Somogyi Néplap, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-14 / 11. szám
Vasárnap, 1968. január 14. 5 SOMOGYI NÉPLAP BESZÉDES SZÁMOK Termelőszövetkezeti kifizetőhelyek csak Somogybán — Gyermekgondozási segély 665 anyának — Száznyolcvanezer biztosított a megyében Két év alatt csaknem ötezerrel nőtt a biztosítottak száma. Jelenleg száznyolcvanezer biztosított van Somogybán. Huj bér Ferencné, a Somogy megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetője elmondta hogy százötvenkét kifizetőhely működik a megyében. Az országban elsőként Somogybán szervezték meg a termelőszövetkezeti kifizetőhelyeket ti aennyolc tsz-berv. A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága elismerését fejezte ki ezért ax úttörő vállalkozásér. a megyei igazgatóságnak. A tervek szerint ax idén további ti nagyobb termel őszöve tke - ■ötben szerveznek kifizertóhe- fcrot a nyilvántartás egyszerűbbé és gyorsabbá tétele, a kifizetések meggyorsítása végett. A már működi kifizetőhelyek hatszáz tsz-tagnak fizetik közvetlenül u családi pótlékot, vezetik a munkaviszony-nyilvántartó lapokat. Ezzel kiiktatót' a megyei igazgatóság egy munkafázist, nem fönt, hanem leni tartják nyilván a ki- és a belépést Nyugdíjfelelősök is dől goénak a termelőszövetkezet ben, s ők foglalkoznak sz Igény «Svételével. A távlati elképzelések szerint sz üzemi kifizetőhelyekhez hasonlóan teljesen a szövetkezetben készítik majd elő a nyugdíjazási ügyeket. Egyébkéné Somogybán száz ötvenkét helyen foglalkozna.' OyugdíjelökészítésBeL firente átlagosan hatezer nyugMigény bírálnak el megyénkben. Felé az üzemekben készítik elő. A társadalmi aktíváknak köszön- boté, hogy as országosan ki emelkedő huszonnégy napos átlag helyett fele ennyi idő alatt teszik rendbe a nyugdíjba készülök ügyét A bizottsá gok sok utánjárástól megkí méük az idős embereket lelkes és gondos munkájukkal. Már érezhető Somogybán is a kismamák érdeklődése a gyermekgondozási segély iránt. Eddig hatszáztizenki lene iparban és negyvenhat termelőszö-. szövetkezetben dolgozó nő élt a lehetőséggel. A tapasztalata'.: szerint elsősorban az ezerötszáz forinton aluli keresetűek kérik a gyermekgondozási segélyt Ha figyelembe vesszük, hogy az országiban harmincegyezer asszony vette ig'nyb a segélyt, a somogyi érdeklődés mérsékeltnek fest L G. 300 sertés a csurgói javításira (Tudósítónktól.) A Csurgói Járási Altaiáno Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet tavaly 300 sertést hiz lalt a helyi húsellátás javítá íára. Az étteremnek rnindi? friss húst tudtak adni, és volt tőkehús a lakosságnak is. A sertéseket a Búzakalász Ts/ bérbe vett hizlaldájában nevelték. A fogyasztási szövetkezet a? idén is hizlal sertést. Eddi 157 süldőt állítottak be, s ha elérik a 110 kg-os súlyt, akko a szükséglet szerint vágják őket. A süldőket — 35—40 kr súlyban — főleg az Iharos tsz-től szerzik be. Már készülnek a húsvé‘ra A füstölt áru-igén vek kielén' tésére 10 mázsa sonkát, csá- .szárhúst tartósítottak. A es a családdal A jövőt mindenki megtervezi, ki kisebb, ki nagyobb táv- iatra: milyen lehetőségei vannak, s mit érhet el. Nem köny- nyű a tervezés, akár egyénre, -kár családra szól. Főként nem könnyű annak, aki irányitó munkájával egy nagyobb közösség, egy egész falu jövőjének felelősségét hordja a vállán. 1030 óta a bodrogi Aranykalász Tsz elnöke Langmár Ferenc. Egyéni korában 12 holdon gazdálkodott, most 2115 hold földjük van. — Az idei terveim is elsősorban a szövetkezettel függnek össze — mondja. — A tsz első két éve volt nagyon nehéz. Ügy érzem, hogy az idei év, is hasonlóan nehéz lesz, igaz, más értelemben. Nagy feladat áll a tsz vezetősége ## KINEK LETT IGAZA? — HÚZZÁK A HATÁRIDŐT Nem lesz kiiiä" — ..Készlesz! V« A múlt év szeptemberében cikket írtunk Kinek lesz igaza? címmel arról, hogy elkészül-e határidőre, azaz december 31-re a járványügyi állomás székháza. Az É v'M Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat akkor megígérte, hogy a Közegészségügyi Járványügyi Állomás az új évet már az új épületben kezdheti. Nos, nem így történt. A székház még messze van az átadástól. Megkérdeztük mindazokat, akik annak idején az átadás időpontjával kapcsolatban állást foglaltak: miben látják a késedelem okát, i egváltalán, m kor készül el végre az égetően szükséges egészségügyi intézmény. ff#1 — A mostani épületünkben lehetetlen dolgozni. A folyosókon nem tudunk k -z ek dni, mindenfelé szétrakva a műszerek, a berendezések. Nincs rá lehetőség, hogy új munkamódszereket vezessünk be, ezeket nincs hol elvégezni. Bá csak bebizonyulna, hogy rosszul láttam a dolgokat, s határidőre elkészül az épület! AZ ÉPÍTÉSVEZETŐ A FŐORVOS — Ügyszólván mindennap kint járok az építkezésnél, figyelemmel kisérem a munka ütemét. Én már akkor is megmondtam, hogy a decemberi átadásból nem lesz semmi, sokkal nagyobb energiát kellett volna a munkába belefektetni. Most március 31-re ígérik az átadást, de hogy s iruni nem lesz belőle, az is biztos. Talán májusban ... — vélekedik dr. Baron Ferenc, a járványügyi állomás főorvosa. Megtudtuk, hogy a gizbsszerelés jó úton halad, a külső munkák viszont annál vontatottabban mennek. Happ Antal építésvezető elmondja, hegy a cempézé* nyolc.an százalékával megvonnak, a belső vakolás is kész a főépületben. — Feleősség te heli a tervezőket, hogy a B é'ül t el nem montünk sokra. Ros zul tervszék meg a kéményt, az esővíz elvezet 's írek tervén is mó- dosí ani kellett. Véleményem szerint, elegendően dolgoznak az épí kérésén, egyelőre több em' erre nincs is szükség. Problémát oko ott, hogy az al- váTalatok munká’át a tavalyi évről az ideire át keltett ütemezni. Hát igen, baj volt a tcr.e éssel... A MŰSZAKI ELLENŐR Bognár Ferencnek, a Beruházási Iroda mii za i ellenőrének szobájában cs ng a tel. fon. Melléküzemágak szervezésén dolgoznak, hogy folyamatosan foglalkoztathassák a tagokat. A múlt' évben fűrósz- gattert építettek, hamarosan üzembe állítják. Tavaly — kísérletképpen — 800 négyszögölön cirokot termesztettek a seprűfonónak. Az idén ezt is melléküzemággá akarják fejleszteni. Szép reményekre biztat a kertészet is Bodrogon. 1967-ben a tervezett 140 000 helyett 160 000 forintot hozott. Ezt is érdemes fejleszteniük. — A munkaerő már megvan hozzá — mondja az elnök —, , húsz hallgatóval kertészen előtt. Annyival lesz csak köny- szakmunkásképző tanfolyamat nyebb a kezdésnél, hogy most i. , ... , magunk mellett tudjuk a ta- I indítottunk a községben. Akik goljgt 1 sikeresen elvégzik, tízszázalé_______________________kos munkaegység-emelést kapnak. Ide jár az egyik lányom is. Biztosan jó hatással volt a többiekre. Ügy gondolták, ha az elnök lányának megéri* biztosan megéri nekik is... N égy gyereke van Langmár Ferencnek. Egy kis büszkeséggel a hangjában említi* hogy egyik sem Idegenkedik a mezőgazdasági munkától. — A legnagyobb fiam Keszthelyen tanul, másodéves az agrárfőiskolán. A másik most katona. Az egyik lányom tsa- fcag, a kertészetben dolgozik. A kisebbik egyelőre otthon van, segít ax anyjának. A feleségemnek se árt egy kis segítség, ő is mindennapos munkás a tsz-ben. A családi beruházás fő célja az Idén a fo- nyódligeti villa. Már elkészült, csak a belső munka és a berendezés maradt erre az évre. A család minden tagja dolgozott az építkezésen. Erre szánják az idén te összes szabad idejüket — Lakóháznak építettük. Arra gondoltunk, oda megyünk majd öregségünkre valamelyik gyerekünk családjával. Persze addig még se* idő van hátra, sok év — munkával, gonddal, örömmel... Strubl Mária — ín annak Idr jén azt mondtam, hogy ha időjárási viszontagságok nem jönnek közbe, az építők határidőre elkészülnek. De n.m ezzel volt probléma, hanem az volt a haj, hogy kevés dolgozót kü'dtek az építkezésre. Igaz, hogy volt egy kis hiba a tervezéssel, de ez semmi esetre sem akozott ilyen nagymértékű lerra adást. Hogy mikor lesznek készen? Ügy április végére. Talán... A FŐMÉRNÖK Mi erről a véleménye Badics Sándornak, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat főmérnökének? — A késést a tervmódosítás okozta, nem volt megfelelőképp megtervezve sem az út, sem a csatornázás, meg ezenkívül más részletek sem. Nekem az a véleményem, hogy március 31-ig elkészülünk mdndenhogyan. Eddig a vélemények. Belőlük legföljebb esek tanulságokat tudunk levon- ni, * felelősség majállcp tása nem ránk tartozik. De most már valóban jó lenne, ha bizonyságát látnánk: törődnek egy ilyen fontos intézmény épületének elkészítés 'vei, nemcsak azzal, hogy bizonygassák, ki volt a hibás. Pintér Dezső OOCOCOCtOOOOOOOOOOCODCODCKXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXbDOOOOOOOOOCOOOO ^^»OOOOÖOOÖOOCODOOOOCOCCKXXXXXXXXXXDCXDCOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXJO ' || I Egykedvűen továbbsétált. Egy _____1 inas megállt előtte, és szendvicseket kínált. Hohó, hiszen ő éhes! De milyen éhes! M egevett két szendvicset. Egy másik inasnál néhány tortát. Most már kereste az inasokat. Végigette magát két-három sétányai, azúrén pokolian szomjas lett. Frissítőt is kínáltak. Galamb nem mert megállni sehol, mert elfelejtette a nevét, és így kerülnie kellett a bemutatkozást, ' Ezért minden útjába kerülő inasnál felhajtott egy pohár i^alt, és továbbment. Különleges koktélt gyűjtött magába. Pezsgő, málnaszörp, vermut, mandulatej, vörös chablis és egy kis pohárka erősen hígított szalmiákszesz, amit szúnyogcsípés esetére hordtak körül. Nézd esek, hogy forog lassan a park! ... Később, mikor a tapsoló vendégek harmadszor isméié!tették vele a Louis elment az Űj-Hcbridákra című -dalt. Galamb csodálkozva látta, hogy zongorázik, és a pódiummal szemben álldogálnák a zenészek hangszereikkel. Miért nem játszanak ezek? Arra már nem emlékezett, hogy ő zavarta le őket. Szent Isten, hiszen előkelő helyen van ... őrnagy úr... Gyerünk azzal a C-moll etűddel... Hogy is van innen? Fene ezt a Chopint! Mindig baja volt vele... Hát amíg eszébe jut az a futam, addig ,ha megengedik, eljátsz- sza a -Vidám bányászok dalát« ... ..'. Verbier márki meghódította a társaságot. Az ilyen bált úgyis csak az tette kedvessé, ha a vendégek között egy-egy közvetlen, vidám, spicces ifjú akadt. Galamb most már elment volna, de egyre újabb társaságba keveredett, és folyton azt dúdolta a foga között:-Gyerünk, fiam, gyerünk innen ... baj lesz ebből... eredj haza...« A gyomra mintha koktél- keverőnek képzelné magát, ka varga tta az italt. Ott valami oldalajtóféle van ..; Gyerünk.,. Egy virágágy mögül kilépett valaki, és megfogta a karját. — Macquaxt vagyok. — Nekem azt mondták, hogy maga nem jön... — hebegte ijedten. — Tévedtek. Három ember holnap útban lesz a terep felé. Lorsakoff engem küldött magához. Legyen szíves, mondja meg, hány óra van. Galamb kihúzta az arany zsebóráját. — Egy óra múlt... Macquart körülnézett, azután szó nélkül elvette az órát, és zsebre tette. — Rendben van... — súgta. — Gondolja? — felelte Galamb szomorúan. — Tessék — mondta a másik. — Jtt egy doboz Simon Arzt.. És a kezébe nyomott egy dobozt. Nem nagy üzlet. Egy aranyóráért húsz darab Simon Arzt... Legalábbis Ca- poral lenne... — Viszontlátásra — búcsúzott, és halkan, gyorsan még azt mondta: — A dobozban tizenötezer frank van ... És otthagyta. Halló! Kérem ... Jöjjön vissza! De Macquart elment — Sebaj... Most hogy került ide megint a szökőkúthoz a tömegbe? És ott van a kis kövér tábornok a nagy bajusz- szal.. . Ennek az arcát többször látta az éjszaka, amint figyeli... Valaki megérintette a vállát. — Fél kettő. Megfordult. A tiszt volt, oki a villanyokat oi lógatja. ha halott van a háznál. Ez mindig bemondja a pontos időt. Szó. nélkül követte. A kapu előtt ott állt a va- lószínűtlenül kis autó. Egy motoros babakocsi! A tiszt indított... Kanyargós utakon haladtak szótlanul, eleinte széles ívlámpás útvonalakon, majd szegényes, elhagyatott külvárosi sikátorban. Megálltak. Kóbor kutyák futottak szét az autó előtt. A tiszt fékezett, és halkan így szólt: — Két óra van ... Ez olyan, mint a rádió. Mindig bemondja pontosan az Időt. Galamb kiszállt a barátságtalan, éjszakai, elhagyatott tájon, és várta a tisztet Ez becsapta az ajtót, rákapcsolt és otthagyta. Fehér frakkban! A mezőkön! Na, most jól néz ki. Sehol egy teremtett lélek. A kóbor kutyák lassan visszatértek, és kíváncsian körüljárták. »Nagyon finom kis vicc volt a hadnagy úrtól, mondhatom ...« — gondolta tanácstalanul. Néhány lépésnyire tőle magányos csőszkalyiba állt. Hopp! Talán itt akad valami rongy, amit felvehet. De mit csinál a ruhája és a holmija nélkül? O csak a menetszázadba akart bekerülni, de ha a felszerelése hiányzik, azért több évi kényszermunka jár. Hű, de nagy bajba keveredett ... Nehéz szívvel és rossz szájízzel kinyitotta a kalyiba ajtaját. Belépett a dohos helyiségbe, és gyufát gyújtott. Aztán ámultán kiáltott fel. Egy pádon szét) rendben ott feküdt az egyenruhája, a sapkája, ,az oldalfegyvere és a pad alatt egy pár bakancs. • • • Lorsakoff mint egy ketrecbe zárf vad sétált a szobájában. Ablaka a halúszki- kötő bágyadt, poros tengerparti pálmáira nézett. Hajnalodon. A piszkos kis külvárosi ház néma és csendes volt Az arab kávéfőző a földszinten már régen bezárt, ás most kint aludt pokrócán a bolt előtt. Recsegett kint a falépcső. A hátsó zsebébe nyúlt. Kopogtak. Kinyitotta kissé az ajtót — Végre-valahára! — mondta, és beeresztette a látogatóját, azután ismét bezárta az ajtót — Elhozta az órát? — Itt van — felelte Macquart, mert ő. volt a látogató. Nem ismerték volna meg, akik a bálon látták. A kikötőmunkások világoskék overállját hordta és fűző nélküli piszkos teniszcioőt, amelyből kikandikált a mezítelen lába. Acadta az órát. Lorsakoff mohón nyúlt érte. — De hiszen ... íves azt mondta, hogy karóra... — Ezt adta ide. — Oltsa el a villanyt! Macquart engedelmeskedett Egy másodperc múltán ismét megszólalt: — Gyújtsa meg! Miután kattant, a kapcsoló és világos lett, égy revolvercső szorult Macquart gyomrához, és Lorsakoff ha- lálsápadtan sziszegte: — Ide a karórát! Ne próbáljon egy szó ellenvetést sem tenni! Tisztában vagyok magával, Macquart. Már egy éve tudom, hogy ugyanilyen módon adta el a Junghans fivéreket. De most rajta veszett — Megőrült? — kérdezte nyugodtan a másik. — Megkérdeztem tőle, hány órm van, ő megbeszélés szerint felkattan tóttá az óra fedelét, én elvettem tőle, és átadtam neki a cigarettadobozt — íves kifejezetten azt mondta a telefonba, hogy karóráról van szó. Doktor Brétail órájáról. — És ez miféle óra? Nézze meg legalább alaposabban! — Vegye fel az órát — mondta a másik, még mindig Macquartra irányítva a revolverét — Maradjon ott állva, és nyújtsa ide... Ne piszkáljon a zsebe felé, mert lelövöm. Megnézte az órá/t, és csodálkozva mormolta. — B. I. Kétségtelen, hogy az őrnagyé. Bertram Ives. Lorsakoff kissé bizonytalanabbul tartotta a revolvert. A másik gúnyosan mosolygott. — Nézze, Lorsakoff, én nem félek magától. Eddig is könnyen elintézhettem volna — és miközben ezt mondta, hüvelykujját összeszorította a tenyerében, mire nagy, köves gvúrűjéből valami folyadék lövellt ki hosszú, vékony sugárban, és sisteregve habzott az asztalterítőn, másodpercek alatt hatalma* foltot marva a vászonba. — Kér sav ... Mialatt az órát nézte, végezhettem volna magával. De nekünk szükségünk van egymásra. Különösen most, miután világos, hogy íves a saját szakállára dolgozott, és bennünket csak eszközül használt. (Folytatjuk)
