Somogyi Néplap, 1967. október (24. évfolyam, 233-258. szám)

1967-10-01 / 233. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1967. október L DÉRYNÉ UTÓDAI Sikeresen zárta 1966/67-e* évadját az ország legnagyobb színháza, a Déryné Színház. Gazdag és patinás eszmei hagyatékához méltó hivatás- tudattal vállalták tagjai az állandó utazással, nemegy­szer mostoha körülmények­kel járó áldozatokat, hogy egyre több és több kis falu­ban villantsák föl a színpadi művészet apró, de messzefé- nyü füzeit. A színház tizenegy társu­lata összesen 2148 előadást tartott csaknem 630 000 néző előtt az elmúlt évadban. Nagy szám és fölmérhetetlen erkölcsi siker ez! Hány és hány alig ezerlelkes faluban tőlük és csak ilyen módon láthattak először színházi előadást; igazi színészek élő színpadi játékát. Hány és hány községben visszavárják őket, mert életre szóló él­ményt kaptak egyik előadá­sukon. Kis művelődési ter­mek tenyérnyi színpada vilá­got jelentő deszkák színtere lett egy-egy estére, ahonnan a művészet tudatalakító ere­je, a kulturált szórakoztatás szívderítő fénye sugárzik a zsúfolt nézőterekre. Minden este másutt és másutt. Júlia és Desdemona ünnep- ló-kendős szüléket ríkatoit meg. De láttam önfeledt ka­cagással mulatni őket, mind­annyiunkat Scapin furfangos tettein, a vígjátékok jó rit­mussal szikrázó »geg«-jein. Láttam szmokingos zenésze­ket szorongan i parányi he­lyükön; láttam hangulatos bárt odavarázsolni o tenyér­nyi színpadra, s hallottam ízesen pikáns pesti humorra értő közönséget derülni — fa­lusi színpadok előtt, falusi nézőtéren. Ha ezekre gondolok, nem elfogult szuperlativusz, sőt igen reális jelző az, hogy kultúrforradalmunk elitje, gárdahadteste a Déryné Színház. Ezt erősítik a Somogybán tapasztalt eredmények. Érde­mes felfigyelnünk itt is egy­két számadatra. A tavalyi évadban több mint 37 200 néző előtt 119 előadást tartottak Somogybán a Déryné Színház társulatai. Átlagosan tehát mintegy 310- en néztek meg egy-egy elő­adást. Huszonnyolc somogyi köz­ségbe jutott el a Déryné Színház az elmúlt évadban, de mindenhol — csekély ki­vétellel — zsúfolt nézőtér előtt szerepeltek. S ezeknek az ún. »teltház akciós« elő­adásoknak és az előadási há­lózatba bekapcsolódó közsé­geknek a száma is várhatóan tovább emelkedik az idei év­adban. Ez az érdeklődés a Déryné Színház tekintélyének, nívós, művészi erejű produkcióinak, változatos műsorpolitikájának szól. Megérdemelten. Thália mai »szekerei«, a modem autóbuszok mind gyakrabban és egyre több somogyi faluban jelennek meg esténként. Az utazás emberibb és jobb, mint az egykori echós fogatokon; s a világot jelentő deszkákra se csűrben, pajtában, kocs­mában kell rálépniük már a mai teátristáknak. A fáradozás meg a hivatás iránti lelkesedés azonban az utódoknak is sajátja; ez ma is olyan, mint másfél száz évvel ezelőtt, Déryné Szép­pataki Rózáé s az országot járó vándorszínészeké volt. Evadkezdésük alkalmából szeretettel köszöntjük me­gyénkben a Déryné Színház társulatait és bemutatóit. W. E. Szellemtelen szellemeskedők Szeretem a derűt, kedvelem a vidám emberek társaságát. Talán túlzás, de az emberi­ség jótevőink tekintem azokat a művészeket, akik az önfe­ledt kacagás felszabadító örö­mével tudják megajándékozni közönségünket Szívesen for­gatom azokat a könyveket, melyek a szellemesség ritka gyönyörűségével mosolyt fa­kasztanak. Derűvel pillantok tégely pedig eltörte a fogam. Az egész étkezde rajtam rö­högött, a fiúk meg a lányok is. Elment a kedvem az ebéd­től. Ma is azzal húznak, hogy milyen finom a bőr az or­romon, biztosan a tejkrém­től.« Szólították. Illendően elkö­szönt. Ott benn egy fehér kö­penyes orvos megkísérli helyre hozni a jó vicc em­a görbe tükrökbe, melyek ne- , lékét, hogy egy jó arcú fiú ne vettetve próbálják javítani az járjon csorba metszőfoggal erkölcsöket. De viszolygok a -gy életen át. durva hahotától, a féktelen . ... és nem helyénvaló kacagás- Usillgllingl, tói, melynek nem a lélek ,. „ feloldott derűje, hanem ko- SZÓI a Csengő miszság, durvaság, kulturálat­lanság, a lélek üressége forrása. Most nem azokra gondolok, akik a színházban szegény eszétvesztett Ophélla szomorú dala hallatán felkacagnak. Othello tragikus tombolásán jóízűen kuncognak, vagv az antifasiszta dokumentumfilm legszömyűbb lágerképeit har­sány nevetéssel fogadják, ök aligha ítélhetők el. Számukra elmosódott a tragikus és ne­vetséges közötti határvonal. Ez tanultság, műveltség, vagy intelligencia d Iga. Pótolható, vagy csökkenthető hiányosság. Krónikám azokról szól, akik többnyire más kárán, durván derülnek: a kíméletlenekről, néhány illetlen vagy féktelen kamaszról, több szellemtelen szellemeskedőről. Elöl ül Három kamasz lopakodik az uj négyemeletes lakóház Kapujához, ahoi beépített fa­keretben 22 csengógomb kí­nálkozik a jó tréfához. Végig zongorázzák a III. és IV. eme let gombjait. Csingilingi, szó, a csengő, lehallatszik a nyi­tott ablakokon át az utcára. Aztán illa berek, elszágulda- nak a sarokig, ahol megbújva kuncogva élvezik a munká­ból hazatért, megpihenni ké­szülő lakók áldásmondásait Régi vicc. Olyan öreg, mint maga a csengő találmánya. De a hívogatóan elhelyezett csen­gőgombsor kapu elé telepítése valóban frissítő ötlet! A rejtelmes i töltőtoll Nincs recept? Könnyű számot adni ezek­ről a szórványos, mégis kel­lemetlen esetekről, egyszerű krónikásfeladat; sokkal ne­hezebb megtalálni elhárítá­sukra a gyógymódot. Nincs recept! Más eszközt kell al­kalmazni a kíméletlen vas­utas esetében, mint a csen­gető vagy ijesztgető kama­szoknál, mást az ízetlenke- dőkkel, mint a ködös fejű já­tékrombolókkal szemben. Jó szót és szigort! Barát­ságos figyelmeztetést és bün­tetést. Mindenekelőtt tanít­suk fáradhatatlanul a mű­velt emberhez méltó maga­tartás és emberséges érintke­zés kötelezettségét! Kellner Béla a masiniszta A zuhogó esőben egy idő­sebb férfi hirtelen lelassítja sietős lépteit a Május 1. utca j egyik üzlethelyisége előtt, . _ Szeptember 19-én kora reg- ahol »a lassú munkához idő {,**’ a sepjavítőban hozattak rend­gel a kaposvári vasútállomá- j kell« modern építészeti jel son egy jól öltözött asszony mondatunk szellemében, hó­Ikaruszokat is javítanak Amikor a gabonabetakarításra készültek, még 31 kombájnja volt a B&latonkinti Gépjavító Állo­másnak, de aratás utánra már csak hét maradt. A mühelymun- kások egyik csoportjából a nyá­ron egyedül Takács O^ula gép­szerelő ült föl kombájnra: a Da- rány pusztai Állami Gazdaságban dolgozott gépével. Ugyancsak a nyáron került sorra a silókombájnok javítása. A szerelő- és lakatosrészleg a saját gépekkel hamarosan elkészült, és megjavított állapotban megvette azokat Balatonenréd, Teleki és Nyim termelőszövetkezete. Hozott javításra siiőkombájnt a puszta- szemesi Búzakalász, a kiliti Üj Tavasz meg az ádándi Arannyme- ző is. Az ádándiak, a kiluiek és a zamárdiak Orkánszártépőiket is ÉPÜL A CSARNOK tartott a 7 óra 43-kor induló gyékényes' személyvonat fe­lé. Gyanútlanul lépett el egy ott veszteglő mozdony mel- fekete lett ; . ________ E lől ül a masiniszta . .. Ész- hökkenten félbemarad, reveszi az asszonyt Meghúz a toll megrándul és a bolt- egy kallantyút, és jóízűen helyiség felé mozdul. Az öreg kuncog azon, hogy az asz- most már határozottabban szony a sivító gőzsugár elől folytatja mozdulatát és a napok óta folynak az átala­kítási munkálatok. A járda kis tócsájában megpillant egy töltőtollat. Tétovázva lehajol, de mozdulata meg­mert ijedtében a szomszéd sínpár közé menekült Nosza utána egy kis forró vízsugarat! És a munkába in­toll után nyúl, melyet ekkor a rákötött nylonzsinómál fogva, sebesen berántanak a bolt félhomályába. Felharsan dúló asszony ott áll »megfü- az éles kacaj. Az öreg szé- rödve«. Mit tehetett? Sírt gyellősen elsiet. Csurgóiig. I Aztán, ki tudja hányadszor Nem történt szerencsétlen-! kihelyezik a csalétket, és ség, mert a szomszédos sín- folytatódik a vidámság. Óra- páron nem joct vonat, a for- j bérben vagv normában? A ró vizet lehűtötte a hideg i vállalat a megmondhatója, reggeli levegő. Nem történt ^ semmi, csak egy asszony, akit Ujje, foglalkozása heti 2—3 vidéki —~~ utazásra kötelez, sírva uta- a ligetben zott, és vizes ruhájában áll- ------------------­v a szégyenkezett ahelyett a nagyszerű! fickó helyett, aki a mozdony­be. Ezeknek a benti munkáknak az elkészültével a szerelők egy ré­szét a teherautók javítására osz­tották be. A budapesti 1-es AK.ÜV kocsiinak szalagrendszerű javítá­sát végzik, ök javították a köt­éséi meg a bálványosi tsz 350-es Csepel teherautóját is. Ikarusz autóbuszok l-es számú szemléjére is vállalkozott a gépjavító állo­más. Amíg a szerelők a gépkocsikon dolgoznak, a lakatosoknak is van szakmába vágó munkájuk. Kőrös­hegyen a termelőszövetkezet mind­jobban igyekszik berendezkedni a szőlő nagyüzemi művelésére. Most már a második permetlé- tartály elkészítésére adott megbí­zást a kiliti lakatosoknak. Az anyagot a szövetkezet szerezte be, a gépjavító állomás mintegy 18 000 forint munkadíjat számol föl. A jövőjét alapozó mezőgazdasági gépüzem az átalakulásnak, az új feladatoknak megfelelően beren­dezkedik a szakmájába vágó te­vékenységre, igyekszik foglalkoz­tatni munkásait — ezt mutatja a kilitiek törekvése, gyakorlata. Szerelőcsarnok épül a Finommechanikai Vállalat mar­cali telepén. A vasbeton elemeket a Tanácsi Építőipari Vállalat szakmunkásai szerelik össze. Hírek a Szovjetunióból OGYESSZA A szaruhártya-átültetést ma már a Szovjetuniónak több mint 100 városában végzik, és a szövetpreparátu­mokat több gyógyszergyár készíti. Az ogyesszai gyár évente több milliónyi adagot készít ezekből a preparátu­mokból, és jelentős részüket külföldre exportálja. LVOV A Ivovi autóbuszgyár mér­nökei új 34 személyes távol­sági buszt terveztek. Az ál­landó levegőcserét megfele­lően terelt légáramlás biztosítja. Az utasok szóra­kozásáról rádió, kényelméről vedig a hűtőgéppel fölszerelt falatozó és a ruhatár gondos­kodik. LENINGRAD öt évvel ezelőtt kezdődött a leningrádi pionírok házó­ban a szülők akadémiája — anyák, apák, nagyanyák és nagyapák számára. A tan­anyag: pedagógia, gyermek- lélektan és egészségtan. A legszorgalmasabb tanulók a nagymamák. ROVNO Az Ukrán SZSZK rovnói területének székhelye roha­mosan fejlődik. A hétéves terv alatt létesített és fel­újított üzemek száma meg­haladja a kétszázat. Lakóinak száma 1944-ben még csak 25 000 volt, az idén pedig már meghaladja a 100 ezret. vezetők méltó megbecsülését ilyen kegyetlen viccekkel té­pázza. Az eset számos tanúja re­méli, hogy a panaszkönyvi följegyzés nyomán az illeté­kes vasúti szervek méltó ki­oktatásban részesítik a »szel­lemes« masinisztát. Foga törött bele A fogászati rendelésen so­romra várva egy megnyerő külsejű ipari tanulóval ele­gyedtem beszélgetésbe. Moso­lya közben vettem észre, hogy egyik metszőfogának fele hiányzik. »Meghibásodása« (ezt a szót használta) történetét így mondta el: »Az üzemi étkezdében tör­tént A levesre várakozva fa­lubelien — ő már szakmun­kás — valami kenőcsös té­gelyt szagolgatott. Aztán or­rom alá tartotta. Én jókorát szagoltam a kellemes illatú fehér tégelvből, a komám meg felütötte az orromba. Te­le lett az orrom kenőccsel, a A párás kora reggeli órák-J ban két öregfiú nagyokat J rikkantva hintázza, lóbáljai magát a park gyerekekre sza-i bott játékszerein. Ketten mega lásig, a mozdony nagy füst- a ringlispilt próbálják be-(i csomókat eregetett a ma­venni, de férőhely hiányában! gasba, de a gyülekező eső- csak a karfán ülve tépázzák,i felhők visszalökték, s az a játékot. Véreres szemük, az^ arcomba hullott a finom, átlagosnál vörösebb orruk, meg hangos »Ujjé, a liget­ben nagyszerű!« kurjongatá- ___________ __ s uk nem az éjszaka folyamán(I asszony ült, a harmadikban elfogyasztott szódavízre utal-# egy korban hozzáinő férfi nak. Kecses medvemozdula­Nászút — hétfő, kedd A postaszakasz utáni, el­ső kocsiba szálltam föl. Még pár perc lehetett az indu­fekete korom. Az első kupé üres volt, a másodikban egy középidős Ax IBUSZ bel- és külföldi vendégek részére Budapesten és a Balatonnál szálláshelyeket keres. Fizetővendég-szolgá­lat, kollégiumok stb.) Írásos ajánlatokat kérjük Buda­pest, VI., Dalszínház u. 1. alá beküldeni. (2707) löiJSz taikat a reggeli munkába sietők megmosolyogják. ök pedig megelégedetten köny­velik el, hogy mégiscsak szel­lemes emberek! Pedig egész éjszaka nem aludtak! Egyszerre erős reccsenés hallatszik, az egyik hinta leszakadt. A vidám fiúk má­ris szédik a sátorfájukat, közösség meg fizet. <> tétova? egy1 Hamm, 4 bekaplak! sei ijesztett rá. Ijedtében el-1 ejtette szatyrát, a tréfacsiná- lók meg néhány illetlen meg­jegyzést hallatva, kacarászva elszáguldottak. Az asszony még akkor is nehezen lélegzett, amikor el­köszöntem tőla kiterített lepedőújságot ol­vasott, a negyedikben ket­ten ültek, aztán az utolsó kettőben vasutasok készü­lődtek a szolgálatra, ettek, és közben a combjukra he­lyezett táskákon jegyzetel­tek. Visszamentem az el­sőbe. Nyomban egy fiú is benyitott. Az ablak alatt kis tócsa állt. — Büdös van, mondtam. — Mindenütt büdös van, válaszolt, és két nagy uta­zótáskáját föltette a cso­magtartóra. — Vigyázzon rá, míg le­megyek. s máris eltűnt a lefüggönyözött ajtó mögött, a peronon egy lány várta. Egymás kezét fogták míg a Az est sötétjében mozdulatokkal szedegeti , idős asszony a szatyrából sza-*. nászét gurult burgonyát és^ hagymát. Segítségére sietek,? , bár magam sem látok sokkal) vonat el nem indult többet a párás félhomályban.!1 Valaki még benvitott. így tudom meg, hogy két!1 — Kálmi!... Az egyik jóízű fickó az egyik kapualj!1 középiskolás osztálytársamat sötétjéből félelmetes üvöltés-f véltem fölfedezni az elsu hanó alakban. Ha nem szólok, tovább megy. Visz­szanézett. — Rusakovszki!... — Hat éve nem találkoz­tunk, de ha még tíz is el­telik, akkor is megismer­nénk egymást Kálmi bemutatott egy lányt. Azt láttam, hogy együtt vannak, a nevét nem értettem. Kényelmesen el­helyezkedtek, a fiú is be­jött az ablakhoz furako- dott, és gyorsan lehúzta. De­rékig kihajolt, és hosszan integetett. Az alagútnál en­gedte csak föl az üveget. (Melyikünk kezdi hát: — Mi történt veled azóta?) Kálmi szólalt meg: — Nyolc órája utazunk már. Győrből. Pesten négy órát gyalogoltunk. És most há­rom a vonaton... Hjaj! Nyújtózkodott, a hasa tá­ján kigombolódott az inge, láttam, még mindig jó kö­vér. A legszívesebben aludná­nak. A lány feje szép volt. De nem az ideálom, mindenből több volt rajta valamicské­vel. Aztán a bokája tet­szett még. Cigarettára gyúj­tottunk, és a sűrűn szálló illatos füst meghozta a ked­vünket. Kálmi igazán nem változott semmit, nevetése töretlen színű hangon csen­gett az iskolás története­ken. A lány valamennyit ismerte már. Az est lassan ráborult a tájra, a kocsik­ban kigyulladtak az apró lámpák, fékezéskor pislog­tak. A fiú a sarokban el- szenderedett. — Az első évben Fűzfőn voltam — kezdi Kálmi. Egy év után, októberben haza­mentem ... Ez az én éle­tem legújabbkori története. Az érettségi bankettől má­ig... — Hol is laksz? — Gelsén, tudod, ott. ahol Nándi. Már ő is végzett. Ta­nító, és meg is nősült... A lány felé fordultam, még mindig nem tudtam, hogy kicsoda, és megkérdez­tem tőle: — Maga is ott dolgozik? — A Nándi iskolájában tanítok. «Orosz—magyart. A hangja is megtetszett. Az ablak elmosódó tükré­ben figyeltem, egész lénye elvarázsolt. Lopva fürkész­tem újabb tájait, láttam, ő is meg-megnéz. — Nándin keresztül is­mertem meg Kálmit. Ügy keveredtem csak abba a faluba. Egerszegen végeztem a tanárképzőt, egy szakon, a másikat most rakom le levelezőn. A barátnőm akart ebbe a faluba jönni, de aztán más­ként rendeződtek az ügyei, és megkért, hogy cseréljek vele. Nekem úgy is mind­egy. Neki volt igaza. Zalát nem ismertem. Haza azért nem akartam menni, mert a konzultációkra képtelen­ség lett volna bejutni Éger- szegre Győrből. Most voltam otthon egy év óta harmadszor. Az es­kü «'ón __ ( Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents