Somogyi Néplap, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-14 / 11. szám
»OMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1968. január 14. MINDEN HÁZBAN EGV ÚJSÁG KUTASON A • reggeli érákban érkeztünk Kutasra. Ilyenkor nép- telenek még az utcák, de a pipázó kémények s a takarosán elsöpört hó jelzik, régóta ébren van a falu. Aki dolgozni jár, az már elment. Aki nem, az meg ráér gondjait intézni, ha egy csöppet enged • fagy. A ház körül tesznek- vesznek. A kutyát is kár kihajtani, olyan hideg van. £• nagy a hó. De van, aki nap mint nap tapossa a havat, télen is rója az utcákat, a mínusz tíz fokkal sem törődik, bekopogtat az ajtókon, ablakokon — a postás. Nagy táskája kinyomja hosszú, bő posztókabátját. Ha a hófúvás idején még a kapucniját is fölteszi sapkájára, úgy fest akár egy szerzetes. Igen. A postásnak falun küldetése van. Házhoz viszi a városokból, távoli falvakból érkező leveleket, táviratokat. S naponta hozza a nagyvilág, a főváros és a megye híreit is. Itt nincs újsá- gosbódé. Reggelente a postás tömi meg táskáját a sok érdekes olvasnivalóval, s viszi házról házra az újságot. Az embereknek csak a kapuig kell kiszaladni, hogy aztán a jó meleg tűzhely mellett képzeletben beutazhassák az országot, olvashassanak arról, ami éppen érdekli őket _ Kis község —- nagy érdeklődés Kutas közepes népességű falu. 1860-an lakják. A munkaviszonyban álló dolgozók száma 875. Közülük 535 a mezőgazdaságban dolgozik. Nyugdíjas 184 van a faluban, általános iskolai tanuló 233. S most ismerkedjünk a számok történetével a postán. Aki elmondja: Jankovics Bé- láné hivatalvezető. — Kis község, nagy érdeklődés. így jellemezhetném Kutast. Sok újságot olvasnak itt az emberek. A színes hetilapok közül a Képes Újságot, a Nők Lapját és a Mezőgazdaságot forgatják a legszívesebben. De jár még Magyar Ifjúság, Lobogó, Ifjúsági Magazin, Élet és Tudomány, Népszabadság, Népszava, Népsport, szóval csalinem valamennyi megjelenő lap. Sokan olvassák, járatják megyei lapunkat, a Somogyi Néolapot. Jelenleg 731 újság-előfizetőt tartunk nyilván a faluban. A Somogyi Néplapot 280 család rendelte meg. De nézzünk egy-két érdekes számadatot a Somogyi Néplappal kapcsolatban. 1955-ben 61, 1956-ban 70, 1957-ben 83, 1958-ban 125, 1960 160 előfizető nevét vettük nyilvántartásba. Az 1960 —61 közötti időszakban ugrásszerű volt az emelkedés. A hatvanas években a példányszám aztán már csak néhány- nyal marad el az 1967-es előfizetők számától. Tavaly 13 új megrendelőnk volt. Am ezek csak az előfizetők. Hétköznapokon 13, vasárnap 22 újságot ad el általában táskájából a postás. Van oiyan család, mint például Bán Imre, Rúzsa Ferenc, Kiss József. Borbély István, Nagy József és Kovács József családja, akik mióta rendelni lehet, hűséges olvasói a megyei ’ap- nak. No és persze mi, a posta alkalmazottai is törzs előfizetőknek számítunk. Kuia- san minden házba jár leg alább egy újság. Szeretik a betűket Amikor kijöttünk a postáról, dél felé haladt az idő. Ilyenkor előveszem az újságokat, művelődök. Mindenről megfeledkezek, úgy felvidulok. Az uram is nagy olvasó ember volt. Régen az Üj So- mogyot meg a Tolnai Világlapját olvastuk. Most ezt nézem mindig. y Kezét széttárja, mintha az élményeket gyűjtené össze. — Azt írja meg, kedveském, hogy üzenem annak,’ aki nem olvas, gyorsan kezdje el, mert abból okosodik. Hát csak nem nőhet fel úgy, hogy ne tudja, mik vannak a világban? Mert ez a szívátültetés is, ez valami nagy dolog lehet. .. ötletek, javaslatok Ismét az utcán. Erzsi néni Után az iskolába nyitottunk be. Tóth Ferencné tanítónővel folytatjuk a kérdezz-felelek játékot. Csak a kapuhoz kell kiszaladni, s a házhoz hozza a postás a világot. „.nekem az újság: vigasz, relejié., beletörődés... Azzal a kellemes érzéssel jártuk tovább a falut, hogy Kutason szeretik a betűket az emberek. Idős és fiatal egyaránt szeret tudni a világ dolgairól, megyéje életéről. Az Ady Endre utca 24. szám alatti ház ajtaján kopogtattunk be. — Tessék — szólt ki egy öreg nénike, egy kicsit meglepődve az idegen arcok láttán. A kezében tartott újságot gyorsan összehajtotta, hellyel kínált. Tóth Andrásné, de a faluban csak Erzsi néninek szólítják. — Üljenek le, leikeim, úgyis ritkán jön vendég a házba — mondja, s két tenyerével visszaigazítja ősz haját a kendő alá. Idős arcán elégedett mosoly jelenik meg, amint észreveszi, hogy az asztalon fekvő újságot nézzük. — Szeret olvasni, Erzsi néni? — En ... Ha jaj! Bár még egyszer annyi idő jutna rá, mert hát olvasnivaló van bőven. — Hány éves tetszik lenn?? — Mához két hétre, vasárnap leszek nyolcvan. Látja — emeli föl az újságot —, szemüveg nélkül tudom meg a híreket. A vejem Íratott ugyan, de ott áll a tokjában, nem kell. — A Néplapot böngészte éppen? — Jó lap ez. A magamfajta öreg jobban szereti tudni, mi történik körülötte. Mit, . . . engem cls/.órakozutt, meg hüt somogyi ember vagyok, nem? — Szívesen lapozom a Somogyi Néplapot, mert So- moggyal foglalkozik. — önnek mint tanítónak segítenek a lap hasábjain megjelenő cikkeit? — Föltétlenül. Legjobbnak a vasárnapi számokat tartom De hiányolom a gyerekeknek való mai meséket, a gondolkodtató rövid történeteket. Bódis Ibolya könyvtáros, tanárnő kapcsolódik be a beszélgetésbe. — A gyerekek szeretnek olvasni könyveket is, újságokat is. Természetesen főleg a Pajtást a Magyar Ifjúságot de örömmel tapasztaltam nem mindenkivel érintkezik, mit olvasnak a lapban szívesen, mit hiányolnak? — Szeretik a lapot. Talán a fiatalokról, a becsületes fiatalokról szóló cikkeket várják különösen. Vagy egy-egy népi együttes fellépéséről, szerepléséről... Vélemények, ötletek, javaslatok. Hogy még reálisabb legyen a me^ gyében legtöbb újságot olvasó község portréja, ellátogatunk az állami gazdaságba is. Az udvaron beszélgető férfiak csoportjából szólítottunk meg valakit. — Simonyl Lajos vagyok, itt dolgozom mint építőipari segédmunkás. — Szokott újságot olvasni? — Szoktam. A Somogyi Néplap és a Földművelő jár haza. — Mióta? — Hát én azt nem tudnám megmondani. Tán 1949-től a Néplap, a másik is jó pár éve már. — Szívesen olvas? — Na hallja! Ha hazamegyek, ledobom a szerszámokat- meg a dobozokat, és addig semmit se csinálok, míg el nem olvastam a Néplapot — Régi olvasója hát a lapnak, mit mond róla? — Hát én a politikát és a vezércikkeket igen-igen szeretem. Aztán a termelőszövet- Kezetekről szóló ‘rásokat Talán az énítőioari brigádokról írnék többet. — És az új ár? — Ugyan, kérem! Aki igazán olvas, nemcsak divatol. az újságot továbbra is járat. Én legalábbis... A fodrászüzletben Az emberek őszintén szólnak. S mi örömmel nyugtázzuk: az újságmegrendelés a kutasi házakban igény. A kultúra, a tudásvágy igénye. Benéztünk még oda is, ahol a falu aoraja, nagyja hetenként megfordul, s ráér elbeszélgetni, míg várakozik, míg a frizurája elkészül: Rácz János férfi és női fodrászüzletében. — Hát itt tényleg megtárgyalunk töviről hegyire mindent. Mit mondhatnék? Jó! Elégedetten szoktak beszélni róla. Talán — neveti el magát — a férfi csoport az NB I-es labdarúgócsapatok eseményeiről szeretne bővebben hallani. Vagy néha napján egy-egy külföldi csapat rangsorolását is. Mert totózunk — mondja Rácz János. S a hölgyek osztályán mi újság? A lánya válaszol. — Fiatal vagyok. Nekem az utolsó oldal és a vasáma- ■oi számok tetszenek nagyon. A vasárnapi szám roppant jó. Szívesen olvasnánk még álménybeszámoJókat. útiélményeket, filmkritikákat, sok novellát és verset a somogyi művészektől. S talán egy-két o'dallal több is lehetne a lap... Kutason ez volt az utolsó állomásunk. Tarsolyunkban a megkérdezettek véleményével indultunk haza. Szóltak, mert olvasnak. Mert úgy olvasnak, hogy tudnak véleményt alkotni. Kutas mindig ébren van, hiszen minden házban van °gv-egv újság, s a világ eseményei nem hagyják becsukott szemmel és füllel járni az embereket. Bán Zsuzsa Fotó: Grábner Gyula UH a munka a kárpitosrésziegben Súlyos helyzetet teremtett az anyaghiány a Faipari Vállalatnál Kicsi a hely, csak éppen, hofjr beférünk. hogyan dolgoznak a tsz-ben. Mindegy, hogy állattenyésztés vagy kertészet, csak az legyen, ami nekem az élet volt valamikor. — Miért jó olvasni? — Tudja, kedves, nehéz azt pár szóban elmondani. Egyedül maradtam ... Nevelem az unokákat, segítem a vejemet. Egyre nehezebb a mozgás, s a munka mellett nekem az újság vigasz, felejtés, beletö- “ődés... Az emlékezés könnyeket sál ki a szeméből, de már le is törli, úgy folytatja. — hogy otthon elolvassa a megyei lapot szinte kivétel nélkül mindagyik. Kutas olvasott község, de ha a könyvtárhelyiség megfelelő volna és a folyóiratokat, napilapokat is el tudnám valahol helyezni, az olvasók száma megduplázódna. — Igényli a falu az olvadást? — Igényli?? Sok magányos vagy fáradt ember jönne, hogy eltöltse az estéjét valahol jó melegben újságok között. Hogy megbeszélje az érdeklődést kiváltó cikkeket. — Mint könyvtára« csakLEALLT A MUNKA a Kaposvári Faipari Vállalat kárpitosrészlegében. Az ok: apedarugó-hiány. Az asztalosrészleget is fenyegeti a leállás veszélye. A Budapesti Csavargyár ugyanis a megrendelt facsavarnak csak a 25 százalékát, a Vegyiipari Készletező Vállalat pedig a kért nitrolakknak csak az ötven százalékát tudja adni. Ennyi is elegendő lenne ahhoz, hogy egy vállalat gazdaságilag tönkremenjen. De a kegyelemdöfés sem hiányzik. Nem nap furnért Hogy miért? Azért, mert még(!) nem állapították meg az árát. így aztán nem lehet szállítási szerződést kötni. A Kaposvári Faipari Vállalat alaposan felkészült az új mechanizmusra. Kialakította profilját, egész évre biztosította a piacot jól megszervezte a munkát Ennek ellenére most azt várja, hogy valaki segédkezet nyújtson feléje. Most már bizonyos, hogy elveszett, ha csak saját erejére van utalva. Mi ez hát 1968 januárjában? A KÉRDÉSRE VÄLASZT KELL ADNI. Mert csak úgy lehet kiirtani azt, ami veszélyezteti gazdasági életünk föllendülését A kórt röviden így lehet nevezni: felelőtlen szervezetlen központi anyag- ellátás. Jól ismerjük már a tégi mechanizmusból. Ez formálta ki a demizsonnal anyagot kolduló vidéki üzemvezető egy kicsit nevetséges és szánalmas figuráját. Ez sodorta már 1965-ben is szinte a csőd szélére a Kaposvári Faipari Vállalatot Akkor is nagy epedahiánnyal küzdött. Szerencsére végül Is erőfeszítések árán kimászott a kátyúból. Ám a bukdácsolás nem szűnt meg. A múlt évre rendelt rugó egy részét — 1108 darabot — december 31-ig se szállította le a Mohácsi Vegyesipari Vállalat. Az igazat megvallva túlságosan nem lepődtek akkor meg ás nem is bosszankodtak a vállalat vezetői, hanem tár- gyalgattak. A tárgyalások végül is eredményesen fejeződtek be a mohácsi és a kaposvári - állalat között A faipariak ígéretet kaptak arra, hogy a jövőben folyamatosan jön az epeda. Gondolom, most — látva azt, hogy ez csupán ígéret maradt — sokaknak összeszo- rul a keze, és szidják a mohácsi vállalatot. De ne tegyék. Azt jelezte ugyanis, hogy semmiről sem tehet ő sem kap alapanyagot. A labdát t'-hát tovább kell dobni a FERTTNION-hoz, a FERRO- GLOBUS-hoz és a Vasnagykereskedelmi Vállalathoz lök foglalkoznak vasáru külföldről, belföldből történő beszerzésével és forgalomba hozásával.) Nem tudjuk, hogv közülük ki a hibás, kit menynyire terhei a felelőssé? Ü?v vagyunk, mint a Fainari Vál'alat vezetői, mi sem lábunk bele az anyagellátás Izsungelébe. Érvet azonban biztosan tudunk: (®v nem lehet produkálni. Ezt tudomásul kell venni azoknak, akik f“lelősek mindezért. Kénzel- íék csak bele magukat a korszerűtlen körülmények közö+4 doleozó vidéki kisüzem helyzetébe. Vezetőinek épp elég gondot ad ilyen viszonyok között a munka megszervezése, a korszerű gyártás- technológia kialakítása, a piac biztosítása. Ezt a terhet azonban, mint a jelek mutatják, elbírják, mert bíznak a jövőben. Sokat dolgoznak. Azt azonban, hogy részleget állítsanak le hosszú hetekre, hogy az első hónapra beütemezett 200 garnitúrából és 170 szóló heverőbői egy darabot se szállítsanak ki, és végül, de nem utolsósorban, hogy a rendetlen anyag- ellátás miatt csillagászati összegeket fizessenek ki fuvarra, már nem bírják el. Nem is lehet tőlük kívánni, hogy így helytáll ianak. Kérdezhetné valaki, hogy ezek után mi lesz a Faipari Vállalatnál? ŐSZINTÉN SZÖLVA, erre mi sem tudunk válaszolni. Egyelőre annyi bizonyos csak, hogy a munkások kevesebbet keresnek, meg hogy ha időközben lesz is anyag, akkor is kapkodás, hairá és az ezzel rendszerint együtt iáró minőségromlás várható. No meg talán válasz a Csa- varárugvártól a Kohó- és GéDipari Minisztérium termelési és anyaggazdálkodási osztályától ahova a Fainari Vállalat vezetői reklamáló, Panaszkodó levelet küldtek. I ehet, hogv a levelekben va- ’ami biztatót írnak. Akárhogy is vésződik azonban a vállalat erőlködése, a tanulságot az esetből sürgősen le kell vonni: nem lehet az új mechanizmusban régi, maradi anyaggazdálkodással előre jutni. Sz. N.
