Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)
1967-09-30 / 232. szám
SOMOGYI N fi P ti A P 2 Szombat, 1961. szeptember 34. AZ ORSZÁGGYŰLÉS PÉNTEKI ÜLÉSE (Folytatás az 1. oldalról) zetek önállóságát. A kooperációnak számtalan lehetősége nyílik mindenekelőtt a mezőgazdasági termelésben, de az ehhez szorosan kapcsolódó kiegészítő tevékenység, a kereskedelem, az érdekvédelem stb. területén is. A területi szövetségeknek az a feladatuk és szép hivatásuk, hogy bátorítsák, támogassák a termelőszövetkezeteket ilyen irányú kezdeményezéseikben, s miután már létrehozták azokat — koordinálják munkájukat. Gyakran kérdezik, miért van szükség érdekképviseletre, hiszen a termelőszövetkezet és az állam alapvető érdekei azonosak. A termelőszövetkezeteknek nem is az állammal van naponta elintézni való ügyesbajos dolguk, hanem a velük gazdasági kapcsolatban álló vállalatokkal. A termelési, értékesítési, beszerzési és egyéb kapcsolatokban előfordulnak összeütközések, érdekellentétek a termelőszövetkezetek és az állami vállalatok között. Emiatt van szükség a szövetkezeti érdekek védelmére és egyeztetésére. Ezen túlmenően a hatékony érdekvédelem mindenekelőtt azt jelenti, nogy a termelőszövetkezetek és a vállalatok valóban az egyenjogúság elvének szem előtt tartásával kössék meg a szerződéseket. A viták és esetleges perek megelőzése érdekében a szerződéses feltételek kimunkálásába feltétlenül vonják be a területi szövetségek képviselőit. Eddig 33 gazdasági körzetben alakult már meg a termelőszövetkezetek területi szövetsége. Az ősz folyamán a többiben is megalakulnak az országban, tehát összesen 48 területi szövetség 'esz. Szeretném felhasználni az alkalmat, hogy erről a helyről tisztelettel és nagyrabecsüléssel köszöntsem a termelőszövetkezetek már megalakult demokratikus képviseleti szervezeteit, mint szocializmust építő társadalmunk újszülötteit! A tulajdonjogi viták zavarják a szövetkezeti gazdálkodás biztonságát A termelőszövetkezeti törvény mellett egy másik tervezet is fekszik önök előtt, amely perspektivikusan is rendezni kívánja a földtulajdon és földhasználat továbbfejlesztését. Népi demokratikus fejlődésünk sajátosságainak megfelelően hazánkban a termelőszövetkezetek gyakorlatában a földtulajdon és a földhasználat nem esik egybe: a termelőszövetkezetbe behozott földeknek csak a használata közös, tulajdonjogilag azonban a tagok magántulajdonában maradtak. Ebből a kettősségből eredt és ma is érvényes az a jogszabályban előírt gyakorlat, hogy a behozott paraszti földek használatáért a termelőszövetkezet intézményesen meghatározott összegű földjáradékot fizet tagjainak. A földtulajdon és föld- használat kettősségében kétségtelenül meglevő ellentmondás mindazonáltal nemigen zavarta a termelőszövetkezeteket abban, hogy vezetői és tagjai minden figyelmüket a közös gazdaság kiépítésére, megerősítésére fordítsák. S a mozgalom egésze történelmileg és a népgazdaság fejlődése szempontjából is nagy eredményeket ért el. A problémák és zavarok akkor kezdtek jelentkezni, amikor a nagyszámú idős parasztember kiöregedése és elhalálozása nyomán az örökösök jelentkeztek, s tulajdonosi címen különböző igényekkel álltak elő. Hasonló igényekkel léptek fel a gyors ütemű iparosodás vonzó hatására a városba költözött volt termelőszövetkezeti tagok tíz- és tízezrei. A tulajdonjog kifelé áramlása a jelenlegi jogszabályozás mellett feltartóztathatatlan. Jelenleg már a termelőszövetkezetek használatában levő földeknek mintegy egyötöde van kívülálló személyek tu- . lajdonában. Ez anyagilag is egyre nagyobb terheket ró a termelőszövetkezetekre. Az öröklés és elvándorlás folytán egyre szaporodó jogviták ma már zavarják a szövetkezeti földhasználat és általában a szövetkezeti gazdálkodás biztonságát Ezért kellett és kell napirendre tűzni a kérdés perspektivikus rendezését. Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak az a célja és feladata, hogy — elfogadása esetén a rendezéshez megadja az elvi és törvényes jogi keretet. A földtulajdon és használat egységének ily módon való rendezését lehetővé teszi szövetkezeteink nagy többségének megszilárdulása. A szövetkezeti földtulajdon fokozatos bevezetése és majdan általánossá tétele megfelel a népi demokratikus úton haladó szocialista forradalom továbbvitelének is: a szocializmus teljes felépítésének végső soron elengedhetetlen feltétele. .. ..... A szocialista földtulajdon törvénybe iktatásával elvileg is leszögezzük, hogy a szövetkezeti tulajdon szocialista tulajdon, annak egyik formája. Ha szabad megjegyeznem, most természetesen pont kerül annak az iskolás vitának a végére is, amelyben azt állították, hogy a szocialista tulajdon állami-össznépi formája a »következetes-« szocialista tulajdon, a szövetkezeti pedig a »nem következetes«, vagy »kevésbé következetes« kategóriába tartozik. Ügy vélem, a kérdés ily módon való felvetése idejét múlt, s a hozzá hasonló dogmatikus filozo- fálgatást — ha még itt-ott felbukkan — a törvény elfogadása után sürgősen a lomtárba kell vetni. A szövetkezeti földtulajdon biztosítása és térhódítása mindenesetre hosszabb időt vesz igénybe; azt fokozatosan és gazdasági eszközökkel kell megvalósítani. A törvényes rendezés szem előtt tartja a termelőszövetkezetek és az érintett földtulajdonosok érdekeit is, továbbá a kívülállók esetében a méltányosságot, a termelőszövetkezeti tagok esetében pedig a legszigorúbb önkéntesség érvényesítését. Az utóbbival kapcsolatban szükségesnek tartom ez alkalommal is hangsúlyozni, hogy a megvalósítás során mindenféle erőltetés és kampány szigorúan tilos. Meggyőződésem, hogy a szövetkezeti földtulajdon bevezetése és térhódítása szilárd alapot teremt a szövetkezeti gazdálkodás számára! A nemzetközi helyzet ma bonyolultabb, mint az elmúlt években volt Kedves elvtársak! Meg vagyok győződve arról, hogy a vitára bocsátott törvénytervezetek elfogadása és életbe léptetése nagy visszhangra talál és nagy alkotókedvet szabadít fel a szövetkezeti parasztság táborában. Ez magával hozza majd az egész termelőszövetkezeti mozgalom, az egész mezőgazdasági termelés további fellendítését. Mindehhez azonban béke kell! Engedjék meg ezért, hogy — eltérve a napirenden levő tárgytól'— röviden kitérjek a nemzetközi helyzet egy-két előtérben álló kérdésére. A világ képe ma összetettebb és bonyolultabb, mint korábban, annak ellenére, hogy az elmúlt 20—25 évben az erőviszonyok a szocializmus javára tolódtak el. Az imperializmus éppen ennek láttán igyekszik meglevő pozícióit megőrizni, illetve az elvesztett oozíciókat visszaszerezni. Ezért robbantotta ki a vietnami háborút is, amelynek az a célja, hogy a vietnami népnek a nemzeti fölemelkedésért és a társadalmi haladásért folyó harcát vérbe fojtsa. Az ame- kai imperializmus napjainkban is egyre növeli erőfeszítéseit. Pusztításainak mérve már messze meghaladja a második világháború amerikai bombázásait. Ebben a hosszú, évek óta folyó harcban a vietnami nép mind északon, mind délen töretlenül küzd igaz ügyéért. Az Amerikai Egyesült Államok vezetői korábban sokat beszéltek békevágyukról. Ez hamis illúziókat keltett a világ egyes részeiben, ahol egy ideig szerették volna remélni, hogy Washington a politikai megoldásra törekszik. Az utóbbi időben azonban bebizonyosodott, hogy az amerikaiak kizárólag a fegyverektől várják az általuk előidézett válság rendezését. Ennek láttán az Egyesült Államok egyre jobban elszigetelődik szövetségeseinek körében is. A vietnami amerikai agresszió jelentős mértékben előkészítette a légkört a Közel-Keleten is arra, hogy a vitás kérdések katonai megoldása kerüljön előtérbe. Kezdettől fogva kétségtelen volt, hogy a június 5-én megindított izraeli támadás mindenkelőtt a fejlődő világ antiimperialista politikát folytató országai ellen irányult. Az angolszász natal- mak által politikailag és más formában is messzemenően támogatott akció azonban nem érte el igazi célját, a megtámadott haladó országok társadalmi és politikai rendszere nem dőlt meg. A haladó erők jelenleg szerte a világon azon munkálkodnak, hoffy felszámolják az agresz- szió következményeit, ez mindenekelőtt arra ‘ irányul, hogy visszavonják az izraeli csapatokat a június eleje óta megszállt arab területekről. Az európai szocialista országok kommunista pártjainak moszkvai, majd budapesti értekezlete meghatározta a több irányú cselekvés irányvonalát. Hasonló értelemben, konstruktívan járult hozzá a szükséget szenvedő arab országok gazdasági megsegítéséhez a nemrégiben Belgrádban megtartott értekezlet is. A Magyar Népköztársaság is kiveszi részét ezekből az erőfeszítésekből. Mint már többször leszögeztük, hogy mint mindenütt a világon, a Közel-Keleten is olyan megoldást támogatunk, amely megfelel e térség valamennyi népe létérdekeinek. Elítéljük Izrael agresz- szív politikáját, amelynek az a célja, hogy ráerőszakolja akaratát másokra, és katonai hódítások útján növelje területét. nak hozzá országaink kétoldalú együttműködéséhez. * A Német Demokratikus Köztársasággal ez év tavaszán megkötött egyezmény törvénybeiktatása az ország- gyűlés jelenlegi ülésének megtisztelő feladata. A képviselő elvtársak ezzel hazánk és az első német munkás-paraszt állam testvéri kapcsolatait a közös érdekek es az internacionalizmus elvei alapján újabb húsz esztendőre szentesítik. Ma Európában két német állam van. Az egyik a mi szocialista szövetségesünk, amelynek létezése és erősödése Európa békéjének és biztonságának kulcsfontosságú tényezője! Magyarország és az NDK baiátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződésének törvénybe iktatásával magasabb szintre emeljük testvéri együttműködésünket. Ez egyúttal fontos nem7- tközi politikai lépés is. Demontsrálja külpo itikánknsk azt a sokszor kinyilvánított elvét, hogy az európai biztonságot csakis a második világháború következtében kialakult realitások alapján lehet megvalósítani. Magyarország és az NDK szövetségének megújítása és megerősítése annak a meg- újhodó Európának az útján visz tovább, amelyben nem lesz többé helyük az agresz- szoroknak. Népünk békés építőmunkával van elfoglalva. Jól demonstrálja ezt a jelemegi országgyűlés is, amely qz új törvények elfogadásával tovább erősíti szocialista építésünk alapjait. Befejezésül kérem pártunk Központi Bizottsága és a kormány nevében a tisztelt országgyűlést, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről, továbbá a földtulajdon és földhasználat továbbfejlesztéséről benyújtott törvénytervezeteket fogadja el. Fehér Lajos nagy tapssal fogadott beszéde után Illés Dezső Somogy megyei képvi- I selő emelkedett szólásra. A megúihodó Európában nem lesz többé helyük az agresszoroknak Az 1967. év fontos mérföldkő nemcsak a vietnami népnek nyújtott hatékony se: gítség szempontjából, hanem azért is, mert ebben az évben nagyot lépett előre az európai szocialista országok együttműködése is. Az utóbbi hónapokban ezek az országok egymás után írtak alá új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződéseket. Hazánk ez év májusában kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződést az első német munkás- és parasztállammal, a Német Demokratikus Köztársasággal. E hónapban pedig Brezsnyev és Koszigin elvtársak magyarországi látogatása idején az 1948-ban megkötött szerződés lejártával új, az elmúlt húsz év eredményeit visszatükröző és az országaink jelenlegi kapcsolatainak megfelelő ' barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötöttünk. Mindezek — a több oldalú Varsói Szerződés mellett — hatékonyan jávulILLÉS DEZSŐ: A földjoggal összefüggő régi rendeleteket revízió alá kell venni Tisztelt országgyűlés! A földtulajdon és a föld- használat továbbfejlesztéséről előterjesztett törvényjavaslat időszerű és immár nélkülözhetetlen. összefügg a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvény- javaslattal, a kettő tehát kiegészíti egymást. E két leendő törvény nagy jelentőségű a hatalom, a munkás-paraszt szövetség, a szocialista forradalom szempontjából. Csak az elismerés hangján lehet szólni a párt agrárpolitikai irányvonaláról, s a kormánynak e politikát megvalósító munkájáról. Olyan megye képviselőjeként veszek részt a mostani törvényjavaslatok vitájában, amely egészen a felszabadulásig mindenfajta fejlődé; kerékkötőjeként a hitbizomá- nyok legfőbb hazája volt. A hitbizományi rendszert az 1848-as és az 1867-es rendeletek is érintetlenül hagyták, sőt az 1868. évi törvény még meg is erősítette azzal a céllal, hogy a nagybirtok- rendszer átmentésével biztosítsa a »történelmi uralkodó osztály«, az arisztokrácia örökletes hatalmát. Somogy megye 147 ezer katasztráiis holdjával, 16 hitbizományá- val az ország legelső hitbizományi megyéje »rangot« kapta. Itt is a felszabadulás hozott gyökeres változást. Ám a történelmi igazságszo’- gáltatás folyamata nem volt egyenletes, a földbirtokosok mindent elkövettek, hogy mentesítések megszerzésével megtarthassák birtokaiknak legalábbis egy részét. Welsersheimb Zenó gróf például úgy akarta kijátszó ni törvényeinket, hogy osztrák tu’ajdonosi jogon tartott igényt tabi és bábonymegyeri birtokaira. A volt földbirtokosok manőverei azonban a nincstelen parasztság e’Lnállásán, szocialista államunk határo ott intézkedésein sorra megbuktak. Mindenesetre az új törvényjavaslat vitájában is figyelembe kell venni, hogy a jogi adminszcráció, az ügyek intézése következetes legyen. Az új rendelkezések végrehajtása az ország valamennyi községére kiterjedő alapos politikai előkészítést, nagy szakmai ho záértést igényel. Különösen vonatkozik ez a földügyi, az igazgatási szervezetre és a telekkönyvi apparátusra. A telekkönyv megbízhatósága szavatolhatja csak a tulajdonjog teljes érvényesítését. Ezt azért hangsúlyozom, mert a telekkönyvek kezelésében sok lazaság tapasztalható. A földreform politikai és társadalmi elképzelései a gyakorlatban következetesen megvalósultak, ennek jogi vetületei azonban nem minden esetben votlak egyértelműek. A telekkönyv gyakMindez természetesen nevetséges, de egyben fonák helyzet, amely jogilag ellentmondásokhoz vezet, sok zűrzavart okoz. A földjog következetlensége, rendezetlensége néhány közjegyzőt és ügyvédet is felbátorított; a jogi kibúvókat sok spekuláns igyekszik kihasználni. Dr. Várnai Ernő csurgói közjegyző az 1948. május 19-én neghalt báró Inkey József hagyatéki szerződését egy 1912-es endelet alapján szerkesztett1 meg. A többi között a követran kibúvókat enged. Még ma is előfordul, hogy egyes telkek a volt földbirtokosok nevén vannak. Csokonyavi- sontán például az állatorvosi lakás építése körül az okozott hercehurcát, hogy a területre nem tudtak telekkönyvi garanciát adni, mert a barcsi telekkönyvi hatóság egykori szavatolása szerint ez a terület gróf Széchenyi Géza tulajdona. Egy másik telekkönyv szerint Kastélyos- dombón Erdődy Rudolf grófnak van birtoka szeszgyárral, jóllehet ezt az ingatlant már régesrégen a termelő- szövetkezet használja. Herceg Festetich György keszthelyi lakos részére Balaton- máriafürdőn 126 hold és 435 négyszögöl területre szavatolja a tulajdonjogot a lengyeltóti járásbíróság telekkönyvi hivatala. Drávaszen- tesen Welsersheimb Zenóné született Széchenyi Zsófia grófnő és Frigyes, Ernő, Franciska, Inna, Jenő és Antal nevű ifjú Széchenyiek ugyancsak földbirtokkal rendelkeznek a telekkönyv tanúsága szerint. kezőket mondja a szerződés: »... 1948. május 19. napján meghalt Inkey József báró hagyatékából: törvényes öröklés jogcímén kapják felerészben Inkey Lajos, aki a harctéren eltűnt, felerészben pedig Inkey Péter — mindketten az örökhagyó fiai«. A szerződé: megállapítja, hogy az 1945. évi földreform során az örökhagyó körülbelül 8500 hold mezőgaz- ’ s sági és erdőbirtokot, vala .int kastélyt, berendezést, gazdasági épületeket, élő és Kastély, föld, erdő, villatelkek a „báró“ örökösök nevén holt gazdasági felszereléseket vehetett igénybe. A szerződő felek kijelentik, hogy ezért a vagyonért járó és majdan kifizetendő kártalanítást egymás között egyenlő arányban osztják meg. A szerződés másik része körülbelül hatvan helyrajzi szám alatt szereplő, összesen 58 hold balatoni villatelek örökléséről intézkedik. S bármennyire furcsa, ez a terület azóta sem került a magyar állam tulajdonába, mert a szerződés szövege szerint a csurgói és a lengyeltóti járásbíróság szó szerint helyt adott a megkeresésnek. Egy másik, 1948-ban kelt adásvételi szerződés záradékaként — amely szintén földibirtokosok között jött létre — a következőket írták le: »Az államot az 1930. évi XXX., VI. törvénycikk 17. paragrafusa értelmében elővételi jog nem illeti meg«. Itt is az a furcsa, nogy a szerződő felek a magyar igazgatási szervektől védelmet kaptak. Ilyen és hasonló eszközöket alkalmaztak a földbirtokosok és felbérelt embereik 1948—49- ben és folytatják azokat napjainkban is. Jól emlékezünk a Nógrád megyei földbirtokos arcátlanságaira, amelyre a Népszabadság egy évvel ezelőtt hívta fel a figyelmet. Sajnos azóta sem történtek olyan intézkedések, amelyek határozottan felszámolták volna a tarthatatlan jogi helyzetet. Egységes földjogi kódexet Az országgyűlés mostani napirendjén levő törvényjavaslatnak természetesen nem lehet célja a földdel kapcsolatos valamennyi kérdés átfogó szabályozása. Később azonban mindenképpen szükség lesz megfelelő rendezésekre. Javaslom az országgyűlésnek, hogy szorgalmazza az egységes és általános földjogi kódex kiadáisat. Szükséges volna, hogy ez a kérdés egy éven belül a parlament elé kerüljön. Kérem továbbá a forradalmi munkás-paraszt kormányt, vegye fontolóra, hogy a volt földbirtokosok kártalanítására vonatkozó 600/1945. számú rendelet még időszerű-e, érvényben kell-e tartani? Megszüntetése, véleményem szerint, a társadalom igazságérzetével találkozna. Ez megfelelne annak a döntésnek is, amely megszünteti a megváltási árat. Egyben kérem az illetékeseket, hogy az új földjogi végrehajtási rendeletek kiadása előtt vegyék nevízió alá a földjoggal összefüggő régi rendeleteket. Véleményem szerint egész sor ilyen rendelet, mint például az 1912. VII-es törvénycikk, az 1920. évi XXXVI. törvénycikk, és az 1/1957-es pénzügyminiszteri és igazságügy-miniszteri rendelet már idejét múlta. Illés Dezső a törvényjavaslatokat elfogadta, és az ország- gyűlésnek is elfogadásra ajánlotta. Több felszólalás után az elnöklő dr. Beresztóczy Miklós bejelentette, hogy két képviselő elállt a szótól, több hozzászóló pedig nem jelentkezett Ezért a termelőszövetkezetekről, valamint a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslat vitáját bezárta. Ezután ebédszünet következett. Az országgyűlés határozathozatala Ebédszünet után Kállai Gyula elnök nyitotta meg az ülést, s megadta a szót dr. Diményi Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek, aki válaszolt az elhangzott felszólalásokra. Ezután határozathozatal következett. Az országgyűlés egyhangúlag elfogadta a dr Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter által elfogadásra javasolt módosításokat. Ilyen formán a törvénytervezet eredeti szövegéből töröl‘ék a 31., a 32. és a 33. paragrafusokat, (Folytatás a 3. oldalon) \
