Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)
1967-09-24 / 227. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1967. szeptember ti. Ha két falu egyet akar Vámosok és utasok | SZÁZEZER ÁTUTAZÓ - TISZTA SZESZT EGY CSEPPET SEM! — TÍZEZER FORINT AZ ÜLÉS ALATT! Ki gondolta volna hét- nyolc évvel ezelőtt, hogy az összeszántott mezsgye- határokkal együtt — ennyi idő alatt — eltűnnek a paraszti lélek belső, nehéz, konokul tartott határai, válaszfalai?! Ki gondolta volna, hogy az élet ilyen gyorsan érleli az értelembe elhintett jó magot?! Hogy egy falu valóban egyet akar a szó legnemesebb értelmében?! Hogy két szomszédos falu is összefoghat, ha győz az értelem?! . •. Tisztán emlékszem arra a mézízű őszre, amikor Darányban az »alszög« összefogott: a szegények utcája szövetkezetét alakított. Tizenkilenc család huszonnyolc munkaképes tagja minden agitáció nélkül választotta a közös gazdálkodás útját. Kilenc éve ennek. A következő év tavaszán megmozdult az egész falu. Józan szavú agitátorok járták a házakat, és a jövőről beszéltek. Az »alszögi« kis szövetkezetbe azokban a napokban több mint száz parasztember kérte a fölvételét. A »felszög« módosabb gazdái külön szövetkezetei alakítottak. Hallottam a meggondolatlan, hetyke szavakat: — Azért mindenkivel még nem közösködünk!... A »felszögi-« szövetkezet alakuló közgyűlésén a falu legfiatalabb gazdaemberét választották elnöknek. Két éven át úgyszólván állandó volt a vetélkedés a két szövetkezet között. Egyik sem akart elmaradni a másiktól. A módos gazdák így mondták: — Meglátjuk, mit tudtok! Az »alszög-« is replikázott: — Mi nélkületek is érvényesülünk! A második év végén az »alszögi« szövetkezetben 31,45 forintot, a »felszögi« szövetkezetben 31,03 forintot ért egy munkaegység. A mérleg döntetlent mutatott. És a zárszámadások után egy héttel megtört a jég: egyesült a két szövetkezet A falu akkori párttitkára, a szövetkezés kezdeményezője, Janid János bácsi igy summázta a véleményét: — Mindenki előtt tiszta és érthető, hogy a nagyobb erő többre képes... S hogy mennyire igaz volt a jó öreg szava, arra bizonyíték ez a néhány adat: Az egyesülést követő évben mér 47 forintot ért a munkaegység. A fiatal elnök — fiatalos akarása és személyes példamutatása valósággal vonzza haza az iparba »-menekült« fiatalokat. Három év alatt több mint negyvenen jöttek haza. 1965-ben 62 forintot ér a munkaegység, a szövetkezet tiszta vagyona meghaladja a tíz és fél millió forintot. A nagyobb erő valóban többre képes. I I I 1966 januárjában a 2 I szomszédos Drávatamá------siban egyre gyakrabban h angzik el ilyen javaslat: — Jó lenne, ha csatlakoznánk a darányiakhoz. Darányban először még a gondolattól is idegenkednek: — Minek vegyünk újabb gondot a nyakunkba. Megéri az nekünk, ha mások helyett is mi törjük a fejünket?! Drávatamásiban nyolcvanegy család kilencvenöt tagja dolgozik a közös 895 holdján. A szövetkezet tiszta vagyona akkor 2 286 000 forint volt. A munkaegység értéke 36 forint. És egyhetes gondolkodás után megszületik a döntés: 1966. február 1-ével egyesül a két közös gazdaság. Az egyesülést kimondó darányi közgyűlésen így érvelt Keserű József elnök: — Azt hiszem, senki előtt sem kell bizonygatnom, hogy milyen szorgalmas a drávatamá- si nép. Ebben a kis faluban mindenki tisztességgel szokta tenni a dolgát. Én most alaposan körülnéztem, és nyugodt lélekkel mondhatom, hogy a tamási nép szorgalmával sokkal többet lehet —- hozni. Meg leéli szüntetni a munkaegység-higítást. Rendet keill tenni az állattenyésztés, a kertészet és az erdőgazdálkodás tarén. Ha nemcsak megköveteljük, de mindany- nyian akarjuk is a rendet, Drávatamási egy év alatt utol érheti Darányi. Javaslom, hogy a tisztánlátás ér i : ében ez alatt az egy év alatt legyen külön könyvelése Dráva- iamásinak. A javaslattal mindenki egyetértett. Egy év után már érdemes számvetést készíteni. Hogy mit jelentett az egyesülés Drávatamásinak? Gelencsér Istvánná szavait idézem: — Akkorát léptünk előre, hogy magunk se akarjuk elhinni. Még hallani is öröm ezeket a számokat: Az első közös év után nemcsak Darányban, hanem Drávatamásiban is hatvanhárom forintot ért a munkaegység. A falu lakosainak bankbetétje meghaladja az egymillió forintot. Minden lakosra — a gyerekeket is beleszámítva — több mint kétezer forint félretett pénz jut. Az első kérdés: — Hogyan lehetett egyik évről a másikra megduplázni a munkaegység értékét? Kiss Imre állatgondozó így próbált magyarázatot adni: — Mert rend van! Kolárics Vendelné ezt mondta: — Ha látja az ember, hogy van értelme, akkor még szorgalmasabb. Mi kezdettől hittük, hogy meglesz az értelme. .. Mit jelent az, hegy rend van? Mi minden változott meg Drávatamásiban? Néhány példa a sok közül: Az egyesülés előtt naponta átlagosan ötven liter tejet tudott eladni a szövetkezet. Az elmúlt másfél év átlagában naponta 150—200 liter tejet értékesítenek. Megszűnt az örökös takarmánygond. Hogy ez milyen nagy szó ebben a faluban?! Korábban általában 18—20 hónap alatt tudtak előállítani egy hízót. Most 7—9 hónapi hizlalás után át tudják adni. Korábban úgy vásárolták a süldőket. Most a saját ■•zaporulatot hizlalják. Két év alatt négyszer ellik az anyakoca-állomány. A saját szaporulatból eddig 300 hízott sertést adtak el. Két évvel ezelőtt öt holdon kertészkedett a szövetkezet. Megvették a drága öntözőberendezést, de nem használták. A múlt évben 300 000 forint tiszta pénzt hozott az öntözéses kertészet. Az idén a tetemes jégkár ellenére is meg- 'esz a 320 000 forint bevétel. Jövőre kétszeresére növelik a kertészet területét. Negyvenöt holdat öntöznek majd a Dráva vizével. A bevétel az előzetes számítások szerint eléri majd a nyolcszázezer forintot. A múlt években százezer forint bevétele volt a szövetkezetnek faeladásból. Ma mér jobbára itt is megmunkálva értékesítik a fát. Az idei bevételük már meghaladja a háromszázezer forintot. Pedig ugyanannyi fát értékesítenek, mint a korábbi években. A szomszédos Drávagár- domyban hallottam eata megjegyzést: — Jó vezetés, jö szakemberek... fgy .könnyű volt felzárkózni. A darányi Űj Élet Termelő- szövetkezet szakmai irányításában egy agrármérnök, egy gépészmérnök, két felsőfokú végzettségű technikus és két mezőgazdasági technikus vesz részt. A szövetkezet elnöke utolsó éves hallgató a mező- gazdasági technikumban, a brigádvezetők kivétel nélkül hozzáértő, rátermett emberek. S csoda-e, hogy a jó példa újabb követőket vonz? A drá- vagárdonyi szövetkezeti gazdák az idén február 18-án fölkérték Keserű Józsefet, hogy vállalja el közös gazdaságuk irányítását. A darányi szövetkezet elnöke megtisztelőnek tartotta a kérést, és elvállalta a megbízást. Két héttel ezelőtt jártam Drávagárdonyban. Ilyen véleményt jegyezhettem föl. — De jó lenne, ha csatlakozhatnánk a darányiakhoz!... Németh Sándor Nagy volt a forgalom ebben az évben is a gyéké- nyesi határállomáson: magyar turisták ezrei lépték át a határt, hogy Jugoszlávia vagy Olaszország nevezetességeivel ismerkedjenek, külföldi turisták ezrei pedig hazánkra, a Balatonra voliak kíváncsiak. Több mint százezer ember ki- és beutazását regisztrálták a határon, s ezekben a napokban még mindig nagy a forgalom. A határállomás elképzelhetetlen vámellenőrzés nélkül, hiszen némelyek megengedhetetlen módon próbálnak kivinni vagy behozni tiltott árukat, s ki akarják játszani a törvényes rendelkezéseket. A vámosok munkája nagy emberismereiet és tapintatot követel, s ők már rutinosak annyira, hogy fölfedezzék: kinél kell részletesebb vizsgálatot tartani. így volt ez az idén is jó néhány esetben, s ennek eredményeként harminchárom személy ellen kellett vámszabálysértési vagy büntetőeljárást indítani — Az emberek túlnyomó többsége tiszteletben tartja az előírásokat, de azért mindig akadnak, akik pró oá!- koznak... S csodálkoznak, ha végül kizárjuk őket az utazásból vagy elkobozzuk tőlük a tiltott árut... — mondja Merész főhadnagy, a gyékényes: vámőrség parancsnoka. S mindjárt sorolja is, hogy mit kellett elkobozni a közelmúltban: mi vet június 15-én életbe lépett egy rendelkezés, hogy tiszta szeszt ezentúl nem lehet behozni az országiba, természetesem lefoglalják a megtalált üvegeket. Eddig mintegy 400 litert kellett elvenni a turistáktól, mert »kísérleteztek.« Aztán kinyitja a szekrényt, s az egyéb elkobzott áruk egész arzenálja bukkan elő: szebbnél szebb Készül a Jegv?3 könyv: tiszta szeszt nem szabad behozni az or szágba. Az alkoholt a vímdrség mók, nylon fe- lefoglalja. »Hány tranzisztoros a készülék?« hérneműk, ingek, orkánok s kakaó. — Ez mind csempészáru? — Szó sincs róla. Az az igazság, hogy a turisták rosszul kalkulálnak. Ütleve- iükre vámmentesen 4000 forint értékig, vámkötelezettséggel pedig további 4000 forint értékig hozhatnak be az orságba különféle árucikkeket, természetesen a TANÍTÓ ŰR, fl EG BUKOTT! N. I. 19 éves zselicszentpá- li fiatalember az idén — immár másodízben — jelentkezett felvételre a Kaposvári Felsőfokú Tanítóképző Intézetbe. Tavaly csak 12 pontot ért el és kérelmét akkor elutasították, hogy tanuljon, s kísérelje meg Ismét a felvételit. Most már 14,5 pontot szerzett, de mégsem vették föl, mert közben súlyos erkölcsi kifogások merültek föl ellene. — Fellebbezzen ... Ha ügye addig tisztázódik, majd a művelődésügyi miniszter megváltoztatja a bizottság döntését — közölték szüleivel és vele is. „Ha fölveszik, jelentem a minisztériumnak Az írásbeli és szóbeli vizsga előtt Könyves Károly zse- licszentpóli tanító fölkereste a Felsőfokú Tanítóképző Intézet igazgatóját. Sűrűn gépelt levelet nyújtott át, de tartalmát szóban is előadta: — Tudomásomra jutott, hogy N. 1. tanító akar lenni, s ezt kötelességem megakadályozni ... Szülei izgága emberek, apja különböző bűncselekményeket követett el... A fiú tiszteletlen, ferde hajlamú (!?), megrontotta a falu fiataljait, w én nagyobbik fiamat is, nem méltó arra, hogy pedagógus legyen... Ha jelentésem ellenére is fölvennék, kénytelen leszek a minisztériumnak jelentést tenni... Olyan meggyőző erővel adta elő a levelében rögzített súlyos vádakat, hogy hittek neki. S hiába ért el N. I. magas pontszámot, felvételét — ha vitatható módon is! — elutasították. Egy elrontott üzlet A tények és a nemrég befejeződött ügyészségi vizsgálat azonban azt igazolta, hogy nem szabad hitelt adni egy bejelentésnek addig — bárki teszi is —, amíg annak igazáról meg nem győződnek. Kiderült ugyanis, hogy Könyves teljesen alaptalanul vádaskodott, csak azért, mert a fiú szülei nem voltak hajlandók eleget tenni korrupciós kívánságának. Néhány héttel ezelőtt az esti órákban lakására hívatta N. I. édesanyját, s a következőket mondta neki: — A felvételi bizottságban van egy jó barátom ... Kérésemre hajlandó elintézni a felvételt, de ezért némi ellenszolgáltatás jár: 5000 forint, 5 űrméter fa és egy 140 kilós hízó... ▲ pénzt három napon belül hozzák a lakásomra, a többi ráér később is ... A szülők a kívánság teljesítése helyett fölkeresték a Könyves által megnevezett személyt, aki felháborodott az elmondottakon, és azt tanácsolta, ne adjanak Könyvesnek semmit, ha a fiú tud, úgyis fölveszik. Könyves azonban hiába várt, a szülők nem jelentkeztek a pénzzel, ekkor rájött, hogy terve nem sikerült. Ekkor írta meg az említett levelet, s járt el személyesen is a tanítóképző intézetben, hogy megakadályozza N. I. felvételét. De előtte találkozott azzal az ismerősével is, akire hivatkozva szeretett volna néhány ezer forintot zsebre vágni. A beszélgetés tanúk előtt zajlott le. Ismerőse felháborodva vonta felelősségre, amiért nevét bemocskolta, mire Könyves így válaszolt: — Elrontottad az üzletemet, pedig van ezeknek elég pénzük ... Azért is megmutatom, hogy ez a bugris paraszt nem lesz tanító ... Tűrhetetlen módszerek A vizsgálat nemcsak Köny vés Károly vádjainak alapta lanságát igazolta, hanem még másira is fényt derített. Azokra a tűrhetetlen módszerekre, amelyekkel a gondjaira bízott fiatalokat »nevelgette«. Módszerei, eszközei, közé tartozott a léc, »a munkára szoktatás«. Hirtelen haragjában gyakran vert végig tanítványain, a tanítás helyett a gyerekeket földjén vagy a lakásán dolgoztatta. Tanítványai és a szülők is csak »bugrisok« voltak számára, nem tekintette őket embereknek. A faluval nem vállalt semmilyen tekintetben közösséget — igy volt előző munkahelyén is •«—, nem volt hajlandó arra, hogy elősegítse községe kulturális, politikai fejlődését. — Tekintélyét már régen elveszítette a faluban, de ezzel a tettével lehetetlenné tette, hogy Zselicszentpálon valamikor is taníthasson — ez a tanács, a pártszervezet és a gyerekek szüleinek véleménye is. A Művelődésügyi Minisztérium egyébként a bizottság döntését megváltoztatta, és N. I.-t fölvették az intézetbe. Könyves — előzetes letar- jztatásban várja felelősségre vonását. Szálai László vámtarifa [meghatározott tételei alapján. Az itt látható cikkek már az összesen 8000 forintos kereten felül estek, s ilyenkor nincs más mód, mint elkobozni őket. Ha az utas valameny- nyi behozott áruját szerepelteti a vám- nyilatkozaton, természetesen semmi bántó- dása nem esik. Viszont többnyire az történik, hogy jól tudják, menynyivel hoznak be a megengedettnél több árut, s ezeket megpróbállják elrejteni. Ez már csempészés ... És ilyenkor az történik, mint pl. júliusban, hogy a legnagyobb kánikulában Íjét szivacskosztümöt vett magára egy hölgy, s csodálkozik, ha ezt a »hízást« szabálytalannak minősítik; hogy a vadonatúj ruháról leszakítanak egy-két gombot, meggyűrik kissé, hogy használtnak lássék; hogy a szennyes közé rejtenek el kisebb-na- gyobb holmikat, vagy a vámnyilatkozaton bevallott áruk zsebébe, bélésébe várják. Mindezek persze olcsó trükkök, s nagyon hamar lelepleződnek. Mint ahogy lelepleződött Hajdú Jánosné is, amikor 9000 forintot akart kicsempészni az országból. Volt aki a vasúti kocsi ülése alá rejtett el 10 000 forintot. — Mi a sláger? Mit hoznak és mit visznek leginkább az utasok? — Amit i hoznak: a nylonholmik, a szivacsruhák, a bőrkabátok, a gyarmatáruk, s a tranzisztoros rádiók. Érdemes azonban elmondani, hogy igen sok magyar turistát becsapnak a külföldi boltosok. A rádiók fedelén- föltűnte tik, hogy mondjuk tizenkét tranzisztoros, de a valóságban csupán hat tranzisztor van benne. Jó néhány ilyen esetünk volt már, s bizony mi is sajnáltuk kárvallott honfitársainkat. Amit külföldre visznek tőlünk: autoszifon, kukta minden méretben, jénai tálak, berliner kendők, kerékpárgumik. Természetesen ez nem tilos, hiszen ezer forint értékig lehet ajándék- tárgyakat kivinni az országból. Miközben beszélgetünk, az állomás megafonja vonat közeledtét jelzi: nemzetközi gyors érkezik Rijekából A vámőrség szolgálatba áll. Polesz György TEHERGÉPJÁRMŰ VEZETŐ (DÖMPERES) TANFOLYAMOT indít vállalatunk 1988. januárjában. A tanfolyam idejére (12 hét) munkabért, szállást és étkezést biztosítunk. A felvételnél előnyben részesülnek azok a jelentkezők, akik vállalatunk budapesti munkahelyén a tanfolyam kezdetéig kubikosként, illetve segédmunkásként dolgoznak. Érdeklődés személyesen vagy írásban: FÖLDGÉP. Mohácsy László. Budapest, V., Vigyázó Ferenc u. 8. (2627)
