Somogyi Néplap, 1967. november (24. évfolyam, 259-284. szám)

1967-11-06 / 264. szám

Se szeri, se száma azoknak a honfitársainknak, akiket 1917 novembere orosz földön talált, és akik — Magyarország gyarmati sorsa, a magyar kizsákmányoló osztály ellen is lázadva — fegyvert ragadtak a cári uralom • leverésére, és fegyverrel védték a fiatal szovjethatalmat. Nem könnyű rájuk találni. Sok közülük — túl a hatvanon, a hetvenen — annyi hősi küzdelem után feladta már a harcot, és eltávozott az élők sorából. Akik még gyönyörködhetnek harcaik eredményeiben, szerényen meghúzódva élnek szerte az országban vagy túl a határokon. Nemrég egy filmes—fotós forgatócsoport járt a Szovjetunióban, és felkutatott néhány ma- után ott telepedtek le. De az országot járó riporterek is nem- gyar internacionalista harcost, akik a iorradalom győzelme egyszer csak úgy véletlenül találtak rá a veterán harcosokra. A megyei pártbizottság megbízásából nemrég Somogybán is felkutatták a még élő internacionalistákat. Közülük szólaltatunk meg néhányat e hasábokon.

TAGJA VOLT A BOLSEVIK PÁRTNAK

»V. L Lenin születésének 9*. évfordulója alkalmából Formád! Sándor nagyberényl lakost, a Vörös Hadsereg volt katonáját, az orosz polgárháború részvevőjét kitüntetem a szovjet hadsereg kiváló katonája jelvénnyel és oklevéllel.. . «

ségbe. Lelöktek valamenv- nyiünket egy pincébe, ahol húsz teljesen meztelenre vet- kőztetett oroszt találtunk. Vörösök voltak ők is, közülük többnek puskavesszővel szúrták ki a szemét. Az első éjjel tíz oroszt kivittek a pincéből, hamarosan hallottuk a puskalövéseket és víz- csobbanásokat. A folyóba dobták a holttesteket. A következő éjiéi kivitték a másik tíz oroszt is. Már nagyon féltünk, hogy ránk kerül a sor. Reggel, amikor a szakács hozta a reggelit a szakács — ő is magyar volt — anyanyelvűnkön /köszönt. Beszélgettünk vele, majd megkérdezük, hogyan lehetne meglógni. Ö azt válaszolta, homr majd kikér minket krumplit hámozni, akkor megpróbálhatjuk. De

ha elfognak, akkor ő mindent letagad. így menekül tünk meg.

Novorisziában csatlakoztunk ismét ezredünkhöz. 1921 szeptember vége felé haza jöttünk. Kint mindent tudtak a hazai viszonyokról, azí is megmondták, hogy Gsóton fognak kikérdezni bennünket. Így is lett. Tizennégy napig voltunk itt. Sajnos hatot elkaptak közülünk, agyon is lőtték őket.

1945-ben végre eljött a szabadság számomra is. Falunkban, Jákóban is megalakítottuk a pártot, majd kiosztottuk a földbirtokos földjét.

Major Péter gyulai veterán részt vett a Nagy Októberi Forral.'alomban és az intervenció leverésében. 1921-ben találkozott Lenin elvtárssal.

A SZOVJET HADSEREG KIVÁLÓ KATONÁJA

Az úttörők is gyakran reszt vesznek a Nagy Oktober harcosainak felkutatásában. Jutalmuk: egy-rgy élménybeszámoló, néhány autogramm. A képen: Németi Lajos (budapesti) az autogramkérők gyűrűjében.

1966-ban kapta meg ezt a kitüntetést Formadi Sándor. Az erről szóló oklevél egy részlete a fenti idézet.

Élelútjáról így beszél: — Aratómunkás, voltam Nagybe- rényben. Emlékszem egy kepés sztrájkra még marokszedő gyerek koromból. Valami kis eredménye lett is. Aztán bevonultatok katonának. 1915. június 14-én éjjel estem fogságba.

Először Nyikelovba, majd íazányba vittek. Itt kubiko?- munkára osztottak be bennün- et. A lágerben voltak lengyellé és más nemzetiségűek is. Ezután a Kazánytól 15 kilométerre levő Kubasa báró

Varga Jenő abonyi lakos, a Nagy Október egyik harcosa.

A TURKESZTÁNI FRONTON

dósok ellen harcoltunk. Az ellenség nagyon k' miien volt, foglyot nem ejtett, mindenkit agyonlőtt, aki csak a kezébe került. A harcok során volt egy meleg esetem. Armabilban történt, ahol századunk letáborozott. Hármunkat kiküldtek felderítésre, megtudni, merre vannak a kozákok. Egy cserkesz községbe jutottunk. Mivel már nagyon megéheztünk, kerestük a péket. Ahogy ott tanakodtunk, hogy merre lehetne kenyeret venni, oda jön hozzánk kilenc lovas- kozák.. -Kik- vagytok?-« — kérdezték. »Magyarok« — válaszoltuk. »Mit akartok?« »Haza akarunk menni« — mondtuk. De ők ezt nem hitték el, hanem felraktak egy kocsira, és bevittek bennünket Szcárabcservinovka közNagy Ferenc magyar in-, ternacionalistát 1959-ban

Tanácsköztársasági Emlékéremmel tüntették ki

vendóst és ellenforradalmárt

is levertük, a gabonarekvirálf * csoporthoz kerültem. Mi szedtük össze az éhező városi proletároknak a kulákoktxg és más ellenforradalmároktól az

elrejtett gabonát 1921 május elején ötszázhetvened magammal hajón elindultunk haza. Német kikötő ben szálltunk partra, majd Berlinen, Bécsen, Pápán keresztül a hírhedt csőt: lesze relőtáborba kerültem két hétre. Mindenemet elvették.

gazdaságába kerültem, itt mezőgazdasági munkát végeztettek velünk. Kevés volt a munkaerő, elsősorban nők dolgoztak, mert a férfiak a fronton voltak. Ezért aztán télen is csépelték a gabonát. Tizennégyen voltunk itt magyarok. A birtokról két társammal együtt meglógtunk, mert kaszálni kellett volna menni, s csak hallevest kaptunk enni. Később visszakerültünk a lágerbe. Tíznapi elzárással büntettek bennünket, de ezt nem töltöttük le, mert egy villanytelepre munkásokat kerestek, és mi is jelentkeztünk. A villanytelepen váltókezelő lettem. Itt az oroszok már suttogtak a bolse- vizmusróL 1917 elején a forradalmárok felrobbantották a város mellett levő lőszerraktárt. »Forradalom lesz!« — mondták. Ügy is lett. A forradalmi mozgolódás után megkezdődött »a lakodalom«.

Engem 1917 októberében szerveztek be a Vörös Gárdába. Jöttek hozzánk az agitátorok, minden másnap volt valamilyen előadásféle. Mentünk, mert egy volt az érdekünk. Lovat és fegyvert kaptunk, s többször küldtek a környező községekbe rekvirálni, mert a kulákok nem adtak a városnak élelmet. Egyik ilyen alkalommal a közeli kolostorban levő papbanda ránk támadt Egész közel bevártak minket, aztán géppuskával tüzeltek ránk. Nyolcat közüliftik megcsonkítottak. Én is megsebesültem. Moszkvába vittek kór- háztfe. ahol egv hónapig ápoltak. Felgyógyulásom után . a második lett ezredhez osztottak be, s abban harcoltam hazatérésemig.

— Az októberi forradalom

Taskentben ért. Kun Béla felhívására ISIS márciusában a tas- kenti magyar hadifoglyok körében is megindult a voróskato- nák toborzása. A mi táborunkban Kéményseprő Janos székes- fehérvári kőműves szervezte a Vörös Gárdát. Társaimmal — Török Bélával, Tóth Józseffel, Göndör Pállal, Danek Edévei, Szabó Pálial együtt — én is jelentkeztem. Amikor kellett, mi, magyarok is mentünk harcolni, hogy az első proletárhaza fennmaradjon. A szocialista forradalommal orosz földön mcgszUleten a munkások hatalma, amely ekkor minden elnyomott, m.nden rabszolga közös hazája lett. M.: hadifoglyok, akik itthon az Osztrák—Magyar Monarchia munká sainak keserű kenyerét ettük, belekóstoltunk a cári Oroszország muzsikjainak életébe is. Megláttak a sorsközösséget. Amikor a világ munkásainak elnyomói rátámadtak a fiatal prolctárhata- lomra, védelmére mi is fegyvert fogtunk.

Turkcsztánban igen súlyos helyzet alakult ki. Az ellenforradalmi csapatok, a cseh íegionis ták segítségével elfoglalták Sza mára és Orenburg környéké Turkesztánt pedig elvágták eur pai Oroszországtól. Az angolo Perzsián keresztül nyomulta előre Turkesztán felé. Auguszta közepén a perzsa határról I nyomult angol katonaság cl: és elfoglalta a transz-Káspi va útvonalat, elérték Ashabád é Krásznovodszk vonalát. Az ellenforradalmi szervezetek frontjai megerősödtek. Az eszerek, a mensevikek, a tdrkmén nacionalisták és fehérgárdisták 1918 júliusában több helyen ratámad- tak a szovjethatalomra. A mi egységünk is reszt vett Ashaoád védelmében. Az angolok által támogatott ellenforradalmi erőket a hosszú harc ellenére sem tudtuk leverni. Augusztusban a türkmen föld angol megszállás alá került. Ashabattban az angolok támogatásával megalakult a Kaspi-tengeren túli elleni orra- dalmi kormány. Az intervenciósok és az ellenforradalmárok kivégezték az ashabadi népbiztosokat, szörnyű fehérterror kezdődött. Az ashabadi harcokban halt hősi halált közvetlen baj- társam, Szabó Pál is. Az intervenciós csapatoknak és fehér- gárdistáknak mintegy másfél hónapos harccal sikerült elfoglalniuk a Kaspi-tengeren túli terület jelentős részét. Ezután min ’e- erejüket arra összpontosítottál, hogy betörjenek Turkesztán köz ponti vidékeire.

1918 november végétől egységűn kot az orenbtt arctérre ve zényelték. Ezen :. rontszakaszo Kolcsak és Dutov seregei eile indult támadás. foglaltuk esc kart, majd Aki- Vnszket. Orer 'mrgot 1919. ja» rác 22-én sza',? ■Ütöttük fel. Fz ismét helyre 'lit a kapcsolat o -Jct-Oroszo zág és Turkesztán között.

— A mi cg - égőnket Ore/' >urg körzetének és az oren burg—teskenti - -V vonni bizf sítására osztották be. Alaktila tunk a turkesztáni front megin— Húszéves voltam, amikor fogságba kerültem. A tízezer lakosú Kamasovát nevű kozák faluba vittek. Negyvenen voltunk itt foglyok, mind magyarok.

1918-ban, úgy május táján a kozákok azt mondták, hogy vége a háborúnak, mehetünk haza. Gyalog vágtunk neki az útnak, az Azo- vi-tenger felé igyekeztünk, gondolván, hátha akad hajó, amely hazavisz. Útközben megtudtuk, hogy áll a forradalom. Jeiszkben összetalálkoztunk a vörösökkel. Elmondták nekünk, mi történt, s kértek bennünket, hogy lépjünk be a Vörös Hadse- -«egbe. Kilencen be is állítunk. Én a Pervüj divízióhoz kerültem.

Lenint kétszer is hallottam gyűlésen. Először 1918 novemberében Moszkvában, ugyanis ezredünk két hónapig a moszkvai helyőrségben szolgált Lenin alacsony, sápadt arcú ember volt. Igen szépen tudott beszélni. Azt magvarázta, hogy a szegény ember mind egyforma. A bolsevikok azt akarják — mondotta —, hogy mindenki a saját földjén dolgozzék, s ne űzhessék el kunyhójából a muzsikot Ha hazajövünk, és harcolunk az elnyomóink ellen, nálunk is más világ lesz — mondotta nekünk Lenin.

1919. július 23-án léptem be a bolsevik pártba. Még ebben a hónapban háromhónapos politikai iskolát szerveztek számunkra. Mi, magyarok huszonhármán jártunk oda. Ott világosítottak fel arról, hogy mi a kommunizmus, s mit kel! csinálni, ha majd hazajövünk.

Részt vettem Kaukávszka Armabil, Tiflisz, Rosztov városok elfoglalásában. Főként kozákok és cseh intervenOmszk mellett Belosziok falu Kalinyin kolhozában találtak rá a filmesek Veiser Dezsőre, Léba Dánielre és Svimmer Sándorra. Mindhárman a magyar internacionalista ezredben harcoltak a szovjethatalom győzelméért — aztán Belosztok faluban telepedtek le.

utána hazaengedtek mint őommun istagyanús személyt,

itthon Látrányban egy volt iszt fölismert, ezért három ívig állandóan rendőri felügyelet alatt álltam.

dulásükor viss7ü*/;-f Taskentba.

•"’g-y : * - " • főleg ;\; imában harcolt a? cllcnfc.. 'aimárok és

az intervenciósok ellen.

I?)2l júliusáig: teljesítettem szolgálatot a Vörös Hadseregben Perovszkban nősültein meg. Feleségem, Komon dór oüs ki Alxand- ápolónőként ugyancsak a Vörös Hadseregben szolgált, 1921 típusában szereltem le. Pozsonyba mentünk, mive! a szüleim ott *’tek. Itt rendőrség» rpegfigyelés vlatt tartottak, s többévire alkalmi munkásként dolgoztam, t.a?«; ófa é^k Somogybán, nyug- riíiazásnTvng a Lábodi Állam! Gazdaságban dolgoztam.

A TULAI VÖRÖS EZREDBEN

— Mint hadifogoly az orosz országi Grimacsova nevű faluban egy bárói földbirtokon dolgoztam, amikor lezajlott i két orosz forradalom. Bevonu lásom előtt idehaza a látrányi uradalomban voltam része., arató, volt tehát összehasonlítási alapom. Láttam, hogy az orosz szegényparaszt ugyanolyan rabigában szenved, mint magyar testvérei. Ezér is volt könnyű az elhatározás amikor a forradalom fegyver be szólította az Oroszországban levő magyar hadifoglyo kát is. Én nem tétováztam most már tudtam, miért kikért kell harcolnom. Szavem a forradalomhoz húzott.

1918. május 10-én léptem be a tulaj III. Intemacionálé Vörös EzredJae. Mivel jól tudtam lovagolni, a lovas felderítő egységhez osztottak be, melynek a magyar Dénes Lajos volt a parancsnoka. Az ezred magyarokból állt. Harcoltunk Genyikin és Kolcsak ellen. Amikor az utolsó inter