Somogyi Néplap, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-28 / 23. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1968. január tt. Gülay István: v A MI UTCÁM essék csak eljönni egyszer errefelé, ak- A kor elhiszi nekem, hogy itt található a világ egyik legfényesebb sarka. De ha véletlenül sötétedés után érkezne, ajánlom, hozzon miagával zseblámpát Ügy látszik, nem értettük meg egymást. Nem neon- és reklámfény világít ebben a kis zugiban, nem is a sárga tányérú utcai lámpáktól van az említett fényesség... Képletesen használtam a »legfé nyesebb« jelzőt. Amit elmesélek, valószínű, nem is egyedi és nem csak a mi utcáinkban fordulhat 'elő. Az egésznek egyedül az ad különös jelentőséget, hogy milyen körülmények között esett meg Ha fígyel, talán megérti, hogy miért fényes- séges ez a hely. Ámbár, ön, ugye, fenn van a polcon, és így más a szeme ... Tudja-e, hogy milyen gyorsan halad egy úthengerlő gép? Igen, lassan. Hát egy úthengerlő, ha gyalog jár az utcán? Persze, ő is lassan. És azt tudja-e, hogy mit mondanak, ha így végiglépdel az utcán? Érdekes, eltalálta. »Sír a talpa alatt a föld, olyan lusta ember, biztosan nem szeret dolgozni, meg a munkáját sem szeretheti az ilyen«. Igaz, elég testes ember volt A vénemberek azt mondogatták, hogy gyerekkorában sem látták meg titokban sem szaladni — így könnyű volt rásütni a bélyeget: lusta. De hát az öregek szava se ér mindig aranyat Annyi az egész, hogy hozzáddomult a gépéhez. Majd figyelje meg egyszer, hogy a test a munkához, a munkaeszközhöz igazodik. Nem nevet? Furcsa ember maga! Mikor ezt az elméletemet elmondtam a szaktársaimnak, azok kiröhögtek. Azt hiszitek, hogy tudálékos fickó vagyok, mert szeretem megfigyelni az életet, meg hát (Czinke Ferenc rajza) szeretek olvasná és néha, ugye, kicsúszik a számon egy- egy olyan szó, mint a bevezetésben az előbb... K uculi Istvánról van szó. Itt élt a mi utcánkban, a negyvenes házban. Egykenyéren az egész család. Az _gsszony, annak a szülei meg a három fiúgyeJankorieh Ferenc: HAZAT HOZNAK FEL Házat Mznak fel udvarunkban, megy ez; varázsos gyorsaság: tegnap semmi, s ma félig itt van, mint növény, növekszik a ház... Dolgoznak, s figyeld csak, mindenből kihabzik valami zene: gyúrógép, ahogy földet döngöl, mint titán-lépés üteme. Vékony a horgany, így ha vésik, szavára elriad a nesz: félig zenei hang, recézik s bong a kalapált fémlemez. Üj hang, picit tálán lúdb őrző, új zenekarba illenék: i; hol más határt rajzolt a körző, találd ki, mit; nem zene még — Csak a fül képzeli, hogy milyen: valami vásás, kissé más — valahogy úgy, hogy bele illjen a karcos lapátcsusszanás, a sóderzaj-szikrázat vad-kék ropogó lángja, mely hideg: szúrós han<), mintha jéggyöngy esnék, hallatán borzad az ideg — S lehet a ritmus hz egészben oly tömpe, dermedt koccanás: ízig rándító, mint a kézben két összeütött kalapács. „DIDERGŐ” BALATONI KÖVEK rek. Közülük az egyik már két éve házas, ő is hazavitte a feleségét. Ha összeszámolta, összesen nyólcan voltak. De errefelé inkább úgy mondták: heten laknák a házban, Kuculi Pista meg a kocsmában. Tényleg ott lakott, volt neki ott egy külön karosszéke, jó nagy. Hazulról vitte oda. Nem kellett messzire eipekednie, a kocsma húsz méterre volt a háztól. »Ha dolgozik, csak áll, meg kormányoz, az utcán úgy jár, mint aki minden lépés előtt gondolkozik egyet, ugyan mi lehet a talpa alatt, és ha ennek vége van, akkor meg a kocsmai ülésben verejtékezik a gatyája!« — így szóltak róla. Én sok mindent tudok, amit más nem, mart az ón székem az övé mellett állott a kocsmában. Azt is tudom, hogy ő maga miért nem nevetett sohasem. Szokása szerint csak tréfálkozott. Azzal bosszantották, hogy nevetni is lusta. Fenét! Nekem megmondta: ha nevet, a/kkór nem kap rendesen levegőt a tüdeje. Különben nagyon komoly . ember volt... Szóval... Észrevette, hogy a sok rosszat, amit rákentek, igyekszem lemosni róla. Hát igen, ha távolról nézzük a dolgot, volt is alapja a túl sok beszédnek. Hm, értem. Arra gondol, hogy az a »légszomj« takaróul is szolgálhatott a munka utáni kocsimázásnak, s annak, hogy otthon a ház körül nem lendített semmit előre. Persze, a munka! De gyorsan rávágta! Abban megegyezünk ugye, hogy aki megfelelő minőségű és mennyiségű munkát végez éveken keresztül, mégpedig úgy, hogy szereti is csinálni, arra az előbbi szavak nem illenek?... A folytatása is ilyen egyszerű. Már amilyen egyszerű lehet az, hogy egy Kuculi István nevű úthengerlő meghal a kocsmában, a saját karos székében, jó magyar bor mellett, és ráadásul, még testamentumot is hagy hátra. Ügy ám, végrendeletet Felolvasom, jó? Itt van nálam, mindig magamnál hordom! »Alulírott minthogy oly erőtlenségre jutottam, hogy már egy éve a munkámat is csak nehezen tudom nap mint nap elvégezni, hát most tel jesen tudatomnál lévén, de várva, hogy valami baj jöjjön rám, a következőket foglalom végrendeletembe: — Házam és udvarom a fe leségemre szálljon teljesen. Azt csinálhat vele, amit akar — Három fiamnak szakmát adtam a kezükbe. Abból megélhetnek, segítségül azonban mindegyiknek hagyok ötötezer forintot, ami a taka rékban van. — Ha pedig leesek a lábamról, azzal a kéréssel fordulok a tisztelt vállalatomhoz, hogy azt a gépet, amin én dolgoztam, s amelyet én mindig kövérnek neveztem, annak adják álája, aki kéri, hogy az ő gépe legyen, ne pedig olyannak, aki nem akar vele dolgozni. Aki pedig kérte, hogy az övé legyen, annak a karosszékem árából, amíg futja, a Sándor István nevű pincér naponta egy ingyen fröccsöt adjon munka után-«. A többi nem érdekes. Kel tezés stb.-r'Y gy látom, ez megdobál bentette. Hogy valaki annyira szeretheti gépét, mint a feleségét! Végrendelkezik róla! Mondja, ez furcsának találja vagy szépnek? Szépnek? Azt vártam, hogy az előbbit válaszolja .. Azt mondtam, ha véletlenül sötétedés után érkezne, aján lom, hogy hozzon magával elemlápát. Mert elég sötét kis utca a mienk. De — ha én lennék a szavak mestere — azt mondanám, hogy ilyen utcákban észre lehet venni az ilyen kis tettek fényeit is Tessék csak eljönni egyszer errefelé, majd akkor elhiszi nekem, hogy itt található világ egyik legfényesebb sár- ka. Egész sok kis fény van mifelénk, olyanok, mint ami lyet elmeséltem. Csak meg kell keresni, s látni, aztán már úgy érzi az ember, hogy nagy a fényesség! Egy kis nyelvművelés HOGYAN VÁLASSZUK EL A MAGYAR SZAVAKAT? Első pillantásra talán fölöslegesnek látszik egy ilyen egyszerű kérdés szóba hozása. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy sok téves elválasztási »szabály« él a köztudatban, s ezek nem kis zavart okoznak. A legtöbb tévedésnek az az oka, hogy az emberek többségében nem tudatosodott kellőképpen az, hogy kétféle elválasztási szabályunk van: az egyszerű (nem összetett) és az összetett szavak elválasztásának 'szabálya. | Nézzük először az 1_| egyszerű szavakat Mit is nevezünk tulajdonképpen egyszerű szónak? Az egyszerű szó a nyelvnek legkisebb, önálló jelentésű egysége. Például a halhatatlanságban és a fürödhetnénelc szóalakban a hal- és a füröd- tőhöz járuló többi elemnek, másképpen toldaléknak (-hat, -atlan, -súg, -á, -ban és -hét, -né, -nek) külön-külcn egymagában nincs jelentése, csak módosítja a tő jelentését. A toldalékok olyan szorosan tapad naiv a tőhöz, hogy az elválasztás szempontjából ezeket és a szótövet szoros egységnek tekintjük. A szótőhöz ragasztható ragoknak, jeleknek, képzőknek nincsen semmi önállóságuk! Azért szükséges ezt ennyire hangsúlyozni, mert sokan — ha nem fogalmazzák is meg világosan — a főneveknek bizonyos rágós, képzős alakjaiban, nem tudni, mi okból, a ragot, képzőt függetlenítik a szótest- től és leválasztják, akár szótaghatárra esik, akár nem. Különösen az -ért és -ig rágós, valamint az -izmus, -ista képzős alakokat választják el némelyek szívesen a tő és a toldalék határán akkor is, ha ott nincs szó taghatár. Ez helytelen! Az egyszerű szavakat mindig teljes egészükben kell élválasztási alapul venni, az esetleges ragokkal, jelekkel, képzőkkel együtt. Ezek együttesen adják az elválasztandó szótestet (tulajdonnevekben is!). Nézzük most már a szabályt. Az egyszerű szót, akár ige, akár főnév, melléknév, számnév, határazószó vagy egyéb, a magyar szótagolási törvényekhez igazodva mindig a szótaghatárokon választjuk el. Ahány magánhangzó, annyi szótag. Az egyszerű szót tehát any- nyi helyen választhatjuk el, ahány magánhangzó van benne. Ezzel kapcsolatban rögtön felvetődik egy kérdés: mi történjék akkor, ha két magánhangzó közvetlenül egymás mellett áll. Okvetlenül szét kell-e választani őket? Abban az esetben, ha az egymás mellett álló magánhangzók közül a második önmaga egyedül alkot Szótagot (mert az utána álló mássalhangzó már a következő szótagba tartozik), szét lehet őket választani, de ez nem kötelező, akár egymás mellett is maradhatnak. Itt tehát két lehetőség közül választhatunk: di-adal vagy dia-dal. könyve-itek vagy könyveitek. Ez utóbbi s a hasonló többszótagúak természete - sen az első szótaghatárco is elválaszthatók: köny-vei- tek. Ha azonban a két egymás mellett álló magánhangzó közül a második egy vagy több mássalhangzóval tartozik egy szótagba, azokkal együtt alkotja a következő szótagot, ezt a második r. aaánhangzót elválasztáskor át kell vinni a következő sorba: ablaká-ig, háza-iktól, ki-ált. Itt kell kitérnünk arra, hogy nem ajánlja az akadémiai helyesírási szabályzat az olyan, különösen gépelt szövegekben elég gyakori elválasztási módot, hogy csak egy betű maradjon a sor végén, vagy csak egy kerüljön a sor elejére, ilyenformán: e-ledel, fiá-é. Az ahány magánhangzó, annyi szótag elve alapján az szabályos volna ugyan, de csúnya, és főként nem sok értelme van. Ezt tehát kerüljük. Hova számítódnak á két magánhangzó között levő mássalhangzók? Egyetlen mássalhangzó (s ide tartozik a eh és a x is) mindig átkerül a következő sorba: apá-mé, ma-gyar, egyete-mista, Hege-lig, leni- nizmus (nem Lanin-izmus, ahogy valaki egészen komolyan állította, azzal a — természetesen téves — meg- okolással, hogy tulajdonnevet nem csonkíthatunk meg); almana-chot, bau-xit. Két rövid mássalhangzó elválik egymástól, egyik a sor végén marad, a másik átkerül a következő sorba: asz-tal, diós-tul, foly-jon, ker-tig, p én-zért, Mar-xért. A kettőzött mássalhangzót is szétválaszthatjuk: hittem, ket-tö. Itt ismét föl kell hívnunk a figyelmet egy olyan dologra, ami tapasztalatunl: szerint fejtörést szokott okozni. A kettőzött mássalhangzón végződő szavak .-val, -vei, és -vá, -.vé tolda- lékos alakjának az elválasztásáról van szó. Ismeretes, hogy e toldalékok v-je teljes hasonuláson megy keresztül, és ezt jelölni szoktuk (ház + val — házzal). Eszerint például a jobb, sakk, toll, tett szaval: -vá, -vé, illetőleg -val, -vei toldalékos alakjainak tulajdonképpen így kellene lenniük: jobb + vá = jobbá, sakk -f val = sakkal stb. Van azonban egy olyan szabályunk is, hogy három egyforma (azonos) mássalhangzó nem állhat egymás közvetlen szomszédságában, ezért ilyen esetben egyszerűsítünk, és egyet elhagyunk. Egybeíráskor is: jobbá, tollal stb.. elválasztáskor is: job-bá, sak-kal, tol-lal, tet-tel. — Itt említjük meg az almanachhal-, bóraxszá-féle szóalakok elválasztását: almanach-hal, bórax-szá. A hosszú kettőzött mássalhangzót is szétválaszthatjuk úgy, hogy a sor végére is meg a következő sor elejére is ugyanannak a mássalhangzónak a rövid alakja kerüljön: meggyet, elválasztva megy-gyet, poggyász, elválasztva pogy- gyász. A -val, -vei és a -vá, -vé toldalékos alakokban ugyanúgy egyszerűsítünk, mint a rövid kettőzött mássalhangzón végződő szavak ilyen alakjában, tehát meggy-\-vel egybeírva megy- gyel, elválasztva megy-gyel. Ha három vagy még több mássalhangzó kerül egymás ..mellé, elválasztáskor csak az utolsót visszük át a következő sorba: dur.szt-ba, ist-ráng, kulcs-csal, toll-ból. R. Lovas Gizella, az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének munkatársa
