Somogyi Néplap, 1967. november (24. évfolyam, 259-284. szám)
1967-11-19 / 275. szám
Yaaárnap, 1967. november 19. 5 SOMOGYI NffiPtiAP Keveset töri észtünk ADÓSSÁGAINK A NÉPRAJZI GYŰJTŐMUNKÁBAN S omogy rangos helye az ország néprajzi atlaszán közismert. Arról azonban, hogy mennyire ismerjük, becsüljük, hogyan őrizzük és mentjük át e kincseket a jövőnek, már kevesebb szó esik. Az is halkan. Arra pedig, hogy munkásságunkat összevessük egyik-má sík megyénk hasonló törekvéseivel, nem is igen vállalko sunk. Az idén a XV. Országa. Néprajzi és Nyelvjárási Pályázat részeként meghirdetett Somogy megyei gyűjxőpályá- zaton — mint korábban már közöltük — tízen eredményesen vettek részt Tavaly 11 pályamunkát jutalmazhattak. Néhány új gyűjtő i$ bekapcsolódott a munkálatokba, így lényeges visszaesés nincs. Egyéni gyűjtő húsz községünkben dolgozik, és van nyolc-tíz — változatlanul csak ennyi — eredményesen működő néprajzi szakkörünk is. Gyűjtőink olyan érdekes új témákkal foglalkoznak, mint a szőlőművelés, a nagyberki siratok, a népi világítás feldolgozása. Értékesek, hasznos adalékokkal szolgáltak a tudománynak az idei pályamunkák is. Olyannyira, hogy a megyei múzeumok igazgatósága elhatározta: 1968-ban a Somogyi Múzeum füzetei között megjelentet néhányat a somogyi néphagyományokról az utóbbi három év legjobb dolgozataiból. (Pl. a méhészkedés, a népi táplálkozás, a tojásfestés, a népköltészet, a népi hiedelmek köréből és az 1905—1906 os arató és bérsztrájkokról gyűjtött feldolgozásokat.) Szépen halad, országosan Is kiemelkedő a földrajzi névgyűjtés Somogybán, s egy-két ifjúsági szakkörünk is — például a lábodi meg a kaposvári Latinka Kollégiumé — példamutató kitartással dolgozik: gyűjtenek, feldolgoznak, publikálnak. M indez azonban kevés. Ahhoz képest, amit élőnkből és illő módon nagyobb érdeklődéssel tehetnénk. Pedagógusaink, főleg főiskolát, egyetemet végzett fiatal nevelőink, a jelenleginél egy kicsit nagyobb, mélyebb néprajzi érdeklődésére gondolok Annál is inkább, mivel a hazafias neveléshez hozzátartozik a hazai táj, a néphagyományok szeretete, ismerete, tisztelete. Ifjú pedagógusainknak azonban, úgy látszik, a néprajz, a népköltészet csupán egy vizsgatárgyat jelentett, amin jó túlesni. egyik-másik szakkör megelég szik a tárgyi gyűjtéssel. Ez jó és szükséges, de még nem szakköri munka. Középisko Iáink különösen, de a falusi KISZ-szervezetek Is nagyobb figyelmet fordíthatnának s honismereti-néprajzi munkára hiszen közeleg a felszabadulás 25. jubileuma. S a doku- mentumgyűjtés-feldolgozás meg a krónikaírás terén bi zony nem büszkélkedhetünk szé'p eredményekkel. F :ladat tehát lenn jócskán. Akár a kö zelgő évfordulói: (1919—1945) előkészületeire Egy hét leforgása alatt kétszer szerepelt Kaposváron a közönség kedvence, a második táncdalfesztivál közönségdíjas fiatal énekese: Kovács József. Első kaposvári fellépése az Ifjúsági Házban volt. Az előadás szünetében fölkerestük, s néhány kérdést tettünk föl e nem a legmegszokottabb módon népszerűvé vált énekesnek. RENDBONTÓ SIKER J — Hogy történt a fesztiválbeugrás? — Az előzetes meghallgatáson megfeleltem, Körmendi akár a néphagyományok gyűjtésére gondolunk. Sok adós Ságunk van még a kismester ségek, a cselédélet, a jeles napi szokások, a földművelés, az állattartás, a paraszti lótartás, a pásztorélet, a népi teherhordás emlékeinek felgyűjtésében, feldolgozásában, hogy csak egy néhányat említsünk. Vállalkozó, áldozatos ezel- lemű, néprajz-érdeklődésű gyűjtők, szakkörök kellenének. Emlékező, mesélő öregeink lassan kiállnak a sorból. Adósságainkért viszont a jövő bennünket kérdez maid Jogosan! Wallinger Endre megbarátkoztam a táncdallal. — Hol dolgozott eddig? — Szállítási vezető voltam Csepelen. A siker után bátortalanul szakítottam állásommal, nem voltam még biztos semmiben. TERVEI | "i — Az oparsttsziriház felé kacsintgatok. Bonviván szeretnék lenni. — Mi a véleménye az operettről? — A mai operettszínház kissé giccses. Musicalt kellene játszani. Modern zene, sok tánc, erre gondolok ... Horányi Barna Bonviván szeretne lenni a közönség kedvence Halkan dúdolni kezdi Kovács József a fesztivál dalát: Jöjj visz- sza hozzám... — Könnyen a fülben marad, nem? Szerintem voltait ósdibb számok is — mondja. — Mikor gondolt először arra, hogy énekelnie kellene? — Operaénekesnek készültem gyerekkoromban. A tánczenét csak hallgatni szerettem. Tavaly a táncdalfesztivál hallgatása közben gondoltam arra, hogy én is megpróbálom. Hosszú évekig kell operát taCsöndes a tó, kihalt a part. A kanyargó sétányokat, a kerthelyiségeket az ósz vette birtokába. Halomba rakott kertiszékek, asztalok fakulnak a harmatot szitáló őszben. A csupasz fák alatt a pázsit nedves-zöld foltjai most már kopott bársonnyá fakulnak. Az ónszínű ég alatt nyoma veszett a nyárnak. Hömpölygő fodrú habok hozzák a túlsó part locsogó üzenetét a közelgő télről. EZÜSTKÖDBEN Az üdülők lakói csak rövid sétákra indulnak szorosan összefogózva, kenyeret szórnak a lármázó sirályoknak, vagy nyarakat, emlékeket idéznek, miközben néhány percre belefeledkezve nézik, hogyan törik meg a büszke hullámok ereje a mohos köveken. Sűrűsödik a köd, ritkán fordulnak a hajók, korán esteledik. A Balaton mellett a horgászok tartanak ki legtovább. A sirályok csapatai a vízen; és a melegen öltözött horgászok a parton. Amikor a hőmérő higanyszála megközelíti a fagypontot, a legutolsó hajó is a kikötőbe vonul. A tó ezüstszürke csöndje lassan barátkozik a közelgő tél hidegével. (Cservenka Ferenc felvételei) 1964-ben — mikor még működött néprajzi szakkör a kaposvári tanítóképzőben — 16, az idén csupán 10 pályamunka érkezett be. Az egykori képzős szakköri tagok közül azóta egy sem jelentkezett... A meglevő nyolc-tíznél pedig jó val több ifjúsági, iskolai szak kör működhetne, s helyes vol na az is, ha a középiskola irodalom ás történelem szakkörök helytörténeti témákkal is foglalkoznának. Másutt meg Vilmos mellettem is volt. Ö osztotta rám a számot. A próbákon azonban észrevettem, hogy idegenkednek tőlem, nem bíznak bennem. Szinte mindenki ellenem volt. — És mégis bízott önmagában? A sikerben? — Bíztam benne, hogy ez a szám siker lesz. Bár a családban azt mondták, ómódi dal, nem lesz sikere. Gyűjtsük a tökmagot! Magas átvételi árak Egészséges takarmánytökmag 7,—Ft/kg Egyéb tökmag 4,50 „ Átveszi az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet. (5108) Kössön szerződést seprűcirokszakáll átadására a helyi általános fogyasztási és értékesítő szövetkezettel! Magas átvételi ár! Fémzárolt vetőmag! A seprőcirok maghozama meghaladja a tavaszi árpáét, tápanyagtartalma majdnem egyenértékű azzal. A cirokmag takarmánykeverékre becserélhető. Csere esetén 100 kg árpának 120 kg cirokmag felel meg. (5106) BESZÉLGETÉS A MECHANIZMUSRÓL Nincs olyan 99 — Mechanizmus? Ugyan, már a könyökömön jön ki! Hiszen azzal van tele az újság, meg a rádióban is csali arról hallhat az ember! Gyakran hallunk hasonló megjegyzéseket, nemcsak dolgozóktól, hanem gazdasági vezetőktől is. Némelyek abban a liitben élnek, hogy ők mór mindent tudnak, ismeretanyaguk nem szarul bővítésre. Holott többségében ismereteik nagyon is felületesek. Szerencsére az említett vezetőtípus ellensúlyozására számos pozitív példával szolgálhatunk. (Hogy melyikből van több, az majd január elseje után mindenképpen eldől.) Percenként nyílik az ajtó, hol egy jelentést, hol egy aláírásra váró aktát tesznek az asztalra. Kovács István senkit sem utasít el, nem mondja, hogy jöjjenek később, azonnal intézkedik, aláír, telefonál. — Tudom, hogy mindenkinek drága az ideje, én is szeretem, ha az enyémet tiszteletben tartják, ők sem akarják puszta várakozással lopni a napot. Különben is, égj műszaki vezetőtől elvárják, hogy gyors legyen. Arról beszélgetünk, milyen •sok területen gyümölcsözik s vezető és a dolgozók jó kap csolata. A csurgói Napsugár Ktsz-ben nagyon sokat várnak a jövőben ettől a kapcsolattól — Az új gazdaságirányítási rendszer tőlünk is megköveteli, hogy termékeink minősége tovább javuljon. Mert az idén esetleg még elment a másod- osztályú áru első osztályú besorolásban, de jövőre ilyen már nem lehetséges. Világos, hogy azét a vállalatét veszik meg, amelyik jobb áruval «■rukkol ki-«. Éppen ezért a termelési tanácskozásokon, közgyűléseken mindig visszatérő téma: lehetőségeinket a lehető legjobban kihasználni. — ön, aki huszonöt éve dolgozik a termelésben, mit vár az újtól? — Ne ’ gondolja, hogy most nagy frázisokat mondák, ára- dozok a jövőről. Nagyon is tudom, hogy azokat a nagyszerű eredményeket, amelyeket a mechanizmus bevezetése hoz majd, csak akkor érhetjük el, ha magunk is igen derekasan nekiállunk a munkának, s nem várjuk, hogy más kaparja ki számunkra a gesztenyét a tűzből. — Hoztak már intézkedése két a felkészülés szellemében? — A dolgozók oktatásává! kezdtük, persze ennek előfeltétele volt, hogy előtte mi is átrágtuk magunkat a tájékoztatókon, ismertetőkön, őszintén szólva sok bajunk akadt, nem mindenkit érdekeltek az előadások. Azonban megtaláltuk a jó módszert: megkeres tűk azokat, akikre hallgatnak, beszélgettünk velük, ők aztán személyes példájukkal a töb bieket is rávezették a heiyes útra. Ügy érzem, a sok küszködés nem volt hiábavaló, a minőség javulása terén máris vannak eredményeink. Persze korántsem lehetünk elégedettek. — Akadnak-e máris problé máik? — Sajnos. Igaz, hogy szabadabban kapjuk meg a tervszámokat, kevesebb a kötöttség, nagyobb az önállóság, de a várható beruházásokról, a bankhitelekről még nem sokat tudunk. Itt van már november, konkrét rendeleteket várunk! — Említette, hogy az indu lásnál nem várhatnak másol: segítségére. Például ön tud ja-e, mihez fog majd januái elsején? — Nem ért váratlanul a kérdése, erre mi már sokkal korábban gondoltunk. Legfontosabb intézkedésünk az volt, hogy létrehoztuk a Dél-dunántúli Szövetkezeti Társulást — amelybe többek között a barcsi, a kaposmérői és a csoko- nyavisontai szövetkezet is belépett — így egyszerűbb az ! anyagbeszerzés, a kölcsönös- | ség elvén számos, eddig megI oldhatatlan 'kérdést tisztázni tudunk. — Termékeiket illetően várható-e valami változás? — Oj árukkal mutatkozunk be, hogy milyenekkel, az egyelőre titok. Ugye nem Haragszik, de ez is mechanizmus. Ügy kell kiválogatni a termékeinket, hogy gyártásukkal a lehetőségeket jobban kiaknázzuk, s velük a piacon se valljunk szégyent. Hogy menynyire fog ez sikerülni, arról majd egy év múlva érdeklődjön. Mindenesetre bízunk magunkban ... — Engedjen meg egy személyes kérdést, Kovács elvtárs. Mi a véleménye, az új gazdaságirányítási rendszer minden szükséges tudnivalójával tisztában van? — Annak ellenére, hogy sokat elsajátítottam, ért még nem mondhatom el magamról. Ahogy mondani szokták, nincs olyan szekér, amelyikre még ne férne egy villával. Körülbelül így képzeljük el a jó gazdasági vezető felfogását. Pintér Dezső
