Somogyi Néplap, 1967. november (24. évfolyam, 259-284. szám)

1967-11-09 / 266. szám

Csütörtök, 1967. november 9. 3 SOMOGYI NfiPtAF BÉKÉT A VILÁGNAK! A nap csak rövid időre mutatja magát, az idő hűvösebbre fordult. Am a munka nem állhat meg a földeken, még akad tennivaló. Az Öreglaki Állami Gazdaság pusztakovácsi üzemegységében huszonöt lány szorgoskodott: francia-levendulát dugványoztak. Valamennyien az öreglaki Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola másodéves tanulói, s az öreglaki gazdaságban munka közben sajátítják el a gyakorlati tudnivalókat. A kipusztult dugvá­nyokat újakkal pótolják, s közben megismerkednek a növény termesztésének módszer eivel. Betonos Lukács Ma ötvjen éve jelent meg az Izvesztyijában a fiatal szovjethatalom első kiáltvá­nya, amelyben a munkás- és parasztkormány felszólítja a hadviselő kormányokat a háború befejezésére. A Dek­rétum a békéről című kiált­vány a történelemben a le­nini békedekrétum nevet kapta. Az 1917-es februári forradalom után hatalomra került polgári Ideiglenes Kormány a tömegek félre­vezetésével, nacionalista jel­szavak hangoztatásával to­vább folytatta az imperia­lista háborút. És vajon mit takartak a hangzatos jel­szavak, kiknek az érdeké­ben hajtották a frontra az orosz katonák millióit? A Pravda 1917. május 12-én megjelent Kiknek van szük­sége a végsőkig folytatott háborúra? című cikkében le­leplező adatokat közölt az orosz nagyiparosok háborús nyereségeiről: »Ez az oka, hogy nem sietnek a háború beszüntetésével. Még ha mindezeket a kolosszális nye­reségeket és a nép vére hullásával kell is megfizet­ni. íme, ezért folytatják oly kitartóan »a háborút a vég­sőkig* a kapitalista és a bankár urak, és »végrehajtó szervük« — az Ideiglenes Kormány* — írta a Pravda cikkírója. Ezért volt nagy jelentősé­gű, hogy a munkás-paraszt- és katonatanácsok küldöttei­nek második összoroszorszá- gi kongresszusa elsőnek a békéről szóló kiáltványt fo­gadták ed 1917. november 8- án. A lenini békedekrétum­ban fogalmazódott meg elő­ször ilyen határozottsággal a dolgozó osztályok eltökélt békeakarata. A kiáltvány a világ munkásaihoz, paraszt­jaihoz fordult, hogy aka­dályozzák meg kormányaikat a háború folytatásában, kényszerítsék őket az igaz­ságos és demokratikus béke megkötésére. A történelem során már sokszor és sokan hangoztat­ták békeszándékukat, de a hatalomra került osztályok közül a munkásosztály az egyetlen, amely ezt az aka­ratát következetesen meg is valósítja, hiszen ennek az osztálynak valóban létérdeke a békés alkotó munka. Az öt­ven évvel ezelőtt megjelent dokumentum jelentősége azonban nemcsak konkrét tör­ténelmi szerepében rejlik, hanem egyúttal megalapozta azt a békepolitikát, amelynek valóra váltása biztosítéka le­het a valóban igazságos és demokratikus békének A dekrétum célkitűzései ma, a gyarmati népek fel­szabadító mozgalmainak, a polarizálódott erőviszonyok­nak a korában is érvényesek. A lenini békegondolatat de­monstrálta a somogyi fiatalok szeptemberi impozáns Latin- ka-békemenete is. És e dek­rétum szellemében követe­lünk békét Vietnamnak. Nem megalkuvások árán születő megbékélést, hanem igazsá­gos és demokratikus békét, amelyben az agresszió kény­szere nélkül dönthet a nép államformájáról, életmódjá­ról. A békét követelő n#lliók sokasodnak szerte a világon. A jó szándékú emberek egye­sítik erőiket, kommunista bé­keharcosok és polgári paci­fisták küzdenek vállvetve a háború veszélyének elhárítá­sáért. A tömegek békeakara­ta már aa Amerikai Egyesült Államokban is szembeszegül az imperialista kormány viet­nami háborús politikájával. Legutóbb Washingtonban a Pentagont ostromolták meg a vietnami háború ellen tünte­tő amerikai tömegek. Mi békét akarunk, és hisz- szük, hogy a béke ügyét szol­gálva — a dekrétum megfo­galmazása szerint — »egy­szersmind a dolgozó és ki­zsákmányolt néptömegek minden rabság és kizsákmá­nyolás alól való felszabadítá­sának ügyét« szolgáljuk. R. G. Tető alatt az epulo pártszékház November hatodikán a me­gyei pártbizottságon vendégül látták az új pártszékház épí­tőit abból az alkalomból, hogy teljesítették a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötve­nedik évfordulójának tisztele­tére tett vállalásukat. Biczó Péter, a megyei párt- bizottság osztályvezetője üd­vözölte a műszakiakat, mun­kásokat. A megyei pártbizott­ság nevében köszönetét mon­dott a pártszékház építésében elért eredményeikért, majd Ze- leznik Sándor, a vállalat igaz­gatója a legszorgalmasabb műszakiaknak és munkások­nak csaknem 16 000 forint ju­talmat adott át. A mindig jókedvű brigád a baráti beszélgetésen is vidám volt. Apró anekdotákat mond­tak el életükről, munkájukról. A közösség tagjai — többsé­gük 12 év óta dolgozik a vál­lalatnál — megértik, szeretik, becsülik egymást összefogva legyűrik a nehézségeket Az építők megígérték, úgy dolgoznak, hogy határidőre átadják a pártszékházat. Egész nap táncol és haj­ladozik a daru a betontele­pen. A teherautók irodahá­zak, üzemcsarnokok és me­zőgazdasági épületek előre­gyártott elemeivel rakottan fordulnak ki a nap minden órájában a kapun. S ezt a kis zenekart egy jókedélyű, piros arcú férfi vezényli, akinek hosszú évekig a sze- kerce volt a szerszáma. A Tanácsi Építőipari Vállalat betontelepe még nagyon fia­tal: tizennégy hónapos. Lu­kács Ferenc régi bútordarab a vállalatnál, ötvenhétben került ide. Elvégezte a mű­vezető-iskolát, s azért tet­ték a telep élére, mert a jó sablon a pontos elemek tit­ka. — Megszerette ezt a mun­kát? — kérdem a kis iro­dában a harminchét éves férfitől. — Nagyon. Tiszta őszin­tén mondom ezt. Most sza­badságon vagyok, egy na­pot azonban dolgozom köz­ben ... Olyan bolondja va­gyok a betonnak, hogy a feleségemnek már nem is tetszik... — S mire büszke? — Arra, hogy eddig csak jót hallottunk a gyártmá­nyainkra. Nem akarok na­gyozni, de az Alföldről, Szé­kesfehérvárról, Miskolcról is jártak ezen a kaposvári te­lepen, megnézték, mit gyár­tunk. Például seholsem le­het kapni góliátmosogatót. Ez műkőből készül, és csem- pézett a belseje. Nálunk most is van. Aki itt jár, csodálkozik is rajta. Bármi­re van szükség, szerzünk tervrajzot, tanulmányozzuk, s nekilátunk. Van egy em­berem, nem szakmunkás, de nagyon ért a sablonokhoz. S képzeljé, még Baranyába is szállítunk már panelokat. Most például — először a telep történetében — tizen­négy méteres elemeket gyár­tunk majd Siófokra. Tanul­mányoztam a tervrajzokat, hát lesz egy-két megjegyzé­sem ... — Sokat tanult tavaly óta? — Rengeteget... Képzelhe­ti, míg betonos lett egy ács­ból. Nézze, az mind szakkönyv ott a polcon. Ez a könyv meg le nem kerül az asztalomról, ez az istenem. Sokat forgatott rojtos szé­lű szakkönyv. A címe: Mű­szaki előírás beton és vasbe­ton készítésére. Lukács Ferenc eladta Göl- lében a házát, s itt épített egyet a Kun Béla utcában. Ha leteszi a munkát, s ha­zamegy, televíziót néz a fele­ségével. Néha elmennek a cukrászdába. A színházba minden szezonra bérletet vesz. Megszokta. Jó barátja a könyv is. Solohovot szereti a legjobban. Egyszer kezébe akadt az Emberi sors. Nem tudta letenni, annyira tet­szett. S attól fogva kereste ennek az írónak a műveit, mind végigolvasta. Egy kis szőlője is van a családnak, éppen most szüreteltek a he­gyen. — Mennyi termett? — Olyan százharminc li­ter... Arcok, emberek, emlékek BULGÁRIÁBÓL (1.) tem: melegszívű emberekkel. | ontott vér kapcsolódik ... Az Borongás idő volt, esett az j erdő, a hegy rejtette a bú­eső, amikor megálltunk a fő-> vókat, otthont adott az el­1 lenállóknak. összeköt ben­nünket a történelmi múlt és nap­jaink törté­nelme. Nemzeti zászlónkon ugyanazok a színek vannak. Csak a sorrend más. Vala­hol olvastam, hogy a fehér szín a bolgár nép békesze- retetét, munkaszeretetét jel­képezi, a zöld a felszabadító harcok zászlaira. a bolgár föld termékenységére utal, s a piros szín jelzi Bulgária győztes szocialista forradal­mát ... Otthon éreztem magam. Gyakran úgy tűnt, ezeken az utakon már jártam, ezeket a a tájakat már láttam, és ezek kel az emberekkel már talál­koztam. Az autó nyelte a ki­lométereket, szerpentineken kígyózott fölfelé, völgyekbe ereszkedett alá, s az jutott eszembe, mennyire igaz az, hogy két embert minden szó­nál és fogadalomnál szorosab­ban kapcsol össze a közös sors. S így van ez akkor is, ha az a két ember más-más nyelven beszél, mások a nemzeti szokásai és másként mondja azt, hogy: köszönöm. Igen, úgy tűnt, ez a táj is­merős. Pedig először utaztam végig a Balkánon. Fenséges, méltóságos hegyek, habos, rohanó, csörgedező ezer pa­takkal, víztárolókkal. A pata­kok sok-sok kilométerre vi­szik az éltető vizet. Iszperihtől né­hány kilomé­terre van egy víztároló, öt­venkilenc falu kap innen vizet. Ötvenkilenc falu, sok ezer ember! Ez a mai Bulgária. S ugyanitt, eb­ben a szemet gyönyörködtető szép környezetben ott tanyá­zik a múlt emléke. Mélyen lenn a völgyben egy jelleg­zetes kör alakú, kissé roska­tag épület. A valamikori há­rem. A bolgár nép életében évszázadokig tartó sötét kor egy csöppnyi mementója. Nem messze tőle egy kolos­tor, Demi Babár örökös pihe­nőhelye. A legenda azt tart­ja, hogy ez a vascipőben járó, hatalmas erejű óriás valami­kor egyik kezével megnyom­ta a földet, s a mozdulatra öt helyen fakadt fel a földből a víz. Ezért nevezik ezt a he­lyet ma is ötágú kútnak. S a vén,, hatalmas hegyek között szebbnél szebb üdülő­telepek, száz meg száz modern új épület. Az ember megáll, mélyet lélegzik, hallgatja a csend neszeit. Ezek az ormok, ezek a hallgatag erdők ren­geteg vérnek, rengeteg hősi küzdelemnek voltak tanúi. Rejtegették a búvókat, otthont adtak a rabságba beletörődni nem tudóknak. Most kimond­hatatlanul nagy békesség, nyu­galom árad belőlük. És neszez a csend... Hallani vélem most is, pedig a nyitott abla­kon át a hétköznapi utca zaja szökik a szobámba ... Aztán a Bal­kán képét em­lékeimben hirtelen fel­váltja egy kis Kísérőnknek, Koszta Csuturkovnak, a Lu- dogorszka Pravda főszerkesz­tőjének szülőfaluja Magyar­ra fordítva Sztudenec körül­belül ennyit jelent: hideg falu. Magamban nyomban hozzátet­téren. És nem tudom, hogyan és nem tudom, honnan, a ki­haltnak látszó tér egyszerre népes lett. — Koszta megjöttél? Med­dig maradsz? Hogy vagy? A beszélgetők fölött, a kul- túrház előtt ott állt egy gyö­nyörű női szobor. Liliána Di- mitrováé. A faluban csak ke­resztnevén, Liliánának hívják. A legöregebbek is csak a leg­nagyobb tisztelettel ejtik ki ezt a nevet, és emelik tekin­tetüket a fiatalságöt, a szép­séget sugárzó lányalakra. Mert Liliána Dimitrova szép volt, szeretett élni, és szeretett vol­na szabadon élni. Ezért ál­dozta fel fiatal életét. Két­szer szökött meg koncentrá­ciós táborból. Bujkált. Aztán valaki elárulta, melyik ház rejti a hős lányt A házban egyedül volt, és egy egész éj­szaka tartotta magát az ost­romlókkal szemben. Az utolsó golyót magának tartotta meg... Most a szép kultúrház előtt sugárzón, büszkén áll a lány­alak. S alatta a volt harcos­társat, Koszta Csuturkövot ér deklő kérdésekkel veszik kö­rül a falubeliek. Talán roko­nok, talán ismerősök. Mind­egy. Melegszívű emberek ... És ez az ország nem egv, hanem sok száz Liliána Di~ mitrovát, sok ezer hőst adó* ‘ Az országutak mentén c beljebb az erdőkben min­denfelé emlékművek. Mind­egyikhez hősi történet és ki­van közös folyónk, és a közös sors összekapcsol ben- nüket... ebben a he­gyekkel öve­zett, szép kis városban úgy beszélnek Kossuth Lajosról, mint egy kicsit a sajátjukról. Végtele­nül nagy tisztelettel és ke­gyelettel. Hiszen ő és buj­dosó társai rakták itt le a színházkultúra és a zenei élet alapjait És a sörfőzésre Kossuth tanította meg őket. Ma egy hatalmas, korszerű sörgyára van a városnak, s a bolgár nép kedvenc itala a sumeni sör. A ház, ahol la­kott, ma múzeum. Az ember szava elakad, egy kicsit ösz- szeszorul a torka, mikor a magnószalagról felhangzik a Kossuth-nóta és magyar nyel­ven az itt eltöltött hónapok történelme. A berendezés érintetlen, a szőlőlugason most is úgy érik a szőlő, mint ak­kor, mikor Kossuth Lajos ült alatta emésztő gondokkal viaskodva... Nyeli az autó a kilométe­reket Városok, faluk suhan­nak el mellettünk. A gép­kocsivezető, Kiril Sztancsev ■> harmadik napon már ma- ’-ui kérdezi: — Márta, hol vagy? És magyarul mondja: — Köszönöm. Felszakadnak a felhők, hirtelen nyár lesz, ragyogva tűz a nap. Néha énekelünk. A bolgár nép szereti a dalt, szeret énekelni. Aztán fel- kéklik a tenger... A kezemben egy marék kagyló. Gyöngyházfényűek és kékek. Kékek, mint a ten­ger. Mintha valami rakon­cátlan gyerek tintát töltött volna bele, temérdek azúr­kék tintát. S ahol a szik­lákat mossák a habfodros hullámok, ott valóban feke­tén örvénylik a víz. És nap­pal és éjjel egyforma mo­rajjal zúg a tenger. Partján gigászi építkezések. Felhő­karcolók, szállodák, üdülők százai Várnától Burgaszig, meghitt pihenőházak, szana­tóriumok, virágos parkok, kavicsos sétányok. És lük­tető, pezsgő élet mindenütt. Hol lengyel, hol német, hol angol beszéd üti meg az ember fülét. Pedig az ősz már bontogatja köntösét, az országút mellett rozsdásodnak a fák levelei. És korábban esteledik. Az autó reflektora mesz- sze világít az országúton. Hallgatunk. Az élmények ilyenkor, este elemi erővel lepik meg az embert. Aztán Koszta Csuturkov töri meg a csendet: — Milyen különös is. Min­den emberre egyformán ra­gyog a nap, ha kint ér, egy­formán ver bennünket az eső, az erdő madarai mindenkinek egyformán dalolnak. És még­is mennyi áldozat kell ahhoz hogy békében éljen az ember az ember mellett... Vörös Márta Tegnap este periratokat ta­nulmányozott odahaza. A vál­lalatnál 6 a társadalmi bíró­ság elnöke. — Tudja, nagyon szép hi­vatás ez... A múltkor azt mondja nekem az egyik szaki, akinek szintén megtárgyaltuk az ügyét: »Feri bátyám, tud­ja, inkább a bíróság adott volna egy évet, mint odaállni az emberek elé. — Most milyen ügyet tár­gyalnak? — Három fiatal segédmun­kás el akart lopni hat te­kercs tetőfedő papírt. Az éj­jeliőr rajta kapta őket. Két éve elnökösködöm, s ez a harmadik kátránypapírügyem. Az értéke nem nagy, min­denhol kapható, nem értem, miért kockáztatják érte az emberek a becsületüket... — S milyen büntetést szab ki? — Fegyelmit, a nyereség felének az elvonását. A nyil­vános tárgyalás jelenti azon­ban a fő büntetést... Betonos Lukács. Ügy meg­gyökerezett ezen a helyen, úgy megkötött, mint a beton­elemek, amelyeket csak da­ruval szaggathatnak fel a földről. Lajos Géza Csepel gépkocsi és pót­kocsi, lengyel pótkocsi- rugólapokat, kötegeket rövid határidő alatt készít Somogy megyei Fi- mmechrnikai és Gép­javító Vállalat, Kapos­vár, Május 1. u. 30. (118634) Van közös folyónk, ötágú kút Sztudenec falu: Sztudenec. Sumentien

Next

/
Thumbnails
Contents