Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1967-09-14 / 218. szám

Csütörtök, iy-37. szeptember 14. 3 SOMOGV1 NÉPLAP Orsók, f onalak, emberek (II.) FIATALON, FELNŐTTEN Amikor megjött az eső... — A gyár ereje a munkások­ban van. Róna Imre igazgató éppen különlegességekkel is tud szol­gálni. A fonónő, aki itt a gé­pek között kezdte az életet, s az olykor zabolátlan fonalat próbálta rendre utasítani, most a bírói pulpituson áll, a tör­vényt képviseli, igazságot szol­gáltat, bünteti azokat, akik vé­tettek a törvény ellen. Fele­lősségteljes feladatot lát el. Az út pedig, amit megtett, a gyárból indult el. A gyárból sok ember útja indult el, és soké vissza is tért. A főmér­nök, akinek a szobájában a műszakiak állandóan tanács­koznak, munkásként kezdte itt a gyárban. Az igazgató rövid monda­tokkal fogalmaz: — 1954-ben épült fel a gyár. Azóta mi sem adminisztratív, sem műszaki vezetőt nem kap­tunk. Magunk neveltük az utánpótlást. Amikor a megyé­ben még ismeretlen fogalom volt az ösztöndíjas diái?, ne­künk már akkor voltak ösz­töndíjasaink. Még nem volt társadalmi ösztöndíj, de mi már adtunk zsebpénzt és tan­díjat az egyetemistáknak, hogy a diplomával hozzánk jöjjenek. Szilvási Zoliból is így lett fő­mérnök. Az eredményt mi él­vezzük. A műszakiaink kilenc­ven százalékának érettségije vagy ennél magasabb képzett­sége van. Ez az a szellemi potenciál, amivel a gyár rendelkezik. A feladatai hasonlóan nagyok. Az igazgató számokat sorol. Az ország fonodái orsóinak tíz százaléka ebben a gyárban van. Naponta átlag 34 000 kiló fonalat gyártanak. Ez az or­szág összes fonaltermelésének . tizenhárom százaléka. A má­sodik ötéves terv ideje alatt huszonkét és fél százalékkal nőtt a termelés. A termelé­kenység húsz és fél százalé­kos növekedést hozott az el­múlt időszak alatt. Mindezek megváltoztatták a gyárról alkotott képet is. Ku- tyin professzor, aki az építke­zés idején szaktanácsadója volt a gyárnak, aligha ismerne rá. És a jövő? Az igazgató megint adato­kat sorol: — A Pamutíonó-ipari Válla­lat fölmérése szerint a textil­iparnak évi hétezer tonna ki- elégítetlen fonaligénye van. Ennek körülbelül á fele fésűs, a másik fele pedig nyújtott fo­nal. Kaposvárnak kellene ad­nia ennek a mennyiségnek a zömét. Rekonstrukció nélkül azonban erre már nem vállal­kozhatunk. A kártológépek korszerűsítésével a jelenlegi négy, négy és fél kilogrammos termelést tizenkét kilóra emelhetnénk. Ezzel helyet sza­badítanánk fel, ahová végfo­nókat helyezhetnénk. Így nyolcezer orsóval nőne a kapa­citás. Megvalósítani azonban csak bankhitelből tudjuk. Har­mincegy és fél millió forint­ról van szó. Ebben az összeg­ben benne van a raktár meg az öltöző bővítése is. Mert a rekonstrukció után körülbelül százhetven emberrel többet tudunk foglalkoztatni. Nálunk állandóan napirenden van a műszaki fejlesztés. Évente tíz­tizenkétmillió forintot költünk a gépek és berendezések állag­megóvására. De vannak továb­bi terveink is. Újabb raktárbő­vítésre gondolunk. Női szállás­ról, új öltözőkről beszélget­tünk már. Ezzel akarjuk az újabb bővítést megalapozni. Erre is van kétféle elgondolá­sunk. De még nincs eldöntve, hogy melyiket valósítjuk meg. mi munkásaink korábban a mezőgazdaságban dolgoztak. Nemcsak azt kellett megtaní­tani velük, hogyan kezeljék a gépeket, htmem azt is, mit je­lent ez a fogalom: gyár. Veres Zoltán üzemvezető hosszan időz a gondolattal: — A múltkor csőrepedés volt ott, az üzem sarkánál. Más­fél méterre ástuk ki a földet. Egy rossz kalucsni meg desz­kadarabok kerültek elő. A deszkadarabok valószínű, a ka­lucsni biztos, hogy az építkezés idején jutott oda. Emlékszem rá, amikor az egyik kocsis lá­báról lehúzta a sár, és nem találta meg többet. Most mond­jam el ezt, a színdinamikával ellátott üzemben? Hát elhiszik nekem? (Folytatjuk.) Kereza Imre | m^ZEK A SZEPTEMBERI jH. FELHŐK már nem »szárazlak-«, van ben­nük eső és ki is adják ma­gukból.' Az idézett jelzőt Ga- dányban Tóth István, a ter­melőszövetkezet raktárosa használta néhány héttel ez­előtt, a nagy szárazság idején: — Nálunk június 10-én volt utoljára rendes eső — tette hozzá Domonkos László bri- gádvezetö. Rendes eső — értékítélet van ebben a kifejezésben. Ami csapadék azóta nagy ritkán és elenyészően csekély mennyiségben lehullott, azt a parasztember nem is tekinti másnak, mint harmatnak. Még a port sem verte él, ho­gyan minősíthetnék hát eső­nek, rendes esőnek. Rendes csak az az eső lehet, ami má­jusban aranyat és máskor is kincset ér, mert segít a pa­rasztembernek, áldásos áztató hatásával hozzájárul ahhoz, Est láttam a kiállításon Érzem, a eím egyben s más­ban sántít. Ugyanis mind azt írott szövegben, és különösen kép nélkül visszaadni, ami a 66. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár látogatói elé tárulkozik — lehetetlen. Rész­leteket, egy-egy kiragadott kü­lönleges érdekességet bemu­tatni, azt hiszem tökéletesen sikerül a televíziónak, a rá­diónak, a lapoknak, de igazi, átfogó élményt mégiscsak, a személyes tapasztalás nyújthat. Látni kell ezt a nyüzsgést, be- — Szép tervek ezek — jegy- kell csöppenni ebbe a for­gatagba, s megnézni mindent. zem meg. — És mi bízunk benne, hogy megvalósulnak — teszi hozzá az igazgató. — Amióta ez a gyár megvan, a városi meg a megyei pártbizottság mindig megértette gondjainkat, s a lehetőséghez mérten segített is. Hogy az üzem ma így áll, az az ő munkájuknak is kö­szönhető. Az eredményekhez még hoz­zátartozik két elismerés is. Kétszer kapott a gyár kitünte­tést. A második kitüntetés pe­dig magával hozta a bővítést is. 1957-ben felépült a Fonó II Lehet, hogy most mosolyognak azok, akik az augusztus 25-i megnyitó óla már ellátogattak a kiállításra, s azt mondják: ».Mindent megnézni? Ugyan, kérem, hiszen az lehetetlen! Mi is szerettünk volna min­dent látni, de ehhez több idő kellett volna ...« Én a somogyiakat kerestem a kiállításon, s eközben meg­fordultam több pavilonban, szemlélődtem a szabadtéren bemutatott gépek között. Ta­lálkoztam is barcsiakkal, mi- keiekkel, darányiakkal és több kaposvári járásbeli láto­gatóval. Minden bizonnyal ők is megnézték, és nem kevés büszkeséggel látták a somo­gyiak bemutatott eredményeit. , ..... , , . .4 lóistállóban például a batéi LmtnlaÍle; hídmező Tsz lótenyésztéséről is ízelítőt kapunk, a sertésbe­tőséget, korszerűbb termelést, nagyobb gyárat jelentett ez. És nagyobb gondokat is. — A mi gyárunk új fogal­mat teremtett meg Somogy­bán: ezt a szót, hogy fonónö, addig nem lehetett hallani. A mutatón pedig ott látjuk a rák- si Új Élet Tsz aranyéremmel díjazott négy kansüldőjét. A marhaistállóban is láttunk több somogyi tenyészállatot. A vadászati pavilonban szebbnél Nagy sikere van az új csurgói ABC áruháznak. Az első héten 200 000 forintos forgalmat bo­nyolítottak le az üzletben s kü’önösen megnyerte a vásárlóközönség tetszését, hogy a húst és egyéb hentesárut is helyben vehetik meg. A szövetkezet nem áll meg a járási szék­hely bolthálózatának fejlesztésével: máris megkezdődött az aisoki részen egy italbolt és eszpresszó építése. A tervek szerint ezt az új létesítményt is még ebben az évben átad­ják rendeltetésének. szebb szarvasagancsok hívják magukra a figyelmet. Az egyik ilyen gyönyörű példány Somogybái került ki: Kálmán- csán ejtettek el 1965 októberé­ben egy szarvast, annak az agancsa látható itt. A trófea súlya 9,15 kiló, pontszámú 188, 47. Valamelyest rokonszakmája a vadászatnak a méhészlcedés, s a kiállításnak ez a viszony­lag kicsiny bemutatója sem marad somogyi képviselő nél­kül: a kaposvári Kiss István a kiállított mézmintájára okleve­let kapott. És aki büszke a somogyi gaz­daságok szőlőtermesztési ered­ményeire, annak minden bi­zonnyal örömet szerez a szem­re, ízre egyaránt tetszetős Pan­nónia kincse, amely ugyancsak ott található más mezőgazdasá­gi »hírességek« szomszédságá­ban. És hogy mi minden van még a kiállításon? Ezt felsorolni szinte képtelenség. Mindjárt az érkezéskor 'minden egyébnél jobban magára vonja a figyel­met a bemutatott gépek színes sokasága. A magyar mezőgaz­dasági gép mellett főként a szovjet, az NDK és a csehszlo­vák mezőgazdasági gépek tűn­nek ki. A látogatók sokasága állja őket körül, s részletes felvilágosítást is kapnak ar­ról, hogy mit tudnak ezek a munkaeszközök. Hadd tegyem itt hozzá, hogy érdemes meg­tekinteni a külföldi és hazai mezőgazdasági kisgépeket is. Ügyes, gazdaságos eszközök ezek, csakúgy, mint nagyobb testvéreik. Ez a kiállítás gazdagságával, szépségével felülmúlja az ed­digieket: ezt joggal mondhat­ják el azok, akik látogatói voltak a korábbi kiállítások­nak, és megtekintették a mos­tanit is. Képet ad a mezőgaz­daság fejlődéséről, jelenéről, és bemutatja, mi minden sze­gődik az ember szolgálatába a mezőgazdasági termelés követ­kező időszakában. Minderről kézzelfogható bizonyítékokat nyújt ez a reprezentatív se­regszemle. S ha a sok-sok lát­nivaló közben elfárad, meg­éhezik, vagy megszomjazik a vendég, a kiállítás területén több borkóstoló, étterem elégí­ti ki igényeit. A lovasbemuta­tók hosszabb lélegzetű pihe­nésként filmet nézhetnek a lá­togatók. Aztán a tapasztala­tok mellett ki-ki vásárfiát is vihet haza. Sok maradandó emlék kerül a kiállítás vendé­geinek tarsolyába. Én például egyebek mellett ezeket a be­nyomásokat hoztam magam­mal. Hern esz Ferenc hogy felviduljon a határ, erő­teljesen fejlődjön a növény­zet, hogy beteljesedjen, szép eredményt hozzon a mezei szorgalom. Az idei nyár időjárása csak a nyaralókat vette ke­gyeibe, a mezőgazdaság dol­gozóit nem kényeztette el. Tartós kánikula, júniustól szeptemberig szárazság — ilyen hosszú idő alatt az ara­tók, a traktorosok, a széna­gyűjtők és a kapások csapatai­nak mennyi . verejtéke öntöz­te a termőföldet. Igen, a ga­bona, az ország kenyere az idén szárazon került a mag­tárba. Bármennyi ideig fe­küdt is renden a széna, nem ázott meg. A félbe hagyott asztagra, szénakazalra akár nem is kellett volna ponyvát húzni esténként, mert »ha jón is felhő, száraz az, nincsen benne csapadék«. A szántás, a nyári kapálás pedig napról napra nehezebbé vált S A FALU NÉPE TETTE A DOLGÁT. Éppen arra jártam, amikor Csömend határában Tálos István traktoros az utolsókat fordulta a babföldön; ezzel befejezték a lekerült, betaka­rított növények földjének szántását Szórták géppel a műtrágyát, hogy készíthessék a vetőágyat az őszi kalászo­soknak. Lazább szerkezetű ta­lajaikon sem ment ez köny- nyen. Számos más faluban kénytelenek voltak belátni, hogy semmilyen rendkívüli erőfeszítés árán sem képesek idáig eljutni, augusztus kö­zepére az erős asvag olyan lett, mint a kőszikla, s még csak be sem vette az ekét. Ha megkísérelték is a szán­tást az eke csupán »megkör- mözte« a tarlóföld tetejét. El­maradt hát ez a munka. A községek egv részében sike­rült megtenni, hogy az ilyen elmaradás helyett csupán ké­sés keletkezzen: ha nagy ne­hezen és igen lassan is, de szántogattak. Az ekevasak másfél-két óránkénti cseréjé­vel tudtak csak dolgozni. Amikor megjött az eső, a jövő év termésének megalapo­zását jelentő talajmunka vég­zésére mindjárt kedvezőbb le­hetőség teremtődött A csapa­dék nemcsak, áztatta, hanem tömte is a megmunkált .föl­det. A szakemberek megítélé­se szerint azért előnyös ez, mert így erőteljesebb lendüle­tet vesz a beérés folyamata, és jó vetőágyba kerülhet a ta­karmánykeverék, az őszi ár­pa, majd pedig a rozs és ké­sőbb a búza magja. A T AK A RMÄNYELLATAs a másik nagy gond az idén. Több helyen ki­sült a parlag rét Sok szövet­kezet járt úgy, hogy a takar­mányozásra vetett másodnö­vény egyszerűen ki sem kelt A legelő füve szinte kiégett a megye jelentős részén. — Ta­valy novenberig etethettünk zöldet; most meg? — mond­ják keserűen a gadányiak. A nagybajomi Zöld Mező Tsz új majorjának közelében szeptember elején elkezdték letisztítani a csalamádéföldeb hiszen »úgy sem megy már semmire; csak fonnyadozik, aztán meg elszárad« — így vélekedtek, és kaszálgatták az alig néhány arasznyira nőtt vagy inkább ilyen kicsinyke kis takarmányt Mesztegnyőn az asszonyok a múlt hónap második felében még egyszer megkapálták a takarmányré- oát, hogy többet teremhessen. Vigyáztak, nagyon vigyáztak rá, nehogy megvágják a nö­vényt, mert életnedvéből ve­szítve megfonnyadna; a szá­razság intette őket erre az óvatosságra. Somgvjádon lát­tam, hogy az aszályos időjá­rás ellenére kellő időben meg­kezdték a silózást Ebben a helyzetben rrteg,- növekszik az okszerű és taka­rékos takarmánvgazdálkodás meg a melléktakarménvok hasznosításának jelentősege. 4 takarékosság vésett, a meg­felelő adagolás biztosítására tapasztalt mezőgazdászok ta­kprmánvf<=>!elösök munkáka állítását javasolják. A téti készletek kímélése vé»eftt szükséges minden lehetőséget kihasználni. Az alkalmi lege­lők ilyenkor jó szolgálatot tehetnek. A csapadék hatá­rára sarjad a lű a réten és a legelőn — a hosszú őszi le­geltetés is könnyíthet az át- teleltetés gondjain. A napok­ban már szállítják a cukor­gyárból a nyers szeletet, nagy szükség van rá mindenütt. A legszámottevőbb kiegészítő forrás az idén a kukorica- szár, amint az a szakvélemé­nyek és gyakorlati tapaszta­latok alapján már közismert. Az esőzés javítja ennek mi­nőségét: nem szárad el, nem töredezik le még a csőtermés beérése előtt a levélzet, és gyors betakarítással az eddi­ginél lédúsabb silótakarmány készíthető belőle. Ezzel eljuttotunk az idei aszály következményeinek még egy igen fontos össze­függéséhez, az állattenyész­tés helyzetéhez. Kettős szem­pontból érdemel ez most kü­lönös figyelmet — egyrészt: mit ad az idén, másrészt ho­gyan telel át az állomány, és így jövőre mennyi jószágot tarthatnak a gazdaságok. Ez­úttal vegyük csupán a do­log lényegét, minden különö­sebb részletezés nélkül. A szárazság — a nagyobb kárt — a növénytermesztésben tette. Leginkább az állatte­nyésztés áruértékesítési több­letével lehet a kieséseket rész­ben, helyenként teljes egé­szében pótpini. A nagybajomi Zöld Mező Tsz-ben például áthidalták a takarmányozási nehézségeket, és vállalkozhat­tak terven felüli sertéshízla- lásra. r Eredeti tervükben a növénytermesztésből 8,3 mil­liós, az állattartásból pedig 4,8 milliós árbevételt irányoz­tak elő. Nemes Andor fő­könyvelő-helyettes szerint a burgonya terméscsökkenésétől nemigen kell tartaniuk, az viszont már bizonyos, hogy a dohány nem adja meg a várt hozamot Házi használatú, módosított előirányzatukban ez eredeti 600 helyett már 850 sertés meghízlalásával számolnak. Persze — amint Sebestyén István főállatte­nyésztő elmondta —, egyelő­re százra kötöttek pótszerző- dést. újabb ötvenre szóbeli ígéretet tettek az állatforgal­mi emberének, és még továb­bi százra van kilátás. Szállí­tani csak október 1. után szállítanak — a kilónkénti 3 forintos áremelésből származó többletnénz is sokra megy. J ÖVÖRE PEDIG? Most már mindenütt szilár­dabb alapokra épülhet az önálló tervezés. Marcali­ban — mondta Bántó Károly, az Állatforgalmi Vállalat já­rási kirendeltségvezetője — vontatottan halad a szerző­déskötés. Várakozó álláspon­ton vannak a szövetkezetek, a gazdák — a takarmányter­més bizonytalansága miatt nem mernek szerződni. Ami­kor most megjött az eső, ez az óvatosság kezd szűnni. A . takarmányozási problémák már említett megoldásával, az abraktermés ismeretében megközelítő pontossággal ha­tározhatnak mindenütt az ál­latlétszám alakulásáról, tehát a jövő évi hizlalásról is. Ez az esztendő arra is nagy ta­nulság, hogy biztonságos gaz­dálkodás nincs fejlett állatte­nyésztés nélkül. Más tekintetben is adott bizonyságot és tanulságot ez az év. Ott díszlett még au­gusztusban is jobban a ku­korica, ahol korán elvetették. Azon a földön adja a legna­gyobb hozamot most, ilyen szárazság után is bármelyik kapásnövény, amelyik föld­nek a talaját az előző évek­ben egyre mélyebben és mé­lyebben művelték, amelyiket, tavaly ősszel is jó mélyen megszántották. Még egy ta­nulság: az öntözéses gazdál­kodás kiterjesztésében jelen­tős tartalékok rejlenek. Most, amikor megjött az eső, valamelyest könnyebbé vált a mezei munka. S bizo­nyos mértékben javultak az idei év eredményes befejezé­sének kilátásai, és a megin­duló vetőgép kereke nem port ver föl ma. Vethetnek a pa­rasztemberek, a mezőgazda­ság dolgozói, hogy teremjen jövőre is a föld. Katas József

Next

/
Thumbnails
Contents