Somogyi Néplap, 1967. december (24. évfolyam, 285-309. szám)
1967-12-31 / 309. szám
Vasárnap, 1967. december 31. 6 SOMOGYI NÉPLAP Szilveszteri szenzációk Ideális nő 1357 Szenzációs tálalásban repült nemrég világgá a hír, hogy ügyes riporterek lefényképezték a repülő csészealjat. Szilveszter közeledvén, nem akartunk lemaradni a versenyben, hanem minden riporterünk munkába állt, hogy hasonló szenzációkat felkutasson. Felvételeinket abban a reményben mutatjuk be, hogy a repülő csészealjakhoz hasonlóan ezek is hitelre találnak. & Felső kép: Egyik riporterünk fölfedezte a borok kezelésének új, pince alatti módszerét. Hogy a kezelés során mi kerül a hordókba a szőlő nedve mellé, ezt nem sikerült tisztázni. Alsó kép: Sikerült lencsevégre kapni a legedzettebb magyar strandolökat, akik télen a havas hegyek tisztásán folytatják a strandolást. Konépső kép: Sok vita folyt az utóbbi években, hogyan fejlesszék tovább a főváros közlekedését. A vita közben egy tettrekész építőipari vállalat váratlanul felépítette a Városligetből kiinduló és állítólag egész Kecskemétig közlekedő függővasutat. A kecskeméti állomásról még nincs felvételünk, mert a személyvonatnak, amellyel riporterünk lesietett késése van. Esztendőtől búcsúzva a szokásos »leltárkészítésnél« nemcsak a főkönyvet nézi át az ember: a sugaras, önfeledt pillanatokra is gondol, az ajándékba kapott mosoly- lyokra, a gondoskodó, vagy' vigyázó kézmozdulatokra a homlokon, a gallér félrecsúszott nyakkendőjén — milyen is volt Ö, az ideális nő az elmúlt évben. 1967 és minden idők ideális nője: Aphrodité. Azon kívül, az ismeretes jó tulajdonságain kívül, amelyek róla a költészetben olvashatók, az a hallatlan előnye Is megvan, hogy ki-ki mindig azzal helyettesítheti, akii akkor a legideálisabb nőnek érez. Súlya van az éveknek lám rá, de ilyenkor, mikar az ember számba vesz egy evett, nem lármátok fontosabbnak n.'ási, csak őt, aki uUandoan a uoigaim leiül- v izsgáiaíura sőiivciii, ciki sö- hárem nagy elégedetten nyújtózkodni, aki változásra, hajlékonyságra, türelmetlenségre inspirál, egyszóval: az ifjúságra. Aki áuát rajtam, és mégis kitart mellettem. Álmoda és Pigment Ügy mondjuk: az elmúlt évben. Mert minden évnek, kornak más és más az ideálja. Jókai még a Névtelen Nőt »Álmodénak« nevezi, ő ebben a típusban látta az ideálist, akit egész életünkben keresünk, de sohasem találunk meg, csak álmodunk róla. A századforduló lázas, válságokkal teli korának is csinált, hazudott típus volt az. idálja, ahogy akkoriban mondták: »A pigment nő.« A túlzásokat mindenben hajszoló típus: a strandon (akkor ez még merész dolog volt) vörösre, csokoládéra magát égető (innét a név: pigment) nő. Szép Ernő meg is verselte: »Augusztus, augusztus. / A lesült hölgy a gusztus«. Külsőben is más és más volt az ideálja minden kornak. A XIX. század szőke hajú, kis lábú nőidei j át a XIV. században már túlozták is: manapság vérszegénynek mondanánk azt a szűk mellű, sápkóros fajtát, amire azt mondták, hogy ez az ideáL A reneszánsz vérbő atmoszférájában ki- gömbölyödtek, a XVIII. században már apró lábú, finom figurákká rajzolódtak. És milyenek lettek 1967-ben? Mi most nem akarunk »törvényt ülni«, megfellebbezhetetlen szabályt megállapítani. Nem akarjuk leszögezni: 1967«ben ez és ez volt az ideális nő. Csak arra voltunk kíváncsiak, hogy öt ismert (és gondoljuk: nőket ismerő) férfi mit tartott 1967-ben ideális nőnek. Aphrodité örök Kezdjük a költővel. t>eve- cseri Gábor Kossuth-dijas költőnk ezt mondja: — Konzervatív vagyok. 1967-ben azt az ideális nőt, akit /a görög mitológia annak kinevezett, továbbra is meghagynám »tisztségében«. A színész, Ráto,iyi Róbert Olaszországban találkozott az Ideális nő egy szép vonásával, amelyet egy szóval így fögalmazhatunk meg: az állhatatosság. Így meséli: — Olaszországban, Triesztben vendégszerepeltünk, amikor az egyik családnál bemutattak egy friss mozgású, kedves kis öreg hölgyet, aki százegy éves volt. Ebéd után a feketénél azzal büszkélkedett — és ezt nem tréfaként, csattanóként mondom — hogy ő még soha nem csalta meg a férjét. Na most már azt gondolhatnánk, hogy Triesztben én »a« hűséggel találkoztam. Nem. Ugyanis a néni kifejtette, hogy nem erényességével akar ő hencegni, hanem azzal, hogy ilyen sok év után sem csalta meg az urát, holott minden elszállt év után sokkal nehezebb a hűség. Igaz ugyan, hogy most harmadik férjével él, aki nálánál negyven évvel fiatalabb, de a lényeg az, hogy minél több évig él valaki együtt, annál nagyobb a próba. Nemcsak hűség van, hanem az éveknek súlya is van. Ö arra büszke, hogy százegy éves koráig is mindig állhatatos maradt Vagyis én 1967-ben valóban találkoztam egy jellemvonás megtestesült matuzsálem korú hordozójával. Aki nyugtalanít A filmrendező — Bacsó Péter, A nyár a hegyen rendezője — ezt mondja: — Én a nőnek, illetve az ember párjának azt a tulajdonságát találtam az elmúlt évben ideálisnak, amellyel munkára, alkotásra -nyugtalanítja«, hajtja az embert Ez az ideális nő: a feleségem volt Ö volt az, aki munkámnak, de egész gyarló lényemnek azokat a »rejtett hibáit« is tudta, amelyeket magamnak sem mertem bevallani. És az ő meglehetősen kellemetlen módján ezeket a szemembe mondta. Akkor dühös volFél számmal csökkent Megkerestük azt az embert is, aki a nőket »öltözteti«. A Május 1. Kuhagyái' ugyanis minden második nőnek »szab kabátot«, és az egész világra elküldi termékeit Kovács Joasej, a gyár vezérigazgatója ezeket mondta: — Hatvanhétben, ha tréfásan, de mégis komolyan mondanánk: az ideális nö átlag fél számmal csökkent. Egyre kevesebb ötúenes számozású ruhát, kabátot készítünk, az átlagos, ideális méret a 48-as, 46-os számozás lett Kilóban kifejezve ez hatvan, hatvanöt kiló. Telt- karcsú lett az ideál, s ez a magyar nőknél nem a ->hoz- záhízást« jelenti, hanem az étkezésben a kis kontrollt: kicsit soványabbak lettek az elmúlt esztendőben a nők, a párizsi ideál irányába tolódott el a súly és a derékbőség. S mindez nemcsak a ruhagyár vezérigazgatójának szemellenzős szakvéleménye, hanem a férfié is. Ugyanis megválva a felesleges egykét kilótól: szebbek, egészségesebbek lettek a nők. A kismama típus A versenysportoló, a sokszoros olimpiai és világbajnok vizipólós, dr. Kárpáti György így vélekedik 1967 ideális nőjéről: — És találkoztam szerencsémre 1967-ben az év ideális nőjével Gyönyörű. Ma- neken és fotómodell. Ennek ellenére derékbősége most 110 centi, s tavalyi súlyánál tíz, tizenkét kilóval több Persze, hogy tudják, kiről van szó: a feleségemről. Első gyerekünket várjuk, még pedig az új esztendőben, januárban. Így hatvanhét ideális nőjének a kismama típust tartom. Bármilyen szép legyen is az a nő — még ha maneken, filmsztár is — ha mama lesz, még szebb lesz. Kőbányai György ELTŰNT egy íróasztal W. Emil szilveszterkor kissé felöntött a garatra és hajnaltájban, amikor lefeküdt, egészen rövid idő alatt esztendőre való szörnyűséget összeálmodott« Azzal kezdődött, bogy a Csőfürő és Forgács- göndörítő Tröszthöz egy levél érkezett, amelyet baldáchin alatt ezüst tálcán vittek fel a hivatalsegédek a vezér irodájának előterébe. Ott már díszbe öltözve várt az üzemi háromszög, elvágta*: egy nemzetiszín szalagot, s bejelentették, hogy megnyitották az "Üj Mechanizmust. Vissza\ onuJtak tanácskozni. Néhány óra alatt elterjedt a hír, hogy nehezen születik meg a döntés, de a lényeget már mindenki tudta: megszűnik egy íróasztal. Többen görcsösen belekapaszkodtak íróasztaluk szélébe és lábukat hozzá- lakatolták a fiókkulcshoz. Azt még senki sem tudta, melyik íróasztal szűnik meg. Mindenki reménykedett. A direktívák egyenként szivárogtak ki. Amikor azt hallották, hogy csak a szürke íróasztalok szűnnek meg, s nem csak egy, hanem ahány van ebből a színből, mindenki megnyugodott. A vállalatnál ugyanis egyetlen szürke íróasztal sem volt. Mind újrafényezték és barnára pácolták a harmadik negyedévben. Később az szivárgott ki, hogy a két méternél szélesebb íróasztalok szűnnek meg, s mivel ekkora asztala legfeljebb a vezérnek volt, kő Mett I« a trotz* szívéről. Äse utolsó hír azonban igen vegyes érzelmeket keltett. Azt suttogták, hogy az az íróasztal szűnik meg, amelyik mellett az elintézett ügyek fordítva aránylanak a leírt betűk számához, önkéntelenül mindenki magára gondolt, de mivel szigorúan tudományos elintézést vártak, az egész apparátus őrült tempóban számolni kezdett. a fordított aránypár képletét nem sokan tudták, de ^puskában-« pillanatok alatt elterjedt és közkézen forgott. Saját számolását mindenki gondosan eltakarta a többiek elől, s magában tépelődött, hogy vajon másnak mennyi jött ki. Ekkor már egyre többen húzták ki az íróasztalhoz erősített lánc lakatjából a kulcsot, és süly- lyesztették el titokban a papírkosár aljába. W. Emil rosszat sejtett, s amikor felolvasták a végzést, hogy az ő íróasztala szűnt meg, elsírta magát. Szeretett volna az egyeztető bizottsághoz fordulni, de értelmetlennek találta, mert amikor le akart rogyni a székébe, döbbenten fedezte fel, hogy nincs széke, mint ahogy maga az íróasztala is kámfort játszott. Közölték vele, hogy utolsó megbízatásként számolja fel ügyeit, ha ilyenek vannak, s lezárt aktáit terjessze fel a főosztályhoz. Erre a célra megkapja két napra a gépírónő asztalát, aki csúsztatást vett ki. W. Emil néhány óráig kókadtan és gond plattal anul ült a tenyérnyi íróasztal mellett, majd összeszedte gondolatait és munkához iátott. Pötyögtetni kezdte a jelentését, melyhez végül záradékként egy javaslatot is csatolt. Jelentésének lényege az volt, hogy az osztályon két íróasztallal kooperált, amelyekre a jövőben éppúgy nincs szükség, mint az övére. Ezen túlmenően az alosztály négy íróasztala válik fölöslegessé, amelyek számára ők szolgáltatták az írásbeli feladatokat, s hasonlóképpen a főosztály és a felettes szerv egy-egy íróasztala vált szükségtelenné, hiszen ezek őrá épültek. Javaslata az volt, hogy a népgazdasági érdekből fölöttébb fontos további íróasztalmegszüntetésekre hoz- zanak létre egy bizottságot. Szerényen javaslatot tett, hogy koncepcióját a bizottság rendelkezésére bocsátja. Határidőre beadta a jelentést és már másnap megkapta a választ. Személy szerint őt bízták meg az ügy le bonyolításával, novai két hét alatt elkészült a feladattal. Gondos kutatómunkája eredményét már a vezér gépírónője írta le öt példányban, kettőszázki- lenc oldalon. A tanulmány alapos elemzése Inég hátra volt, de rövid betekintés után megszületett a határozat: W. Emil munkája rendkívüli gazdasági haszonnal kecsegtet, ezért a végső döntésig is kapjon egy külön irodát, beosztottal és egy gépír ónővel. Az új részleg, mert W. Emil egyelőre res- teilte osztálynak nevezni, nagy lendülettel látott munkához. Magának a beadványnak a végső kiértékelését is átadták W. Emil osztályának, amely szükség szerint bővült új erőkkel. Az ő érdeme, hogy egy remek császármetszéssel megoldották a fölöslegesnek ítélt íróasztalok ügyét. Tulajdonosaikat ugyanis azonnal átvették az új osztály állományába, s így a tekintély csorbítása nélkül oldódott meg minden személyi probléma. Mielőtt az osztályt főosztállyá szervezték és két alosztály 1 kialakítására a javaslatokat megtették volna, \V. Emil kitüntetést kapóit és kiemelt célprémiumot. Dicsősége csúcsán azonban megdöbbentő dolgok történtek. Egy reggelen a szokott időben lépett be a titkárnői szobába, s úgy tűnt, hogy minden rendben van. A titkárnő már intézkedett is, hogy a kocsit t're diszponálja a feleségének. Még hallotta ? titkárnői telefon utol' szavait, am5 kor meg döbbenve állt meg szó bája küszöbén. Eltűnt az íróasztala. Helvette egy kis táblácska az elegáns szőnyeg közepébe tűzve, a bae-’kk asztal helyén: »►Megszüntetve«. W. Emil fel- ordTtott. .. Erre az ord’t*vsrn ébredt s azt met'oeta: **-Ügv látszik, mindent kezdhetek elölről.« CSONTOS GABOR
