Somogyi Néplap, 1967. december (24. évfolyam, 285-309. szám)
1967-12-31 / 309. szám
SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1967. december M. BARANYI FERENC: hóalmaim És hó esett a tiszta víztükörre, a pelyheket nagy iiuliám kapta ölbe, • és vízzé vált a hó ott mindörökre. Nem volt remény, hogy a hó megmaradjon, nem volt lehér a táj, csupán a parton, a víz színén fehértő l nem maradt nyom. Ha jéggé fagysz, a rádhullt drága pelyhek nem növelik. csak terhelik a lelked, ég eltakarják szépségét színednek. Hóálmaim örvényeidbe hullnak, s örvényeid havamtól gazdagulnak, midőn ijesztő messzeségbe futnak. Az életem csak benned folytatódhat, ez sorsa rég — ha vízre hullt — a hónak, belédhalok, hogy éljek, mint futó hab. Kergetőztek az örvények pörögve, rohant az ár a végtelen ködökbe, ég hó esett a tiszta víztükörre. Vallató Géza: BOLDOG ÜNNEP Az öregasszony olyan ki- Te Jani, minek nősültél csire szikkadt, mint a meseleli anyóka. Fakó, csupa ránc arcát fekete kendő övezi, háta hajlott, repedezett ujjat görbék, merevek. Más köze nincs a mesékhez. Faluszéli házán csonk a i émény, kék füst bodorodik belőle, pedig erőtlen, piros még a reggel. Hűvös leheletén hintázik, szárnyal a füst, okár az öregasszony gondolatai. Jaj, fiam, egy éve már msünk, hogy utoljára fékeztél itt az autóddal... Akkor is, hogy rohantál! Megsértődtek a szomszédok. Nem kezeltél senkivel, vágott a szemed jobbra meg balra, és morogtál valamit a szépen nyirt bajuszod alatt. Na, de mit tudják azt a szomszédok... Nagy ember vagy. Jani, főmérnök. Azért karácsonyra eljöhettél volna ... Legalább az asszonyodat megmutatni. Csirkét vágtam, hadd tudja meg az a finom fehérnép, milyen is az igazi, min nevelkedett az én Jani fiam. Na nem baj, csak jó dolgos legyen, ne szenvedj szükséget mellette. Küldhettetek volna fényképet, ha már nem hívtatok meg az esküvőre. Igaz, minek hívtatok volna. Messze az állomás, nem bírok én már annyit gyalogolni. Újévre befújta a hó az utat, tudom, nem jöhettél. De a hó rég elolvadt, holnap húsvét. Készülsz-e Jani? Mézzel sütöm, a kalácsot, attól sokáig puha marad, vihettek az útra. Körösi Gerzsonéktól hoztam a bort, azt igen dicsérték az emberek. Másnapra is itt maradtok, tudom biztosan. A macskát kiverem a házból — a tanult emberek mindig bacillusról beszélnek, meg folyton kezet mosnak —ezen ne múljon. Haladok a korral, nézem a tévét majd minden este. De azt a tévében se mondják, hogy gyerek nem kell a házasságba! Beszélnék csak veletek! Majd megmondanám, hogy volt a régi világban. Igaz, írhatnék. Írnék én, de annyi a dolog a ház körül, meg nem zongorán nevelkedett az én kezem, nehéz a ceruzához. A postás írja alá helyettem a cetlit, ha küldi a tsz a járadékot. De olvasni még tudok! Levél se jött ősz óta. Jártak itt suttyó gyerekek, mondták, lépjek be valami olvasómozgalomba. Olvasnék én, csak írnál, Jani! Tudom, tengernyi a munkád, minél inkább töröd magad, annál szaporább az elvégezni való. Mondtam is az embereknek: aranyat ér a szavad, ugyan mit csinálnának nélküled ott a városban? meg? Elment a jobbik eszed? Legénykorodban még írtál. Dehát te tudod. Boldoguljatok, szívből kívánom. Pulykát is sütnék meg fcá- posztásbélest, csak gyertek. A párnámat is a feleséged alá rakom, hallod? Szegény apád volt ilyen. Az se szólt, pedig tudott már rólad, amikor kivittek a frontra. Nem hányom a szemedre, taníttattalak. Jó, jó, az állam segített, mert hát kit segítsen, ha nem a magadfajtát? De én szültelek, Jani! Várj csak. Adok a baromfiaknak. A szakajtóból szórom a magot, tudod, amelyikben a kenyér kelt régen. Hogy szeretted • friss házikenyeret! Sütök ám most is. Hess te! Hess! Azt a kendermagost vágjam le, vagy a vörös kakast? A fehér jérce most kezdett el tojni, de ha akarod, leves lesz belőle. Mondd, melyiket kívánod? Nézd csak, ki topog a kapuban! Ünneplő, ezüstgombos sapka van a fején. A postás áz. Lehet, hogy levelet hozott. Uramfia, csak nem tóled, Jani? Nem, az nem lehet, te magad jössz nemsokára a feleségeddel, igaz-e? Látnád csak, hogy mosolyog a postást Pénzt visz-e vagy hozott, nem tudom. Még a lottószámokat is elfelejtettem megnézni. Házat veszek nektek, földet vagy amit akartok. Még föl is mennék a városba a kedvetekért. Együtt lakhatnánk, nem zavarnálak benneteket. Kitakaríthatnék, mire megjöttök a munkából. Az étel meg ott gőzölne az asztalon, egyszer a te kedvencedet főzném, máskor az asszonyodét. Nem hozott pénzt a postás, nem is visz. Jó reggelt kíván tisztességgel, és szép, színes képet nyújt be a deszka hasitékán. Pirostojás van rajta, pelyhes kiscsibe meg egy csokor barka. Köszön a postás, kevélyen lépdel, mivelhogy 0 az első a mi utcánkban ma reggel. En meg csak nézem az írást, rossz már a szemem, meg kell törölni, úgy vakít ez a nagy világosság. Várj csak, bent van az okuláréra. Jól van már, megismerem a betűdet, akármilyen miniszte- resen cirkalmazod is alá. Boldog ünnepet kívánsz __ t udtam, hogy nem feledkezel meg rólam, csak ne homá- lyosodna ez az átkozott szemüveg. Ilyen kerek volt a betűd kisiskolás korodban is, de az látszik, hogy gyakran kanyaritod a neved az országos papírokra. Megyek rökvest, mutatom Zsobrá- kéknak meg a sánta Fülöp- nek milyen szépet küldték Csak előbb elolvasom még egyszer, mit írtál, kisfiam.' Szeberényi Lehel: Q^niácLo-m Oktáo iát őst mór nem tud érdekelni. Hogy mondjam, unom. Apu mindennap engem küld be Sándor bácsiélckal a faluba. Azelőtt halában tetszett. A fiúk is tudták, hogy Skoda Oktávia a kedvencem. Foly- tont azt rajzolták nekem, s a pad alatt küldözgették. A tanár bácsi egyszer meg is látta. Megmondtam nekik, hogy nem tudtok érdekelni, kis hülyék. Igaz is, mit küldözgetnek nekem szerelmes leveleket Ha Sándor bácsiék nem vinnének be, gyalog kellene menni vagy bicajjal. Apu inkább bicajjal jár a faluba, mert nem bírja a Juci néni dumáját. Engem ugyan cseppet sem izgat. Meg is vannak sértve, hogy apu nem megy velük, én, tudom. Any- nyira beszéltek neki, hogy beviszik őt, minek fárad, amikor itt van nekik az autó. Annyira akarják, hogy mi menjünk velük. Láthatták, hogy apu meg nem akar. Nem akarja kötni magát senkihez. Azt is fölajánlották, hogy őhozzá igazodnak. Apu meg nevetett: majd a kislány. De mit Is erőszakoskodnak. Ha látják, hogy nem, hát nem. Mióta szünet van a suliban, én járok csakugyan a boltba a Sándor bácsiélckal. Apu reméli, hogy most már lemásznak a nyakáról. Most már megvan a kedvük, kijó- kodhatják magukat velünk. Én borzasztóan örültem, azt mondani se kell. Imádom a Skoda Oktáviát, és imádom aput. Vagy azt mondtam, hogy már nem tud érdekelni? No persze, a Sándor bácsiékét unom. Uhom, hogy tízkor mindig át kell menni, mert nem szabad áin, hogy várjanak rám. Kilenckor már öltözködöm. Játékba nem foghatok. És meg is kell fésűlködnij És ha öt percet kések, Juci néni szól: — Vártuk már, kedves. Olyan jókodón beszél, mint a tiszi, aki a többieknek hittant tanít Ül a fonott székben, s tenyerét a hasára teszi. — Ugye felírta, kedves, amit szedett? A nyugdíjas postamester néni szedi nekik a málnát. Tíz Mióból három az övé. — Írja föl ám, kedves, nehogy becsapja magát. Sándor bácsinak bírom a türelmét. — Ugyan, Jucikám, fel van már írva. Látom, Sándor bácsi elmegy a közelből. Én is elmennék, de Juci néni a fejemet simogatja. A postamester néninek is melege van, csupa pirasság. Csak legyint- get meg nevetgél: — Jól van az. — Nem úgy van az, kedves, föl kell azt írni. Isten ments, hogy rosszul járjon. Haláli. Azt hiszi, mindenki hülye, és nem látja, hogy ő fél attól. Legalább ne nézze hülyének az embert És még ilyeneket mond: — Tudja, postamester néni, milyen okos ez a kislány! És milyen komoly. Pedig még csak tízéves. Elmúltam, de mindegy. — Csak a haját azt még nem tudja megfésülni a kedves. Szeretem, mikor így törődnek a hajammal. Odáig vagyok. — Nem áll meg — mondom. — Csatot kell bele tenni, kedves. Hogy ez milyen okos, hát az nem emberi! Csudára bírom. A legjobban azt bírom, hogy az ő haja meg egy kóc. Berakjuk a málnát az autóba. A szöveget már előre tudom. — Sándorkám, vigyázz, hogyan rakod. Bele ne lépjen valaki! Ez a valaki én vagyok, de mindegy. Sándorkám vigyáz. Ez a lemez. Majd Juci néni a kapuhoz megy, s mondja, amit csinál: — Előre megyek, kedves, nyitom a kaput De előbb engem megnéz, jól ülök-e a málna közt. — A lábodat a gumira tedd, kedves. Ő csak az utcán ül be, az első ülésre. Sándor bácsi mellé. Oda más nem ülhet, mert akkor ő nem tudja figyelmeztetni Sándor bácsit indjárt lehuppe- nunk a járdáról az úttestre. Juci néni meg fog szólalni : »Sándorként balra "figyelj/. .•« Sándor bácsi máris figyel, még Juci néni nem is szólt. Csak most jön: — Sándorkám, balra figyelj ... Végre a helyünkön vagyunk valamennyien. Megyünk vagy harmincassal. •— Csak óvatosan, kedves, minek sietni. Akkor nem lesz semmi baj. — Fogja Sándor bácsi karját, Sándor bácsi meg a kormányt fogja. Nekem hallgatni kell, hogy ez milyen jó autó, és még sohase volt javítva. És ha nem lenne az autó, gyalog kellene menni. , Nekem köszöngetni kéne ilyenkor, hogy szállítanak, tudom, de sehogy se áll rá a szám. A minap többször is bedöglött a csodaautónk. — Csak a gyertya köpköd, kedves — nyugtatott meg Juci néni. — Nincs ám ennek soha semmi baja. Híz semmi, kedves. Sándor bácsi a motorban turkált, fel volt hajtva a teteje, s nem lehetett kilátni. — Sándorkám, hajtsd le a tetőt, mielőtt elindulunk. — Persze, hogy lehajtom, Jucikám Azt várom, hogy mikor pukkan szét Sá.idor bácsi, mint a lufballon. Csak nehogy akkor pukkanjon, mikor megyünk az autóval. No, mentünk tovább. Alig mentünk, Juci néni megfogta Sándor bácsi karját — Álljunk meg, Sándorkám. Vegyük fel a nagymamát Ne fáradjon szegény. Ugye, miért ne vennénk föl kedves, mikor megtehetjük. A nagymama azt mondta, jó neki gyalog. Sőt éppen így akar menni. Mosolygott, sajnálta, hogy miatta megálltunk. De Ilont, aki az utat szokta takarítani, felvettük. A gyerekei is ott voltak, azok már nem fértek eL Velem jár az egyik. — Csak nem a maga gyerekei, kedves? — kérdezte Juci néni. Ilon mellettem ült a málna közt. Lábát a levegőben tartotta, mert nem tudott másképp a málna miatt ülni. (Szlovák György rajza.) — De igen — mondta. Én csodálkoztam, mert azt mindenki tudja, hogy Ilonnak gyerekei vannak. — Hát nem lány maga, kedves? — De igen. — Láttam, Hon fújja a levegőt, hogy hűvösebb legyen neki. — Gonoszak a férfiak, ugye, kedves. Becsapták magát. Nem kell a férfiaknak hinni. Láttam én, hogy Ilon nagyon piros, legyezheti magát a tenyerével. Hallgatnia kellett a Jucá néni vigasztalásait, mert nem lehetett innen csaík úgy kiszállni. Ma simán futunk — harmincassal. Semmi érdekes. Imádom a Skoda Oktávdét. Lökődzöm a testemmel, hátha jobban megy. — Csak vigyázz, Sándo*» kám, csak óvatosan. Ugye itt van ez a kislány is, a felelősség, kedves... A járdaszegélynél látunk egy »szemétládát«, egy Trabantot. Kiszáll a nő. Ügy száll ki, hogy megfordul maga körül. Juci néni utána néz. — Ezek az új módiak nem tudják megtanulni, hogyas kell helyesen kiszállni. No, itt van már a bolt • nagy fák közt. Juci néni következik a helyes kiszállással. Az ajtó nagyot csapódik. Sándor bácsi összerezzen. — Mi van? — A szél csapta ki, ksd- ves. «„jí néni bemegy a boltba, altkor Sándor bácsi is kiszáll, megnézi, míg hordják. A boltban vagyunk. Behordják a málnát. Juci néni ki-bejár, míg hordják. — Teneked is helyes pofikád van, kedves. — Van ott egy kövér kislány a mérlegnél, annak mondja. Ott áll Juci néni, a szeme a mérleg nyelvén. — Én is figyelem, kedves, maguk is figyeljék/ Nehogy becsapják magukat. Isten őrizz, hogy ráfizessenek. Megveszem, amit kell. Várok Juci nénire, mert egy ötfilléres jár neki, most keresgélik a kasszafiókban. — Jól van az, kedves... Majd máskor, kedves... — És ott áll, keresni kell tovább. Haladunk már haza — harmincassal. Lökődzöm a testemmel. Imádom a Skoda Oktáviát. A postamester néni kívül vár minket, a zárt kapunál. Ö is oda szokott lenni addig. Juci néni fejemre teszi a kezét. — Tudja, postamester néni, milyen jó dolga van ennek a kislánynak? Megy üdülni. Az apukájához. Mert nem ám ez az apukája neki, aki itt lakik. Ez csak neveli. Az anyukának, ugye, a második házassága. Van az így, kedves. hajamat hagyhatná békén, és mit turkál a más családok dolgába, bizonylatén egyszer neveletlen leszek. Juszt se megyek eztán velük, pedig imádom a Skoda Oktáviát, a fiúk is megmondhatják. SZIRMAY ENDRE: A BATORSAQ KEVÉS Az értelem pókhálós üvegéről töröld le a gyöngyöző tegnapi álmot; köd és por fátyolozza szemed, a jelző csúcsokat, a magános fákat már emlékeidben sem találod. Tavak és folyók felhasogatják a távolságok csillogó rétjeit mind, de mögöttük győztesen emelkedik a Nap; a reménykedés fehéren ringó sirálya belevijjog a rozsdás némaságba és bizakodó szívvel szárnyra kap. Kitárul előtted minden, magaddal is meg kell vívnod végre. A tények szigonya, az érvek kése: jövendő századok érkezése. A sodrással együtt zuhogó szenvedélyed összeroppantja, ami szürke semmi. A bátorság kevés az élethez; tegnap is, holnap is, ma is csak a gyermekjövőért érdemes akarni, bízni és cselekedni. POLNER ZOLTÁN VERS EQY SZILFÁHOZ Gőzölgő meződön veselkedő napban megmártóztál őszi csorduló aranyban. Dángovázó éjben avitt csordakútnál violás füvekre holdat furulyáitól. Ékes szilfa nyár virrasztó felhőket ággal ijesztő tüzes ménzm láttad-e nem vágott-e erre le? Roskadó árnyékod gyémántos derében 6 taposott bizony ösvényt hozzád mélyen. Törzsed folyó leste, eső ostorozta. lombod zöld sóhaját szél öntötte bronzba. Ékes szilfa, lángoló uyaraiamat add elő! Tüzes ménem merre ment? Fürkészem a végtelent.
