Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1967-09-24 / 227. szám

Vasárnap, 1967. szeptember 24.

5

SOMOGYI NÉPLAP

Szerelők és lakatosok

KÉT SZAKMÁJA VAN I határozták, hogy az első si- Bujdosó János csoportveze- kert újabbal tetézik, tőnek: géplakatos és motor- ' — Mit tekintettek legfon- szerelő. Ezt a kettős szak osabb feladatuknak? képzettségét meg a hozzá | — A kombájnjavítást — párosuló hosszú gyakorlatát | feleli Bujdosó elvárs. — Tanézhették és értékelhették, amikor a kis csoportot reá bízták. Igyekezett úgy irányítani társait, hogy a csoport f"'ás közösségé fejlődjön.

— Tízen kezdtük — mondja röviden a Bala- tonkiliti Gépjavító Állomás csoport- vezetője, , aki egyben ezt a szocialista brigádot is vezeti. Először az eltávozott társakról emlékezik meg:

Bellincs Ferenc géplakatos a helybeli Üj Tavasz Termelőszövetkezetben dolgozik; Takács Tibor szerelő a vízművekhez került; Fenyő Tibor elment a ktsz-hez, miután itt a brigádban megtanította a hegesztés fogásaira Szakái István fiatal szakmunkást

A többiek ma Is fenntartják a brigádot: Takács Gyula I. és Takács Gyula II. Takács József, Potó István, Csonka Imre és Tóth Lajos. Gépszerelést és lakatosmunkát egyaránt vállalhatnak, mindegyikhez megvan a kellő gyakorlatuk. Az üzem termelési tanácskozása az idén tavasszal ítélte oda nekik a szocialista brigád címet. Már akkor erősen elvaly novembertől az aratás kezdetéig százhuszonkilencet csinált meg a mi üzemünk

— Mondhatom, hogy ez a brigád nemcsak egyszerűen részt vett a kombájnok javításában, hanem szinte reá épült ez a nagy munka — szól közbe Kiss Béla művezető, aki a gépállomás megalakulása óta eltelt több mint másfél évtizedben jó néhány gépjavítási kampányt végigcsinált már, így módja van az emberek helytállását értékelni. Folytatja is, jellemzésül, értékelésként:

— MEGVOLT A TERVÜNK: úgyszólván a fél

megye kombájnjainak rendbe

hozása. A többi Nagyatádhoz tartozott. Kiderüli, nogy a vártnál több munka hárul ránk. Szerelőink azt mondták: ahány gépre másutt nincs vállalkozó, az mind jöhet. Tapsony küldött terven felül négyet, Lengyeltóti kettőt, két állami gazdaságnak, az újhelyinek meg a daránypusztainak is megcsináltunk egyet-egyeí.

Mindjárt hozzáfűzi a csoportvezető: — Sok beszédre nem volt szükség. Addig magyaráztuk azonban a határidő és a jó minőség fontosságát, amíg el nem , jutottunk odáig, hogy minden szerelőnk állandóan a szeme előtt tartsa: a kenyeréről, az ország kenyeréről van szó. Éppen mondtuk is a pártrítkárunkkal Szabó László elvtárssal együtt, hogy jó volt, e~nek a szellemnek a kir’akításával kezdenünk.

S amit vállaltak, az bekerült a jegyzőkönyvbe is meg a brigádnaplóba is. Megdolgoztak érte derekasan. Már a tavasszal látták, hogy megnövekedett feladatukkal nem bírnak másképp, csak ha a munkaidőnek valóban minden percét kihasználják. Bujdosó elvtársról mondják, de egész brigádjára jellemző, hogy mindig pontosan beérnek reggel a műhelybe, de nemigen tudnak a műszak lejártával mindjárt hazaindulni...

Száztizenhét százalék — így zárult a gépjavító állomás érdekelt műhelymunkásainak ez az erős kampány, ilyen mértékben valósult meg a brigádnak a Nogy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére tett legjelentősebb vállalása.

Megkapták érte a dicséretet. Anyagiakban is elismerte az üzem megfeszített munkájukat. A szocialista brigád valamennyi tagjának adtak prémiumot az eredményes kombájnjavítás időszakára, fizetése arányában. Vezetőjük, Bujdosó elvtárs például az első negyedévi

kisebb összeggel szemben a második negyedévre 860 forintot kapott. Jutalmul elvitték őket másokkal együtt a Budapesti Nemzetközi Vásárra, szeptemberben pedig ugyancsak a gépjavító állomás költségén felutazhattak a mezőgazdasági kiállításra.

MINDENBEN SEGÍTIK ŐKET'. Foki László igazgatónak állandóan gondja van a brigádra. Tankó János, a szakszervezeti bizottság titkára szintén törődik gondjaikkal. Prekáczka László főmérnök pedig szinte együtt él velük: az üzem vezetősége részéről állandó jelleggel patronálja a brigádot. Ennek a szoros kapcsolatnak a kedvező hatása túlterjed a kis csoport kötelékén. Az ő kezdeményezésükre és javaslatukra Prekáczka elvtárs többször tartott műszaki előadást az összes műhelymunkás szakmai továbbképzésének elősegítésére.

A szocialista brigádmozgalomban másik két kollektíva is részt vesz. Velük is tartanak kapcsolatot. — A?

alkatrészgyártók, akik a csávázógépekhez rudakat és létrákat készítenek Barna László vezetésével, csak az idén alakítottak brigádot. A növényvédők pedig már kétszer megkapták a szocialista brigád címet. Molnár József a vezetőjük. Tagja a pártvezetőségnek is. Vele nemcsak a pártszervezet rendezvényein folytathatok eszmecserét, hanem munka közben is, gyakran megbeszéljük közös dolgainkat. Jó barátságban vagyunk, mindig sok hasznos tanácsot ad — mondja Bujdosó elvtárs.

Az idei legnagyobb feladaton túljutottak, s a mindennapos munkának megfelelően átcsoportosították

őket. Mindenkit oda osztottak be, ahol a legnagyobb szükség volt rá — a brigád azonban továbbra is együvé tartozik. Részlegünkből négyen például a tehergépkocsik javításában vesznek részt. Néhányan Kőröshegyen permetlétartályt készítenek.

ITT A MŰHELYBEN pedig Takács József, Takács Gyula II. és Szakái István most fejezi be a szőlőszedő csúszó szánok összeállítását. A Balatonboglári Állami Gazdaság rendelt belőle 450 darabot. — Rajz alapján csináltuk — mutatja a papírt a csoportvezető. Társai találgatják, hogy egy-egy szánra hány szedőládát tesznek a szőlőmunkások, és hogyan csúsztatják előre. Javasolhatunk valamit? Hívják meg őket a bogiáriak, hadd lássák a gyakorlatban mindazoknak a szőlészeti segédeszközöknek — csúszó szánoknak, gyűjtő vasedényeknek és szállító tartályoknak — a használatát, amelyeket ők készítenek. Sort keríthetnének erre a tapasztalatcsere-látogatásra még most, a szüret idején. Nemcsak üzleti ügyfelek, hanem testvérüzemek szocialista brigádjainak tagjai találkoznának és köthetnének így egymással hasznosnál? ígérkező ismeretséget.

Kutas József

A

bban az utcában lakik, ahol születtem. Gyerekkoromban szinte mindennap találkoztunk, úgy emlékszem rá, mint egy kedves, nagy emberre, aki mindig megállított, s aztán beszélgettünk. Amikor később közvetlenül a szomszédságunkba költöztünk, az unokája, Marika gyakran átjött. Bármiről volt is szó, mindig emlegette: — A nagyapa erről azt mondta ... A nagyapa mesélte ... A nagyapa ott is járt.

Én is szívesen hallgattam annak idején, amikor »-mesélt«. Történeteket az első világháborúról, a hadifogságról, a Szovjetunióról. Tíz-tizeinkét éves karomban valóban érdekes mesének tűnt mindaz, amit elmondott. Majd amikor

az iskolában kezdtem ismerkedni a történelemmel, Sherer bácsi »-meséje« valahogy csodálatosan beleillett. S egyre inkább felismertem, hogy ő is egy azok közül az önfeláldozó és áldozatvállaló névtelen emberek közül, akik sokat tettek azért, hogy ma így éljünk.

Tíz év után ismét fölkerestem Sherer János bácsit. Azért az igaz meséért... S most, ahogy itt ülök vele szemben, úgy érzem, mintha semmit nem változott volna. Ugyanolyan, mint amikor megismertem, talán nem is tudnám másként elképzelni. Tréfásan hunyorít rám, s az idő múlásáról kezd beszélni, arról, hogy megöregedtem. Ö nem. Nyolcvanegy éves. Az élete kész regény.

• - Regisztrációs lap P/ftf

** Or€tcni4fi Iamwum Féri mtfytr+rtf*, tyútf rH*h<

t 'jJflA'u4* rfáífttí. Úfyrá

y fírtitr _______ ' .

* WttyUt míg***, frM* m. föü+4 fórtp/lÁlf),

Á w"- ---------------------r- rr /* r

■ ---------------á. iArn

s A au*,«- aprtun *.—/ mítyr* tytln- htt#i I, t> J- rí,-*éti/ £ ÍWAt,,. /

!. bi>ttakmU4. CtpMÚi,

J ... rjifset _

* fätw f á -,/<**

K Sxr-lfiU* , ,/p h*i*rtt**r

ti. M,lyn ..sj/.w, n mnmyt J/ t-K

>S ** *U><m J.'Utfianr

IX W. Ha,*xr*.n4f«, AAmw. M At • VP/' .

" Mx-'’a a '-»»■>.« n-ttAk /t w a, j .Sfzrr/Zy %

f/. -/fa/e.

" rtéflt* H «.,) r-ijst-rv . XÁWokit..

», Mtlfti icajlM ,«*><-. . . ___

;

; HXAtr .

fi 4 Kenkummiua Í’éné^vf ét*r>t

" <0,4 «/faita, >«•«»«« .tütortt ■*£*.— tt|J

n . .ÁeeiMsQ. ^^,0^04 nm

r..TT «•*.«<-■ <~<r C-Ay Jtk. ‘

oteoi

It toí'A A »»«, fUAurt)rtf, A ' A

»■Bajban van a messze város, Gyürkőzni kell a Halállal: Gyürkőzz János, s rohanj János ... Kellesz a nagy arénára. Akkor is, ba életednek Életed lesz majd az ára.« Talán éppen akkor írta meg Ady A mesebeli Jánost, amikor a kaposvári Sherer János megkapta a parancsot, indulni kell az első nagy vérzivatarba. Szerbiába vitték, ahol megsebesült. Egyhónapi gyógykezelés után beosztották a 44. gyalogezredbe, a somogyi »rosseb ezredbe«. Galíciába került, ahol egy éjszakai támadás alkalmával majdnem az egész zászlóalj fogságba esett. 1917 karácsonya Szibériában érte. Hosszú ideig a Nyizsnyiudinsz- ki »vojna gorodka« volt az otthona.

— Amikor odaértünk rongyosait, szinte mezítlábasok voltunk. A táborban a parancsnok egy cipész javítóműhelyt szervezett, s én, a szakmabeli lettem káplárként a parancsnoka. Később kikerültem a városba, egy állami cipészüzletbe felsőrész-készítőnek. Az első darabot a bolthálózat elnöke kislányának, Tanyának készítettem. Jó barátok lettünk, tőle szereztem be a tankönyvet az orosz nyelv tanulásához. Aztán őszszel jöttek a bolsevikok. A hadifoglyokat is agitálták. Engem akkor már nemigen kellett, hisz kint éltem a városban, naponta találkoztam a megrendelőkkel, s általuk ismertem a nép hangulatát. Szóltak, hogy lépjek be a pártba ...

Hurusvili Mihály nevű grúz volt a műhelyfőnök. ö vitte el Sherer Jánost, akivel 1918-ban gyakran beszélgettek a politikáról, a pártszervezetről. Ö volt az ajánlója is. Még két évig dolgozott a városban, aztán Moszkvából távirat jött, az irkutszki pártiskolára küldték. Itt sokféle nációval találkozott, magyarok is sokan voltak. Egy gombgyáirat alakítottak át iskolává, ott tanultak, laktak három hónapig.

— Nagy vitáink voltak. Emlékszem, sokszor olyan parázs volt a hangulat, hogy csaknem a kukoricagránátokhoz nyúltunk. Mindenféléről tanultunk, trösztökről, gazdasági kérdésekről, a pártról, a kommunizmusról. Az iskola befejeztével Moszkvába mentünk. Akkor már tudtuk, hogy hazajöhetünk, itthon is vár ránk a munka. Moszkvához fűződik életem egyik legszebb emléke. Egy alkalommal valamelyik társam szaladt be a munkás- szállásra. Hívott bennünket a Vörös térire, ahol a Kreml harangjai csodálatosan játsszák

tudjam leadni a csomagot... A 60. szám egy könyvkereskedés épülete volt. Amikor belépett, alig hitt a szemének. A bolt vezetője Kovács Miksa volt, a szociáldemokrata párt kaposvári szervezetének titkára. Kovács Miksa először nem ismerte meg.

— Onnan jössz? — kérdezte a ruhájára pillantva.

— Onnan.

buktál le! — kiabálták.

Jugoszlávián keresztül jutott Magyarországra. A család egy része Kaposvárom élt, a másik része Vasason. Ö Pécsre ment, onnan egy volt hadifogolytársa segítségével jutott el Vasasra. Azt a vidéket akkor a szerbek tartották megszállva. Ott agi- tációs tevékenység vádjával letartóztatták. Bizonyíték híján azonban egy hét múlva kienA MESEBELI JÁNOS

az Intermacionálét. Kimentünk, 3 láttam fönt a toronyban egy férfit két hosszú nyelű kalapáccsal. Ütögette a harangokat és hallottuk a melódiát: Föl, föl, ti rabjai a földnek... Olyan szépet én azóta sem hallottam ... Ügy éreztem, hogy mindjárt fölrepülök hozzá ...

A bolsevik párt a hazatérés előtt megbízást adott Sherer Jánosnak. Nyilvántartásba vették. Regisztrációs lapját Moszkvában őrzik jelenleg is, egyik kópiájáról idézek: Milyen pártmunkát végzett eddig? 1917—18-ban nyilvános agitáció. Milyen párt- vagy tanácsmunkát képes végezni? Organizálni, agitálni, előadni. Pontosan írja meg, hogyan lehet összeköttetést tartani Magyarországon önnel? Nyüvá- nos vagy földalatti szervezet útján. Dátum: 1921. április 1.

Moszkvából való elutazása előtt egy jókora csomagot bíztak rá. Röplapok, kiadványok, brosúrák voltak benne. Megmondták a feladatot: Berlinben kell leadnia az August Strasse 60. szám alatt. A transzporttal ment, mint hadifogoly. Berlinben leszállt a vonatról, s amikor elindult megkeresni a házat, egy pillanatra átfutott az agyán: nem fogok-e itt lebukni? .., Csak

— Hoztál valamit?

— Hoztam.

— Kerüld meg a házat, s menj át a másik oldalra.

Átadta a csomagot és megpróbálta megszervezni a hazatérést. Teljesen egyedül maradt, a többiek már régen útban voltak Magyarországra. Néhány hétig Berlinben dolgozott egy magyar származású cipésznél, aztán elindult haza. Viszontagságos út volt. A szükséges iratok híján vagy az állomásokon dolgozók jóindulatára bízta magát, vagy pénz után kellett néznie az utazáshoz. Prágán keresztül nagy nehezen eljutott Bécsig, ott le- szállva a vonatról egy fiatal szőke nő eredt a nyomába.

— Megijedtem, hogy kopó. Megpróbáltam lerázni, nem sikerült. Kitartóan jött, hiába volt minden mesterkedésem. Amikor mellém ért, megszólalt: Ugye maga, magyar? Az vagyok. Ugye Moszkvából jön? Onnan. Gondoltam, elvesztem, mert ez talán már mindent tud. A nő elmosolyodott és megmutatta az igazolványát. A kommunista pártnak dolgozott. Elvezetett a bécsi hazatérők otthonába, ahol a többiek, akik hasonló céllal maradtak le a vonatról Berlinben, nagy örömmel fogadtak. Hát te sem

gedték. Nem találták meg nála az eldugott röplapokat.

Kaposváron tíz évig dolgozott a honvéd kórház cipészműhelyében. Ez pártmegbízatás volt. Tíz évig adta tovább felső kapcsolatának az értesüléseit. Rendszerint az utcán találkoztak, ő mindig hátramaradt pár lépéssel, s íruntha énekelgetne, félhangosan mormolta el, hol milyen raktár van, mekkora a készlet stb.

Korára való tekintettel a második világháborúban már nem hívták be katonának. 1945 után nem a szakmájában dolgozott, irattáros volt, majd a textilművek felépítésétől a telefonközpontot kezelte.

— öröm nézni, hogyan fejlődik minden körülöttem. Ott a telefonközpontban is éreztem ezt. Először egy vonalom láttam el az egész üzemet. Aztán új központot kaptunk, húsz vonallal, azt a »dugdosós« módszerűt. Most pedig teljesen automatizált minden. így van ez az életben is. Elindult egy vonal onnan keletről, aztán egyre több állomás kapcsolódott hozzá, és kapcsolódik mo9t is ... Jó érezni, hogy ebben a vonalban én is tehettem valamit...

Strubl Mar*»