Somogyi Néplap, 1967. október (24. évfolyam, 233-258. szám)
1967-10-01 / 233. szám
Vasárnap, 1967. október l. 3 SOMOGYINÉP6AP Minden segítséget megadunk a termelőszövetkezetek területi szövetségeinek NÉMETH FERENC ELVTÁRS BESZÉDE FONYÓDON Mint arról lapunkban már beszámoltunk, szeptember 28-án Fonyódon megalakult az Észak-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége. A fonyódi, a marcali és a siófoki járás közös gazdaságai küldötteinek tanácskozásán részt vett és beszédet mondott Németh Ferenc elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Az alábbiakban ismertetjük beszédét. — Tisztelt küldött elvtársak! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy átadjam önöknek megyei pártbizottságunk szívélyes, elvtársi üdvözletét termelőszövetkezeti területi szövetségük megalakítása alkalmából Mindnyájunkat és személy szerint engem is nagy öröm tölt el akkor, amikor láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy ez az érdekvédelmi, társadalmi együttműködési szervezet régi óhajból most valósággá válik, ma létrejön. Mint tudják, önök alakítják meg Somogybán az első szövetséget. Vannak itt kaposvári, barcsi és tabi járásbeli vezetők, hogy hasznosítandó tapasztalatokat szerezzenek és vihessenek haza magukkal. Eljöttünk ide má is — mutatott Németh elvtárs az emelvényen helyet foglaló vendégekre, az érdekelt országos, megyei és járási szervek képviselőire —; a küldött elvtársak így most ebben a teremben az érdeklődők és a meghívottak kettős megfigyelése alatt végzik felelősségteljes munkájukat. Elmondhatom, hogy ezekben a napokban a szövetkezeti gazdák figyelme is a szövetségek megalakulására irányul. Új típusú szervezet Országosan is, megyénkben is nagy várakozás előzi meg a termelőszövetkezetek társadalmi képviseleti rendszerének kiépítését. Azt várja a szövetkezeti parasztság az új szervezetektől, hogy méltóképpen képviseljék az egész mozgalom érdekeit és vállaljanak részt az egyes szövetkezetek ügyesbajos dolgainak intézéséből, működjenek közre a maguk módján a közös gazdaságok további, gyorsabb ütemű fejlesztésében. Ez a várakozás teljesen jogos. A szövetségek megalakulása azonban nem azt jelenti, hogy most egy csapásra megy minden gondnak a megoldása. Szeretném ezért már most, a kezdet kezdetén egyértelműen és megnyugtatóan kifejezésre juttatni, hogy fontos tevékenységükhöz a megyei pártbizottság minden segítséget megad. Számítsanak azonban arra, hogy sok várható nehézséggel kell szembenézniük; tartsák szem előtt, hogy ezek leküzdéséhez, a szövetkezeti parasztság várakozásának kielégítéséhez hosz- szan tartó, szívós, körültekintő munkára van szükség. Csak így érhetjük el, hogy a szövetkezeteknek ez az új típusú szervezete feltalálja magát és elfoglalja méltó helyét a gazdasági, politikai és társadalmi életben. Mint említettem, új típusú szervezetről van szó. Ez a társadalmi alakzat fölépítésében eltér minden más szervezettől. A szövetkezetek képviseleti rendszerében a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a területi szövetség között nincs közbülső szerv, a szövetség nincs alárendelve az országos tanácsinak. Az országos tanács működésének első öt hónapjában is bebizonyította már, hogy képes érdemi munkát végezni; összegezi a mozgalom főbb, átfogó tapasztalatait, és kezdeményez általános érvényű intézkedéseket, véleményezi a szövetkezetek egészét érintő állami rendelkezéseket. Ha nem ért egyet va- amelyik miniszteri rendelkezés tervezetével, élhet vétójogával; ilyen esetben a Minisztertanács dönti el a vitát Ez 7L legnagyobb jog, amelyet szövetkezeti érdekképviseleti szervezet hazánkban, a szocialista rendszerben magáénak vallhat és gyakorolhat. Ami pedig a területi szövetséget illeti: ezt a szövetkezeti parasztok önmaguknak választják, munkáját ól csak nekik köteles számot adni. A szövetkezetek képviseleti rendszerének kialakítását pártunk kilencedik kongresszusa javasolta. Ez a folyamat a termelőszövetkezetek első kongresszusával kezdődött meg. Emlegetik azt sokan parasztkongresszusnak is; az a körülmény, hogy — mindkét kifeje- ' zést használva — a szövetkezeti parasztság kongresszust tartott, méltó reprezentálója társadalmi elismerésének, megbecsülésének. Azért kerülhetett sor erre, mert a termelőszövetkezeti mozgalom — amint e nagy jelentőségű tényt a kilencedik kongresszus megállapította — eljutott fejlődésének fontos állomásához: a szövetkezetek leküzdték kezdeti nehézségeiket, működésük néhány éve alatt bebizonyították életképességüket. A fejlődés eredményei Jól tudjuk, hogy mindenütt van bőségesen tennivaló a további fejlődés érdekében; azt sem hagyjuk figyelmen kívül, hogy helyenként az átlagosnál nagyobb problémákat kell még megoldani, mégis elmondhatjuk, hogy összességében elértük azt a célt, amit 1959 és 1961 között, a szövetkezetek alakulása idején kitűztünk. Ebben az időszakban 1961-től megyénk termelőszövetkezetei hozzávetőlegesen egymilliárd forintot kaptak építési beruházásra, hogy a termelés és gazdálkodás alapvető nagyüzemi föltételeit megteremthessék. A második ötéves terv időszakában mintegy 35 090 szarvasmarha és több mint 90 000 sertés számára épült férőhely a közösben. Ez elősegítette a közös állatenyésztés kialakítását, az árutermelés fokozását. Sertést például évente mintegy 70 000 darabot vásároltak föl a megyében az ellenforradalom utáni években, amikor az egyéni gazdaságok voltak túlsúlyban. Tavaly a tanácsi szektor 147 000 hízott sertést adott közfogvasztásra. Az idei kilátás: 143 000 darab. Az utóbbi hét-nyolc évet tekintve ez a fejlődés igen nagy. Vágómarhából akkoriban évi 20 000 darabot vett át a vállalat. Most pedig már jó ideje 30 000-nél tartunk; lenne ez több is, de a tenyésztés elsődleges érdekét figyelembe véve a nagyobb arányú marhakivágást nem szorgalmazzuk. Az árutermelés és -értékesítés no- . vekedésével erősödtek a szövetkezetek anyagi alapjai is. 1962 óta a termelőszövetkezetek közös vagyona 36,2 százalékkal nőtt, és megközelítette a két és fél milliárd forintot; a tiszta vagyon növekedése még ennél is jóval nagyobb arányú: 82,8 százalékos. Mindezek eredményét közvetlenül is érzékelhették a megye tsz- parasztjai életszínvonaluk emelkedésében. Az egy dolgozó tagra számított, közösből származó jövedelem 1961 óta 6686 forintról 12 143 forintra nőtt. Mit tekinthetünk az átalakulás és a fejlődés legnagyobb eredményének? Azt, hogy a szövetkezeti parasztok túlnyomó többsége megtalálta számítását is, helyét is a szövetkezetben, amelyet nem is olyan régen új gazdálkodási és életformaként választott, örvendetes tapasztalat, hogy a legtöbb helyen jó vezetés alakult ,ki te immár meg is szilárdult az Ennek is része van abban, hogy a munkában helytálló tagság magáénak vallja a közöst, és felelősséget érez érte. így juthattunk el oda, hogy a termelőszövetkezeti parasztság bebizonyította a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság fölényét a kisparaszti gazdálkodással szemben. Joggal állapíthatta meg mindezt a kilencedik kongresszus, és az is bizonyos, hogy a kongresszus által megerősített agrárpolitika megvalósításával a szövetkezetek fejlődésük új szakaszéiba lépnek. Az érdekvédelem értelmezéséről Ebbe a munkába kapcsolódnak bele a most alakuló területi termelőszövetkezeti szövetségek is. Róluk szólva legtöbben az érdekvédelmi jellegüket emelik ki. Mások viszont ellenvetik: miféle érdek- védelemre van szükségük a szövetkezeteknek, hiszen a munkásosztály azon fáradozik, hogy segítse szövetségesét, a testvéri parasztságot; mások meg arra hivatkoznak, hogy nem kell külön szövetkezeti érdekvédelem; hiszen a szocialista mezőgazdaság mindkét fő "partnere«, az ipar meg a kereskedelem is szocialista. A párt álláspontja ebben a kérdésben is világos és egyértelmű. A területi szövetség nem egyszerűen gazdasági érdekvédelmi szerv, hanem sokkal több annál; működésével elősegíti, sőt biztosítja is, hogy a parasztság a jövőben politikai, társadalmi értelemben is még nagyobb fejlődést tegyen meg. Ebből a munkásosztálynak és a parasztságnak egyaránt, kölcsönösen előnye származik. S mi indokolja a kifejezetten gazdasági érdekvédelem ilyen szervezetének megteremtését? A vállalati túlkapásoktól kell megvédeni a szövetkezeteket. Ilyen esetek a múltban számtalanszor előfordultak, és máskülönben nem lehetnénk ellenük bebiztosítva a jövőben sem. Bátran és határozottan álljanak a sarkukra a szövetségek; nem történhet meg, hogy igazuk védelmében alul maradjanak. Ne engedjék, hogy egyes vállalatok reájuk erőltessék saját föltételeiket, még ha a szövetkezetével ellentétes vállalati érdeknek, a szocialista társadalom egyetemes érdekének színezetét próbálják is adni. Tekintsék a szövetkezetek azt is fontos kötelességüknek, hogy minél jobb minőségű árut termeljenek és adjanak a fogyasztóknak; ez is az érdekvédelemhez tartozik. Még egy illúziót szükséges már jó előre felszámolni. Az utóbbi hetekben több községben beszélgettem helyi vezetőkkel a szövetség hivatali apparátusának várható tevékenységéről. Itt is hangot adtak a felszólalók annak az igénynek, hogy szakmájukat kiválóan ismerő, a szövetkezeti ügyekben jártas szakembereket vegyen föl és állítson munkába a szövetség. Nagyon helyes ez a törekvés. Azt azonban senki nem várhatja a tsz- szövetség akármilyen magas képzettségű dolgozójától sein, hogy a szövetkezetben adódó mindennapos feladatokat vagy a jövőt szolgáló tervezési, üzemszervezési teendőket a szövetkezet vezetői, szakemberei helyett elvégzi. A szövetség és apparátusa segítheti és legíti is a tsz-vezetést, de a helyi elnököt, főagronómust és föállattenyésztőt semmiben sem helyettesíti, nem pótolja. A rend megteremtése és megtartása, a napi teendők ellátásának biztosítása, a gazdálkodás magasabb szintre való emelésének a megalapozása: szövetkezetbe!! feladat, amelyhez a szövetség minden bizonynyal egyre növekvő mértékben képes lesz majd útmutatást, segítséget adni. Megyei célok és feladatok Felhasználom az alkalmat arra, hogy megyénk mezőgazdaságának néhány gondjával is megismertessem. a küldöttgyűlés tisztelt részvevőit. Alapvető dolgokról van szó, s megyei pártbizottságunk törekvése arra irányul, hogy a szövetkezetek és a megalakuló szövetségek is nagyobb figyelmet szenteljenek ezeknek a kérdéseknek, és nagyobb igyekezettel dolgozzanak a megvalósítás érdekében. Elsőként a beruházások koncentrálását említem meg. Ma már időszerű és szükséges, hogy például a szarvasmarha-tenyésztésben egy-egy istálló építése helyett, tehát a rendelkezésre álló anyagi eszközök elaprózása helyett hozzáfogjunk a nagyobb hatékonyságot biztosító, korszerű telepek kialakításához. Körültekintően mérlegelni kell, hogy hol megy ez, és ahol a lehetőség megvan, illetve a föltételek megteremthetők, ott lépjünk a cselekvés útjára. Ebből a szempontból is jó dolog elmenni az ország más vidékeire, szétnézni más megyékben, hogy mit, hogyan csinálnak, s ami jó és kedvező, azt magunkkal hozhatjuk és a megye javára hasznosíthatjuk. Mi nemrégiben Borsod megyében járva Sátoraljaújhelyen tanulmányoztuk egy szarvasmarhatelep létesítését. öt szövetkezet egyesült, és közös erővel építette meg. Gondoskodtak a férőhelyek benépesítéséről is. Amint bekötöttek száz tehenet egy ilyen másfél milliós istállóba, a költségekből az állam körülbelül egymilliót elengedett, és a fennmaradó összegre a szövetkezet hosszú lejáratú hitelt kapott Érdemes, és csak így lehet 10—14 milliós telepeket létesíteni. Ehhez kapcsolódik az is, hogy nagyobb mértékben, az eddiginél sokkal jobban célszerű kihasználni a társulásban, összefogásban rejlő lehetőségeket Mintha idegenül élt volna a tsz-ek jó része egymás mellett ezért foglalkoztak a szükségesnél kevesebbet az együttműködés kiépítésével. Nálunk a társulások közül az építőipari vállalkozások a legszámottevőbbek. Működik Nagyberkiben a Pannónia kincse szőlészeti társulás, ezenkívül a marcali járás néhány szövetkezete értékesítési társulást hozott létre. Ezzel vége is a felsorolásnak. Az építőipari vállalkozások szerepét mutatja, hogy a múlt évi kereken 100 millióból csaknem 53 millió értékű közös építési beruházást ők végeztek el. Ez a részesedésük folyamatosan növekszik. Korábban az volt a gond, hogy kapacitás hiányában nem sikerült egyetlen évben sem felhasználni teljesen a rendelkezésre álló összeget. Ezt a problémát a tsz-közi vállalkozások létrehozásával sikerült megoldani. Ennyi értékű építkezés kivitelezése elképzelhetetlen lett volna nélkülük. Igen gondos és sokrétű szervező munkát, bátorságot, kezdeményező készséget, utánjárást és fáradozást igényel a sertéshústermelés erőteljesebb fejlesztése is. Országos gond megoldásáról van szó. A felszabadulás óta hazánkban az évi személyenkénti húsfogyasztás 33 kilogrammról 52 kilogrammra emelkedett. Ebben jelenleg 25—26 kg a sertéshús, és az igények kielégítésére körülbelül 30—33 kg kellene. A párt foglalkozott ezzel a kérdéssel, és a kormány már tett közgazdasági intézkedéseket a termelés fejlesztésének elősegítésére. a felvásárlási ár fölemelése mellett az a határozat érdemel külön is figyelmet, amely szerint a sertéstartás új beruházásaira és az épületek felújítására, korszerűsítésére a bekerülési költség 70 százalékát dotációként adja az állam a tsz-eknek. Azt kérjük, hogy a szövetkezetek teljes egészében hasznosítsák a sertéstenyésztés és -hizlalás minden lehetőségét, és javasoljuk, hogy vegyék igénybe hozzá mindazokat a kedvezményeket, amelyeket a kormány intézkedései nyújtanak. Vállalkozzanak a hizlalás fokozására még akkor is, ha jó előre tudják, hogy az épületek felújításához, korszerűsítéséhez szükséges anyagokat is nekik kell esetenként felkutatniuk, beszerezniük. A parasztsággal egyetértésben Végezetül a termelőszövetkezetek egyesülési törekvéseiről szólok. Országosan sokkal előbbre tart ez a folyamat, mint Somogybán. Pedig nálunk már sok helyen eljutottak oda, hogy éppen a megfelelő területi nagyság hiánya szab határt a termelés további fejlesztésének, a gazdálkodás jelentősebb javulásának. Nem egy szövetkezetben kezdik fölismerni a parasztemberek, hogy hét-nyolcszáz holdon vagy éppen ezer holdon már nemigen képesek többre vinni. Támogatnunk kell, támogatjuk a szövetkezeti parasztok ilyen kezdeményezéseit, bátorítást és segítséget adunk nekik helyesnek mutatkozó egyesülési szándékuk véghezviteléhez. Nagyon fontos azonban figyelembe venni, hogy egyesülés csak ott lehetséges, ahol megvan ennek minden politikai, személyi, anyagi és közgazdasági feltétele. Nagy kár származna abból, ha ezt a folyamatot bárhol is erőltetéssel próbálnák siettetni, de politikailag és más tekintetben is kárt okozna, ha nem segítenék az egyesülés végrehajtásában azokat a szövetkezeteket, amelyekben már ezt lehetővé teszik, sőt meg is követelik a körülmények. Csakis az ilyen összefogásból, az együttműködésnek az ilyen beteljesedéséből lesz haszna a tagságnak, a szövetkezetnek és a népgazdaságnak egyaránt A parasztok kezdeményezéseit támogatva, az egyesülés szükségességét fölmérve és megértetve, tehát az érdekeltekkel a legteljesebb egyetértésben haladjunk előre gyorsabb ütemben ezen a területen; járási pártbizottságaink és falusi párt- szervezeteink ennek a gondolatnak a felvetésében, az egyesülés előkészítésében, szervezésében is tanúsítsanak az eddiginél nagyobb politikai bátorságot. A szocialista mezőgazdaság építésében rengeteg értékes tapasztalat halmozódott fel. Megyénk nem tart ott, hogy azt tapasztalnánk, hogy az előbbrejutás minden lehetőségét kiaknázta volna. Némelyek úgy vélekednek, hogy eddig is megvoltunk, valahogy majd csak ezután is megleszünk. Egyetlen szövetkezet sem kárhoztathatja önmagát ilyen belenyugvó esetlegességre, még kevésbé a semmittevésre. Régi igazság, hogy aki másra vár ahelyett, hogy megtenné a magáét, az magára marad, elmarad, kénytelen lesz belátni, hogy a szomszédok elhúztak mellette. Az ilyen elszigetelt állapotba nem lehet belenyugodni. Arra van sziúc- ség, hogy mindenütt akció— képesebben, termelékenyebben, nagyobb hatásfokkal, jobb eredménnyel dolgozzanak, használják ki a helyi lehetőségeket. Ennek része az összefogás erősítése, az együttműködés fokozása. A termelést illetően leginkább a szarvasmarha- és sertéstenyésztés, külön az üszőnevelés, a baromfitenyésztés, a zöldségtermesztés meg a gépjavítás területén van társulási lehetőség. Intézzük bátrabban, csináljuk hatékonyabban közös dolgainkat. Az a legfőbb kötelességünk, hogy a párt kilencedik kongresszusán továbbfejlesztett és meghirdetett agrárpolitika célkitűzéseit hiánytalanul megvalósítsuk megyénkben. Számítunk ebben a munkában az itt ma, a megye más részein pedig az elkövetkező napokban megalakuló területi termelőszövetkezeti szövetségek közhasznú tevékenységére. Meggyőződésem, hogy ezek az új szervezetek, ha máról holnapra nem is, de néhány év alatt bebizonyítják: érdemes volt létrehozni őket. Bizonyos vagyok abban, hogy áldásos munkájukkal elő fogják mozdítani a mezőgazdasági termelés fejlesztését, a falu, a szövetkezeti parasztság további fel- emelkedését és boldogulását. Biztosíthatom önöket, hogy a tsz-szövetségeknek a megyei pártbizottság, a járási pártbizottságok és a falusi párt- szervezetek minden segítséget megadnak már az első lépéseknél és a továbbiakban is. S önöknek, küldött elvtársak, jó munkát és sok sikert kívánok. VETIK A BÚZÁT ÖREGLAKON Befejezték az ütsz! árpa és a rozs vetését az Öreglaki Állami Gazdaságban. A gazdaság vasadi kerületében azonnal megkezdték a búza vetését.
