Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1967-09-13 / 217. szám

AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA A termeltető partner segítségével Termelőszövetkezeti mentalepárló épült Yésén A gazdaságirányítás re­formjának szellemében, a termelőszövetkezetek megnö­vekedett önállóságának je­gyében egyre több olyan kezdeményezés tapasztalható a megyében, amely a lehe­tőségeknek az eddiginél jobb kihasználására mutat. A Gabonafelvásárló és Fel­dolgozó Vállalat korszervi berendezésekkel gyorsítja a magtárakban a szemes ter­mények átvételét; az Állat­forgalmi Vállalat hitelbizto­sítással igyekszik elősegíteni az állatférőhelyek átalakítá­sát, bővítését, és így tovább. Ezúttal egy olyan példát mutatunk be, amely a maga nemében egyedülálló a megyé­ben. Nemrégiben zajlott le Ve­sén az Űj Élet Tsz mentalepár­lójának műszaki átadása. Mi az, ami miatt említést érde­mel ez az esemény? Minde­nekelőtt a termeltető és a ELLESETT PILLANAT A nagy ABC áruházban a liszttől a táskarádión ke­resztül a háromkerekű gyer­mekkerékpárig minden be­szerezhető. A legifjabbak kö­zött, akik elkísérik a szülei­ket bevásárolni, főleg az utóbbinak van nagy sikere. Az áruház dolgozói megen­gedik a gyerekeknek, hogy felüljenek a kis kerékpárra, a körbe kiarikázzanak egyet. A minap is beállított az üzletbe egy három év körüli kisfiú a nagypapájával. A bácsin látszott, hogy falusi, s eljött meglátogatni a kis- unokát. Hogy örömet szerez­zen a gyereknek, eljött ve­le, hogy olyan édességet ve­gyen neki, amilyet a kisfiú választ. A gyerek azonban az első pillanattól kezdve ügyet sem vetett az édesség­gel teli gondolára. Azon­nal »kiszúrta« a kis kerék­párt, felült rá, s buzgón pe- dálozott. A nagypapa büsz­kéin nézte, hogy mit tud az írnoka, ám amikor a gyerek egy jó félóra múlva is vál­tozatlan lendülettel rótta a köröket, egyre gyanakvób­ban figyelte. — Gyere, Ferike — kér­lelte —, hagyjuk a biciklit. vidd szépen a helyére, mert már az is elfáradt... — De én még nem — vá­laszolta a gyerek. — Menjünk, mert apádék várnak ránk — folytatta a nagypapa. — Tudom — nyugtázta a fiú, s megállás nélkül kere­kezett. A bolt dolgozói figyelték az eseményeket. Szegény nagypapa tehetetlen volt. Megpróbálta erőszakkal le­venni a gyereket a kerék­párról, de az olyan sivalko- dást csapott, hogy csak úgy zengett a hatalmas terem. Mit volt mit tenni, a bácsi elővette az erszényét, s a pénztárnál kifizette az édes­ség helyett a kis kerékpár árát, kereken százharminc forintot. Ferike még ekkor sem volt hajlandó leszállni az ülésről, elhúzott a két pénztár között, s kihajtott az ajtón. Másnap ugyanolyan ke- répkár állt a régi helyén. (Nem hivatalos forrásból úgy értesültünk, hogy az áruház újabb kerékpárszál­lítmányt kért.) S. M. KEDVES VEN DEC ÚR A presszóban szokatlanul ked­vesen fogadnak- nak. Ballagok a pénztárhoz, kérek egy kávét. — Parancsoljon velem... —­ajánlkozik mo­solyogva a félősz matróna. —- Maradok a kávénál — mon­dom szerényen. Fürge ujjak té­pik a blokkot, s , markolják a péiizt. A platinaszőke kávéfőzőlány csa- bos-aranyos mo­sollyal vár a. pult mögött, előreha­jolva nyúl a blokk után. — Egy szédült pillanat, máris késs ,a kávé — csivitel kacéran. Az elfoglalt fér­fiak ilyen ritka­szép teremtések miatt szoktak sorban állni, bir­katürelemmel, megbabonázot- tan ... —- Tupirozzam, vagy gőz nélkül kéri a kedves vendégúr? — kérdezi az angyal. Intek, ne gő­zölje. így is izza­dok a gyönyörű­ségtől. — Akkor mél- tóztassék ... — teszi elém a kis porceláncsészét pici nikkel tál­cán széles hódo­lattal. Ha gombostűm lenne, mellbe szúrnám magam, hogy lekontrollál­jam, álmodom-e, vagy ébren va­gyok. Ha kornyt- kálni tudnék, el- fuvoláznám: «-Ha­hó, emberek, sze­reiéire vágyók, csúful csalódot­tak, jertek feled­ni a Tökmag Presszóba: egy kis darab szívet kaptok mind­annyian, három forintért/« Szürcsölgetem a kávét, ízlelgetem, és elkábít a kof­feinmámor. Amikor az utol­só cseppeket nye­lem, érzem, hűl a levegő ... Huzat van? s.. Az ajtó csukva, rajta ele­ven se be se ki, meresztem a sze­mem, érdekes, a kirakat sincs be­törve. Bámulom a falat: a ventillá­tor áll... Ránézek ismét a kávéfőző lányra: a fehér bóbita moz­dulatlan jégcsap, a ‘ gyönyörű kék szem fagyos táj. Percekkel ez­előtt napfényben fürödtem, most a vén Antarktisz dermesztő hidege hasít a csontomig. A felszolgálónő furakodik hozzám és taszít rajtam: — Álljon már odébb, ha megitta a kávét, ez az én helyem... «Hát mit követ­tem el?« Egy vi­lág omlott össze bennem. Behúzott nyakkal trappolok a kijárat felé. Még a küszöb előtt utolér és hátba ver a meg­jegyzés: — Te Maca Ezt a topis ürgét nézted ellenőr­nek? ... Zoltai András termelő partner jó kapcsolata, amely itt gyakorlati segítség­ben nyilvánul meg. Vésén a közösben és a ház­tájiban egyaránt évek óta foglalkoznak borsosmenta-ter- mesztéssel. Az Üj Élet Tsz- nek tavaly 16 holdja volt — egy hold átlagosan 10 600 fo­rint bruttó bevételt adott, az idén 30, jövőre pedig 100 holdról takarítják be a bor­sósmentát. Ehhez jön még a háztájiban termelt mennyi­ség. A közösben a gyökerek kirakásán kívül minden egyéb munkát géppel végeznek már, még a rakodást is. A ra­kományokat eddig a balaton- fenyvesi lepárlóba vitték, ez­után azonban helyben nyernek olajat a növényből. A Koz­metikai és Háztartásipari Vállalat ugvanis mintegy 400 000 forintos költséggel le­párlót építtetett az Új Élet Tsz-ben, ennek segítségével 260 hold mentát dolgozhatnak fel. Itt párolják maid le a környék mentatermését is. Az idén egy műszakban dolgoz­nak, és két üstöt üzemeltet­nek. Jövőre két műszakban 16—20 embert foglalkoztathat­nak a több hónapos szezon alatt. Hogy a lepárlót a lehe­tő legjobban kihasználhassák, jövőre kísérletképpen leven­dulát is telepítenek, és ebből is itt készítenek olajat. Mint említettük, nagyon megéri a véseieknek a menta­termesztés. A háztájiban je­lenleg összesen mintegy 20 holdon termesztik. Akadt gaz­da, akinek 130 négyszögölnyi területről több mint 3600 fo­rintot adott a menta. De ugyanígy megéri-e ez a most átadott új lepárló, hiszen csaknem félmillióba került? A termelési kedvet tekintve bizonyos, hogy nem marad kihasználatlanul. A termeltető vállalat egyébként saját anya­gi erejéből létesítette, s a szövetkezet kiadása mindösz- sze az évi 20 000 forintnyi amortizációs költség. Ez az összeg bőségesen megtérül a lepárlás során. Emellett az Üj Élet Tsz szerezte meg az elsőbbségi jogot arra, hogy ha akarja, megvásárolhatja a lepárlót Jövedelmező melléküzem- ági tevékenységnek, jó foglal­koztatási lehetőségnek tűnik a véseiek szövetkezeti menta­lepárlója. S egyúttal jó példa arra is, hogyan segítheti anyagi eszközökkel, beruhá­zásokkal a termelést a ter­meltető vállalat. H, F, A szovjet jubileumi kiállításon látható a kozmosz titkait kutató Proton 1. űrállomás, amelyet a szovjet tudások 1965-ben juttattak Föld körüli pályára. (Wormser Antal felvétele.) SZÜKSÉG VOLT RÁ? A posta ablakaiban apró cédula adja tudtára az em­bereknek, hogy a kétforintos vagy annál drágább üdvöz­lőlapokat nem kézbesítik húsz­filléres bélyeggel. Diszkrétek ezek a cédulák, s a sok fal­ragasz között az ember sze­me könnyen átsiklik rajta. Most már tudom, hogy miért kellett portót fizetnem a nyáron, amikor országjáró barátaimtól érkezett egy-egy képeslap. így már értem azt is, miért kérdezték meg tő­lem cinikusan, hogy csak húszfilléres bélyegre volt pénzem. De miért kellett ezt ilyen titokban csinálni? A portóbélyegeket már jó ideje ragasztja a posta, de senkit sem értesített erről a díjkü­lönbözetről. És azt sem tu­dom megérteni, hogy miért volt erre szükség. Összeha­sonlítottam az olcsóbb és a drágább képeslapokat: alig valamivel nagyobb az utóbbi. Vagy azt tartja a posta, ha valakinek volt pénze drágább képeslapra, akkor legyen pénze drágább szállítási költségre is? Egyszóval nem értem ezt a titokban történt díjfölemelést. Kíváncsi vol­nék, hogyan magyarázzák meg, K. I. Híradás a Barcsi Vegyesipari Ktsz-ről Négyszázezer forint nyereség — Fejlesztik a konfekciórészleget Időarányos tervét is túltelje­sítette a Barcsi Vegyesipari Ktsz. Augusztus végéig 3 535 000 forint értékű konfek­ciót értékesítettek, és csak­nem 1 300 000 forint értékű szolgáltatást végeztek. A szö­vetkezet nyeresége meghalad­ja a 400 000 forintot. A konfek- ciórészlegben jelenleg negy­venegy asszonynak és lánynak biztosítanak állandó munkát. A Dél-dunántúli Textil-nagy­kereskedelmi Vállalat megren­delésére férfiöltönyöket, kabá­tokat, pantallókat, női ruhákat, kötényeket, ágyneműgarnitú­rákat és lepedőket varrnak. A vállalat elégedett ezek minő­ségével. Bőven ellátja rende­léssel a szövetkezetei. A ktsz vezetői ebben az év­ben sokat foglalkoztak a fej­lesztés lehetőségeivel. A jövő évben épülő szolgáltatóházban helyezik majd el a női és férfi fodrászatot, a kozmetikai sza­lont, a rádiójavító részleget, a fényképészüzletet és a női mé­retes szalont. A szövetkezet mostani központjában felsza­baduló helyiségekben tovább fejlesztik a konfekciórészle­get. Az épület belső átalakítá­sát hamarosan megkezdik. Er­re a célra háromszázezer fo­rintot biztosítottak. A helyisé­gek átalakítása után újabb 15 nőnek tudnak munkát adni. Tárgyalások folynak arról is, hogy a szövetkezet megvenné Barcson a Dózsa György úti iskola épületét. Az előzetes számítások szerint egészen mi­nimális átalakításokra lenne csak szükség, és lehetőség nyílna a szalagszerű termelés bevezetésére. Zajlik az őszi labdarúgószezon Bírói lázilom. (Dallos Jenő rajza) Megjelent a Jelenkor új száma Az összevont nyári szám után újra gazdag, változatos tartalom-^ mai jelent meg a pécsi irodalmi és" művészeti folyóirat. A szám élén Darvas József Zrí­nyi-drámájának befejező részét olvashatjuk, s ugyancsak ebben a számban zárul Lipták Gábor Hé­vízi tudósítása. Egy jugoszláviai prózaírót is bemutat a lap: Kistó Trifkovlcot. Az Elet és Kultúra rovatban je­lent meg Tüskés^ Tibor: Veres Pé­terrel a Balaton körül című írá­sa, amely egy a utoki rándulás ke­retében veti föl a Balaton-part ^mögöttes területének*, mezőgaz­dasági kultúrájának számos köz­érdekű problémáját. Az irodalmi tanulmányok közül különös érdeklődésre számíthat Kolozsvári Grandpicrrc Emil Stí­lushumor és jellem című esszéje és Péczely László verstani tanul­mánya. A pécsi Modern Magyar Képtár anyagát ismertető rovatban ezút­tal a szobrokról és érmékről nyűi tájékoztatót Szabó Katalin mű-’ széttörtél!ész, s ehhez az írásb kapcsolódik a szám illusztrál; anyagának nagy része, Borsos Mik­lós, Ferenczy Béni és mások pé­csi műveinek bemutatásával. Olasz viccek... AZ ÁLLOMÁSON — Szégyen! Mire valók a menetrendek, ha a vo­natok mindig késnek? — És a várótermek mi­re szolgálnának, ha a vo­natok mindig menetrend szerint járnának? A KÖRHÁZBAN Az orvos: — Nos, hogy van? A beteg: — De doktor úr, azt várom, hogy ön mondja meg nekem! ... — Tudod, hogy Anna a kórházban van? — Ne mond, valóban? Mi történt vele? — Ápolónői oklevelet szerzett. A HATÁROZATLAN — Nem veszed észre, hogy az egyik lábadon barna, a másikon meg fekete cipő van? — De észrevettem, csak nem tudtam melyi­ket változtassam meg a kettő közül. * • • A beteg kisfiú: — Ma­ma, elmúlt már az isko­lába menés ideje? — Igen, kedvest Miért? — Már nincs kedvem feküdni. Jobban vagyok. VONATON Grassi úrnak nagy me­lege van. Inna valamit. Megkérdezi a kalauztól: — Van időm egy pohár sörre? — Természetesen, — Egészen biztos? — Igen, ha fizet eggyel nekem is. ... — Háigy éves vagy? — kérdezik a kisfiút. — Hat, amikor otthon vágyók, és öt amikor a vonaton utazom. SZÁLLODÁBAN Egy vidéki szálloda ka­puján az alábbi felirat olvasható: »Itt minden nyelven beszélnek.« Egy utas belép és a fogadóshoz fordul. Fran­ciául, oroszul, angolul, németül kérdezi, de az nem válaszol. — De hát ki beszél itt minden nyelven? — Az utasok uram! — feleli a fogadós olaszul. újságárusnál Egy úr újságot vasáról, de nincs aprópénze. — Nem fontos — mond­ja az újságárus — majd megfizeti holnap, amikor ismét erre jön. — És ha meghalok még ma? — Ugyan kérem, akkor lesz egy kis veszteség. (Ford.: G. P.) Hirdetés Egy norvég napilapban az alábbi hirdetés jelént meg: «Órákat adunk azoknak a szülőknek, akik szívesen segítenének gyermekeiknek a házi feladat kidolgozásában, de nem elég jártasak a ma­tematikában. Az. Egyetemi Hallgatók Szövetsége.« Somogyi Néplap Aí MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő t WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár» Latinka Sándor u. 2. Telefons 11—510. U—511 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. Z. Telefon 11—511 Felelős kiadó: Szabó Gábor« Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Prita. Elő­fizethető a helyi postal: .va tatoknál és postáskézbesít/ AnéL fizetési díj egy hónapját 12 Bt. Index: 250«?. ívtíszült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében# Kaposvár, Latinka Sándor utca &

Next

/
Thumbnails
Contents