Somogyi Néplap, 1967. december (24. évfolyam, 285-309. szám)

1967-12-24 / 305. szám

HH gyermeke knek NADASS JÓZSEF: an annak hatvan hat­van esztendeje is, hogy a tízéves kisfiú szorongva és türelmetlenül várta a havat, vágyta az el­ső, igazi hótakarót és ugyan­úgy eljöttét, a karácsonynak. A közeli városlcában jártunk, édesanyám nem engedte el a kezemet — nagyon bántott, hogy engem, nagy fiút, így kézer.fogva vezetnek, de a vá­rosban rengetegen jártak, csupa idegen ember és meny­nyi kocsi, persze vigyázott rám anyácskám. És ott a Fő utcában, a nagy bolt szálas és fényes kirakatában, a sok egyéb csodálatos holmi kö­zött, egy gyönyörű szánkót pillantottam meg. Attól kedzve éjjel és nap­pal a szánkóról álmodoztam! Aiicsoda boldogság lenne le- siklani vele, rajta, a mi hc- gyünkről! Porzik, csillagokat szór nyomunkban a hó, ar­com kipirul, fölényesen és biztosan kormányzóm paripá­mat, lehet, hogy a kis Katit magam mögé ültetem, ha megint olyan szépen rám mo­solyog. mint ''húsvétkor, ami­kor a piros tojásért cserébe gyönyörű kék léggömbömet neki ajándékoztam. De anyámat vagy apámat megkérni, hogy vegyék meg a szánkót, az lehetetlen volt. Gondolnom sem volt szabad ilyen drága ajándékra ... Tudtam, hogy mi szegények vagyunk, hogy apámnak hét emberre kellett keresni, szü­leim, négy gyerek, meg az öreg Tarackos. Én meg ilyes­miért nyaggassam őket? Ám ha édesszülémnek nem mertem is egy szót sem ejte­ni a szánkóról, azt már nem bírta ki a kisfiú szive, hogy édes, szomorú titkát senki­nek se vallja be. Így hát — már december első napjait pergettük — egyszer komo­lyabban tárgyaltam Tarackos­tul. ö volt az én bizalma­som, én meg az övé. Minden kérdést megtárgyaltunk. So­ha nem féltem attól, ami bi­zony más felnőttnél meges­hetett, hogy valami kijelen­tésemre gúnyosan elneveti magát, kérdésemre meg bigy- yyesztve, a felnőtteknél szo­kásosan így válaszol: »Ne kíváncsiskodj annyit/« »Nem kell neked mindent tudni!« »Te még csak gyerek vagy!« Ián a felnőttek nem tudtak róla ■— pedig hosszas tanács­kozás után tőlünk, unokáitól, kapta. Mivel fehér már a ha­ja, egy ideig »az ősz«-nek neveztük. De ez nem volt elég a konspirációhoz, ebből magára ismerhetett, ha előt­te ejtettünk róla szót. Ekkor Pista báti/ám jar>aslatára át­tértünk az »őszt barackra«. Rövid idő után elhagytuk az őszit és lett »barack«. fiz mégsem illett hozzá, végül is megállapodtunk a Tarackos- ban.) L esütöttem a szemem, szívem hangosan do­bogott. V égül el­mondtam Tarackosnak, mit láttam a városi boltos kira­katában, és hogy mennyire szeretnék egy szánkót. — Minek az neked., öcsém- uram? Hiszen hó sincsen! Élénk vitába kezdtünk, hogy karácsonyig bizonyosan megjön a hő, és ha kará­csonykor megkapnám a szán­kót ... Tarackost bioznyára meg­győzte érvelésem, hümmü- gött, a fejét vakarta, aztán kijelentette: — Karácsonyra megkapod a szánkót. — De Ta ... nagyapó... borzasztóan drága... — rta- doztam. — Drága, drága, majd meg­nézzük. Amit mondtam, megmondtam. Itt a kezein, nem disznóláb — ezzel kezet nyújtott, hogy férfias kéz­szorítással megpecsételje ígé­retét. keztek, az iskolából jövet lát­tam, hogy a Felsőét seké­lyebb részét már csillogó jég fedte. De délelőttönként ki­derült az ég, szél támadt, hi­deg, de fényes nap sütött. Mi lesz. ha karácsonyra sem ered meg a hó. Tarackos ta­lán úgy érti ígéretét: megka­pom a szánkót, ha van hó, de minek nekem szánkó, ha nincs hol szánkózni? Az a szégyen is megesett velem, hogy én, az osztályelső, olyan szórakozott voltam, hogy be- szekundáztam Molnár tanító bácsinál. akit pedig szerettem, aki vedig szeretett. M ikor ötször kellett breszteni, hogy reg­gel idejekorán kibúj­jak a meleg ágyból, indulni iskolába, most — édessziilérn és testvéreim csodálkozására is — még sötétedéskor kiug­rottam az ágyból, kilestem az ablakon, előbb a kis kertünk­re meg az útra néztem, fek­szik-e rajta valamiféle fehér szőnyeg, aztán az ég felé kandikáltam, mit várhatok onnét. Közben arra is gondoltam, honnan vesz Tarackos olyan teméntelen summát, hogy megvásárolhassa azt a szán­kót? ... És végre eljött a icarácso- nyi szünet. Ez még izgalot- tabbá tett. Azok a titokzatos előkészületek kis házunkban, amelyek máskor is jelzik az ünnep közeledtét. Anyácskám nap mint nap nagyon elfog­lalni volt. Kiküldött bennün­ket a szobából, pedig hát a kertben nemigen lehetett ját­szani. Éppen csak egy kevés hó esett, mutatóba, még hó­golyózni sem lehetett. Tarac­kos is eltűnt, a fészerbe vo­nult, magára zárta a rozoga ajtót, kopogtam rajta, de csak dörmögött egyet: »Kívül tágasabb!* és nem nyitotta ki, pedig hát mondtam, hogy én óhajtanám meglátogatni, én, »az öcsémuram«. Nem akart dél jönni a reggelre és nem este a délre, nyúltak a napok, mint a csúzli, de vé­gül ... végül jött az öltözés az ünneplőbe. Este lett. Ki­nyílt az ajtó és ott állott a csillogó, húsz—harminc gyer­tyával fényeskedő fa. A fa alján észre se vettem a töb­bi ajándékot — csak azt a csodálatosat: Tarackos meg­tartotta szavát. Maga fabri­kált össze világszép szánkót, sokkal szebbet, mint ami a boltos kirakatában volt. Száz­szor megcsókoltam érte piros, szélfútta kedves arcát. Az este leesett a hó. más­nap felmentünk a dombra és lesiklottunk. Csillogott, szik­rázott körülöttünk az egész világ. oha nem felejtem el. Most is rágondolok, amikor az ablaknál állok karácsonykor és kite­kintek a kertbe, csillogó, fe­hér hószőnyegre várva. Ezúttal Tarackos megkér­dezte: »Hát te öcsémuram, mit szeretnél karácsonyra?« Én itt érem magam tetten, megbocsáthatatlanul felületes vagyok, egyre csak mondom, hogy Tarackos, és nem ma­gyarázom meg, kicsoda ő. Nos, Tarackos az én édes, kedves, mosolygós kis nagy­apám volt. És titkos nevét — sem ő, sem szüleim, egyálta­JÁTÉK A játékvezető a társaság minden egyes tagjához kér­déseket intéz, amelyekre azonnal értelmes feleleteket kell adni. A felelet azonban bizonyos szabályoknak van alávetve. Ezt a játékot is többféleképpen játszhatjuk. 1 A feleletnek ugyanazzal a betűvel kell kezdődnie, mint a kérdésnek, de nem szabad ugyanazt a szót felhasznál­nunk, mert így túl egyszerű, tehát unalmas is volna a já­ték. Pl.: Szeretsz sétálni? ROSSZ FELELET: Szere­tek. JÓ FELELET: Szép idő­ben igen. 2. A feleletnek ugyanannyi szóból kell állnia, mint a kérdésnek. Pl.: Szívesen játszol ve­lünk? ROSSZ FELELET: Szíve­sen játszóin veletek. EGÉSZEN. Í7J SZAVAKAT KELL KERESNÜNK, pl.: A legnagyobb örömmel (3—3 szó.) Ennek a játéknak még sok változatát sorolhatnánk fel. Ha mir az egyes formákba jól begyakoroltuk magunkat és nagyon ügyesek vagyunk, akkor megnehezíthetjük a játékoí úgy, hogv összekö­tünk két vaey több szabályt. Pl.: az 1. és 2. kombinációja: A feleletnek ugyanazzal a betűvel ' ’ e.'d"dnle, mint a kér'’ *>£••• V annyi szóból Is ke’ Ab > f ndolkczik vagy Pás v elei, az zálo­got ad. Nem it kísérelem meg el­mondani a következő hetek izgalmát. Szólni erről a fo­gadalommal megerősített jövő­beli nagyszerű eseményről le­hetetlen volt. Pecsét zárta aj­kam. Tarackost nem sérthet­tem meg azzal, hogy közben figyelmeztetem, mit ígért karácsonyra. Ráadásul csak nem akart esni a hó. Hideg volt, néha felhők is gyüle­TALÁLD KI1 Tasnádi Varga Éva: HULL A HÚ... Ezüst csillag., hull a hó, kiáltsátok: — Hó, hahó! Befödte az utat, házat, verébfiúk, jaj, de fáznak! hátukon hófehér bunda, porzik a hó, hull az útra. Ag tetején rigófészők, kicsi rigók messze néznek: — Itt a tél, az ezüst tél, jaj, lia hozzánk jó lennél! Borítson be tölgyfa ága, ne fújjon szél kis dunyhánkra, ne hülse meg vacsoránkat, takarót adj alvó ágnak — hópihéből szőtt a selyme —, kendőt dobj a téli kertre! Itt a tél, az ezüst tél, messze-messze mendegél, karlkázva hull a hó, kiáltsátok: — Hó, hahó! Fésűs Éva: Álmodik a fenyofácska Álmodik a fenyofácska odakinn az erdőn. Ragyogó lesz a ruhája, ha az ünnep eljön. Csillag röppen a hegyére, gyertya lángja lobban, dallal várják és őrömmel boldog otthonokban. Legszebb álma mégis az, hogy mindenki szivébe költözzék be szép karácsony ünnepén a béke. Borsi-Darázs /ózsef: Ezüst szavú csengő cseng Ezüst szavú csengő cseng, Szépen muzsikál a csend; Fehér a táj, hull a hó, — Várjuk, hogy Jön Télapó! — Ez a reggel olyan jó! — így örvend majd kis Kató Es Jancsi meg mindenki, Ki a csokit szereti. Ablalt l:özé, cipőbe Jut nt. j 1 bőven belőle. Ann it hoz a csodaszán. Hogy mást nem is eszünk tán.. Minél nagyobbakat ütnek kemény, kerek fejére, annál jobban, szaporábban igyekszik a helyére, (SozS) Nem fullad meg, pedig gyakran szorongatják a nyaltát, ilyenkor legjobb a kedve, s dúdolgatja a dalát. (npaSáH) Selymes, szőke hajjal pólyában születik, s pólyában is marad egészen szüretig. (PDMOJínjl) Ablakunkban vlrágcserép. Nézi, hogy a világ de szép, s benne ül egy sündisznó. Miért? Neid úgy a jó. Ott kucorog nappal éllel. Onnan bámul szanaszéjjel. Mikor szomjas megitatom, De sohasem simogatom. Mi az? , (z»npi95í) Gyorsabban fut bárkinél, pedig nincs is lába, s fényt, nótaszót, meleget visz ő minden házba. (uiE.iu souiojpjaja) Szárny nélküli vasmadár, fölrepül s a Holdra száll. (BJOJfBH) A nagyanyó kalandja Jijona *paitpol városban Mercedes nagymama békésen szunyókált az ágyában, amikor a szobába bejött egy ál­lat, és letelepedett a szőnyegre. A nagyanyó kinyújtotta a. kezét 'és megsimogatta az állat hátát. — Milyen gyönyörű kutya — dünnyögte és tovább aludt, ö is és a »kutya* is. Csak arra ébredtek, hogy több férfi áll a szobában és bekerítik a — tigrist. Kiderült, hogy a tigris a helyi ál­latkertből szökött meg. A nagyanyó, miután magához tért az ijedtségből, ki­jelentette, hogy ezután mindig fölteszi a szemüvegét, va­lahányszor nagy kutyát lát. Olcsó üdülési lehetőség a Balaton déli partján ÜZEMEK, VÁLLALATOK, TERMELŐ­SZÖVETKEZETEK, SZAKSZERVEZETEK, FIÜVEIEM! Olcsó áron vállaljuk dolgozóik 19S8. ávi csoportos nyári üdültetését Kérésére ajánlatot küldünk. (5115) Idegenforgalmi Hivatal. SIÓFOK TÉLI NÉPSZOKÁSOK SOMOGYBÁN 1 ír: •m2 ■■■■ 2 3 * 5 fi * 7 m a 9 10 ti HIM **»■ ■ H«a 12 13 14 p 15 16 ü 17 ■ 118 J »MM SS 19 20 Ül! a 21 22 MM IS 23 Mb 24 ii 25 26 17 28 üli 29 30 31 ■» IMI **«• 32 fül 33 ilH 34 VÍZSZINTES: 1. Névelő. 2. A betlehemi játék egyik pász­torának neve. C. Éneklő hang. 8. Megismejtük, elsajátítottuk. io. Fafajta. 12. Ki «-alföldi folyó, ékezetfö- lö&leggel., 13. Aprószentekkor ezzel verik meg a lányokat, mondván, hogy egészségesek, frissek legyenek. 15. Nyújt. 16. Keresztül. 17. Vonatozás — ékezetfölösleg­gel. 19. Állat. 21. Nem ezé. 2.7. O. T. 24. A nyílás. 26. Kézjegyeddel ellátod. 29 Kodály Zoltán. 30. Régen karácsonykor ez volt a pásztorok köszöntése gaz­dáik felé. 32. O. S. 33. Kettős betű. 34. Keskeny. FÜGGŐLEGES: 1. A házacskáján. 2. Méregből, azért se. 3. A. N. 4. Mérges, akaratos gyerek. 5. Egyik nép ékeaeltöbblettol. 6. Ezt készítették dec. 13-ától karácsonyig, hogy ráállva, hitük szerint, meglássák, ki a boszorkány. 7. Előkerül, előfordul. 8. Gyűjtemény. 9. Török Bálint. 11. Luca napkor a gyerekek csi­nálták, hogy a baconniak haszna megmaradjon. 14. Keresztül. * 18. Ára betűi keverve. 20. Azt követően. 22. Égtáj. 24. Időmérő készítő. 25. ... -vétel. 2«. Ürmérték. 27. Kerek szám betűi kéve. 2«. Istálló. 31. Kettős betű. K. J. Megfejtésül beküldendő a víz­szintes 2.. 13.. 30. és a függőleges 6., 11. számú sorok megfejté c. Beküldési határidő 1967 decem­ber 29-én, pénteken délig. A szük­séges sorokat levelezőlapon UU1-- - jétek be, s írjátok rá: >Oyei‘m k keresztrejtvény«. Máit heti rejtvényünk hei., es megfejtése: Favágó. Juhász, Té­li éj, TéU dal. Télben. Mikszáth Kálmán Beszélő kő > tös, Fekete István Vük című könyvét nyerték a következő pa. - tások: Bencze Györgyi, Kilvmgc Zoltán, Kaposvár; Deák Ilona, Böhönye; Gergelics Győr,"/,. Gyé­kényes. A könyveket postán küldjük el. AZ ÁLLATKERTBEN JÁRUNK ... isméi bemutatunk két állatot. Nézd meg jól és válaszolj a kérdésekre: Milyen madár ez? Ha zink melyik tavánál fészkel? Mivel táp­lálkozik? Milyen majmot ábrázol a kép. Hoí él? Mi a »csemegéje-*«? (A helyes megfejtést lásd a lap 15. oldalán l)

Next

/
Thumbnails
Contents