Somogyi Néplap, 1967. október (24. évfolyam, 233-258. szám)

1967-10-29 / 257. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1961. október AMIKOR MÁR AJÁNDÉK A NAPSÜTÉS A traktoros, aki »tcknoben« alszik... li köd csak nehezen, lassan oszladozik, és napról napra korábban van este. És a munka még temérdek. Október vége van, a pa­rasztembernek minden nap­sütéses óra ilyenkor már ajándék. A reggeli köd csak nagyon nehezen és lassan oszladozik. Az ember fázósan húzza össze magán a kabátot, és az ólomszürke égen kutatva keresi a hal­ványsárga foltot, a napot. Aztán tisztul az ég, széthull a ködfüggöny. De a fény már nagyon sápadt, nagyon fáradt. — De mégis ajándék. A parasztembernek ilyenkor, október végén minden nap­sütéses óra ajándék ... A ház előtti kis kertben az éjszaka barnára csípte a dér a virágokat, s egyszerre elrozsdásodtak a szőlő leve­lei. És itt épp úgy, mint a kukoricaföldön, mindenütt érezni azt a jellegzetes, fa­nyar őszi illatot, amit ont magából a temérdek elpusz.- tult, nem olyan rég még büszke zöld levél. Az állomáson répát rak­nak vagonba, aranysárga ku­koricacsöveket hord a von­tató. Utána porzik az út. De ki tudja, hogy holnap nem locsogó eső mossa-e a szél­védő üveget, a kerekek pe­dig nehezen fordulnak, meg- megcsűsznak a sárban. Minden napsütéses óra ajándék. Sietni kell. Mert a határ, a földek ilyenkor, ősszel kívánják a legtöbb és a legsokoldalúbb munkát. Betakarítani, ami megter­mett, amiért egész éven át fáradozott annyi ember; el­vetni a holnap kenyerének magját, és munkálni a föl­det, hogy jövőre még gazda­gabban fizessen a fáradozá­sért. Nehéz, izgalmas napok ezek, hiszen a mostani he­tek munkáján sok minden áll vagy bukik. Az idei év eredményessége függ attól is, hogy milyen gondosan taka­rítják be a javakat, de a vetés, a talajmunka már a holnap termését alapozza meg Érthető hát, hogy most szükség van minden erőre, s a felnőttek mellett, mint Magyaratádon is, nem egy helyen ott találni most a fiatalokat is. Segítenek. Hogy mielőbb biztonságban legyen a termés, »-felszabaduljon« a föld, végezhessék a következő munkát Igen, sietni kell. Mert egyik helyen több, a másik helyen már kevesebb, de összességében még sok mun­ka van vissza. — Nekünk most ez a leg­sürgősebb — burgonyát válo­gatnak az asszonyok, Inkén az út mellett. Percenként telnek a zsákok, katonás rendben sorakoznak a bur­gonyahalom mellett. — Addig meg sem tudjuk kezdeni a kukoricatörést, amíg ezt he nem fejezzük. Aztán még húsz vagon el­szállítása van hátra. A kenyér-, a takarmány­Toponáron Szőlősi István lassan a háromszázadik holdat gabona magja már földbe került — Jó érzés. Az ember ilyenkor már egy kicsit nyű­göd tabb. De nem egészen. Hajaj! Van még mit dolgoz­ni! Itt már egy gonddal ke­vesebb. De még sokfelé, — Mi tavaly jó időben vetettünk el — jegyzi meg Varga János, a berzencei Jobb Élet Tsz elnöke —, és olyan termést takarítottunk be, amilyen hét év óta még nem volt ebben a faluban. És nem kellett kérni, nem kellett biztatni, az emberek Az inkei asszonyoknak most a legsürgősebb a burgonya­válogatás. mint a toponári Petőfi Tsz- ben is vetőgépet húz a trak­tor. Szőlősi István lassan már a háromszázadik hol­dat veti el. Óráról órára fogy a munka De a gondolatok mélyéről újra és újra elő­bukkan: igyekezni kell. Ta­valy ilyenkor már több ve­tés volt, tavaly ilyenkor már kevesebb feladatot adott a halár — és ki tudja, holnap milyen idő lesz. maguk javasolták: ismétel­jük meg. Versenyt kezdemé­nyeztek, és versenyüket a jubileumi év tiszteletére ajánlották. így történt, hogy a csurgói járásban elsőként elvetették a több mint ezer­négyszáz hold gabonát. — Valahogy a sok baj után lendületet kaptak az emberek. Háromszázan törik a kukoricát, ezt is befejez­zük egy hét alatt. A szárat takarmánynak le- silózzák, és nem marad más feladata, mint jó mélyen felszítani a földeket. veti. — Nem, de azt hiszem, el is marad. Ilyen sár kos he­lyen?! Meg különben is nem árt egy kicsit fogyni. Zákányban az összes vető­szántást ő végezte el. A vetés kezdete óta négyszáz­tíz holdat munkált meg. És most is ő szánt egyedül. De nem győzik előtte letakaríta­ni a kukoricát, leszecskázni a szárat — Egy óra alatt az egy holdnak meg kéül lenni. A Jóskánál sincs mese. V alaki azt mondta tréfásan: -Az Iha­rost? Az olyan traktoros, aki tek- nőben alszik. Ha a felesége véletlenül meglö­ki a teknőt, nyomban kigu- rul belőle, aztán jön dolgoz­ni ...« Éjfélkor, egykor már megkezdi és megy este nyol­cig, kilencig. — Mikor hogy fogy el a tábla. Mert az ember már csak nem hagyja félbe, ha vissza van még egy darab? A gépe ragyog, tiszta, olyan mindig, mintha új lenne. — Mikor tartja karban? — Hát az nem tart se- meddig, ha az ember rend­szeresen csinálja. És az már csak természe­tes, hogy jágy csinálja, mert különben hogy is lehetne ek­kora teljesítményt elérni egy embernek. — Mi az, ami ekkora tö­rekvésre serkenti? Megvonja a vállát, gondol­kodóan messze néz. — Most van ennek az ide­je... A tábla másik feléről hordják le a kukoricát, ő megint a letakarítők nyomá­ba ért. Sietni kell. Mert a réggé­B erreg a DT, a kör­nyék csendjét ez az egyetlen zaj ve­ri föl. — Az Or- , minecz Jóska a váltótársam — magas, erős fiatalember Kiss József. — Két műszakban dolgozunk. Na de most kell nyomni, nem igaz? Nézi a szántást. — Mindenképpen végezni szeretnénk vele még a tél előtt. Törik a kukoricát, szedik a répát, silózzák a szárat — és mindenfelé munka és munka várja és fogadja az embert. Az embert, aki te­szi a dolgát, hajladozik, naphosszat rázkódik a gé­pen. vagy zsákokat cipel. És egyik nap múlik a másik után, aztán szinte észrevét­lenül új, hétköznapi hősök születnek. Olyanok, mint a zákányi Iharosi József. Nekitámaszkodik a gépé­nek. — Ne engem, ezt fényké­pezzék! Megérdemli, én mondom! Még mindig egy szál tri­kóban dolgozik. Lehet vala­mi abban, hogy az igyekezet A felnőttek mellett sok helyen ott találni a fiatatok-'t belülről fűti az embert, is, szükség van most a munkáskézre, a segítségre. — Ebéd volt már? Vörös Márta Fotó: Grábncr Gyula Együttműködés a tsz-szövetségben A területi szövet­apa alkalmas arra és cól- jául tűzte is ki, hogy előmozdítsa a termelőszövet­kezetek szervezettebb és ha­tékonyabb együttműködését. Azért van szükség erre. mert így jobban hasznosít­hatók a termelés gyorsabb ütemű fejlesztésének és a kedvezőbb áruértékesítésnek a lehetőséget. Az együttmű­ködés lehetősége abban rej­lik, hogy a szövetkezetek azonos elvek szerint működ­nek, céljaik közösek, és ezek elérésén összefogással ered­ményesebben munkáilkodhat- nak. Az MSZMP IX. kong­resszusa óta tanúi vagyunk e fölismerés szakadatlan erősödésének. A szövetséghez való csatlakozást elhatározó közgyűlések a jobb együtt­működés akarásának jegyé­ben zajlottak le. Az együvé tartozás és szövetkezeti ösz- szefogás eszméje mellett tett hitet mindhárom területi szövetség alakuló ülése is. A küldöttek egyértelműen és egységesen foglaltak ál­lást a szervezettebb együt- működés kialakítása, kibon­takoztatása mellett, és ér­demi felszólalásokkal már kezdeti programot is adtak ehhez a munkához. Helyesen ismerték föl mindhárom ülésen — Fonyó­don, Kaposváron és Nagy­atádon —, hogy nem az ér­tékesítéssel, hanem a terme­léssel kell kezdeni a dolgot. Felvevő piacot csak akkor lehet keresni, ha van mit eladni; jó árat akkor vár­hatnak a szövetkezetek, ha jó minőségű termelvényt kínálhatnak eladásra. Ezért mondta Bernáth Ferenc mosdósi tsz-elnök, az elő­készítő bizottság beszámoló­jában, hogy a termelés fej­lesztésének segítését tekinti elsődleges feladatának a szövetség. Ezen az ülésen, a kaposvári és a tabi járás küldötteinek tanácskozásán mutatott rá Szigeti István, a megyei pártbizottság titkára: A szövetség a helyesen meg­határozott fő feladata telje­sítésében a haladót, az elő­remutatót képviselje. É űtsen a tudomány, a kutatás, a technika legújabb eredmé­nyeire, segítsen a gyakorlat­ban megvalósítani ezeket a vívmányokat. Keresse a technikai fejlesztésnek a társulásban, a koncentráció­ban rejlő lehetőségeit. A jö­vő szempontjából fontos, hogy az adottságoknak leg- iöbban megfelelő termelési szerkezet kialakításához adandó javaslat veeve fiwe- lombe a hosszabb távra szó - ’ó célokat. A táj term el és, a területi jelleg meg az ősz szehangolás fontos összefüg­gései kerültek szóba Fonyó­don. Az észak-somogyi szö­vetség arculatát nagyrészt a balatoni jelleg . határozza meg. A szövetségbe tartozó három közül két járás terül el a tó partján. Nyilvánvaló, hogy a fonyódi meg a sió­foki járás igyekszik a bala­toni lehetőségeket felku.at- ni és hasznosítani mind a termelésben, mind pedig en­nek eredményeként a gaz­dálkodásban. Ám ehhez a szövetséghez tartozik a mar­cali járás is, ahol alacso­nyabb a gazdálkodás színvo­nala és több a gyenge szö­vetkezet. Az észak-somogyi szövetségnek egyfelől a ba­latoni ellátásnak. r"ásrelű' nedig a hozzátartozó mind­három tárasnak a segítés“' egységes és azonos értékű feladata. Azt a célt nem tűzheti maga elé és arra nem is vállalkozhat, hogy a marcali tárást a siófoki já­rás tóval magasabb színvo­nalára emel je, de az kötő - 1 essége, hosv fejlődésit íőbbre jutását a maga mód­ián és sajátos eszközeivel ‘t őmozd’tsa. A szövetség akkor jár el helyesen, ha az adott követelmények sze- -int osztozik a marcali iá- -iq gnpdtaihan és megfele- 'ő arányban részt vállal a gondok megoldásából. E vég­| jőI az is lehetőségnek kínál­kozik, hogy a balatoni zöld- I övezetbe bevonja a marcali i ;úrást, s a fonyódiak meg a ■ siófokiak átadják nekik a nagyüzemi zöldségtermesz­tésben szerzett tapasztalatai­kat. A kipróbált eljá­rásnL és bevált mód- 1 ct&UJv szerek átadása- átvétele, ezek áramlásának, gyümölcsöztetésének meg­szervezése tehát elsősorban és sajátosan tsz-szövetségi feladat. Mintha idegenül élt volna egymás mellett a szö­vetkezetek jó része — hang­zott el Fonyódon . a találó megállapítás. A szövetségek létrejöttével megteremtődött a kötelékek szorosabbra fű­zésének szervezeti föltétele. Varga Sándor hetesi tsz-el­nök a vezetők találkozóinak, szakmai konzultációinak megszervezését javasolta. E- szerint vitafórum jelleget is öltene a szövetség: szövetke­zeti elnökök az elnökökkel, a főagronómusok és a fő­könyvelők ugyancsak tár­saikkal folytathatnának ter­mékenynek ígérkező eszme­cserét: Visnyei Mihály ma- syaratádi, Hegedűs Lajos szabási elnök pedig kölcsö­nös látogatások intézményes szervezésében látja annak legjobb módját, hogy tanul­hassanak, tanuljanak egy­mástól. Szabó Kálmán bö- hönyei tsz-elnök a nagyka­nizsai értékesítési társulás­ban való részvételükkel bi­zonyította az ilyen összefo­gás előnyeit; úgy értékelhet­jük, hogy már maga ez a felszólalás is jó tapasztalat­nak az átadása. Knoll Lász­ló, a balatonszentgyörgyi Dél-Balaton Tsz elnöke Az erősebb segítse a gyengét- mozgalom mai szerepéről szólt. Bertalan József, a Csurgói Járási Pártbizottság első titkára Nagyatádon mél­tatta a barcsi járás három testvérszövetkezetétől kapott segítség jelentőségét, és az ilyen együttműködés fejlesz­tésére kérte meg a dél-somo­gyi szövetséget. Megyénk termelőszövetke­zeti területi szövetségei már az alakulás idejére fölismer­ték az együttműködés szer­vezésének feladatait. Foko­zatosan hozzáfognak ehhez a munkához. Jó eredményt ígér ez a tevékenységük mind a termelést és értéke­sítést, mind pedig a feldol­gozást. árubeszerzést, továb­bá a bevált tanasztalatok át­adását illetően is, Kutas József Csepel gépkocsi és pót­kocsi, lengyel pótkocsi­ra gólaipokat, kötegeket rövid határidő alatt készít a Somogy megyei Fi­nommechanikai és Gép- iavító Vállalat, Kapos­vár, Május 1. u. 30. (14863 4) A tabi Építő és Vegyesipari Ktsz szobafestő és mázoló munkát vállal. Megvételre felajánlunk 'A« kategóriába tartozó 1 db rotációskapát R. S. j9-cs traktorhoz. Meg­vételre keresünk 400 db 250-300 cm bosszú, 8-12 cm átmérőjű fenyő- gömbrúdfát. Cím: Vá­rosgazdálkodási Vállalat Nagykanizsa, Lenin út 1. szám. Telefon: 10-38. _______, (67846)

Next

/
Thumbnails
Contents