Somogyi Néplap, 1967. október (24. évfolyam, 233-258. szám)

1967-10-08 / 239. szám

▼asámap, 1967. október 8. 7 SOMOGYI NÉPLAP Földeák János: AZ ÖZVEGY LÁNY — Iszákos lett talán? — Az se. Az elveivel van baj, Miska bácsi!... — Mivel, te, mivel van baj? — hegyezte a fülét Surbán Miska. Románia grafikája szin­tén az utolsó évtizedekben zárkózott fel a világ élvo­nalába. A bizánci ikonfes­tészet emlékei még gyak­ran kísértenek. Saftoiu Jaj grafikájával találkozni min­dig élmény az európai szá­mára; színes fametszeteik több évszázados hagyomá­nyait úgy mentik át mo­dem alkotásokba, hogy semmi nem vész el nem­INTERGRAPHIK 67—a Műcsarnokban A LUGANÓI„ LJUBLJANAI, TOKIÓI ÉS KRAKKÓI NEMZETKÖZI GRAFIKAI BIENNÁLÉK MELLETT A BERLINI INTERGRAPHIK IS EGYRE SZÁMOTTE­VŐBB SZEREPET JÁTSZIK A NEMZETKÖZI GRA­FIKAI ÉLETBEN. A BERLINI NEUE GALERIE AZ »■INTERGRAPHIK 67- TELJES ANYAGÁT KÖLCSÖN­ADTA, EZT A KIÁLLÍTÁST LÁTTA A KÖZÖNSÉG A MŰCSARNOKBAN. Az »-INTERGRAPHIK 67- harminckilenc ország mintegy négyszáz művé­szének csaknem ezer alko­tását mutatta be. A mai grafika fejlődésének főbb stílusirányait éppenúgy, mint az új technikai kife­jezési forma forradalmát A szürrealizmus, a nonfi­guratív irányzatok külön­böző fajai, az op-art és a realista alkotások egymás mellett azt a tanulságot nyújtják, hogy végső fo­kon a modernista irányza­tok is a realizmushoz kö­tődnek. A kiállítás másik, igen fontos tanulsága az, hogy az alkotók többsége nemcsak önkifejezésre tö­rekszik, de kisebb-nagyobb közösségek tagjaként egyre inkább mindnyájunk közös problémáinak, szorongásos vagy boldog életérzésének ad hangot A képzőművé­szetek közül éppen a gra­fika az, amely a leggyor­sabban tud reagálni a vi­lág változásaira, leggyor­sabban tudja követni a vi­lág eseményeit, és állást is foglal. És ez az állásfogla­lás általában humanista: az ember méltóságát, a munka dicséretét és a békét hir­deti. Az Egyesült Államok ki­állító művészei — Dobkin, Refregier, Gropper a má­sik Amerikáról vallanak, ahol a vietnami háborút éppen úgy elítélik, mint a faji agressziót Ch. White Exodusa az amerikai kis­ember egyre fokozódó szo­rongását fejezi ki. Anglia grafikája a nemes konzer- vatizmus jegyét viseli ma­gán, akár P. Hogerth fi­nom, levegős ceruzaraj zaif akár G. Hermes Vízesése. Nagy meglepetés Argen­tína grafikája. Betrami új technikai megoldásai, Fer­nandez színes fametszete, Onotrio vad kavargású ut­caképe a művészet eszkö­zeivel mutatja be, hogy Dél-Amerikában is szüle­tőben van az új élet. Bel­gium grafikusai közül a világhírű mester, Masareel Nyugtalan világ című al­kotásában ismét szocialista telítettségű művet produ- Picasso: Festő és modellje, kál. zésben olyan magas s-am- vonalat képvisel, amelyhez csak a francia anyag ha­sonlítható. A francia grafika to­vábbra is a »nagy erjesz­tő« szerepét tölti be. A vonal és a szín, a harmó­niák és az ellentétek, a könnyed vonalvezetés és a vaskos formák olyan kaval- kádjával találkozhatunk itt, amelyből minden grafi­kusművész tud meríteni anélkül, hogy önállósága feladására kényszerülne. Picasso Festő és modell című akvatintája ma már modernségében is klasszi­kus alkotás M. Ciry és a többiek alkotásai méltó kí­séretül állnak körülötte. V. Vasarely Kék négyszöge azt mutatja, hogy az op­art még mindig hat. A csehszlovák művészek elsősorban a szűrrealizmus, formanyelvén beszélnek* A jugoszláv grafikusok szinte máról holnapra kerültek a grafika élvonalába; karcaik, színes fametszeteik modern- Stettner Béla: Kiállítás. ségük ellenére is megőrzik (Benedek B. István felvételei) a hazai vonásokat Japán Kassai Ferenc: S Z A VA K nem elég beszélni beszélni beszélni mire jók a szavak ezek a barokk kupolák mire jók a szavak ezek a sóhaj-barakkok mire jók a szavak ezek a szélhajtotta sátrak négylapú vitorlák nagy hajók bordáikon háromágú vágyak vascicák fürge léptű cirkálók acélbordáikon a szerelem lángtajtékaival mire jó a szavak boltíve mire jó a szavak oszlopcsarnoka mire jó a szavak tenger-fényű teste úttalan vándorlása kikötő-magánya ha nem ér fel azzal a hallgatással amit a vallatott szegzctt szembe a vallatással, a hűs cementen börtönkupolák alatt lámpák kígyóztak homloka egére cseppenként hullt a koponyacsontjára a negyvennapos özönvíz lidérce szájpadlása kiszikkadt mint a kréta a láza felszökött és felszökött az álma mint rég rövid nadrágban állt a dobogón feleltették és nem felelt és nem felelt és nem felelt pedig mindent tudott a jövő kőtábláival a betűket lenyelte betört bordáiból született a szerelem legszebb szavával Éva Csanddy János: A hajnal itt elér, átdereng az üvegfalra sikló függönyön, a félhomályon álköszönve éget: Evőé! kéklő csontok, rigófüttyök, indulj, mindig új-indítású élet! A szív túlfeléről felkel a nap, a jó nap, új, égni-kész szorgalommal, héliumlángja egek függönyén szelídre szűrve fénylő verssorok módjára hull a kifésült mezőkre. Jó reggelt, ifjúság! Jó reggelt, istenek! Ma is kell még az egek békessége, ma is kell még a szerszám és a toll, ma is kell még a szellem és a nagyság, a jó harc, amely élet és halál senkiföldjének újra nekivág, s a kín, amely világot vált valóra, ma is megváltjuk véle egy napunk, mert sosem lesz megváltva a világ! A kik ismerik a cse­peli PAPIROSZ tasakkészítő gép­jén szorgalmaskodó Kajtár Zsuzsát, és akik ismerték a két éve motoros szeren­csétlenség következtében meghalt Mészáros Sanyót, a jó hírnévnek örvendett futballistát, teljes joggal csodálkozhattak azon, miért látogatott el Zsuzsa már többször Mészáros Sanyo óbudai temetőben levő sír­jához, és miért helyezett a márványból ki faragott futball-labda mellé néhány szál friss virágot, és miért sóhajtott, amikor letörölte Mészáros Sanyo sírkőbe il­lesztett utolsó fényképéről a port, hogy jobban lássák a tragikus sorsú futballista megörökített mosolygását Joggal csodálkozhattak, mert mind Zsuzsa ismerő­sei és mind Mészáros Sa­nyo barátai és közelebbi hívei tudják, hogy Zsuzsa és Sanyo mindössze csak kétszer beszéltek egy­mással. Amikor a köny- nyűipari vállalatok fut­ball bajnokságában a PA- FIROSZ csapata megmér­kőzött az Óbudai Szövő­gyár csapatával, amelyben Mészáros Sanyo irányította a csatársort. A meccseken Zsuzsa is szurkolt a PA­PIROSZ győzelméért, de csak keserves döntetlenek sikeredtek, mert Mészáros Sanyo góljait képtelenek voltak a PAPIROSZ védő­játékosai megakadályozni! A mérkőzések után min­dig zenés, táncos barátko-. zás következett a két csa­pat játékosai és szurkolói között, s így esett, hogy Mészáros Sanyo mindkét­szer táncolt Zsuzsával, sőt a második mérkőzést kö­vető vigadozáskor narancs- fröccsöt is fizetett a lány­nak. P ontosan ennyi volt csak az ismeretsé­gük. Fokozta Kaj­tár Zsuzsa kegyeleti láto­gatásainak titokzatosságát az is, hogy nem egyedül, hanem Vattai Feri társa­ságában rótta le tisztele­tét Mészáros Sanyo sírjá­nál. Vattai Feriről viszont kötelesség tudni, hogy szin­tén a PAPIROSZ-nál dol­gozik. Nemcsak tetszik ne­ki a lány, hanem oly ki­tartó komolysággal is ud­varol, ami a jelek szerint csak házassággal végződ­het. Mészáros Sanyo sír­jánál is azért időznek hosszabban. Ketten azonban egyálta­lán nem csodálkoznak azon, miért vitt virágot Kajtár Zsuzsa az óbudai temetőbe. Nem csodálko­zott ezen Murgicsné, aki egy brigádban dolgozik Zsuzsával, sem Surbán Miska bácsi, a PAPIROSZ nemrégen nyugdíjba vo­nult személyzetise. Az is elárulható előre, hogy va­lójában Surbán Miska bá­csi tanácsolta a temetőbe járást, amit Murgicsné köz­vetített női titoktartással Zsuzsának. Kezdődött pedig úgy, hogy a PAPIROSZ kiemel­kedő tervteljesítésért álla­mi kitüntetésben részesült. Ezt megünnepelendő, meg­hívták rá Surbán Miska bácsit is. H át ezen az ünnep­ségen sutyorogta el Murgicsné bi­zalmasan Surbán Miska bá­csinak, mint aki még nyug­díjasán is szívén viseli a fiatalok sorsát, hogy mi­lyen gondok között őrlődik egyik »lányuk«, a kis Kaj­tár Zsuzsa: — Képzeld, Miska bácsi, a Vattai Feri már hetek óta a nyakán lóg. Nem tágít mellőle, nem és nem!... Reggel érte megy, délután hazakíséri, és napközben is mindig talál valami ürü­gyet meglátogatni Zsuzsát a gép mellett. — No, végre! Csakhogy megjött már az esze Feri­nek! ... — Nem ilyen egyszerű a dolog, Miska bácsi. — Miért nem? Vattai Fe­ri még nem vén legény Zsuzsához. — Ha csak vén lenne! ... Zsuzsát ez nem zavarná. Más a baj vele. Murgicsné közelebb ha­jolt az öreghez: — Az elveivel!... Foly­ton azt mondogatja, neki csak olyan lány lehet a felesége, aki az övé lesz először. — Hadd mondja! Mit tö­rődtök vele? — nevetett Surbán Miska. — Jaj, hát nem érted?!... Zsuzsa, szegény, már meg­járta ... — Nocsak!... Gyereke van? — komolyodott el az öreg. — Dehogy van gyereke! Az a szerencséje, hogy nincs ... — Ha nincs, akkor meg mi a probléma? — A Feri hülye elvei!... Beszélhetnél vele, Zsuzsa érdekében. — É-é-én?! ... Én mond­jam meg neki, hogy Zsu­zsa már... Mi jutott eszedbe? — lepődött meg Surbán Miska. Murgicsné ijedten köz­bevágott: — Nem, nem, Miska bá­csi, másról van szó! Csak azt kellene mondani Feri­nek, hogy attól még lehet egy lányból jó feleség. .. — Ami igaz is, mit rá­gódtok rajta? — dohogott az öreg. — Mert Zsuzsa nem akar­ja becsapni Ferit, és attól fél... (Folytatás a S. oldalon.) a legyőzöttnek című fasisz­taellenes lapja, Ghinea ve­gyes technikájú színes álom­világa, Picu freskóhatású alkotásai épp oly megka­Paul Hogarth: Tusrajz. póak, mint Feszt bizarr ha­tású Hirosimája. M. Chir- noaga Kegyetlen isten cí­mű lapja — a fej köré pénzlenyomatokból alkotott glória — rendkívüli kife­jező erejével hat. Lengyel- ország ma grafikai »nagy­hatalom«, s ezt jól példáz­za a kiállítás lengyel anya­ga is. Témában és techni­kában, stílusban és kifeje­zeti sajátságaikból. Az Intergraphik 67 ma­gyar művészeinek munkái — Reich Károly, Hincz Gyula, Csohány Kálmán, Stettner Béla, Pásztor Gá­bor, Kass János, Gacs Gá­bor, Molnár István. Würtz Adám, Ék Sándor — a nagy nemzetköz’ sereg­szemlén kifogástalanul megállják a helyüket, a legjobbak köré sorolhatók. És ez — a nagy bemutató élménye mellett — szá­munkra szintén a tárl xt egyik tanulsága. Galambos Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents