Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1967-09-24 / 227. szám

SOMOGYI NÉPLAP

6

Vasárnap, 1967. szeptember S4.

81 nap helyett - 6 óra...

ü LENIN NYOMÁBAN A MODERN SZIBÉRIÁBAN

Az APN szovjet sajtóügynökség két munkatársa: I. Agranovszkij és Zs. Kacer nem régiben bejárta Szibériának azt a vidékét, ahol Lenin hetven esztendeje száműzetését töltötte. A történelmi tájakon járva a megújult országrész képét villantották fel.

L

enin annak idején 'U napos út után űezett meg Pé- ■várról Susensz- . .ojeba, ahol 1897— 1900. évi száműzetését töltötte. A ma leningrádi vagy moszkvai lakosa — hat-hét óra alatt teszi meg repülőgépen ezt a távot. Maga Susenszkoje, amely annak idején rendeletetése szerint is isten háta mögötti fészek volt, semmiben sem különbözik valamelyik Moszkva vagy Volgograd környéki járási székhelytől. Nem csekétly képzelőerőre van szükség ahhoz, hogy. a látogató , megpróbálja felidézni, hogyan festhetett a település hét évtizeddel ezelőtt. Alig hatvan kilométernyire innen épül a világ legnagyobb vízi erőműve a Szajan-Susenszkoje-i erőműi

Ahol a GOELRO született

Susenszkoje környékén, ahol ma az erőműóriás épül, olyan emberek egész csoportja ette a száműzetés keserű kenyerét, akik utóbb a szovjethatalom első nagyszabású villamosítási tervének a részvevői lettek. 1920 februárjában Lenin dekrétumára felállították '

GOELRO-bizottságot, amelynek feladata volt Oroszország villamosítási tervének kidolgozása. Az, hogy a volt szibériai száműzöttek, a Susenszkoje környékére telepítettek köréből kerültek ki az első villamosítási terv munkatársai, nem véletlen. Szibéria azokban az időkben maga is a villamosítás felé fordította a száműzöttek figyelmét Lenin ott járta előtt tizenkét évvel lépett működésbe Szibéria első villamos erőműve, amelyet egy Gadalov nevű kraszno- jarszki kereskedő építtetett, hogy Jenyiszej-parti villáját kivilágíthassa. (A villanyvilágítás akkortájt még Párizsban és Péterváron is ritkaság volt.) Oroszország egyik első vízi erőművét szintén Szibériában építették, 1896-ban, fél. évvel Lenin érkezése előtt, a Léna folyó aranylelőhelyeinél. Innen indult ki Oroszország első nagyfeszültségű távvezetéke. Ezek a korabeli újdonságok fölkeltették Lenin és a többi politikai száműzött, különösen a mérnökök figyelmét.

Amikor 1920 márciusában Lenin átnézte a GOELRO-bi- zottság munkaprogramját, fölfigyelt egy mondatra. Eszerint a bizottság »Oroszországot nyolc körzetre osztja. Szibériából azonban csak a nyugati területeket veszi számításba«. Lenin a mondat második felébe beszúrta: "egyelőre«. Ez azt jelentette, hogy a jövőben számot kell vetni

Kelet-Szibéria villamosításának lehetőségével is, ami bizony 1920-ban még a képzelet játékának tűnt. Az adott pillanatban Lenin is tudta, hogy »egyelőre« nincs meg a munkához szükséges pénz és :.gyéb eszköz. Mégis már ugyanannak az 1920-as évnek a májusában, éppen Lenin helyesbítése nyomán, a GOEL- RO-bizottság érdekes beszámolót hallgatott meg. Vainer mérnök előadásának címe ez volt: "Az Angara vízi energiája és kiaknázásának lehetősége!t«. A mérnök javasolta, hogy a Jenyiszejnek ezen a mellékfolyóján tizenegy vízi erőművet építsenek, összesen két és fél millió kilowatt kapacitással.

1966 őszén Szibériában járva, a szakembereknél tudakozódtunk, mennyire volt műszakilag megalapozott Velner mérnök terve. A válasz érdekes volt: »Azok a területek, amelyeket az 1920-as terv vízi- erőmű-építkezésre szemelt ki, azonosak azokkal, ahol ma vízi erőművek állnak vagy épülnek. A különbség csak a méretekben van. De az aztán rendkívüli. Egyedül a bratszki vízi erőmű kapacitása nagyobb, mint a Velner-féle terv egész, tizenegy lépcsőből álló angiarai erőműrendszerének a teljesítménye.«

10 millió kilowatt

. Kelet-Szibéria villamosítása a húszas években »egyelőre«

Taskentban építik föl a Tudományok Palotáját A. H. Su- szev, P. Pia- to'i’íOV, M. A.

Kraszinov cs más moszkvai építészek tervei alapján. A palotának egy 3000 és egy 600 személyes előadóterme, kiállítási csarnoka,

könyvtára és számos klubszobája lesz.

A tetőn 700 sze- ményes szabadtéri mozi és ká vézó kap helyet.

Az épület háromemeletes, homorú oldali háromszöget zárnak be. Ezek itt a napsugarakat visszaverő árnyékoló elemek, az úgynevezett »vitorlák« — • mutat a makettre a főépítész. A különböző szögekbe állított, vertikális vasbetonelemekből összeszerelt vitorlák a napsugarakon kívül az utca zaját is felfogják, és kiemelik az épület| komplexum egységes építészeti I megoldását. A nyitott galériák, I pázsitos belső udvar és az 1 az erkélyek, a fákkal beültetett úszómedencék csökkentik a nyári hőséget.

— Külön említést érdemel a torony. Ebben helyezik el a lifteket, szellőzöberendezéseket, belső folyosókat, a lapostetön pedig a szabadtéri mozi színpadát. A torony tetejét kilátó zárja le, a városi és az udvar felőli oldalain kiképzett sík felületek kiemelik a nemzeti stílusban tervezett pannót. A pannó a tudomány fejlődését, a természet megismerésére és leigázására tett első kísérletektől a világűr meghódításában máig elért eredményekig megtett utat ábrázolja.

nem volt időszerű. Az 1965- tel záruló hétéves terv végén, amikor már működött a bratszki és az irkutszki vízi erőmű, valamint a nazairovsz- ki hőerőmű, Kelet-Szibéria 45 milliárd kilowattóra villamos energiát termelt — a szovjet villamosenergia-termelés 9 .százalékát adta. Az egy főre jutó villamosenergia-terme- lésben a szibériaiak már utolérték az Egyesült Államokat. Más szempontból azonsán ez az energiamennyiség mégis kevés: ha ugyanis ahhoz mérjük, hogy Kelet-Szi- bériábam van a Szovjetunió vízianergia-tartalékainak 46 százaléka, s folyóin annyi és olyan vízi erőművet lehetne emelni, hogy azok évente egy- billió-kétszázmilliárd kilowattéira villamos energiát tudnának termelni. Kelet- Szibéria méhe rejti a Szovjetunió széntartalékainak 80 százalékát, abszolút számban mintegy 7 billió tonnát.

Ezért is folyik itt az erőmű- építkezés egyre fokozódó ütemben. A vidék első vízi erőműve, az irkutszki, még csak 660 000 kilowatt kapacitású. A következő, az ugyancsak Angara folyón épült, immár világhíres bratszki erőmű kapacitása már 1963-ban elérte a 3,6 millió kilowattot. A Jenyiszej folyón még im- pozánsabbak a méretek. A krasznojarszká erőmű egy-egy turbinája kétszer akkora, mint a bratszki erőműé (500 ezer kilowattos). Az első turbinákat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére helyezik üzembe.

Voltunk a még ennél is nagyobb Száján—Susonszkoje-i erőmű-építkezésnél is. Azt beszélik, hogy ott, ahol a gát áll majd, valamikor szívesen sétált Lenin. Az erőmű tervezett kapacitása 6,3 millió kilowatt lesz, ami kétszerese a most épülő legnagyobb amerikai vízi erőmű teljesítményének. (John Day erőmű, Columbia folyó). De a Jenyiszej jobb parti mellékfolyóján, az Alsó-Tunguszkán már egy tízmillió kilowatt kapacitású erőmű tervezésének gondolatával foglalkoznak. Tovább, keletre, a Léna folyón, nem messze onnan, ahol az Északi Jeges-tengerbe ömlik, a sarkkörön túl húszmilló kilowattos erőművet terveznek.

Egy régi

petróleumlámpa

1920 decemberében a szovjetek VIII. kongresszusán mondott beszédében Lenin meghirdette, hogy »a kommunizmus egyenlő: szovjetha- ialom plusz az egész ország villamosítása«. Ma Leninnek ez a megfogalmazása már szállóige. 1920-ban azonban még a kongresszus küldötteit is meglepte. Abban az esztendőben a fiatal Szovjet- Oroszország erőművei összesen 500 millió kilowattóra villamos energiát termeltek. Ez alig egy százaléka volt az Egyesült Államok villamos- energia-termelésének. Ma viszont a Szovjetuniónak korszerűbb és nagyobb kapacitású erőművei vannak, mint az Egyesült Államoknak. . Az energiatermelés aránya pedig már nem egy a százhoz, hanem negyven a százhoz.

Susenszkojeban, a Lenin- emlékmúzeumban ma is látni egy zöld ernyős petróleumlámpát. Ennek a világánál dolgozott Lenin, akinek Krupszkaja hozta el a lámpát

VÁROS A TENGEREN

Bakutól mintegy ötven kilométerre csupasz sziklák mer edeztek a tenger vize fölött. A Káspi-tenger hullámai évszázadokon keresztül csaptak át meg át felettük. A hajóskapitányok igyekeztek messze elkerülni ezt a veszélyes helyet. A sziklák körül buborékok táncoltak, a víz sötét volt a zsíros olajfoltoktól. A geológusok hatalmas olaj- és gázlelőhelyet, találtak itt, és elnevezték Olajos Köveknek.

A sziklákon felállították az első fúrótornyot, s 1949. november 7-én feltört az olaj. Rövid idő alatt acélsziget épült acélsziget mellé. Vasbeton oszlophidakkal kötötték őket össze. Így jött létre a Káspi-tengercn Azerbajdzsán legnagyobb olajkitermelő helye. Ma a fúrótornyok sokaságát oszlophidakon épült utak kanyargós szalaga köti össze, a hidak kiszélesedő részein hófehér emeletes házakból egész települések alakultak ki. A házakban kényelmes lakások és munkásszállásod nyújtanak otthont az olajmunkásoknak. A cöiöpvárosban több ezer ember él és dolgozik. A több száz fúrótornyot összekötő cölöputak hossza mintegy 200 kilométer. Az azerbajdzsán o»jvárr>st az ipar legkors-erűbb termékeivel látták el: speciális építőgépekkel, nagy

teljesítményű száilítóhajókkal és úszódarukkal, modern fúró- és kitermelőberendezésekkek A Kás- pi-tengeren termelik ki jelenleg az azerbajdzsán olajnak több mint a felék

Pétervárról. Amikor Lenin meghalt, 1924-ben, a susensz- kojei parasztok szerettek volna emlékére erőművet építeni. De nem sikerült. Csak a ha/rmincas években valósult meg a terv Krupszkaja közreműködésével. Kis falusi erőmű volt ez. S most, harminc évvel később, Susenszkoje szomszédságában — a világ legnagyobb erőműve épüL

Anatolij Lunacsarszkij:

EGY LENIN-SZO KÜLÖNÖS TÖRTÉNETE

— Ez a művem a legjobbak egyike, amelyeket valaha alkottam — ez volt a véleménye Naum Aronszon szobrászművésznek, számos Beethoven-, Tolsztoj-, Pasteur, Chopin-szobor alkotójának az általa készített Lc- nin-szoborról. Aronszon sokáig ’ élt Franciaországban, 1904 elején párizsi műtermét meglátogatta két orosz forradalmár: Lenin és Lunacsarszkij. Erről a látogatásról számolt be Lunacsarszkij, az első művelődésügyi népbiztos.

1904-ben egy kora------------- 1 tavaszi

re

ggelen kopogtak a párizsi Saint Germain boulevard-i Arany Oroszlán szállóban levő szobám ajtaján. Fölkeltem. A lépcsőházban sötét volt. Egy ismeretlen sport- sapkás férfit pillantottam meg magam előtt, lábánál egy bőrönd.

A férfi látva kérdő tekintetemet, megszólalt:

— Lenin vagyok. Vonatom nagyon korán befutott.

— Igen — mondtam zavartan. — Feleségem még alszik. Adja ide a bőröndjét. Itt hagyjuk, mi meg lemegyünk s megiszunk egy kávét.

— Valóban pokolian meginnék egy kávét. A pályaudvaron nem jutott eszembe — felelte Lenin.

Távoztunk. De ebben a hajnali időpontban a bal parti Párizs Vaugirard környéki utcáiban minden zárva volt, sehol egy teremtett lélek.

— Figyeljen csak ide,

Vlagyimir Iljics — mondtam —, pár lépésnyire innen lakik egy Aronszon nevű fiatal szobrászművész, a nagy hírű mester. Tudom róla, hogy ilyen korán szokott felkelni és munkához látni. Biztosan megkínál minket

egy csésze kávéval. Ugyanis vele szokott ébredni Párizs.

Beléptünk Aronszon műtermébe, amelyben azóta oly gyakran megfordultam, s

amelyben egymás után tűntek fel a remekművek, s ezek másai a világ minden tájára eljutottak'

Lenin levetette felöltőjét, a rá jellemző elevenséggel végigjárta a nagy műtermet, s kíváncsian, de minden megjegyzés nélkül mustrálgatta a kiállított gipsz, márvány és bronzszobrokat.

Eközben a szívélyes házigazda elkészítette a kávét. Lenin csettintett a nyelvével, megvajazott egy szelet kenyeret, és messziről érkezett éhes ember jóétvágyával reggelizni kezdett.

Aronszon félrehívott.

— Ki ez? — súgta a fülembe.

— Egy barát, nagyon nagy forradalmár és gondolkodó. Ez az ember alighanem még

nagy történelmi szerepet fog játszani.

Aronszon bólintott sörény es fejével:

— Remek külseje van. Remek feje van — folytatta Aronszon és izgatottan nézett rám. — Nem tudná rábeszélni, hogy modellt üljön nekem? Csak egy kis plakettet készítenék róla. Nagyon jól jönne nekem egy Szokratész-szobor megmintázásához.

— Nem hinném, hogy beleegyezik — feleltem. Ennek ellenére közöltem kérését Leninnel, sőt a Szokratésszel kapcsolatos tervéről is beszámoltam. Lenin akkorát kacagott, hogy még az arcát is elfedte tenyerével.

! 925-ben I Aronszon--------------------1 Párizsban

m

eghívott magához, nézzem meg a Leninről gipszben megformált nagy mellszobrát.

— Arra a gondolatra jutottam — mondta a szobrász —, hogy meg tudom, sőt meg is kell csinálnom emlékezetből Lenin mellszobrát. Halála után egyre plasztikusabb és határozottabb alakban él emlékezetemben, s ezt a portrét, amelyet teljesen a fantáziám szült, a legméltóbb megtestesítőjének tartom.

Remekmű volt Annyira kifejező és tartalmas, hogy nyomban magára vonta a figyelmet. Aronszon koncepcióját nagyon világosan láttam, és nagyon vonzónak tartottam.

De vajon mit fejezett ki Aronszon? Lenint politikai szempontból kissé naivan ábrázolta, ugyanakkor ahogy ezt már említette, tartalmasán. Aronszon a művész, gyűlölte az önkényuralmat. Lenin számára elsősorban a trónt pozdorjává zúzó forradalom megtestesítője és vezére. Aronszon ezért hálát érez iránta, büszke rá, a nagy demokratára, de mivel békés művész, retteg a hátai ómnak ettől a megsemmisítőjétől. Jól tudja, hogy Lenin tovább ment, hogy a forradalom, amely egyet jelent ennek az embernek a nevével, a kapitalizmust is szétzúzta, és kihirdette a reális, valóban megvalósítható átmenetet az igazság uralomra jutásához.

— Lenin — hangoztatta előttem Aronszon szobrász — nagyobb, mint a múlt minden prófétája, azért, mert nem jósolgatott, hanem államférfiként valósított meg dolgokat: könyörtelenül pusztított és maradandót alkotott.

A képen Lenin mellszobra, Naum Aronszon alkotása. (1930) A művet a Lenin Múzeumban őrzik,