Somogyi Néplap, 1967. október (24. évfolyam, 233-258. szám)
1967-10-08 / 239. szám
Yasámap, 1967. október 8. A SOMOGYI NÉPLAP KEREKES IMRE: Annyi időnk van még estig — Szomjas vagyok — mondta a nő. Feküdt a fűben, a szemét rá se nyitotta a fiúra. A fiú hallgatott egy darabig, aztán megmozdult, előkotorta a nő táskájából a termoszt. Lassan baktatott lefele a dombról a turistaházhoz. Itt-ott újságok címlapjai hevertek a fűben. Elolvasta a nagybetűs címeket, azokon tűnődött, míg leért. A presszós hideg szódát töltött a termoszba. Egészen megtöltötte, még ki is buggyant, mikor a dugót rányomta. Negyedórát tartott az út, közben a nap is odébbállt. Két-három felhő keringett a domb fölött. Időnként halvány árnyékkal terítették le a dombot, aztán a turistahá- zat. Mire visszaért, a nő elszundikált. Végig- ffuritotta a hideg termoszt a nő homlokán. — Naaa... — mondta a nő, de a szemét erre se nyitotta fel. Nyújtotta a kezét, és ujjaival zongorázott a levegőben, hogy oda kéri a termoszt. Csak azután ült fel, kihúzta a dugót, és ivott. Néhány csepp végiggurult az álián, le a fűbe. Visszaadta a fiúnak, újra lefeküdt, éppen úgy, mint ivás előtt. — Köszönöm — mondta a pillái mögül. Nem lehetett tudni, aludt vagy gondolkozott. Szűk ruhája egészen felcsúszott, a combját napoztatta, néha megemelte a térdét. Mezítláb volt, a cipőt a fiú vette le róla, s gondosan lerakta oldalt. A fiú ült a fűben. Fecskét szívott, időnként a gondosan letett cipőre nézett, őrizte. A cipő nemcsak cipő volt. Fölvette a nő lábának tartását. A nőnek keskeny csípője volt, de járásnál nagyon puhán ringatta. Ez mind benne volt a cipő formájában, legalább fél éve használta már. Hegyes orrú cipő volt, alacsony tűsarokkal. A nő ebben remekül tudott járni, minden mozdulata könnyen érvényesült. A fiú nézte a cipőt, és látta, ahogy a nő jön felé az utcán. XJgy hatott rá, mint a reggeli első szippantás a cigarettából. — Nagyon kellene — mondta a fiú. — Persze, de ha tudsz még, hallgass egy kicsit. — Megpróbálok — mondta a fiú. — Lemegyek a turistaházhoz, megnézem, kik jöttek, aztán eszünk. — Mindent megettünk — mondta a lány. — Két zsemlye van még a törülköző alatt, de már biztosan megszáradtak. — Hozok szendvicset, láttam, van sonkás meg sajtos, vagy inkább ebédelni akarsz odalenn? tóan piros körme volt, és homlokába fésüli szőke haját átlátszó nylon kendővel kötötte körbe. A feje úgy ült a nyálcán, mint egy celofánba csomagolt sárgadinnye. A másik nő a kezében tartotta a feketét, időnként szórakozottan kortyolt, és nézett ki az ablakon. — Egész jó feketét csinálnak ezzel az ócska géppel — mondta. A fiú szendvicset vásárolt a presszósnőtől, és elrakta a táskába. O is kért egy feketét, s azt kérdezte a presszósnőtől, hogyan tudna egy duplát elvinni. — Csak így pohárban — mondta a presz- szós — de kihűl. A táskát a karjára akasztotta, a másik kezében a feketét vitte. Ujjaival átfogta a poharat, és a napon tartotta. — Hoztam egy duplát — mondta a fiú. kezében zörög a gyufásdoboz, és feje fölött meglátta a lángot, rágyújtott. — Hoztam szendvicset, nem vagy éhes? — Majd később — mondta a nő —, most már elszívom. Eligazította a törülközőt, s visszaejtette a fejét. A fiú kicsomagolta a szendvicset, és enni kezdett. Amikor lenyelte, kettőt papírra tett, aztán megfogta a nő kezét, és a tenyerébe helyezte. A nő eldobta a cigarettát és beleharapott. — Intéztél valamit? — kérdezte a fiú. — Tudod, hogy igyekszem. Nem rajtam múlik. — Elhoztad a ruháidat? — Részben mondta a nő. — Ez mit jelent? — Amit megbeszéltünk — mondta a nő. — Kivettél két nap szabadságot. Azt hittem azért vetted ki... Ügy beszéltük meg. — Látod, hogy amit tudtam, megtettem. — Te mondtad, hogy így már nem megy tovább —- mondta a fiú. — Én mondtam. — így is lesz? — Különben nem lennék itt. A fiú elővette a termoszt, és ivott. Aztán belenézett, hogy mennyit hagyott még. — Nem jó ez a termosz — mondta, — valahogy rosszul szigetel. — Add csak ide — mondta a nő. Ismét ivott, de sokkal hosszabban, mint a fiú. Utolsó cseppig kiitta a szódát. — Ez a legbiztosabb — mondta — ennek már nem árt a meleg. A nő tükröt és fésűt vett elő táskájából. Fél kézzel kétszer belefésült a hajába, megnyalta az ujját, s végighúzta a szemöldökén. Egész közelről belenézett a tükörbe, t megforgatta benne az arcát. A fiú összegyűrte a papírt, amiben a szendvicset hozta, és eldobta. — Holnap már dolgozol? — kérdezte a fiú. 1 — Sajnos — mondta a nő. — Akkor holnap már nem tudsz intézni semmit. — Biztos megvártak egy csomó munkával. Azon az alapon, hogy én már öt éve csinálom. Már azt is mondta a főnök, hogy a levelezést önállóan kellene intéznem. — Alszol? — kérdezte a fiú. A nő intett a kezével. Nem akart beszélni, de ezt is csak jelezte. A fiú felnézett a turistaházhoz, egy régi fekete kocsiból két nő szállt ki, a férfiak az első ülésen maradtak. Ezeket figyelte egy ideig, aztán szétmorzsolta a Fecske maradványát, és a háta mögé dobta. — Azt mondtad, hogy ma beszélünk mondta a fiú. — Jó... — mondta a nő. — Hiszen én '''■mondtam. — Vagy később akarsz? — Később — mondta a nő. — A napon nagyon jó hallgatni. — Nem bánom — mondta a fiú — pedig tudod, hogy beszélni kell. — Fogunk is — mondta a nő —, annyi időnk van még estig. A nő a kezével intett, hogy nem akar ebédelni. Mielőtt elindult, a fiú kivette a törülközőt a táskából, és összehajtotta. Megemelte a nő fejét, alácsúsztatta a törülközőt A csomagból kivett két cigarettát, a zsebéből előhalászott egy doboz gyufát, odatette a nő feje mellé. — A napszemüveget... — mondta a nő. — Folt marad az orrodon meg a szemed körül. ■— Nagyon éles a fény — mondta a nő. A fiú kivette a táskából a napszemüveget. A lány az Ujjahegyével segített neki eligazítani. Aztán fogta a táskát, és elindult lefelé a domboldalon. A pincér figyelmeztette, hogy kész az ebéd, meg is mutatta neki az étlapot, kevés vendég volt. Akik az ócska fekete kocsival érkezte k, most itták a feketéjüket. Az egyik nő egy képesújságot lapozott, rikíAZ ÖZVEGY LÁNY (Folytatás a 7. oldalról) — Ha előre fél, várjon olyanra, akinek más elvei vannak. — De minek várjon? Érthető, ha Zsuzsa ragaszkodik hozzá. Magyarázd meg Ferinek, ma más világot élünk, megváltoztak a lányok ... — Én magyarázzam meg neki? É-é-én? — csodálkozott megint Surbán Miska bácsi. — Több mint húsz éve vagy asszony, és mégsem tudsz mit tanácsolni annak a lánynak?... S zó szót követett még. Murgicsné egyre azt hajtogatta, hogy Zsuzsa már betöltötte a huszonötödik évét, s ilyen korban a lányok nem udvarlókat, hanem élettársat keresnek. És Vattai Feri sem talál minden nap olyan lányt, mint Zsuzsa. — Emberi kötelességünk, Miska bácsi, összesegíteni őket... S nem hiába makacsko- dott Murgicsné, tudván, hogy Surbán Miskának sem mindegy a kis Kajtár Zsuzsa sorsa, az öreg nem maradt adós. Igaz, előtte percekig töprengett. — No, figyelj rám, asz- szony! — mondta aztán. — Emlékszel te annak az óbudai Mészáros Sanyónak a szerencsétlenségére? Van már két éve, amikor motorkerékpárjával nekiszaladt egy teherautónak.... — Emlékszem, szegényre. Mit akarsz vele? — Mindjárt megérted, csak figyelj! Az a Mészáros Sanyó udvarolt Zsuzsának! Olyanannyira, hogy már az esküvőben is megegyeztek, de a halálos baleset... — Honnan, kitől veszed ezt, Miska bácsi? — bámult Murgicsné. — Ne az érdekeljen most, te!... Igenis, Zsuzsa majdnem belebetegedett, amikor Mészáros Sa- nyót az a szerencsétlenség érte... És te is meg én is tudjuk, milyen szerelmes volt Zsuzsánkba... Érted?! — Nem egészen — vallotta be az asszony. — Gondolkozz csak, s megérted! Aztán beszélj Zsuzsával, vigyen virágot Mészáros Sanyó sírjára, és kísérje el Vattai Feri is. így sejtse meg a fiú, hogy Zsuzsa és Mészáros Sanyó között... — Ami persze nem igaz — szólt közbe Murgicsné. — De most igaz lesz! És Zsuzsa ne dicsekedjen, csak célozgasson rá, ügyesen, okosan. Sajnálgassa Mészáros Sanyót, s közben jobban örüljön Ferinek ... Most már érted?! — Igen, Miska bácsi, értem — kapcsolt végre Murgicsné. izonyos, hogy a pszichológusok szakszerűbben fejtenék ki, mily mértékben táplálták Vattai Feri vonzalmát Zsuzsához a temetőbe járás és Surbán Miska bácsi bizalmaskodó megjegyzései. — Büszke lehetsz, öcsém, hogy Zsuzsa hajlik feléd. Nem akármilyen lány az. Megnézi, kivel áll szóba. Meg szerencséd is van. Ha Sanyó nem töri ki a nyakát, most csak sóhajtozhatnál Zsuzsáért... — Nagy volt köztük a szerelem? — És ha nagy volt, mit zavar az téged? Neked se Zsuzsa az első. Hány szeretőd volt már? — Nem számoltam még össze, Miska bácsi — hencegett a fiú. — Zsuzsa hányról tud? — Egyről sem. Nem is kérdezte. — örülj neki. Ahogy én ismerlek, több eszed van, semhogy számonkérjed azt is, amihez még nem volt közöd. Vattai Feri elvigyorodott a dicséretre: — Valóban, egy lány mindig attól számít, amióta ismerjük... — Okos vagy, öcsém, okos és bölcs! ... Aztán gondolj arra is, nagyobb csapás lányként maradni özvegyen, mint feleségként. Ezért dicsőség a férfinak, ha szót bír érteni egy özvegy lánnyal. — Már pedig én szót értek Zsuzsával — dicsekedett Vattai Feri. — Ezt csak akkor hiszem el, ha feleségül megy hozzád. H át ez volt az előzménye annak, miért vitt Kajtár Zsuzsa Vattai Feri kíséretében virágot Mészáros Sa- tyó sírjára. — Forró? — kérdezte a nő. — Langyos, a napon hoztam, nem hűlt ki egészen. — Nem jó úgy — mondta a nő. — Idd csak meg nyugodtan. — Már ittam. — Nem tudom... — mondta a nő. Levette a napszemüvegét, s egyik száránál a levegőben lóbálta. A homlokán és arcán apró sárga szépiák jelentek meg. — Nem kell? — kérdezte a fiú. —' Nem tudom meginni langyosan —■ mondta a nő — hányingerem lesz. A fiú kiöntötte a feketét a fűre, kicsurgatta a poharat, s beledobta a táskába. A füvön párologni kezdett a kávé, lehetett érezni az illatát. — A kávéültetvényeken is ilyen kávészag van? — kérdezte a fiú. — Kávészag? — Igen. Kiöntöttem a fűre, egész kellemesen lehet érezni. Nem lehetne így lakást illatosítani? A nő felült egy pillanatra, körülszaglászott a levegőben, s megnézte a tájat. — Nem érzek semmit — mondta, és visz- szafeküdt. — Gondolod, hogy lesz még időnk beszélni? — kérdezte a fiú. — Persze — mondta a nő —, majd én szólok neked. Sokat szívsz ma ... Megérezte, hogy a fiú ismét rágyújtott, mert egész nap nem szívott egyetlen cigarettát. — Mikor érkezik? — kérdezte a fiú. — Ahogy mondtam ... — Szóval holnap. — Holnap. Reggel majd felhívom a Nyugatit, hogy mikor érkezik pontosan a vonat. — Ügy... — mondta a fiú. A nő keze véletlenül a cigarettához ért, amit a fiú hagyott ott. Egy ideig az ujja közt tartotta, aztán hallotta, hogy a fiú — Nem is butaság. Mit válaszoltál? — Jól néznék ki. Ha én ugyanazt tudnám, mint a főnök, akkor legyen ő a gép- irónő, én meg fölveszem helyette a fizetését — Nem sértődött meg? — Ugyan. — Mondd, nem ez a főnök az, akibe belebonyolódtál, s most nem tudsz szabadulni? — Ez egy öreg pacák, és lila a feje. Nincsenek lila fejű ügyeim. ... — Van pénze? — kérdezte a fiú. — Van — mondta a nő — maszek volt meg női is vannak. Meséli nekem, milyen női vannak. Néha olyan szórakoztató.. — Nem igaz az, csak meséli — mondta a fiú —, valamiben biztosan töri a fejét — Ismersz engem — mondta a nő. — Akkor miért net3 tudsz szabadulni attól aí másik ügytől. — Nem olyan egyszerű... — mondta a nő. — Szeretném neked megvenni azt a cipót — Ne vegyél semmit. — Tőle sem fogadtál el semmit? — Semmit — mondta a nő. A fiú ült a fűben. A nő kirázta a törülközőt, aztán leporolta a szoknyáját. A termoszból kirázta a maradék vízcseppeket, s rácsavarta a kupakot. Mikor mindent visz- szgrakott a táskába, a fiú kezébe adta a tükröt. Beállította a fiú kezét, aztán letérdelt elé, és megfésülködött. Korán őszülő fekete haját két oldalt homlokába simította, és kontyot tűzött. Két fecskefarkot rajzolt a szemecsücskébe, aztán halvány rúzs- zsal átkente a száját. — Menjünk — mondta a fiúnak. Odanyújtotta kezét, és felhúzta a fűrSl. A domboldal keskeny ösvényén leballagtak a turistaházhoz. Balogh Lajos: CONSTANZAI LAKÓTELEP CLinóleummetszetJ
