Somogyi Néplap, 1967. december (24. évfolyam, 285-309. szám)

1967-12-31 / 309. szám

Vasárnap, 1967. december 31. 3 SOMOGYI NÉPLAP EV VÉGI SZÁMVETÉS írta: Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára B icsúzunk 1967-től, és holnap köszöntjük 1968-at, az új eszten­dőt Visszatekintve a most le­záruló évre, megállapíthat­juk, hogy eredményekben gazdag esztendőt hagyunk magunk mögött E cikk kere­tében nem foglalkozhatunk részletesen életünk, fejlődé­sünk minden kérdésével, azonban érdemes számvetést készíteni az 1967. évrőL Szük­séges számba venni az elért eredményeket, feltárni a hi­bákat és tanulságokat, hogy a jövő esztendőben még hasz­nosabban tevékenykedhes­sünk Somogy megye fejlesz­téséért Megyénk dolgozói — kom­munisták és pártonkívüliek — 1967-ben pártunk IX. kong­resszusának szellemében vé­gezték munkájukat A kong­resszus hűen kifejezte a ma­gyar társadalom minden ré­tegének érdekeit és célkitűzé­seit Ezért értett vele egyet ezért tekinti magáénak és szívügyének Somogy szorgos népe is a szocializmus teljes fölépítésére, az életkörülmé­nyek javítására, a népi-nem­zeti egység erősítésére, a pro­letár internacionalizmus el­mélyítésére és a béke védel­mére vonatkozó programot Az 1967-es esztendőben me­gyénk munkásai, tsz-paraszt- jai, értelmiségi és alkalma­zotti dolgozói elismerésre méltó munkát végeztek. Cél­kitűzésemk legtöbbje valóra vált, és a sikerek, az eredmé­nyek önmagukért beszélnek. Az élet valamennyi szférájá­ban alkotó, eleven munka bontakozott kt Szinte min­denütt azt tapasztaltuk, hogy egymást segítve, kéz a kéz­ben fáradoztak vezetők és beosztottak, nők és férfiak, idősebbek és fiatalok üze­mük, termelőszövetkezetük, intézményük, lakóhelyük fej­lesztéséért, az életkörülmé­nyek javításáért Az óév hazai naptárába szá­mos jelentős politikai, társa­dalmi, gazdasági eseményt je­gyeztünk föl, s ezek sodrá­ban nem volt könnyű helyt­állni. A világban nem csen­desedett az agresszió, és ez a nemzetközi helyzet további éleződéséhez vezetett Mind­ezek ellenére állíthatjuk, hogy semmi sem tudta elvon­ni figyelmünket a szocializ­must építő munkától. Az em­berek magabiztosan dolgoz­taik, és a márciusi országgyű­lési képviselő- és tanácsvá­lasztásokon szinte hiánytala­nul sorakoztak fel az MSZMP és a forradalmi munkás-pa­raszt kormány mögé. A múlt esztendőben megyénk ipara az előirányzott ütemnek megfelelően fejlődött A nem végleges, de nagyon biztató adatok szerint a somogyi ipar össztermelése 1967-ben 10—12 százalékkal nőtt. AZ iparban foglalkoztatottak száma 1700 —1800-zal emelkedett Az egész időszakban nagy erőfe­szítéseket tettünk, hogy újabb munkaalkalmakat te­remtsünk. Ennek eredménye­ként pillanatnyilag megszűnt a megye lakosságának csök­kenése, és minden remény megvan arra, hogy a jövőben is tudunk munkaalkalmat biztosítani az emberek , szá­mára. ' A munka termelékenysége az előzetes adatok szerint öt­hat százalékkal emelkedett. Ezzel korántsem lehetünk elégedettek. Igaz, több üzem­ben és vállalatnál objektív gátló körülmények játszottak közre abban, hogy a fejlődés nem volt kielégítő. Mindeze­ken túl szubjektív tényezők is hátráltatták a munka ter­melékenységének nagyobb ütemű emelkedését, s ez a körülmény felhívja a figyel­met egyes gazdasági és mű­szaki vezetők mulasztásaira. Több helyütt az üzemek kor­szerűtlenségével, elavultságá­val magyarázzák a lemaradás okát Színvonalasabb gazda­ságvezetéssel, az üzemszerve­zés, a technológiai és munka- fegyelem javításával azonban ezeken a helyeken is előbbre lehet jutni. A munka termelékenységé­nek növelésében példamuta­tó tevékenységet fejtett ki a Somogy—Zala megyei Téglá­ét Cserépipari Vállalat, a Ka­posvári Tejipari Vállalat, a Villamossági Gyár, a Somogy megyei Faipari Vállalat; ezek­nél a vállalatoknál átlagosan 15—20 százalékkal emelték a termelékenységet a korábbi szint fölé. A jövőben minde­nütt több figyelmet kell for­dítani a munka termelékeny­ségének alakulására, mert az új gazdasági mechanizmus­ban nem sokra viszi az az üzem, amely elhanyagolja ezt a fontos kérdést. Jóleső örömmel nyugtázhat­juk, hogy megyénk 1967-ben több új ipari üzemmel és a közösséget szolgáló létesít­ménnyel gazdagodott. Kapos­váron fölépült s a közeljövő­ben használatba veszik az Autóközlekedési Vállalat kor­szerű telephelyét Átadták a forgalomnak az új autóbusz­pályaudvart Megnyitotta ka­puit a termálfürdő és a fedett uszoda, a Kalinyin város­részben levő ABC áruház, az új Kapos Szálló. Elkészült a sántosi vízmű, amellyel meg­oldódott a megyeszékhely több évtizedes vízellátási problémája. Befejeződött a húsüzem rekonstrukciója, jó ütemben halad a Kaposvári Villamossági Gyár építése. Megkezdődött a munka a Ke- feanyag-kikésrí tő Vállalat új műszálüzemében. Csurgón át­adták rendeltetésének a kor­szerű faipari vállalatot Jó ütemben halad a Nagyatádi Konzervgyár bővítése, 1968- ban már részlegesen termel­ni kezdenek az új csarnokok­ban. Marcaliban új helyre költözött a Textilipari Válla­lat részlege, dolgoznak már a bőrdíszmű vállalat telepén, s üzemcsarnok építéséhez fogtak hozzá a Finommecha­nikai Vállalatnál, A közel­múltban indultak meg a gé­pek Fonyódon az új kesztyű­üzemben, öreglakon és Ba­la tonföldváron a Május 1. Ruhagyár kihelyezett kon­fekcióüzemében. Siófokon ABC és iparcikk-áruház, az Ezüstparton SZOT-szálloda- sar építése kezdődött el. Hosz- szan sorolhatnánk még azo­kat a létesítményeket, ame­lyek mind a megyében ta­pasztalható fejlődést bizo­nyítják. w É pítőipari vállalataink 15—17 százalékkal növelték termelésü­ket ebben az évben. Kiemel­kedő munkát végzett a So­mogy megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat, az ÉVM So­mogy megyei Állami Építő­ipari Vállalat meg a Somogy megyei Ütépítő Vállalat Az idén kétezeregyszázötven ál­lami, szövetkezeti és magán­lakás készült el Somogybán. Egyre több fiatalnak nyújt otthont az ifjúáági lakótelep. A tervek szerint halad Ka­posváron a Kalinyim város­rész kialakítása. Siófokon új városközpont formálódik. Re­mélhetőleg 1968-ban átadhat­ják rendeltetésének a kor­szerű kórházat is, és hama­rosan megteremtődnek a népszerű üdülőhely várossá minősítésének föltételei. Kaposvár fejlődésében fon­tos állomást jelent a földgáz bevezetése. Mezőcsokonyánál megkezdték a gázvezeték építését, és 1968 telén már több száz kaposvári lakást lehet gázzal fűteni. Nagy je­lentőségű a gázszolgáltatás a további iparosítás szempont­jából is. A szakmunkásképzés tágas otthona leszí Kaposvár legmo­dernebb oktatási intézménye, a már épülő húsz tantermes iparitanuló-iskola és tan­műhely. Jelenleg 4580 ipari tanuló képzésével biztosítjuk fejlődő iparunk szakember­utánpótlását. A Kalinyin vá­rosrészben tető alá került egy tizenhat tantermes általános iskola, és 1968-ban megkez­dődik a város északkeleti ré­szén egy újabb nyolc tanter­mes általános iskola alapozá­sa, valanjnt a textilművek 500 személyes új leányottho­nának építése. Befejezés előtt áll a sérsekszöllősi, a torvaji és a lullai bekötő út. Ezeken kívül 1967-ben 23 kilométer hosszúságú bekötő utat épí­tettünk, s ezzel hét újabb község kapcsolódott be a kor­szerű közlekedés hálózatába. Á múlt évben tovább szé­pült, sok létesítménnyel gaz­dagodott a déli Balaton-part. Az üdülési főidényben a tó somogyi oldalát a hétvégi kirándulókon kívül mintegy 600 000 vendég kereste feji. A jövőben is mindent megte­szünk e nagy nemzeti kin­csünk fejlesztéséért. Számot­tevően javult a Balaton-part ellátása, de még tovább kell emelni a vendéglátás színvo­nalát A part mentén húzódó 7-es számú főútvonal korsze­rűsítése is jó ütemben ha­lad. M l az elért eredmények és sikerek alapja? Mindenekelőtt a szo­cialista rendszer léte, az MSZMP politikája és a Poli­tikai Bizottság Somogy megye fejlesztésére vonatkozó hatá­rozata, melynek alapján me­gyei pártértekezletünk világo­san meghatározta a megye gazdasági fejlesztésének kon­cepcióit távlatait Számotte­vő segítségért mondhatunk köszönetét kormányunknak, az Országos Tervhivatalnak, több főhatóságnak és orszá­gos vállalatnak. A jövőben az eddiginél nagyobb tá­mogatást kérünk a mi­nisztériumoktól is, hogy maradéktalanul megvalósul­janak a Politikai Bizottság határozatában körvonalazott fejlesztési elképzelések. Az utóbbi időben a helyi erőforrások mindjobban kap­csolódnak a központi támoga­táshoz. Pártszervezeteink, ta­nácsaink, tömegszervezetednk munkájának dicséretes ered­ménye, hogy sikerült csak­nem mindenütt társadalmi és közüggyé tenni Kaposvár, a községek és a megye fejlesz­tését. E progresszív folyamat­ban sokat fejlődött a szo­cialista közgondolkodás. Me­gyei pártért ekezl e i. unk alig egy esztendővel ezelőtt ha­tározatot hozott Kaposvár krónikus vízhiányának meg­oldására. Örömmel tapasz­taltuk, hogy a városi párt­bizottság, a párta lapszerve­zetek, a megyei tanács, a városi tanács, a városi nép­frontbizottság, a szakszerve­zeti bizottságok nem tétlen­kedtek. Azonnal hozzáfog­tak a munka megszervezésé­hez, és hiánytalanul végre is hajtották azt. Mit bizonyít ez? Azt, hogy ha valami­lyen munkához teljes meg­győződéssel, állhatatossággal, szervezetten és következete­sen fogunk hozzá, a siker nem várat magára. A me­gyeszékhely vízgondjainak megoldása azt is példázza, hogy nem elég sopánkodni, siránkozni a nehézségek miatt Reális, megvalósítható és a közösség ügyét szolgáló terveket kell kidolgozni, s ezek megvalósításában min­denkor magunk mellett tud­hatjuk a dolgozók tömegeit Az alkotókészség, a szocia­lista közösségi szellem erő­södését bizonyítja az a szé­les körű, több mint tízezer munkást és alkalmazottat felsorakoztató szocialista munkaverseny is, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójá­nak tiszteletére bontakozott ki megyénkben. P artunk és kormá­nyunk mindenkor nagy figyelmet fordít a lakosság életkörülményeinek alakulására. Fő törekvésünk a dolgozók életszínvonalának javítása, amely a fhúlt év­ben is a tervezettnek meg­felelően alakult. A lakosság készpénzbevéte­le a múlt évben 14 százalék­kal, az iparban és az építő­iparban dolgozók átlagkere­sete 4 százalékkal nőtt. A paraszti jellegű pénzbevéte­lek is kedvezően alakultak. Rb. 17 százalékkal több készpénzt fizettek ki amun- kaegységekre. A kiskereske­delem 13 százalékkal na­gyobb forgalmat bonyolított le, mint az előző év azonos időszakában, a tartós fo­gyasztási cikkek eladása pe­dig ennél is gyorsabban nö­vekedett Megyei pártbizott­ságunk október havi ülésén megtárgyalta a megye ipari munkásainak élet- és mun­kakörülményeiről, szociális és kulturális helyzetéről ké­szült jelentést Előtte több mint 1600 kétkezi dolgozóval folytattunk eszmecserét munkájukról, életük alaku­lásáról. A tapasztalatok és a kimunkált adatok szerint ha nem is ugrásszerűen, de folyamatosan emelkedett a családok és munkások több­ségének reáljövedelme, illet­ve reálbére. Nyilvánvaló, hogy azok a munkások és alkalmazottak élnek jobban, akiknek a családjában több kereső van. KülőKösen a sokgyermekes családoknak és az egyedülálló gyermekes anyáknak vannak gondjaik. Szükség van arra, hogy a központi szociális intézkedé­sek lehetőségein túl az üze­mi szociális és kulturális alapból mindenütt jobban segítsék az arra rászoruló­kat Lehetőség és szükség szerint soron kívül oldják meg jogos lakásigényüket Hozzáteszem mindjárt ehhez, hogy javítani és tökéletesí­teni kell megyénkben az ál­lami lakáselosztás és -jutta­tás rendszerét a kis keresetű munkások, alkalmazottak és értelmiségiek javára. M ezőgazdaságunk ör­vendetes eredmé­nyekkel zárja ex évet annak ellenére, hogy a hosszan tartó aszály miatt a kukorica- és a burgonyater­més elmaradt a várakozás­tól. A megye gazdaságai ga­bonafélékből az utóbbi évek legnagyobb termését takarí­tották be. A Megyei Statisz­tikai Hivatal jelentése sze­rint csaknem 16 000 vagon kenyérgabona termett, az elő­ző évinél kétezer vagonnal, az 1961—65. évek átlagánál pedig 3269 vagonnal több. A takarmánygabona-termés mennyisége 7200 vagon, ami 700 vagonnal haladja meg a múlt év terméseredményét, és (725 vagonnál az 1961—65. évek átlagát. Elsősorban az állami gazdaságokat és azokat a kiváló terme­lőszövetkezeteinket illeti elismerés, amelyek kenyér- gabonából lényegesen jobb hozamokat értek ei, mint termelőszövetkezeteink álta­lában. Tapasztalataikat hasz­nosítva a termelőszövetkeze­tek többségében is meg lehet teremteni azokat a gazdálko­dási föltételekét, melyek se­gítségével elérhetik az állami gazdaságok és a legjobb ter­melőszövetkezetek termelési színvonalát. A megye szarvasmarha­állománya az 1966. évihez ké­pest lényegében nem válto­zott Ezen belül a tsz-ek közös állatállománya nőtt, a háztájiban viszont csök­kenés mutatkozik. Kedve­zőnek mondható, hogy a tehénállomány két szá­zalékkal emelkedett és ez a növekedés a tsz-ek állo­mányában következett be. Számottevő veszteségeket okoz viszont és hátráltatja a tenyésztői munka föllendü­lését a nagyarányú szopós­borjú-elhullás. A tsz-ek és az állategészségügyi szakembe­rek közös erőfeszítésével a minimumra kell' szárítani ezt a káros jelenséget A sertés­állomány 1967-ben. 16 száza­lékkal növekedett. Legna­gyobb mértékben — 25 szá­zalékkal — a háztájiban gyarapodott a sertések szá­ma. Az évenként ingadozó ta­karmánybázis kedvezőtlenül hat az állatállomány fejlődé­sére. Jelenleg is kb. 2500— 2800 vagon abraktaikarmány- hiány van, ami különösen a sertésfelvásárlási tervek tel­jesítését akadályozza. A jö­vőben törekedni kell a biz­tonságosabban termelhető, magasabb hozamú hazai és külföldi hibrid kukoricafaj­ták nagyobb területen való termelésére, a célszerűbb ta­karmánygazdálkodásra, a szarvasmarha- és sertéste­lepek korszerűsítésére, mert ma még magas az egy kilo­gramm hús előállításához felhasznált abrakmennyiség. Példaként említem meg, hogy 1 kg sertéshús előállí­tására átlagosan 4,8 kg ab­raktakarmányt használnak fel megyénkben. Ez is sok. De van 45—50 olyan ter­melőszövetkezetünk, ahol hat-nyolc kg abraktakar- mányból állítanak elő egy x kiló sertéshúst. Ezek a gaz­daságok elsősorban saját ma­gukat károsítják meg. A felvásárlási terveket megyénkben — a hízott ser­tés és burgonya kivéte­lével — teljesítettük. A felvásárolt áruk mennyisége 1966-hoz képest 17 százalék­kal emelkedett Tapasztala­taink szerint a somogyi me­zőgazdaságra kedvezően ha­hatottak a IX. kongresszus ál­tal elfogadott agrárpolitikai intézkedések, amelyek lehető­vé teszik megyénk mezőgazda­ságának intenzívebb és di­namikusabb fejlődését. Az in­tézkedések hatására — alig fél év alatt — több mint két­ezerrel nőtt a tsz-tagok szá­ma. Nagyobb gondot kell azonban fordítani arra, hogy a termelőszövetkezetekben dolgozó, jelenleg nem tsz-tag asszonyok is mielőbb teljes jogú tagokká váljanak, mert különben hátrányba kerülnek a nyugdíjkorhatár elismeré­sekor. Termelőszövetkezeteink ké­szülnek a zárszámadásra, s általában elérik a tervezett jövedelmet, bár a rossz bur­gonya- és kukoricatermés miatt nem mindenütt sike­rül azt biztosítani. A gyengén működő tsz-ekiben tízmillió forinttal csökken a mérleg­hiány összege. Űj színfoltot jelentenék megyénkben a közelmúltban megalakult termelőszövetke­zeti területi szövetségek. Három ilyen szövetség kezd­te meg működését Somogy­bán. Mindössze néhány hó­napos múltra tekinthetnek vissza. Munkájukról azon­ban — különösen az észak­somogyi és a közép-somogyi szövetségéről — máris el­mondható, hogy sokat kezde­ményeznek a tsz-ek fejlesz­tési, termelési és értékesítési tevékenységének javításáért. Arra ösztönzik — nagyon helyesen — a közös gazdasá­gokat, hogy mindenütt job­ban használják ki az új gaz­dasági mechanizmus adta termelési és értékesítési le­hetőségeket. A dél-somogyi területi szövetség munkáját a megyei és a járási tanácsok végrehajtó bizottságának az eddigieknél jobban kell se­gítenie. S omogy megye gazda­sági életét egészsé­ges előrehaladás jel­lemzi. A megye fejlesztésére 1967-ben kb. 1,7—jl,8 milliárd forintot fordítottunk. Gaz­daságpolitikai koncepcióink helyesnek bizonyultak mind az iparban, mind a mező- gazdaságban. Az eredmé nyék figyelmet és tiszteletet parancsolok. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy megtet­tünk-e mindent a lehetősé­gek jobb kiaknázásáért; ak­kor kiderül, hogy nem min­denütt és nem mindenki vé­gezte el a feladatát. Márpe­dig, ha ez így igaz, akkor nem lehetünk elégedettek. Jobb és eredményesebb munkát kell végezni 1968- ban. Ügy gondolom, helyén­való emlékezetünkbe idézni Kádár János elvtárs szavait, melyeket márciusban a so­mogyiaknak mondott: »Ügy kell felfogni saját feladatu­kat, hogy nagyon nagy és or­szágos jelentősége van So­mogy megye mezőgazdasága fejlesztésének, magasabb szintre való emelésének.-» Majd hozzáfűzte: »A megyét a szocialista mezőgazdaság fejlesztése tekintetében pél­daszerű megyévé kell ten­ni.» Kádár János elvtárs s-za- vai további cselekvésre kö­teleznek bennünket. Az ered­ményekre alapozva, az eddi­gieknél még több, sokkal több figyelmet kell fordíta­ni a megye mezőgazdaságá­nak fejlesztésére. Ehhez az szükséges, hogy magasabb színvonalra emeljük a me­zőgazdaság párt- és állami irányítását. S mindezt úgy végezzük el, hogy növeked­jék a tsz-vezetök önállósága és felelőssége. A termelőszö­vetkezetekben az anyagi és szellemi erő javát a termés­hozamok emelésére, a ter­melési költségek csökkenté­sére kell fordítani. Maga­sabb fokra kell emelni a kezdeményezőkészséget, hisz a küszöbön álló év az új gazdasági mechanizmus be­vezetésének esztendeje, és ez jobb munkára kötelez bennünket. A gazdaságirányítás re­formjáról — pár­tunk és népünk nagy vállalkozásáról — sok szó esett már eddig is. A megyei pártbizottság ta­pasztalatai szerint a párt-, a gazdasági, az állami és a tömegszervezetek általában jól felkészültek az új mecha­nizmus alkalmazására. A munkások, parasztok, értel­miségiek döntő többsége ér­ti, hogy miről van szó. De számolni kell bizonyos kez­deti nehézségekkel is. Na­gyon sok múlik majd azon, hogy ki hogyan találja fel magát a jövőben. Fölismeri-e az újabb lehetőségeket vagy késlekedik, és továbbra is a felülről jövő utasítást, eliga­zítást lesi. Akinek tekintete most a múlton feledjcezik, az rosszul cselekszik, és nem sok jót remélhet. Mindenki­nek közre kell működnie ab­ban, hogy a reform bevezeté­se a lehetőség szerint zökke­nőmentesen történjék, és föl kell készülnie arra, hogy 1968. január elseje után is keményen meg kell dolgoz­ni terveink valóra váltásá­ért A reform az eddiginél lényegesen több lehetőséget biztosít problémáink meg­szüntetéséhez, de a reform önmagában nem oldja meg gondjainkat. A gyakorlati munkában ■ előtérbe kerül a vezetők és a dolgozók sze­mélyes felelőssége, a hala­dást vállaló, cselekvő maga­tartás, mivel egyéni ügyes­kedéstől nem lehet remélni társadalmi célkitűzéseink el­érését. Ezt azért említem meg, mert sokan szem elöl tévesztik a gazdaságos ter­melést, és azon fáradoznak csupán, hogy csekély munká­val — mások rovására — nagyobb haszonra tehessenek szert Aki azonban felfogja az új mechanizmus lényegét, gazdaságossági törekvésein­ket, az jól tudja, hogy a re­formmal nemcsak gazdasá­gunk arányos, tervszerű fej­lődésének jobb föltételeit te­remtjük meg. Visszaszorít­juk egyúttal a közérdek irán­ti' közönyt is, zsilipet nyi­tunk a közösségi gondolko­dásnak, az egyéni, a csoport- és a népgazdasági érdek ösz- szekapcsolásának. Mindez csak akkor valósulhat meg, ha a vezetők és a munkások kapcsolata tovább távul, ha látják, hogy gazdasági törek­véseink mögött is legfonto­sabb az ember, a kétkezi munkás. (Folytatása a 4. oldalon-)

Next

/
Thumbnails
Contents