Somogyi Néplap, 1967. december (24. évfolyam, 285-309. szám)

1967-12-31 / 309. szám

Vasárnap. ’967. december 31. 5 SOMOGYI üCPLAF Háziasszonyok, házias férfiak és üres szatyrok a pult előtt. Ropogósra sült mala­cok az üveg mögött. A szilveszteri slágerek. Sült malac és kocsonya. Malacból csak­nem 100 darabot, kocsonyából 600 tállal adtunk el — közli a Május 1. utcai Ba­romfibolt helyettes vezetője. Jó étvágyat a »szilveszteri vacsorához!« Jó ÉTVÁGYAT! Elkezdődött egy folyamat... A termelőszövetkezeti mozgalom események­ben gazdag eszten­dőt zár ma. Az Idén tartot­ták a termelőszövetkezetek első országos kongresszusát; megalkották a termelőszövet­kezeti és a földtörvényt; megalakultak a területi tsz- szövetségek. A tsz-közgyűlé- sek, brigádgyűlések, párttag­gyűlések témája ebben az évben ezek köré a kérdések köré fonódott A termelőszö­vetkezeti parasztság meg­változott életkörülményeinek, az új feladatoknak megfele­lően a közre gazdálkodás hét-nyolc évi tapasztalatai után gazdasági, szervezeti változások történtek. Hogvan összegezi ezt az utat egy olyan termed őszövetkezeti ve­zető, aki aktív részvevője volt ennek az eseménysoro­zatnak? Papp László tapson yi tsz- elnök a tavasszal részt vett a termelőszövetkezetek me­gyei tanácskozáson. Ezután küldöttként ott volt az első országos tsz-kongresszuson, majd tagja lett a Termelő- szövetkezetek Országos Taná­csának. Az Észak-somogvi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének alakuló ülésén a küldöttek a szövetség egyik elnökhelyettesévé választották meg. Még májusban, miután a TOT tagja lett, beszélget­tünk Papp elvtárssal, s eb­ből a beszélgetésből idézek most. — A szövetkezeti demokrá­cia megtartására ügyelünk. Segítjük a háztájit, de elvár­juk a tagoktól, hogy rend­szeresen és szorgalmasan dolgozzanak a közösben. Ügy érzem, a műtrágyaellátásbari mutatkozó zavart a Terme­lőszövetkezetek Országos Ta­nácsában is meg kellene vi­tatni, a somogyi gazdaságok vízrendezésének ügyét szint­úgy. Érdemes külön is vissza­térni a májusi beszélgetés egy-egy mondatára. A szövet­kezeti demokrácia megtartá­sát és megtartatását azóta az új tsz-törvény is biztosítja. A háztáji föld mértéke már a közösben végzett munká­tól függ. A műtrágyaellátás sokat javult, tavalv 186 ki­ló, az idén 230 kiló vegyes műtráfva jutott effv holdra átlagosan a megyében. A vízrendezés helyzetét, továb­bi terveit nemrég tárgvalta a megyei tanács végrehajtó bizottsága, s bizonyos, hogy a következő években e téren is jelentős fejlődés lesz. A májusban edmondott tennivalók egy része tehát máris megvalósult, ez tűnik ki az év végi összegező visz- szatekintésbőL S mi az, ami mai témának számít, melyek a soron következő feladatok? — Területi szövetségünk nemrég tartotta negyedik el­nökségi ülését, ebből kettőt Fonyódon, egyet-egyet Bala- tonszertgyörgyön, illetve B3- hönyén rendeztünk meg. A szövetkezetek próbálnak be­leilleszkedni az új körülmé­nyekbe, keresik a lehetősé­gek feltárásának módját. Vállalatokkal tanácskozunk arról, hogyan tudnánk job­ban együttműködni a jövő­ben. Örömmed látom, hogy az a merevség, amit koráb­ban oly gyakran tapasztal­hattak a tsz-vezetők, egyre inkább feloldódik s a válla­latok jó partnereinkké vál­nak. A három járás — a marcali, a fonyódi és a sió­foki — közös gazdaságai szövetségesei lesznek egy­másnak az áruértékesítésben, termelésben. Az értékesítési társulások, az építőipari ön­álló vállalkozások erősítik a közösségi szellemet, az ösz- szetartást, a szövetségi mun­kát Az idén életbe lépett rendelkezések, a várható In­tézkedések mind-mind előbb­re viszik a szövetkezeteket az erősödés útján. A jövő év már bizonyítja majd, hogy jó irányt szabott továb­bi munkánkhoz az esemé­nyekben gazdag idei észtén­Népművelési feladataink Befejeződött a Hazafias Népfront községi vezetőinek háromnapos tanácskozása Megyénk művelődési helyze­téről, a népművelési felada­tokról hallottak előadást teg­nap délelőtt a Hazafias Nép­front községi vezetői a kapos­vári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban megrendezett háromnapos tanácskozás utol­só napján. Honfi István, a megyei pártbizottság munkatársa a népművelés tartalmának meg­határozása után megyénk mű­velődési, népművelési helyze­tét elemezte, majd — megálla­pítva, hogy Somogy a jelentős ipari fejlődés ellenére tovább­ra is mezőgazdasági megye marad s- ismertette azokat a tényezőket, amelyek megszab­ják további népművelési fel­adatainkat A kulturális érdeklődés táj­egységenként is változó képet mutat és még mindig sokan nem vesznek részt a szervezett népművelésben, ezeknek a szá­ma több, mint a részvevőké. Székén túlmenően figyelembe kell venni a népművelési terv készítésekor, hogy megyénk­nek gazdag hagyományai van­nak, s a Balatoai-part speciá­lis népművelési feladatokat ró ránk. Honfi István előadása után Varga Károlynak, a Hazafias Népfront megyei bizottsága titkárának zárszavával véget ért a községi népírontvezetők háromnapos tanácskozása. Jön a habszifon Habot kever — Turmix italokat készít Jövőre már kapható A Jászberényi Hűtőgépgyár a jövő évben megkezdi az el­ső hazai háztartási habszifon gyártását. A szikvíz szifon el­vein alapuló készülék nitro- génoxiddal töltött patron se­gítségével percek alatt »veri fel« a habot. Tojás-alapanyagú tejszín- és borhabot egyaránt rekordgyorsasággal készít Al­kalmas lesz a készülék külön­féle turmixitalok készítésére is. A készülékből 1968-ban 25 000-et hoznak fogalomba. Példa a szentgyörgyi talpas ház öt év óta vonzza a látoga­tókat egy néprajzi érdekesség Balatonszentgyörgyön, a Csil­lagvár felé vezető utcába, öt év alatt több mint tizenötez­ren (felerészben külföldiek) keresték meg ezt az épületrit­kaságot, a somogy-balatoni né­pi építkezés egyetlen megma­radt és élő emlékét. Somogy folklórja mindig ne­vezetes volt. Népművészete: zenéje, táncai, pásztorművé­szete jelentős részét falgyűj- tötték, tudományosan rendsze­rezték már. Tárgyi, szelíemi néprajzának és népművészeté­nek egyéb területein (pl. pa­raszti és cselédéletforma; mesterségek; paraszti gazdál­kodás, életmód, szokások, la­kás, berendezések, eszközök; illetve hímző-díszítő művésze­tek; építkezés; bútorfaragás stb. témaköreiben) azonban falusi öregeink ma is sok ér­tékes hagyomány- és ismeret- anyagot visznek magukkal a sírba. S ahogy múlik az idő. egyre több a feledésbe hulló néprajzi, népművészeti emlé­künk. A szentgyörgyi talpas házat sikerült, megóvni, átmenteni. Egyetlen bejelentésnek (és a bontási -engedély visszavo­násának) köszönhető a tájra jellemző hagyományos építé­szeti emlék utolsó maradvá­nyának megőrzése. Mai formájában nemcsak idegenforgalmi nevezetesség a talpas ház, hanem beszédes példája is annak, hogy a né­hány éve a dicstelen karádi eset, a pótolhatatlan (és rend­szerezett!) népművészeti hím- zésanyag elkótyavetyélése, ké- zpnr-közön elkallódása — a szemünk láttára — nem »tör­vényszerű-" ... Példa arra Is a talpas ház, hogy ne késsünk, mentsük, őrizzük meg a múlt értékeit a jövőnek — amíg menthetőek1 W. E. öregek köszöntése Siófokon is megemlékeztek az öregekről. A szakmaközi bizottság a siófoki tanács nagytermében rendezett szá­mukra baráti találkozót A szép számmal megjelent öre­geket Negyedes Károly, a bi­zottság titkára köszöntötte. A nyugdíjasok nevében Somsich László mondott köszönetét a megemlékezésért------------------- > VISSZATÉRTEK Egy melegebb, késő őszi napon két fiú megszökött a szöllösgyöröki nevelőinté­zetből. Átugrottak a keríté­sen, s zsebükben száz fo­rinttal, gyalog igyekeztek haza, Budapest felé. Ám még az éjszaka beállta előtt, mi­re a rendőrség keresésükre indult, a két szökevény visszament az otthonba. Vilics Istvánnal és Glázer Andrással szemben ülök. Ar­cukról sem választ, sem újat nem tudok leolvasni. — Mi szöktünk, de vissza­jöttünk — mondja Vilics. — Mi hozott vissza benne­teket? — Hát az, hogy Imre bá­csinak, az igazgatónak meg­ígértük, hogy többet nem szökünk meg. Többet nem. Ö jó nagyon... Visszajöt­tünk magunktól. — Miért szöktetek meg akkor? — El akarok innen men­ni. — Hová? — Haza, vissza, Buda­pestre. — Miért kerültél ide? — Mert csavarogtam min­dig — éjjel... — Nem jó itt7 — Hát... — Talán mert hiányzik • csavargás!? — Meg az otthon is. Ha lenne egy biciklim, nem csavarognék. Tényleg nem. — Hallottam, hogy jó eszű fiúnak tartanak, mégis a legrosszabb gyerek vagy az intézetben, Glázerral együtt. — Otthon tanulnék. Csak négyig csavarognék. •— A szüleid? — Anyukám .., — Szokott írni7 — Nem, még nem irt — Mikor kerültél ide? — Másodikba. (Most hete­dik osztályos.) — Mi szeretnél lenni, ha elkerülsz innen? — Nevelő... Ápolnám a fiúkat, s ha kérnek valamit, megadnám. Biciklit is. Vilics mindenen nevet, és öt év óta nem sokat válto­zott. Nevelői panaszkodnak rá, elrontja a társait is. Va- gánykodik. Társa a heccke­resésben Glázer András. — Miért küldtek intézet­be? — Mert balhéztam. — Hogy? — Betörtük az ablakokat, loptunk, de csak cukorkát meg ennivalót. V______________________________ — S most miért szökte­tek? — Cigit akartunk venni... De visszajöttünk. Beszélgetésünket hárman hallgatják még. Az intézet diákönkormányzatának tag­jai. — Leitner, te is szöktél már egyszer, hát nem jó itt? — De. Csak az qtthon. Anyám is beteg. — Szereted? — Nagyon. — Szokott írni? — Mindig, és jóra int. — Miért keserítetted hát a szökéseddel? — Az egyik srác azt mondta, fogadjunk, nem mersz elszökni. Fogadtunk. Felöltöztem és elmentem. Anyám meg föltett a vonat­ra. és visszaküldött. Ennyi volt. — Apád? — Iszik és verekszik, nem szeretem. Leitner a diákönkormány­zat tagja. Ezek után is bíz­nak benne, mert jó szándé­kú fiú. Társai, Nemes Pál és Bódor Ferenc szívesen vették maguk közé. — Az intézetben jó. S akik szöknek vagy vágány­kodnak, azokat nem szeret­jük. Sőt külön kellene azo kát vinni, akik lopás és rosz- szalkodás miatt vannak itt, s külön azokat, akik családi körülmények miatt. Egy lop és az egész intézet sínylődik — mondja Nemes Pál, az ön- kormányzat elnöke. — Te családi körülmé­nyeid miatt élsz az intézet­ben? — Igen. Csak édesanyám él. S Vilicsék hazudoznak is. nem lehet egy szavukat sem elhinni. Otthon a ku­tya sem törődött velük, itt meg emberekké vál­nak. Glázer bukásra áll mindig, a vagánysághoz is t buta. Gódor Ferenc szól közbe, f — Én csak azt mondom j hogy legyen jó mindenk ; mert a jellemzést itt írjáH ! meg. — Hányas tanuló vagy? — Négy egészen felül. — S minek készülsz? — Vendéglátóipari techn j kumba szeretnék menni. A fiúk mind az öten múltukról, az elképzeléseiJ<j ről is ószintén szóltak, z . jó szándék megvan, csak c I akaraterőből kell még tői bet gyűjteni némelyikne' Vilics néz rám búcsúzásko — Mi meg akarunk javul- ; ni, de az olyan nehéz. Es... és visszajöttünk. Bán Zsuzsa J Az év utolsó kérdése: Lesz-e tv-közvetítőállomás Kaposváron ? Régóta beszélnek róla a városban, sőt már nagyon sok terv is készült a tv- közvetítóállomással kapcso­latban, biztosat azonban még most sem tudunk. Vajon lesz-e tévétorony Kaposvá­ron? Bencze József, a Ka­posvári Városi Tanács vb- elnökhelyettese december 13- án Budapesten tárgyalt a pos­ta-vezérigazgatóság illetéke­seivel. Kérdésünkkel most hozzá fordulunk: — /. kaposvári tv-torony szerves része lenne egy nem­zetközi televízióláncnak, amely az észak-európai or­szágokat köti össze a Bal­kánnal. E lánc első magyar­országi állomása Sopronban már elkészült. Ha a kilépő állomás Pécs lesz, akkor föl­épül Kaposváron a reléto­rony. Ha azonban a lánc máshol hagyja el az orszá­got, akkor a közvetítőállo­más Vasvárra kerül. — Mikor dói el véglege­sen a tv-torony sorsa? — Csak 1968-ban hoznak orról végleges döntést, de mint a posta-vezérigazgató­ságon elmondták, megvalósí­tására ebben az ötéves terv­ben a postának már nincs anyagi ereje. Ám a beruhá­zás megkezdésétől számított harminc-negyven nap múlva a létesítményt már üzembe is helyeznék. — Milyen előnye származ­na a városnak a tv-közvetí- lőállomás felépítéséből? — Elsősorban megjavítaná a vétellehetőséget Kaposvár mélyen fekvő városrészeiben, és nem utolsósorban a ki- lencvenméteres toronynak nagy idegenforgalmi jelentő­sége is lenne, hiszen úgy tervezzük, hogy megvalósulá­sa esetén a torony tetején kilátót és vendéglátóipari egységet is létesítenének. A televíziótorony hasonló lenne a nemrég elkészült peglédi közvetítőállomáshoz. A kérdés tehát még nyi­tott, reméljük azonban, hogy 1968-ban már ebben az ügy­ben is többet tudunk meg. R. G. A SOMOGY MEGYEI IDEGENFORGALMI HIVATAL UTAZÁSI IRODÁJA (Kaposvár, Latinka-ház) közli, hogy az 1968. évben is változatlanul teljesíti utaztatási feladatait A hivatal készséggel áll a t. utazóközönség rendelkezésére, és valamennyi kedves ügyfelének i boldog új évei kíván (149342)

Next

/
Thumbnails
Contents