Somogyi Néplap, 1967. november (24. évfolyam, 259-284. szám)
1967-11-19 / 275. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vas írnap, 1967. november 1% ORSZAGÚTTÓL A TSZ-MAJORIG .. ' Ts?.-bck3tőutat épít a Kaposvári Közúti üzemi Vállalat lengyeltótiban, méteres útszakasz munkálatait augusztus elején kezdték meg, és még évben befejezik. Az 1600 ebben az Javul Tab vízellátása Megépült a második kút Is (Tudósitónktól.) Immár öt éve, hogy Tábori megalakult a törpevíz- mű-társulat Az első kút, amely napi 260 köbméter vizet adott, a tizenegy kilométer hosszúságú csőhálózaton 1964 áprilisában kezdte meg a vízszolgáltatást Kezdetben elegendő volt a víz, később azonban egyre nehezebben tudták kielégíteni a község vízigényét Különösein az utóbbi két évben akadozott a vízszolgáltatás, mert a helyi tsz megnövekedett állatállományát és az új üzemeket is egyetlen kútból kellett ellátni. Az állandó fennakadások megszüntetése végett a napokban üzembe helyezték a második kutat is, amely naponta 125 köbméter vizet ad. Ezzel egy időben a vízmű csőhálózatát 13,5 km hosszúságúra bővítették, és az utcai vízcsapok szántát 72-re emelték. A törpevízmű-társulat intéző bizottsága azzal a gondolattal foglalkozik, hogy a már meglevő kettő mellé rövidesen még egy kutat furat. EGÉSZSÉGÉI! C-VSTAMI NOS CSIPKESZÖRP Á GONDOKBÓL ÖRÖM LESZ FOGYASSZA A 30 SAVIT CSIPKE i R M ŐST ízletes, olcsó Árusítják: élelmiszerüzletek és gyógynövény szakü zletek. Gyártja: 'HERBARIA« Budapet. (5512) az igazgató. Azt kérdeztem tőle, hogy milyen hosszú vezetékrendszert épített az elmúlt tizenöt év alatt a Siófoki Kőolajvezeték Vállalat. A számvetést Dohány Imre igazgató egy adattal fejezi be: 1962-ben az országban havonta kétmillió köbméter gázt használlak fel. Most naponta 5 S00 000 köbméter fogy belőle. A fejlődés óriási. S ehhez az összes vezetékrendszert ez a vállalat építette. Az építés gondjai mindig lecsapódtak itt az igazgatói irodában is. — A legnehezebb a szakember-utánpótlás biztosítása volt. Mint minden anyagnak, a gáznak is megvannak a mag: szállítási nehézségei. A megoldására a gyakorlat tanított meg bennünket. — Gondolom, sokat segítenek a gépek is. — Tizenöt esztendővel ezelőtt, amikor én idejöttem a vállalathoz, még kézzel húztuk a vezetékeket az árokban. Most jóformán csak egy ujjal irányítja a munkás. De gépesítés nélkül nem is lehetett volna megvalósítani a gázprogramot. Emberek nélkül sem. Nincsenek gázvezeték építésére speciálisan képzett emberek. Munka közben tanultunk. Ha most valakinek mondom, nem akarja elhinni, mennyire féltek az üzemek a gáztól. De amikor megismerték, annyira megszerették, hogy mi voltunk a legkedvesebb vendégek. Tizenöt esztendővel ezelőtt, amikor a vállalat élére került Dohány Imre, éppen úgy tanulta a mesterséget, mint a munkások. — Tőlünk nem kérdezték meg, amikor elkezdődtek a nagy beruházások, hogy vállaljuk-e. Az országos terveket végre kellett hajtani. De ehhez minden segítséget megkaptunk. olyan nagy jelentőségű beruházások szerepelnek, mint a Barátság kő- olajvezeték építése. Ezért a munkáért az Októberi Forradalom 50. évfordulóján a vállalat több dolgozóját kitün- ették. Az igazgató a Becsület 'ele rendjelét kapta a szovjet lagykövetségen. A vezeték építése nemcsak az ország, a állalat életében is határkő volt. — Olajvezeték-építésben ez volt a legnagyobb munkánk. Ehhez fűződik a legtöbb emlékünk. örömök is, gondok is. Annyira meg lehet szeretni ezt a munkát, hogy ennyi év után más szakmában el sem tudnám képzelni magam. Nem •ízért, mert igazgató vagyok hanem azért, mert olajos. Amikor egy községben vagy városban üzembe lép a gáz- vagy az olajvezeték, öröm oda menni és látni az embereket, hogyan veszik birtokukba ezt az energiát. Így van ezzel minden dolgozónk. És még egy vallomás; — Siófokról én nem tudok úgy elmenni sehova, hogy négy-öt vezetéken át ne mennék. A föld alatt megy a hálózat, de mindig tudom, hogy mikor értünk keresztül rajta Ilyenkor mindig kinézek az ablakon: ezt mi építettük. A szakma iránti szeretet a gyerekekben is tovább él. Mind olajos akar lenni. Aztán megint a munkások ra terelődik a szó: — Az embereket, én azt hiszem, az eredmények fogják itt. Amit csinálnak, azok nem látszateredmények. A Barátság kőolajvezeték 145 millió forintba került. Nagy összeg, de megérte. Amíg vagonokban szállították az olajat, sokkal drágább volt. Így olyan olcsó a szállítási költség, hogy két év alatt megspóroltuk rajt az egész beruházást. Persze megvannak a nehézségeink is. A szakember-utánpótlással körülbelül négy évet késtünk. De egy idő után az ember a nehézségeket is szépnek tartja. A kétezer-hétszáz munkásból százával ismerek olyanokat, akik tíz-tizenöt évre kint vannak a vonalon. Sokuktól megkérdeztem már: nem unják-e, nem nehéz-e? Azt válaszolták, hogy megszokták, és tudják, hogy a munkáért mindent meg kell tenni. Hát valahogy én is így vagyok. A nyáron államvizsgára készültem a Pártfőiskolán. Otthon tanultam, de mindennap hívtam a vállalatot, hogy megtudjam, hogyan halad a munka. Nem egész a napom, ha nem tudok mindent a vállalatról. A fekete vonalak a vezetékeket jelzik. Azt a szállító- rendszert, amelyik kincset visz a föld alatt. A vállalatnál ezek a csíkok a gondokat és az örömöket jelentik. A térkép mellett ezt mondja az igazgató: — A mi gondjainkból egyszer nagyon sok embernek lesz öröme. Kercza Imre „SEGÍTENEK“ A NAPNAK Az idős ember észrevételét Zinkó Imre bodrogi vb-elnök is alátámasztja. A községben a napnak segítenek világítani az utcai villanyé;;ők. Mert mihelyt kivirrad. nyomban felgyúlnak a fények az utcán. S mikor besötétedik, megszűnik a közvilágítás. A községi tanács szólt már néhányszor emiatt a Dél- dunántúli Áramszolgáltató Vállalatnak. Hiába. Három-négy nap is eltelik, mire tesznek valamit. Egy idő után aztán ismét megfordítva — nappal világítanak az utcai égők. Pedig nagyon nagy szükség van a közvilágításra. A községben rosszak a járdák, göröngyös az úttest. Az eléggé szétszórt településen szinte lehetetlen járni a sötétség miatt. Az emberek legtöbbször a tanácsot szidják emiatt. Pedig a tanács semmit sem tehet. A hetvennégy villanyégő elég lenne, ha rendszeresen világítana. Ennek a nappali világításnak túl a bosszúságon anyagi kihatásai is vannak. A községi tanács eddig négyezer forinttal fizetett több pénzt a közvilágítás- I ra, mint amennyit terve- 1 zett, ennek ellenére semmi hasznát nem veszik az utcai égőknek. Miért nem orvosolja ezt a jrgos na- naszt az áramszolgáltató? K. L Tanulság Nagyszakácsiból A napokban belelapoz am Nagyszakácsi kulturális tervébe. Termelőszövetkezeti községről van szó, így nem lepett meg hogy ismeretterjesztési programjukban mezőgazdasági előadássorozattal is találkoztam. Az őszi munkák befejezésével egy hétig a szarvasmarha-tenyésztésről hallgatnak előadásokat a faluban: a tenyésztés feladatairól, a takarmány ozásról, a tejtermelésről, a nagyüzemi szarvasmarhá-hizlalásról, az állatbetegségekről stb. A témákat megbeszélik a szakember előadóval, s nyilván tanakodnak majd azon is, hogy mit kellene és hogyan jobban csinálni a tsz-ben és otthon a háztájiban. Engem viszont a »miért« érdekelt. Miért éppen ezt a témát választották, mikor jelenleg a marha- és sertéstenyésztés egyaránt fő termelési ága a szövetkezetnek? Válaszuk, úgy érzem, példa, tanulság lehet másutt is. A tsz távlati fő termelést ágának a szarvasmarha-tenyésztést választják: az új gazdasági mechanizmus légkörében és föltételed mellett ez mutatkozik a legkedvezőbb és legjövedelmezőbb termelési profilnak. És ennek az előkészítése céljából tudatosan iktatták be a falu kulturális tervébe az említett előadás-sorozatot. Ehhez még annyit, hogy Solymosi Ákos főagronómus vezetésével már az előző évben figyelemmel kísérték és konzultációs beszélgetésen megvitatták a Tv hasonló témájú sorozatát Esetenként húsz-huszonöt érdeklődő részvételével. Az érdeklődésen túl figyelemre méltó a tsz szakembereinek, a főagronómusnak és az idei sorozat előadójának, Kincses József állattenyésztő agronómusnak az ügyszeretete is. önmagában véve ez természetes — kellene hogy legyen. S bizonyára Nagyszakácsiban az is. De sajnos még nem mindenütt ilyen magától értetődő mezőgazdasági szakembereink és termelőszövetkezeti vezetőink jövőre tekintő ügybuzgalma — ha a dolgozók alap- és szakmai műveltségéről van szó. Ezért is tanulságos példa Nagyszakácsi kulturális tépEgy boldog ember vallomása — Először nem akartam hinni a szememnek. Többször is elolvastam a címzést, a levelet. Az Elnöki Tanács titkársága meghívott a Parlamentbe. Boldog öröm fogott el, amikor ott álltam az Országhoz kupolacsarnokában, s a nevemet hallottam szólítani, majd Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke kezet szorított velem; kitüntettek a Munka Érdemrend bronz fokozatával. Ősze István, a balatonbog- lárd egységes pártszervezet titkára, a községi tanács elnök- helyettese mondja ezeket a szavakat. Amikor életéről, munkájáról kérdezem, arról beszél, hogy milyen hatalmas fejlődés előtt áll a község. Aki régen látta, jövőre már nem ismer rá erre a nagy forgalmú balatoni üdülőhelyre. — Járt mostanában a Várdombon? Elkészült a nemrégen fölépített gömbpavilon kilátójának kivilágítási terve Százharmincöt égő szórja majd a fényt, s varázsolja ezt a pavilont az egész Ealaton-part impozáns látványosságává ... Aztán rajzokat terít elém az asztalra, a községen átvonuló 7-es főút korszerűsítésének terveit. Magyaráz: — Itt volt a Boglárka Eszpresszó, itt a gomba, mindkettőt lebontottuk ... Erre a sorsra jut a Marika Cukrászda és a régi Magyar Tenger Szálló is. Helyükön 12 méiter széles út, s egy hatalmas tér lesz, meggyorsul az áthaladó járművek forgalma, biztonságosabb lesz a gyalogosok és a járművek közlekedése. Lelkesedéssel beszél Bala- tonboglár jelenéről, jövőjéről. Így csak azok az emberek tudnak örülni, akik születésüktől kezdve látják hogyan formálódik, gazdagodik a falujuk. — Nem itt születtem ... 195(1 óta vallom magamat idetarto- zónak. S nagyon örülök, hogy láthatom az itt élő emberek boldogulását. Hányatott életp regénytéma lehetne. Jugoszláviában gyerekeskedett, onnan hurcolták el a németek, Magyarországon szökött meg tőlük, a háború után telepedett le itt a szüleivel. Volt téglalaszedő a jános- halmai téglagyárban, tanult Budapesten, dolgozott Pécsen, majd Debrecenben. 1963 óta a bogiári tanács elnökhelyettese, 1959-ben választották meg a községi pártszervezet titkárának. Közben tanult: Veszprémben hathónapos államigazgatása, Szombathelyen egyéves tanácsakadémiát végzett, most jár a marxista esti egyetemre. Tíz év alatt 150-re emelkedett a bogiári kommunisták, s csaknem 700-zal nőtt a község lakóinak száma. A kommunisták munkáját nehezíti a nagy idegenforgalom. Sok munkába tellett, amíg meggyőzték az embereket, hogy nekik is hozzá kell járulniuk a község fej lődéséhez. A 800 személyes szabadtéri színpad építéséné’ 350 000, a régi iskola bontásánál pedig 200 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek. Gondjaikat is elsorolja. Nincs a nők számára téli munkalehetőség, de a pártszervezet elhatározta: ezt a gondot hamarosan megszüntetik. Kaptak is ígéretet, hogy 150—200 embert foglalkoztató üzemet telepítenek a községbe. Elkészült a gömbpavilon-kilátóhoz vezető út terve, a BIB 100 000 forintot adott rá, de még mintegy 700 000 forintra lenne szükség. A községfejlesztési alapból azonban nem tudják ezt előteremteni. Amikor kitüntetésének hire elterjedt, sokan állították meg az utcán, fölkeresték hivatalában, megszorították a kezét, üdvözlő levelet írtak és táviratot küldtek neki. — Ez a kitüntetés nemcsak az én munkám elismerése, hanem azoké a kommunistáké is, akikkel együtt dolgozom. Amit eddig elértünk, az közös munkánk eredménye — mondja. Valamikor erdésznek készült, de a háború szerié foszlatta álmait. Pártmunkás lett, ennek tekinti elnökhelyettesi megbízatását is. Szívvel, lelkesedéssel végzi ezt a munkát. Ez az élethivatása. Sz. L. Esküvői fényképezést bejelentésre a 2. sz. műtermünkben (Tanácshoz utca 10.) barmikor; gyermekíelvételeket előzetes bejelentésre háznál is vállalunk. Kaposvári Fodrász és Fényképész Ksz 2. sz. fényképészműterme, Tanácsház u. 10. Tel: 11-354. (6530) PiP rtCS zenes-táncos eszpresszó SIÓFOKON, a hajóállomás íreÜett Nyitva: 20 órától éjjel 3 óráig
