Somogyi Néplap, 1967. október (24. évfolyam, 233-258. szám)
1967-10-29 / 257. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1961. október T9. Visszajutni a tengerre Kétféleképpen lehet beszélni a tengerről. Csodálattal és szeretetted. Aki ritkán látja, csodálja. Aki sűrűn, szereti és tiszteli. — A pohárban olyan a tengervíz, mint a gin. A mondatot azzal folytatja Szalai János, a balatoni Me- gyer motoros parancsnoka, hogy ezt használják fel az öreg Mosolyt takar az arcán. — Nem értem. Kitör a nevetése: — Megnősültem és a feleségem hazarendelt. Évenként alig töltöttem itthon három hónapot. A hajókat nem lehetett a kikötőben tartani, menni kellett. Első tiszt nélkül pedig nem futott ki a hajó. tengeri rókák, ha fiatal matrózokat avatnak. A kapitánynyal koccintani kitüntetés. De a kapitány poharában mindig igazi gin van. Csak a fiatal matróz kóstolja meg a sós vizet. Ilyen hévvel és szeretettel még senkit se hallottam beszélni a tengerről. Igaz, Szalai Isitván tizenöt éven keresztül rótta a közelkeleti kikötők között a tengert. Port Said, Bejrut, Trieszt, Velence ismerősként köszöntötte. A Földközi-tenger napokig hordozta hátán a hajót míg átadta az Adria hullámainak. — Én nagyon szeretem a tengert. — És miért hagyta ott? — Felsőbb utasításra. A Csepel tengerjáró egykori első tisztje most a siófoki kikötőben szemléli az aranyló őszt. A motorosok, köztük a Megyer is, ott sorakoznak a téli kikötőben. Vége a nyárnak, vége a forgalomnak. S a szomorkás őszutón van idő mesélni a tengerről, jut idő az emlékezésre. Tizenöt év alatt a Csepel mellett a Dunán, és a Tokajon utazott. * — Aki egyszer megszerette a vizet, az nem bírja többet a parti szolgálatot. A vízi nehezebb, de szebb. — Mi volt a legemlékezetesebb? — Azt hiszem minden út önmagában is emlékezetes. — Mégis? A görög szigetek között keveregtönk egy éjszaka ködben és hóviharban. Nem lát- , tünk semmit, azt sem tudtuk, hol vagyunk. Ráadásul éppen azon a napon romlott el a radarunk is. Az ember ilyenkor csak a fülére támaszkodhat — Hol járt a legtöbbet? — Alexandriában. A partra lépési engedélyemet itt harminchatszar bélyegezték le. A nagy forgalmú tengeri kikötők emléke egy-egy képként villan fel újra. S közben a .télre készülő Balatont nézzük. Időnként a kikötőbe siklik még egy-egy motoros. A túlsó partról hozza a kirándulókat. Aztán megint csend ül a környékre. Ö töri meg a csendet: — Szép a balatoni hajózás. De aki megszokta a tengert, nehezen szók ja meg utána a Balatont. A forgalom itt csak nyáron nagy. A tengeren mindig találkozik az ember hajóvad, s amelyik magyar zászló alatt fut, azzal külön is jó találkozni. Egyre több hajónk fut lent a Földközi-tengeren meg az Adrián. A tengerről mindig szívesen és gördülékenyen szól. önmagáról csak szűkre szabott mondatokban. A Balatonon a nyári idényben is tud magának két-három naponként annyi szabad időt szakítani, hogy hazaügorjon. A tengerről csak ritkán tért haza. S az is előfordult, hogy három hónap után kapta meg a levelet. Ez a munka kényelmesebb, ott többet fizettek, és keményebben kellett dolgozni. Mert a tengerre] az embernek kell megküzdenie. A technika csak segíti ebben a küzdelemben. Amikor megkérdem, mit szeretne elérni még az életben, így válaszol: — Visszajutni a tengerre. Kercza Imre MUNKÁS ÖREGKOR KIVÁLÓK ÁLLOMÁSA Háromszoros szocialista brigád Sehol sem láttam még ennyi díszes oklevelet a falon, •mint a kadarkúti állomás forgalmi irodájában. Minden arra vall, hogy az itt dolgozók büszkék eredményeikre, hagy gondot fordítanak a brigád vállalásai-> nak rögzítésére. A falon üveggel borított tábla a brigádtagok képeivel. Bejár a tehervonat. Palka Sándor brigádvezető forgalmista felveszi az indító tárcsát, s kimegy az irodából. Fábián Károly állomás- főnökkel beszélgettünk to- . vább a háromszoros élüzem munkahelyről. A szűk főnöki iroda falán négy kiváló dolgozó oklevél. Az utolsót ebben az évben kapta. A brigádvezető Kadarháton — Nálunk mindenki kiváló dolgozó — mondja mosolyogva az állomásfönök. — Csak egy vasutas nem, ő azonban nemrég jött ide. — Milyen az állomás forgalma? Fábián Károly kimutatásokat .vesz elő, hogy a legfrissebb adatokat diktálhassa. — Eddig ezerhatszáz kocsi érkezett és indult innen. Havonta tizenhétezer jegyet váltanak állomásunkon. — S mi az eredményeit titkai A főnök feltolja homlokán a vasutassapkát. — összefogunk... Nézze, egy ember vagy kettő nem végezhet jó munkát. Kadarkúton összeszokott kollektíva dolgozik. Az állomásfönök hat évvel ezelőtt került ide. A forgalmista brigádvezető hatvanháromban. — Tudja mi volt itt akkor — legyint Fábián Károly —, teljesen le volt robbanva az állomás. Nagyon hajtottunk, mindennap éjfélkor mentem haza és hajnali négykor már munkába álltam. — S most? — Olyan a munkánk, hogy nem is igen látogatnak bennünket. Megesett, hogy ide állt egy mikrobusz, kiszállt az igazgatóság vezetője, szétnézett, köszöntött bennünket. »Látom megvannak, viszontlátásra«, s azzal már ment is. Ezt a munkánknak köszönhetjük. Visszajön Palka Sándor brigádvezető. Tőle kérdem, mikor alakult a brigád. — Négy évvel ezelőtt. Azóta háromszor nyertük el a szocialista címet. ■ Az állomásfőnök — S kik a tagjai? — Herczeg János és Németh Lajos forgalmi szolgálattevők, Ernyes József és Kertész János váltóőrök. Az utóbbi brigádtagunk most lett kiváló dolgozó. Aztán mi ketten a főnök elvtárssal... Szóval hattagú a brigádunk. A kadarkúti állomás * jól dolgozó szocialista brigád révén háromszoros élüzem. Most negyedszer szeretnék megszerezni ezt a kitüntetést a szocialista címmel együtt Lajos Géza * Uj szakcsoportok alakultak, keltető állomás épül Tabon Felni kell vizsgálnunk az öregségről kialakult fogalmainkat. Gondoljunk például a nagymama szó jelentésére. Valamikor a nagymama kendős, sötét ruhás, beteges öregasszony volt, aki gyerekei gondozására szorult. Ma már a nagymamák többsége megjelenésében is fiatalos, energikus: nem eltartottja, hanem támasza gyermekeinek, hiszen nyugdíjas éveiben magára vállalja az unokák nevelését. Azért természetesen élnek még közöttünk az előző nagyamama típus képviselői is. Éppen a velük való összehasonlítás ad rá alkalmat, hogy az öregség tartalmát újra fogalmazzuk . magunknak. Szociális otthonokban, kórházakban vagy a osaládban meghúzódva találkozunk még 'a régi öregekkel, a régi 60—70 évesekkel. A régi jelző nem a korukra, hanem az életformájukra vonatkozik. Ezek az emberek a nyugdíj biztosítéka nélkül öregedtek meg, összegyűjtögetett kis vagyonukból kiforgatták őket a rokonok, üres kézzel hagyta itt őket az élet. Gyermekeiknek nagyon sokszor terhére vannak, igyekeznek szabadulni tőlük. Nem lehet tudni, hogy az évek vagy a hosszú ideje tartó filléres függőség viszi őket mind beljebb az öregségben a hálád felé. Az egyes helyeken megszervezett öregek napközi otthona segít nekik eltölteni a hétköznapokat, de ez sem oldja meg az ilyen elhagyatott öregség minden problémáját. Az öregség megváltása tulajdonképpen a nyugdíj, a viszonylagos anyagi függetlenség. Nemcsak azért, mert biztosítja az önfenntartást, hanem azért is, mert megőrzi az öntudatot, a méltóságot, tartást ad azzal, hogy ki-ki egy hosszú életben végzett munkával váltja meg a jogot az öregkori anyagi juttatáshoz. Gyakran halljuk, hogy még középkorú emberek áhítozva gondolnak a nyugdíjas évekre. Könyveket vásárolnak azzal az elképzeléssel, hogy majd a nyugdíjazás után elolvassák saját könyvtárukat. Utazgatni készülnek, barkácsolni, kézimunkázni akarnak, vagy éppen főzni az unokákra. Célokat tűrnek maguk elé, amiket éppen öregségük idején akarnak elérni. A család, a gyerekek nem rettegnek a nagyszülők öregkorától, alig várják, hogy nyugdíjba menjen a nagymama. A mostani nyugdija s Öregség nemcsak anyagi szempontból különbözik a másiktól. Tapasztalhatjuk, hogy az emberek nem szakadnak el munkájuktól egyik napról a másikra, s higgyük el nekik, hogy nemcsak az 500 forintért járnak vissza dolgozni régi munkahelyükre. Mindazok a tapasztalatok, amelyeket 30—10 évi munkájuk alatt szereztek, nem múlnak el azzal, hogy nyugdíjba mentek. A fiataloknak — még akkor is, ha ezt sokan nem akarják elismerni — szükség van az öregek tapasztalataira. Az öregkor értéke emelkedik attól is, hogy a betegségek korai felfedezésével, gyó- íyógyításával nemcsak halála érkezhet később, hanem a magatehetetlenség, a teljes elfáradás is. Meg kell szoknunk egy új jelzős kifejezést: a munkás öregkor fogalmát. És meg kall tanulnunk a sokszor csak meghirdetett tiszteletet belülről igazán érezni ez iránt az újfajta öregkor iránt Fenákel Judit Segítik a háztáji árutermelést a fogyasztási szövetkezetek (Tudósítónktól.) Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek tevékenységében fontos helyet CSAK HÁROM KÉRNÉK... Ml már olyanok den, akár a kari- ni! Azt kell megvagyunk, hogy kacsapás! érteni, s nemcsak mindig jobban példának csak *lyen kis hivataltudjuk a más dől- a magam esetét ban, magasabb gát, mint a ma- veszem. Mert ha helyen még ingünkét. Látszik történetesen én kább. ez abból is, hogy lennék a... No, Magasabb ezer meg ezer ta- mi is lennék^ hely... Bizony ... mécsünk van min- Mondjuk házmes- Mert az sem bődig kéznél gyár- tér, hogy ne vá- szorkányság. Len- igazgatenak és doljanak karrie- nék csak én... kéményseprőnek, rizmussal. Akkor én majd tudnám! szövetségi kapi- én olyanra, de Hogy a törvény, tánynak és keres- olyanra sikálnám meg az anyagel- kedőnek, színházi a iépcsőházat, látás? Kifogások, rendezőnek, cuk- hogy akár a kö- Ember kell oda! rásznak, építesz- ven lehetne terí- Le kéne söpörni nek, de a magunk teni a vasárnapi a megnyugvás számára alig akad ebédhez! És a pókhálóját az csak egy is. Meg gyerekeket nem agytekervények- aztán szokás ná- üldözném ki az ről, igen! Ott van lünk megkérdezni alagsorból meg az pSy nagy vállalat: újságban is, tele- udvarból, dehogy hol itt recseg, hol vízióban is, hogy zavarnám ki! Kö- ott. Csak három »mit tenne, ha ön zéjük állnék ipi- napot kérnék a lenne a...?« S apacsolni, ügyel- vezérigazgatói ilyen kérdésekre nék, hogy ne fa- székben, hármat, úgy, de úgy bele juljon el a játék, Rend lenne, tudjuk élni ma- meg minden. És Mert az első gukat niás ember még olyan kényes napon gondoskod- szerepébe, hivatá- helyen sem jön- nék egy kitűnő sába, hogy bár a nék zavarba, ami- helyettesről; a sajátunkba tud- iyen manapság másodikon fel- nánk úgy! Cgy panasziroda, venném a fizetéMondtam is Nem hivatalból semef; a harma- már nemegyszer, osztanám az igaz- dikon pedig nieg- hogy nem kéne ságot, de nem ám: kezdeném az ide se mechaniz- minden panasz- akciót a véglcge- mus, se semmi, nak személyesen sítésemért. csak valamiféle járnék utána, a Hogy azután? generális átszer- tények fényessé- Hát azután is vezés, amelynek généi ítélnék! Ná- tudnám én, mikövetkeztében lám nem feküd- ként kell jól dolmindenki mást nének egymás he- gozni egy pincércsinálna, mint gyén-hátán az nek, egy házmes ■’mivel most fog- rkták. Mert min- térnék, egy tsz- Islkoznia kell. den ügynek lelke elnöknek... Menne itt min- van, tessék elhin- Sz. Simon István foglal el a háztáji gazdaságok árutermelésének segítése. A tahi járás fogyasztási szövetkezetei erre a munkára nagy gondot fordítanak. A múlt év második, illetve az idei év első felében például hét nyűLtenyésztő, hat baromfi tenyésztő-tojás termelő és egy húsgalambtenyésztő szakcsoportot alakítottak a járásban. Ezek mellett eredményesen működik a 12—15 éve alakult hét méhész szakcsoport. Említésre méltó, hogy a baromfitenyésztőknek az év első felében 2200 mázsa különféle táptakarmányt, a nyúltenyésztőknek 113 mázsa abrakot juttattak, a növény- ■ termesztéshez pedig mintegy öt vágóan yi műtrágyát biztosítottak a szövetkezetek Éppen úgy, mint tavaly, az idén tavasszal is három községben szervezték meg és segítették elő a háztáji baromfiállomány teljes, több községben pedig részleges cseréjét Számottevő változást, kedvező helyzetet teremtett a két évvel ezelőtt Tabon létrehozott gyümölcsfacsemete- és szaporítóanyag-ierakat, ahonnan tavaly 220 000, az idei év első felében pedig 160 000 forint értékű csemetét vásároltak a háztáji és a közös gazdaságok. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy évről évre egyre többen foglalkoznak a különféle bogyós gyümölcsök — szamóca, málna, egres, ribizli — termesztésével, l A gyümölcsösök ápolásáü valamint a tabi szövetkezetnél egy lóvontatású Rapidtox permetezőgép áll kölcsönzés formájában a gazdák rendelkezésére. Ezek mellé a tabi szövetkezet rövidesen még két kismotoros, taligás permetezőgépet is be fog szerezni. Természetesen az ilyen jellegű támogatás mellett a szövetkezet szakemberei ta- nácsodássai, előadásokkal Is igyekszenek segítséget adni mind a növényi kártevők, mind az állatbetegségek elleni eredményes védekezéshez. Évek óta gond, hogy a baromfiipar nem tudja a háztáji gazdaságok naposba- romfi igényeit kielégíteni. Ezért határozott úgy a Tabi Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet igazgatósága, hogy a jövő év elejére — mintegy 1600 000 forintos beruházással — Tabon egy tíz darab 10 000-as gépegységből álló keltető állomást helyez üzembe. A gépeket már meg is vásárolták, s az állomás építése is megkezdődött A szükséges mennyiségű te- nyésztojás nagyobb részét a baromfinevelő-tojástermelő szakcsoportok adják. A megnövekedett árumeny- nyiség korszerűbb átvételére is felkészül a szövetkezet Jövőre például többek között mintegy 200 000 forintos költséggel új ■ felvásárlóhelyet építenek előre gyártott elemekből Tabon. Az ehhez szükséges betonelemeket már szintén megrendelték. Jelenleg tárgyalások folynak a járás három szövetkezete között hoz, a kártevők elleni véde- j arról is, hogy az egyes főbb kezéshez a járás három sző vetkezetében 61 magasnyomású háti permetező, mintegy 40 000 forint értékű egyéb növényvédelmi felszerelés, termékeket — mint például a tojás, baromfi stb. — a jövőben társulás útján, közösen értékesítik.
