hogy a megyében mór erőteljesen folyt a határozatok végrehajtása, pL a kapós - völgyi szarvasmarha-tenyésztés ügyéért egész társadalmi mozgalom indult az egyénileg gazdálkodók és a termelőszövetkezetek összefogásával. Az egyszerű parasztemberek Márkus István "tudományos módszere« nélkül is tudtak, hogy mit kell tenniük. Tanácsokért pedig nem Márkus Istvánhoz és az Írószövetséghez fordultak, hanem a szarvasmarha-tenyésztés szakemberedhez. Márkus István az "összegezésen« nem a megindult fejlődés új, pozitív vonásaira hívta fel a figyelmet, ő az ellenforradalom fegyveres kitörése előtti napokban az 1948—49 óta követett agrárpolitikát utasította el "alapelveivel" együtt, azért, mert — mint mondotta' — az nem felelt meg a magyar parasztság igényeinek, ugyanis a magyar parasztság "kulturáltabb" Kelet-Európa parasztságánál.

Az 1948-r49-es határvonal a proletárdiktatúra kezdete. Márkus István ettől az időtől kezdve tagadta agrárpolitikánk helyességét, s szerinte nem hibákról volt szó, hanem a »dolgok mélyén«-röl. A dolgok mélyén pedig a szocializmus építése, a proletárdiktatúra megteremtése volt, a

(Folytatás a 8. oldalomj

\