Somogyi Néplap, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-18 / 41. szám
Vasárnap, 1868. február 18. SOMOGYINÍPLAT Zárszámadás Segesden Ügy értékelik a segesdi Üj Élet gazdái, hogy minden eddiginél sikeresebb évet zárhatnak most. Távol áll tőlük a szándék, hogy túlbecsüljék eredményeiket. Reális számvetést készítettek. Ez a józan tárgyilagosság jellemzi a vezetőkés tagok mindinkább egységessé váló véleményalkotását. Sok más falubeliekkel ellentétben ők azt mondják, hogy nem lehet és nincs is különösebb panaszuk az időjárásra. Szalai József elnök a vezetőség nevében határozottan kijelenti: igen sokat dolgoztak 1967-ben a munkabíró tsz-tagok és a segítségükre siető családtagjaik. Ez azt is jelenti, hogy akik korábban nehezebben voltak hajlandók megmozdulni és a közösben semmi többet, legalább a kötelességüket ellátni, most azok is jobb belátásra tértek. Mérlegre kerültek mindezek a tapasztalatok csütörtökön, a zárszámadó közgyűlésen. A segesdiek meghívására eljött ide Németh Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei párt- bizottság első titkára is, Fáb- ri István megyei mezőgazda- sági osztályvezető és Gajdos László nagyatádi járási első titkár kíséretében. Sokat mondanak a számok igyekezetükről, gazdálkodásukról. A tiszta vagyont egy év alatt 1,7 millióval gyarapították; ugyanennyire tehető az a tartalék, amivel az Rövid, tömör, tartalmas jelentést terjesztett elő Horváth János, az ellenőrző bizottság elnöke. Kitért a vezetés és a tagság viszonyának alakulására is, és külön értékelte a tsz-elnök munkáját. S a felszólalók miről beszedtek? Bicsáki Józsefné fontos javaslattal állt elő: szervezzél: meg a háztájiban hizlalt sertések közös értékesítését. Hallotta, hogy másutt már az ősszel csinálták ezt, s szerinte itt is megtehették volna. Érdemes, mert mód van arra, hogy a felárat megfelezzék .. . Közérdek ez a javából. Filó László: a mi környékünkön lakók, vagyis a tüskeváriak nevében kérek segítséget. Nekünk, öregeknek nehezünkre esik cipelni a darálnivalót. Van úgy, hogy kerékpárra tesszük föl, télen meg kisszankón húzzuk a zsákot, mert háton, vállon vinni már nem bírjuk. A vezetőinket kérem, legyenek szívesek, hetenként adjanak egy lovas kocsit, ha lehet.« Igen, lehet; az, elnök menten megígérte, hogy keresnék megoldást Vörös Péter gatteras azt sérelmezte, amit róluk az ellenőrző bizottság elnöke mondott. Előfordult, hogy aki vitt oda fűrészeltetni fát, a szükséges iratokat nem tudta azon nyomban felmutatni az ellenőröknek. — Az csak a lerakodás után derül ki, hogy nincs náFiló László la az illetőnél a papír. Előzetesen nem szoktam senkitől sem kérni az igazolásokat. Amikor rájövök a mulasztásra, akkor rakassam föl vele Vörös Péter újra a fát, és vitessem visz- sza? Ez fölösleges munka volna. Kérem hát, mondják meg most, hogy ezután mihez tartsam magamat? NÉMETH FERENC ELV TÁ Bicsáki Józsefné idei esztendő nagyobb biztonságát alapozták meg. S részesedésre kioszthattak 3.6 milliót. Ebből dolgozó tagonként 9302 forint jutott; több ez az előző évinél is meg a tervezettnél is. Még egy adat: a munkaegység bruttó értéka 33 forint 51 fillér. S minden hónapban rendszeresen fizettek előleget Dolgoztak, mert látták, hogy megéri? Vagy előbb odaadásukat előlegezték abban bízva, hogy utólag majd megtérül fáradozásuk? Nem feszegeti ezt Segesden ma már senki. Valamit azonban külön is megfigyeltem a közgyűlésen. Elhangzott, hogy tavaly egész évben mindösz- sze három f egy elem sértőt vagy kötelességmulasztót kellett felelősségre vonni. Hármat, mindössze hármat — az 566 embert számláló közösségben! Régente pedig — hallottam most is az összehasonlító emlékezést — kölcsönös vádaskodás járta .itt A vezetők a tagokat hibáztatták mondván: nem lehet velük boldogulni, mert nem hajlandók dolgozni. A tagok számottevő része meg a vezetésnek tett szemrehányást: hogyan vártok tőlünk munkát, ha nem fizettek? — A 19G öregségi járadékos közül hetvennégyen segítettek a közösben. Szorgalmas asszonyainkat pedig illesse ezen a közgyűlésen is dicséret és köszönet; sokszor találkoztunk velük az év során határunk minden részén, még férfit igénylő munkában is — ezt meg a mostani elnök mondta az emberi helytállás 1967. évi tapasztalatainak összegezése közben,' a csütörtöki közgyűlésen. Csak helyeselni lehet, hogy a vezetőség oly nagy figyelmet szentel az emberi közösség formálására, a tagság egybekovácsolására. Ilyen eredményei és megnyilvánulásai vannak ennek: a csapatmunka mindenkit nagyobb erőfeszítésre serkent; erősödik a kritikai szellem, figyelik egymás magatartását, nem engedik meg senkinek, hogy hanyagságával eljátssza a brigád becsületét; szégyenletes dolognak tartanák, ha valaki hozzányúlna a közös vagyonhoz, mert aki abból illetéktelenül valamit is eltulajdonítana, az mindnyájuknak okozna kárt Nem feladata a zárszámadásnak, a beszámoló mégis felvázolta a további haladás főbb teendőit Még kell erőt gyűjteniük, remélhetőleg ez az év elegendő lesz ahhoz, hogy az egész eddigi hatékony állami támogatás végső eredményeként is saját lábára állhasson a szövetkezet Kimondhatjuk: az a törekvésük, hogy az Űj Élet lépjen ki a gyengék sorából. Fontos gazdálkodási és termelési feltételei is vannak ennek. Csupán címszavakban a hogyan tovább segesdi programjából: több jószágot — ezen belül a szarvasmarha- és sertéstenyésztés kiemelt fejlesztése; a talajerő fokozottabb növelése; az árutermelés fellendítése. Ez utóbbi célkitűzés jelentőségét aláhúzza az a tény, hogy eddig nem volt lehetőségük érdemlegesebben kertészkedni, most viszont — ilyen nagyságrendben először — vállalkoznak 200 holdnyi konzervnö- vény termesztésére. A tagság tanújelét adta már annak, hogy helyesli ezeket az elképzeléseket — Tiszteit segesdiek, kedves elvtársak.' Engedjék meg, hogy a megyei pártbizottság nevében tisztelettel köszöntsem mindnyájukat. Hallhattuk most itt a beszámolót, az ellenőrző bizottság elnökének jelentését a múlt évi munkáról, de ezt megelőzően is nagy érdeklődéssel kísértük a segesdiek helyzetének alakulásait. Szövetkezetük ugyan még mindig a gyengék közé tartozik, de tavaly már végre tett egy jelentősebb lépést előre a fejlődés útján, kimozdult a hosszas egy helyben való topogásból. Jó dolog. hogy megalapozták a további erősödést, hiszen semmi sem indokolja, hogy az Űj Élet Tsz az idők végtelenjéig a gyengék kategóriájában szerepeljen. Az itt élő gazdák régebben nem maradtak el a megyei átlagtól a termelésben. Az átszervezés után viszont évekig nem talált magára ez a falu. Szövetkezetük gyengesége nem kedvezőtlen természeti körülményekre vezethető visz- sza, hanem abból fakadt, hogy nem alakult ki olyan vezetés, amely a tagsággal szót tudott volna érteni a közös gazdaság fejlesztésének mindennapos dolgaiban, s az egyetértés hiánya miatt a tagok nagy része nem tette meg mindazt, ami kötelessége lett volna. Biztató eredmény, hogy ez az állapot végre megszűnt. JÓ EGYETÉRTÉSBEN Hallottuk az ellenőrző bizottság jelentésében, hogy a szövetkezet vezetősége, élén Szalai elvtárssal, az egy évvel ezelőtt megválasztott elnökkel minden képességének, tudásának, egész erejének latbavetésével a tagsághoz fűződő kapcsolatok, a jó együttműködés további fejlesztésén munkálkodik. örvendetes változás ez Seges- den. Beszéltem itt jó pár évvel ezelőtt az akkori főagro- nómusukkal. Megdöbbenéssel hallottam tőle, hogy egyre csak a kemény kéz politikájának alkalmazását hajtogatta. Nem ment vele semmire. Az utasítgatás és parancsolgatás visszatetszést váltott ki a tagság körében, és tovább mérgesítette a tagok meg a vezetők viszonyát. Hadd mondjam el ennek kapcsán, hogy ott, ahol rendjén mennek a dolgok — szövetkezetben vagy gyárban egyaránt —, ott úgyszólván mindenütt harmonikus együttinstruktorra, hanem fáradságot nem kímélve ők maguk szerezték meg azokat. Szerte a megyében most zajlanak a zárszámadások. Ezek a közgyűlések egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a tsz-parasztok mind többen és egyre inkább magukévá teszik a szövetkezeti eszmét, és jó gazdához méltóan meghatározzák a még jövedelmezőbb gazdálkodás feladatait, mindennapos teendőit. Tervezik a gépesítés fokozását: immár nemcsak traktorokat szándékoznak venni, hanem a burgonya, a cukorrépa, a kukorica betakarításához is igyekeznek gépeket beszerezni; vannak elgondolások a gépi fejés ki- terjesztésére, állattenyésztési farmok, telepek létesítésére, korszerűsítésére; egyre több helyen berendezkednek abrakkeverék készítésére is. Mindez azt a célt szolgálja, hogy könnyebb és eredményesebb legyen a parasztember munkája. EGYÜTTES ERŐFESZÍTÉSSEL működést, jó kapcsolatot alakított ki a vezetés az irányítására bízott emberekkel. Ezzel a vezető azonban semmiféle külön kegyet nem gyakorol. Kötelessége állandóan odafigyelni arra, hogy a munkás, a szövetkezeti gazda mit mond, milyen észrevételt tesz, és milyen hasznosítható javaslatot ad a munka jobb megszervezéséhez, a nagyobb eredmények megalapozásához, a fejlődés meggyorsításához Amelyik vezetőnek erre nincs gondja, aki ezt nem teszi meg, az nem teljesíti vezetői megbízatását, kötelességét Az a vezető pedig, aki a közérdek szolgálatába állítja minden tudását, megérdemli az elismerést is, a kellő támogatást is. A mezőgazdaságban különösen fontos, hogy a vezetők hosszabb ideig egy helyen dolgozzanak. Legkevesebb öt év szükséges az emberek, a föld, a helyi adottságok megismeréséhez, s a máshonnan jött vezető munkájának nagyobb eredménye csak ezután várható. KÖZÖS CÉLJAINK Mint tudják a közgyűlés tisztelt részvevői is, 1968. január 1-től új módon, új körülmények között dolgozunk; életbe lépett a gazdasági irányítás új rendszere. Központi Bizottságunk éppen egy héttel ezelőtt mérte föl az áttérés tapasztalatait, s megállapíthatta, hogy zökkenő nélkül kezdődött és folyt a munka az év első hónapjában. A reform azt követeli meg, hogy tartósan rendezkedjünk be a jobb, hatékonyabb, gazdaságosabb, jövedelmezőbb munkára, teremtsük meg a lehetőségét annak, hogy az életszínvonal egyre emelkedjen, az emberek élete mind szebbé váljon. Az új mechanizmus nem csodaszer, hanem ennek az eredményesebb munkának, e célok megvalósításának a lehetőségét adja meg. A helyi eredmények elérésében megnövekszik az öntevékenység és kezdeményezés szerepe. Teremtsenek a szövetkezeti vezetők olyan helyzetet, he®' mielőbb élni tudjanak a törvények adta lehetőségekkel, és hasznosítsák a termelésben, a beruházásban mind azokat az anyagi eszközöket, amelyekre úgy tettek szert, hogy nem vártak másra, nem vártak járási vagy megyei Céljaink eléréséhez arra van szükség, hogy feszítsük meg minden erőnket, lépjünk bátrabban és határozottabban szocialista mezőgazdaságunk intenzivebb fejlesztésének útjára, munkálkodjunk közösen és együtt azon, hogy Somogy mezőgazdasága mielőbb jusson el az országos átlagszintre. Számítunk arra, hogy a megyét az előbbre jutásban a nagyatádi járás is egyre nagyobb mértékben segíteni fogja. Korábban sok gondot okozott, hogy a nagyjában-egészében azonos adottságú, szomszédos barcsi járástól jelentősen lemaradt a nagyatádi járás, örvendetes, hogy az utóbbi években tettek sikeres erőfeszítéseket a felzárkózás érdekében; elért eredményeik azt bizonyítják, hogy nem törvényszerű az elmaradás. A további fejlődésre jó lehetőségek kínálkoznak itt. A konzervipari növények termesztésének kiterjesztése a jövedelem számottevő növekedését eredményezheti. Helyes az az elgondolás is, hogy páromfa környékén több szövetkezet társulni szándékozik sertéstenyésztésre és -hizlalásra. Bizonyos, hogy a megye, a járás, a szövetkezet fejlesztésének további munkáiból a segesdiek is vállalják a maguk részét Itt 60 év a tagság átlagos életkora; ez nem kedvező körülmény, azonban a mai szövetkezeti tagokra, a szülőkre hárul az a kötelezettség, hogy megalapozzák itthon gyermekeik jövőjét, és biztosítsák, hogy fiaik és lányaik kellő számban a szövetkezetben maradjanak. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében ismételten gratulálok tavalyi eredményeikhez, külön is köszöntőm az itt is, a munkában is többségben levő szorgalmas asszonyokat és kívánom, hogy 1968-ban mindnyájan jó egészséggel még több sikert érjenek el — fejezte be felszólalását Németh elvtárs. Szöveg: Kutas József Fotó: Grábner Gyula
