Somogyi Néplap, 1967. november (24. évfolyam, 259-284. szám)

1967-11-26 / 281. szám

Vasárnap, 1967. november 26. 4 SOMOGYI Bskjezii’t a nyerstéglagyértás ÉV VÉGÉIG TÍZ ÉS FÉL MILLIÓ TÉGLA TERVEN FELÜL Sárdiék hárman Jó érzéssel Jöttem vissza a gyét ba. Már januárban a fo- nyódi TUNGSRAM Üdü­lőben tartott év eleji el- igazítón közölték a So­mogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat vezetői, hogy a tervet szeretnék túl­teljesíteni, a költsége­ket pedig csökkenteni. Többek között elmond­ták, hogy a költségek egyszázalékos csökken­téséből tervezett 1 360 000 forint, továb­bá a kétheti fizetésnek megfelelő nyereségré- szedéshez szükséges két­millió forint előteremté­séhez mindössze az kell, hogy minden munkás a tervezettnél öt forinttal I termeljen olcsóbban. Márciusban a januári vállalást fölemelték. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. év­fordulójának tiszteleté­re felajánlották, hogy év végéig 10 500 000 tég­lával égetnek többet a tervezettnél. Fehér József igazgatóval a napokban a végzett munkáról, a vállalásról beszélgettünk. A nyerstéglagyártás befejezése után Időszerű a kérdés: meny­nyit sikerült valóra váltani az Ígéretből? — A nyersgyártáa a hagyo­mányos üzemekben valóban befejeződött Csak a nemrég megindított korszerű alagút- kemencés teskándi gyárban folyik még. Itt egész éven át tart a nyersgyártás és az ége­tés. Csak karbantartáskor áll le rövid időre az üzem. Ebben az évben kiégettünk 179 millió 200 ezer téglát 6 millió 400 ezerrel többet a tervezettnél. A hátralevő 3 600 000 tégla Is meglesz az év végéig Ugyanis, mint emlí­tettem, teskándi gyárunkban még folyik a nyersgyártás. Ennek az üzemnek a munká­ját meg a többi gyár eddigi teljesítményét figyelembe vé­ve elmondhatjuk, hogy decem­ber 31-én még az előirány- zott 13 millió darabos átme­nő készlet is meglesz. — Az eredményterv teljesí­téséről is csak jót mondhatok. Dolgozóink megfogadták azt a tanácsunkat, hogy a tervezett­nél öt forinttal csökkentsék a költségeket Előreláthatólag 7 napi fizetésnek megfelelő Csz- azeggel lesz nagyobb a nyere­ségrészesedés, mint tavaly. — Minek köszönhető mind­ez? — Annak, hogy dolgozóink a jubileumi versenyben nagy­szerűen helytálltak, továbbá, hogy nagyobb önállóságot ka­pott tizenkét gyárunk. A vál­lalás teljesítéséhez megterem­tettük a műszaki föltételeket, s végűi, hogy a nyensgyártást 15 nappal előbb kezdtük meg, mint a múlt évben. Így az égetéssel is előbb indulhat­tunk. — Mik a kilátások a jövő évben? Hogyan készülnek a következő esztendőre? — Mi napról napra tapasz­taljuk, milyen nagy szüksége van az országnak építőanyag­ra. Ezt átérezve arra törek­szünk, hogy jövőre több tég­lát gyártsunk, mint az Idén. Jövőre 231,5 millió téglát ké­szítünk. A termelés e nagy­arányú növelése részben azért válik lehetővé, mert a nyers­gyártást még korábban akar­juk kezdeni, részben pedig, mert decemberben üzembe lép a korszerű alagútkemen- cés kőröshegyi téglagyár. Ah­hoz, hogy céljainkat elérjük, le kell rövidíteni a karbantar­tás idejét. Azt akarjuk, hogy a tmk február 28-ra elkíszül­jön a nagy téli javításokkal. Ez is a jövő évre való felké­szüléshez tartozik. Ezenkívül 1968-ban fel akarjuk építeni Dicséret Az indító ötletet tulajdon­képpen Barcson kaptam. Így mondták: — Ma már a nagyatádi szö­vetkezet is példakép lehe. előttünk. A miértre ilyen választ kaptam: — Ott, kérem, szemmel lát hatóan jól mennek a dol­gok. Egy másik: — Olyan léptekkel indulta' el, hogy le előttük a kalapot. Es egy harmadik magyará­zat: — Ügy nőnek, fejlődnek, mint jó időben a gomba. Először azt hittem, hogy jő értelemben vett irigységrő van szó. (Tán van is ebben valami.) Jóllehet a valóság­ban örvendetes ténnyel talál­koztam: a szomszédok figye­lik egymást. És nemcsak néz­nek, hanem látnak is. Egy másfél évtizedes szövetkezeti múltú idős mesterember sza­vait idézem: — Nézze, elvtárt, ma már nem mindegy, hogy milyen egy szövetkezet. Beszélgetni kezdtünk, mert érdekelt a véleménye. — Hogy érti ezt ? — Ügy, ahogy keilt Már-már azt hittem, hogy elakadunk. — De hát hogyan kell ér­teni? Az idős mester így fogal­mazott: — Én arra gondolok, hogy muszáj lépést tartani az élet­tel. Aki ma lemarad, az csak küszködik, vergődik. És ne­kem is meg a társaimnak is az tetszik Atádcm, hogy tud­nak, akarnak lépni, látta már maga az atádi szolgáltatóhá­zat? Látta a szövetkezet köz­pontját? Már kívülről is lát­szik, hogy nagyon komoly üzem. Szavamra mondom, még a megyeszékhelyen is dí­sze lenne bármelyik utcának. Higgye el nekem, érdemes ott körülnézni. És Áfádtól érde­mes tanulni is. Mit lehet hát Nagyatádon látni? Mi az, amit tanulni le­het a Komfort Ktsz vezetői­től, tagságától? Amikor elő­ször jártam itt, ezt jegyeztem le a jegyzetfüzetembe: — Akarat, kitartás, szorga­lom. Ebben a szövetkezetben az emberek kitartóan, szorgalma­san tudnak küzdeni. A ter­veiket, elképzeléseiket min­dig valóra váltották. Bácsai Lajossal, a szövetkezet fő­könyvelőjével jártuk a műhe­lyeket. Csöndes szavú ember a Balatonszentgyörgyön az új, alagútkemencés, Í8 millió tég­la előállítására alkalmas, mo­dem téglagyárat. A földmun­kát már megkezdtük — mond­ta befejezésül Fehér elvtárs. Sz, N. helyeit főkönyvelő, szíves szóval ma­gyaráz: — Amikor elkezdtük építe­ni az autójavítót, sokan meg­mosolyogtak bennünket. »Nagy fába vágtátok a fej­széteket. Nem gondoljátok, hogy egy kicsit vicces ez az egész? A kaposvári és a sió­foki üzemekkel akartok vetél kedni? Hát hol vagytok ti azoktól? Ki fog bízni benne­tek? Meglesz majd az üzem, csak éppen nem lesz mit csi­nálni benne!-« Ilyeneket mond­tak akkor. — És ma? Mosolygós választ kapok: — Kaposvárról is sokan járnak hozzánk. Ott tartunk, hogy fejleszteni kell az autó­javítót. Most egy minden igényt kielégítő mosót épí­tünk. Sokan mosolyogtak azpn is, hogy ez a szövetke­zet — nagyüzemi példákra hi­vatkozva — saját tanulómü- helyt akar építeni. — Igaz, hogy több százezer forintba került, de megérte. Jelenleg negyvenkét tanulót tudunk foglalkoztatni ebben a műhelyben. És amióta meg­van, az oktatás is egészen más. Ezeket a tanulókat már nem kell majd félteni a gya korlati munka- közben. Akadtak hite tienkedők ak­kor is, amikor emeletes há­zak építésére vállalkoztak. Ebben az évben a huszonki­lenc családi ház mellett há­rom emeletes társasházat épí tettek. Az asztalosrészleg könyvtárberendezéseit az egész országban dicsérik. Svédországban évek óta atádi fotelokban is pihenhet az igé­nyes vevő. És a svéd keres­kedők ragaszkodnak ehhez a szövetkezethez, mert inner mindig jó minőségű termékei kapnak. Azt hiszem, ez a ragaszko­dás is fölét egy dicsérettel. Németh Sándor mindennap együtt indul­nak munkába, és csak a gyár kapujá­éi egymástól. Sárái József né a titkárságon, lérje az áruforgalmi osztá­lyon, a fiúk pedig az édes- üzemben dolgozik. A Nagy­atádi Konzervgyárban min­denki ismeri őket. A földszintes szürke iroda­épületben egyik szoba a má­sikba nyílik, mind egyformák. Számukra csak ez az udvarra néző kis irodahelyiség más, mint a többi. Tizenhét évvel ezelőtt itt kapott munkát elő­ször az asszony, tíz éve a férje. Hónap vége volt — emléke­zik vissza Sárámé —■, amikor először beléptem a gyárba. Elsejére kerestem munkát, de nyomban benntartottak, csak este mentem haza a jó hírrel, hogy fölvettek. Azóta több­ször hívtak már máshova dol­gozni, de nem mentem el. Sokszor gondolkodtam, vajon Az eis« gépírón« voltam a gyár­ban. mi tartja itt az embert, de még ma sem' tudnék erre könnyen válaszolni. Megsze rettem a munkahelyemet, az embereket, és mosx, csaknem két évtized után elmondha­tom: nem bántam meg, hogy ittmaradtam. szimbólummá nőtt a kis szoba, a régi­módi hivatali asztal. A munka szeretetének jelképe a szemünkben, az elszaladt nehéz éveké, a ragaszkodásé, amely ide köti őket most már mindhármukat. Ifjú Sár- di József az idén fejezte be tanulmányait a Felsőfokú Élelmiszeripari Technikum­ban. A gyár ösztöndíjasa volt Nemcsak a szerződés kötötte Nagyatádhoz, hanem a szive i is odahúzta. — A gyárat rryég nem is láttam, amikor már ismerős voltam az üzemekben. Szü­leim otthoni beszélgetésébe: nem volt nehéz kivenni, hogy a munkájukat nem egysze - rűen kereseti lehetőségnek te­kintik, gondjaikat, örömeiket hazahozták, ami benn történt, otthon mindent megvitattak. Érthető, hogy együtt örül­tünk, amikor megtudtuk, a középiskola négy évében a gyárba járok politechnikára. Akkor dőlt el végleg, hogy itt maradok, amikor leérettségiz­tem. A szakmunkás-bizonyít­vány megszerzéséig minden munkahelyen megfordultam, a rakodástól a gépsorokig mindenütt dolgoztam. — Az első nagyobb aka­dályt jól vette a fiam — szól közbe Sárdi József. — Az egyik este, munkaidő után horgászásból hívták be, az egyik szalagon sürgős mun­ka akadt. Amikor végzett, azt mondta, most, hogy a hi­bát elhárították, nyugodtan fekszik le. aki most egy kicsit elpirul* a dicsérő sza­vak hallatán. Hol van mindez azon mellett a szor­galmas, munkával eltöltött évek mellett, amelyek annyi elismerést hoztak. Anyja egy­szeres, apja kétszeres kiváló dolgozó. Apja példája, a fá­radhatatlan anyagbeszerzői arra tanítja, hogy a munka emberséget, becsületet ad az embernek. Aztán papírra vá­zolt ötletek, újítások kidolgo­zásáról beszél ifjú Sárdi Jó zsef. — Az iskolai évek alatt e* mindig csak későbbre toló­dott. Együtt látunk majd hoz­zá az apámmal, hogy ezek • tervek most végre kilépjenek a dossziéból. Beszélgetésünkbe bekapcso­lódik Horváth Miklós áru­forgalmi osztályvezető is. — Amióta csak együtt dol­gozunk Sárdi Jószeffel, úgy megértjük egymást, mint a legjobb munkatársak. Tudom, néha nem egyezett a vélemé­nyünk, de akkor is mindket­ten a legjobbat akartuk a Az anyagbeszerző akkor dolgozik jól, ha nem is tudnak róla. gyárnak. A szakképzett fiata­loktól, akik már fogják a sta­fétabot végét, akkor kapha­tunk legtöbbet, ha munkájuk­hoz nem sajnálják a fáradsá­got, ha úgy magukénak ér­zik ezt a gyárat, ezt a közös­séget, mint Sárd’' "k. Nagy József FELHÍVÁ S! A KAPOSVÁRI CUKORGYÁR értesíti mindazokat a helybeli és vidéki férfi dolgozókat, akik az őszi cu­korgyártási idényben munkát kívánnak vállalni, felvé­telük miatt jelentkezzenek a gyár munkaügyi osztályán. Vidéki dolgozóknak szállást és napi háromszori étkezést térítés ellenében biztosít a gyár. Kereseti lehetőség munkahelytől függően: 2000-—2600 Ft-ig MAGYAR CUKORIPAR Kaposvári Cukorgyára AJÁNDÉKOZOK Szégyellem be­vallani, de az az igazság, hogy az el­ső pillanatban elfu­tott a méreg. Mert a méreg csak rit­kább esetben érke­zik a második pil­lanatban, Nálam ez az időszak már mindig a józan észé, és rendszerint ilyenkor pattannak ki fejemből ama bizonyos isteni szikrák. Nos, így volt ez a minap is. Történt pedig, hogy néhány bará­tomnak és jóma­gámnak nagyobb mennyiségű Kocso­nyahúst vásároltam a Május 1. utcai husboitban. tniDen gyarlóság — szere­tem a kocsonyát, ök is. Akik meg­kértek a beszerzés­re. Csekély száz- húsz-egvnéhány fo­rint értékű körmöt hoztam el az üz­letből. Meglepeté­sem a mérlegelés­nél kezdődött. Ir­tózatos gyanú éb­redt bennem, ami­kor az első három kiló dis zn 61 á í) ac s Ka a mérlegre került, egy szalvétánál alig nagyobb zsírpap í- rocslcán. Nem volt ok nélküli az aggá­lyom, ugyanis a csomagok hálóba helyezésekor min­den köröm elkez­dett külön . életet élni, s ahány an vol­tak, annyifelé igye­keztek. Valószínű­ié* egyre kétségbe­esettebb kísérletezé­semmel magyaráz­ható az a félig ön­tudatlan mozdulat, amellyel a mérleg mellől elvettem még egy zsírpapírt. — Ez aztán nincs ám benn az alku­ban! — dörrent rám az erélyes figyel­meztetés, amire, mint említettem, el­futott a méreg és kishaján azt mond­tam: igazán illene legalább annyi pa­pírt adni, ami biz­tosítaná, hogy az utcán ne lepje por az élelmet. De nem mondtam. Ki sem nyitottam a számat. Mert a következő pillanatban már ki­pattant fejemből az isteni szikra. Közeleg a szere­tet ünnepe. Csúnya dolog a vitatkozás. Inkább ajándéko­zok. Szerény anyagi kereteimhez mérten veszek a húsboltnak néhány ív zsírpa- pirt. Persze pedagó­giai célzattal! Igaz, akkor néhány üzlet­nek selyempapirt is kellene vennem, hogy ne csak úgy »►pucéron« ad iák mindennapi elede­lünket, a kenyeret. De azt hiszem, er­re már nem futja. Majd jövőre. ís ajk­kor még mindig megmarad a remé­nyem, hogv az ud­variasabb kiszolgá­láson túl esetleg eb­ben is változást hoz az új gazdaság irá­nyítási reform. (v. m.) A nyár vége óta uan köszönnek A család életeben Fiára néz, Érdemes értékesítési szerződést kötni étkezési szárazbabra! Megemelt szerződéses felvásárlási árak: " fürjbab 1100,— Ft/q fehér cukor- és laposbab 1000,— Ft/q szokvány fehér és egyszínű színes bab 800,— Ft/q Étkezési szárazbabra az értékesítési szerződést a helyi általános fogyasztási és értékesítő szövetkezettel kösse meg. (5104) A balatonszentgyörgyi Dél-balaton Mg. Tsz megvételre keres 350 kg körüli üszőket Ajánlatokat a fenti címre kérünk. • (149 970) Kössön szerződést seprűéiről*szakáll átadásra a ’ elyi általános fogyasztási és érté­kesítő szövetkezettel! Magas átvételi ár! Fémzárolt vetőmag! A seprűcirok maghozama meghaladja a tavaszi árpáét, tápanyagtartalma majdnem egyenértékű azzal. A cirokmag takarmánybeve ékre becserélhető. Csere esetén 100 kg árpának 120 kg cirokmag felel meg. (5106)

Next

/
Thumbnails
Contents