Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1967-09-21 / 224. szám

A város fölött A RÉGEN MEGÁLMO­DOTT OTTHON a donneri városrészben, Kaposvár -»Ró­zsa dombján* épült, a város fölött. Szépen berendezett kétszoba, összkomfort, a keze munkája. Az utcából látni az egész várost. Szemben a textilművek lakótelepét, egy kicsit jobbra az új városrész impozáns emeletes házait. Szomszédságukban a még épülőkkel és a hosszú lábú, gém nyakú darukkal. Itt kö­rülöttünk, a rövid párhuza­mos utcákban megannyi ba­rátságos családi otthon a szemet nyugtató piros ház­tetők szabályos soraival. Alattunk a város szíve, a »ré­gi* város, itt-ott egy-egy la­kó- és középület hivalko­dóan új tömbjével. — Tizenhét éve, hogy az építőiparban dolgozom. Le­nyűgözött az a lendület, ahogy építkezni kezdett az ország, és az az építési kedv, azóta mintha tovább nőtt volna. Zsúpfedeles, vert fa­lú és vál.vogházakból százez­rek költöztél? napfényes, mo­dern otthonokba a huszon­két év alatt az országban. Iskolák, óvodák sora épült, üzemek gyárak nőttek ki a földből. Olyan méretekben és olyan ütemben hogy az hihetetlen volt nekem, aki­nek a környezetében az­előtt harminchat évig szinte semmi sem változott. HORVATH ISTVÁN se­gédmunkásnak jelentkezett tizenhét évvel ezelőtt a So­mogy megyei Állami Építő­ipari Vállalathoz. A kisipa­ri vállalkozók erejéhez mért arányok edcsodálkoztatták. Emberi dolog, a sokból köny- nyebben, bátrabban gazdál­kodunk, néha már a pazar­lás határáig Ma is ilyen gondok foglalkoztatják: az­óta műszaki előadó lett Anyag- és önköltségelszá­moló, az építkezések gyakori látogatója. — A jelenlegi építőipari anyagnormákat hosszú évek tapasztalatai alakították ki. A cél: gazdaságosan építeni, ez azonban korántsem je­lenthet ésszerűtlen és veszé­lyes anyagispórolásit. Ez ellen ugyanúgy küzdünk, mint a pazarlás ellen.. A tervező után az anyag­elszámoló tudja elsőnek, mennyi építőanyagból ölt formát az épület. Még a fel­vonulási épületek anvag- szükségletét is fölmérik, pon­tosan kimutatva azt is, mit lehet majd a bontás után-elhasználni. Az új épületek mindegyi­két nagyon jól ismeri. Külö­nös gondja a város építése. Azt mondják róla, hogy sze­relmese a város fejlesztésé­nek. Ha nyolc órába nem fór bele a napi teendőinek sora, munkaidő után látogat­ja meg az építkezéseket. Számol, vitatkozik, sürgeti a határidő megtartását. Közben egyre nagyobb ütemben épül a város, ötvennyolc évesen, de fiatalosan a vállalat szakszervezeti bizottságának elnökeként az Építők Szak- szervezete Somogy megyei bizottságának elnökeként is tevékenykedik. Fiatalos len­dületéből még arra is jut, hogy alaposan felkészüljön az új gazdasági mechaniz­musból adódó vállalati fel­adatokra. Mert még sok épít­kezésnél szükség lesz a munkájára. A DONNERI VÁROS­RÉSZBŐL, ahol a barátsá­gos kétszoba, összkomfort áll, jól látni a várost Es­ténként abban gyönyörködik, hogyan szaporodnak a fé­nyek. Nagy József VALLOMÁS Ez a hatodik évem. | , Amikor K I elkezdtem, azt mondták, az első a legnehezebb. Ne­kem az is egyértelműen szép volt. Gondjai­val, torokszorító örömeivel együtt. Emlék­szem, akkor költöztem ebbe a tanítólakás­ba. Otthonról egy nagy szekér csutát küld­tek a szüleim, azzal fűtöttem. Nem sok si­kerrel, a falak azóta is nyirkosak... Per­sze, maga egészen másra kíváncsi! Az úgy volt, hogy az első évben a máso­dik osztályt tanítottam. A következőkben kaptam meg az első. »Cigányosztály« — így emlegették, pedig ez csak ötven százalékban volt igaz. Viszont — most már van összeha­sonlítási alapom — boldogulni, eredmény­re jutni egy ilyen osztályban a legnehezebb pedagógiai feladatok közé tartozik. Sokszor hátránnyal indulnak ezek a gye­rekek. A szülőkre egyáltalán nem lehet tá­maszkodni. Igaz, családlátogatásokon min­dent megígérnek. Érzik, tudják, mennyire fontos a gyerek tanulása, és szenvedélyes örömmel kívánják, hogy sikerüljön... Másnap megnézem a házi feladatokat: is­mét nincs meg ... Kérdezzem, hogy miért hiányzik? Amikor tudom, hogy otthon nyol­cán vannak egy szűk szobában, zajban, rossz levegőben; amikor a gyereknek annyi he­lye sincs, ahová az irkáját, könyvét letehet- né, ott nincs kérdeznivalója, ott tennie kell a pedagógusnak. Megkísérelni újra, százszor és azután százegyedszer ... Ilyenkor ott fo­gom őket tanítás után és leírjuk együtt a leckét. Szigorral, büntetéssel nem sokra mennék. Amikor megkaptam azt az első osztályt, tizenöt gyerekem közül öt egyet­len szót sem tudott magyarul és a többi is csak hibásán ... Öt évem legnagyobb öröme | h akkor a tizenöt közül tíz cigánygyerekem tovább jutott a másodikba, és azóta is helyt áll, közepes átlagszinten. Sőt. Egyik-mási­kuk minden évben »kiugrik-* valamilyen szempontból. Bogdán Erzsire emlékszem, az­után Orsós Marikára meg Ignácz Irénkére, aki például 3,8 tizeddel végezte a harmadik osztályt. Hát lehet ennél nagyobb öröm? ■ Fölmérésekkel, ismerke /issei kezdődik a tanév. Ök nagyokat hallgattak... Közösség­ben egyikük se volt, s ha jól meggondolom, félnek is ilyenkor. Idegenkedésük, bizalmat­lanságuk csak hónapokkal később kezd ol­dódni, amikor tudatukban már helyére ke­rülnek a legfontosabb szavak, fogalmak. Hogy jutottam el eddig? Mindenekelőtt ültetéskor a cserfesebb és a magyarul jól tudó gyerekek mellé kerül­tek. Azután magam is figyeltem a beszédü­ket. Bizonyos szavakat följegyeztem, s megismertem a jelentésüket. Volt egy kis füzetem, abba írogattam őket, amolyan he­venyészett szótárt készítettem. Megkérdez­tem: »Ezt hogy mondjátok, annak mi a he­ve otthon? ...« Fél év múltán ők is kezdtek magyarul szólni. Bizalmatlanságuk lassan fölengedett, és gyarapodott a szókincsük is. Meg az enyém is, a szótárban. Eleinte magam sem gondoltam, mennyire hasznát látom ennek. Főleg a számtannál. Csoportosan is, egyé­nenként is korrepetáltam őket. Ki kellett számolni valamit, ami — mondjuk — 5 vagy 7. »öt« — két hang; egy hangsor és mögötte egy fogalom, egy elvont mennyi­ség ... Ez, ennek a megértése nem ment. Próbáld cigányul — mondtam. Azután egymás között is gyakorolták az anyanyel- vükön. Így jutottunk lassan oda, hogy: »most már próbáljuk meg ugyanezt ma­gyarul-«. Amikor észrevették, főleg a nagyobbak, hogy érdeklődöm a nyelvük iránt, bizony fúrta az oldalukat a »miért?« Közöltem velük, hogy én is szeretnék ta­nulni valamit. Hogy együtt tanulhassunk ... ; S amire gyakorlati okok késztettek, az lé­lektani hatást is keltett. A gyerekek felol­dódtak, ösztönző erejűnek érezték, hogy a tanító néni cigányul tanul, méghozzá tőlük. Megértették: itt róluk van szó. Arról, hogy utolérjék társaikat, akiket ugyanúgy szere­tek, mint őket. Félév után elkezdhettem az olvasás, írás korrepetálását is. S év végére a 15-böl tizen leküzdötték hátrányukat. Azóta is, évekkel később is mindig azok a legragaszkodóbbak, akik ennyire kemény, ilyen szívszorítóan nehéz munkával ta­nultak meg magyarul is írni meg olvas­ni. örömükkel, bánatukkal sokszor meg­keresnek. S nem titkolom, később is raj­tuk a szemem... Olykor elnézem őket, ahogy a füzetük fölé hajolnak. Arra gondolok, hogy nehéz sorsú önmaguk és szüleik problémáját egy­szer ök oldják majd fel; mai világukat ök formálják át termő és új, emberibb életté. * * * Egy fiatal tanítónő I portréját _____________________akartam m egírni. Én jegyeztem, ő a hivatásáról be­szélt. És amit elmondott, az úgy érzem, portré is róla és hitvallás. Az én feladatom csupán annyi, hogy el­mondjam: Tokaji Lajosnénak hívják; So- mogyjádon tanit. Tanácstag, gz állandó bi­zottság elnöke és népművelő. Öt éve vég­zett a kaposvári Felsőfokú Tanítóképző In­tézetben. Wallinger Endre TALÁLKOZÁS (MTI-fotő) Híven a hagyományokhoz Tervek a csurgói Csokonai Gimnáziumban Körben ülnek az asztal mel­lett, mindegyikük kezében jegyzetfüzet, azt lapozgatják. —- Van mit elmondanunk, sokat terveztünk erre az évre is. Remélhetőleg valóra is váltjuk elképzeléseinket — kezdi Berták István, a csurgói Csokonai Gimnázium KISZ- szervezetének titkára. A múlt tanévben megmutat­ták, kiválóan tudnak dolgozni. Ezek az eredmények most is kötelezik őket. A politikai oktatás megszer­vezésétől a klubdélutánok rendezéséig munka tervük a mozgalmi élet minden terüle­tére kiterjed. A végrehajtó bi­zottság tagjai felelősek az ak­cióért, negyedévenként be kell számolniuk. — Most szervezzük politikai vitakörünket a Fórumot. Az évfolyamoknak külön munka- tervük van, az első és második osztályok gz alapvető politi­kai ismereteket tanulják meg, q harmadikosok az etikát, a negyedikesek pedig a tudomá­nyos materializmussal és a marxizmussal foglalkoznak. Reméljük, a járási KISZ-bi- aottság segít előadókat szerez­ni — szól Lukács Ferenc agi- tációs-propagandista felelős. Tizenhét alapszervezete van a gimnáziumnak, s ez év ele­jén tanulmányi versenybe kezdtek, Ez a verseny része a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulójára tett felajánlásoknak. — Alapszervezeteink »50 év albuma« címmel naplót állíta­nak össze, ami természetesen foglalkozik a Szovjetunió éle­tével is. A legszebbre sikerült album készítőinek jutalmakat adunk. Egy nagy elképzelé­sünk is van, de erről beszél­jen inkább Király Feri — ad­ja át a szót a szervező titkár­nak Bagossy Judit tanulmányi felelős. — November hetedikére új­ságot szeretnénk megjelentet­ni, én leszek a főszerkesztője. Az újság iskolánk életével fog­lalkozik majd, van egy pár »megbúvó* költőnk, őket is dolgoztatni akarjuk. A felelős kiadó a járási KISZ-bizottság munkatársa, FHntér József lesz. Kis híradónkat stencilre fog­juk nyomatni, a papírt ugyan­csak a KISZ járási bizottsága adja. A színházi évadban rendsze­resen bejárnak Kaposvárra az előadásokra. Ezenkívül a kul­turális munkaterv sok olyan rendezvényt tartalmaz, amely- lyel a csurgói gimnázium fia­taljai tisztelegni kívánnak a Nagy Október emlékének. — Az irodalmi színpad elő­adásai, a koszorúzás! ünnepsé­gek mind ezt szolgálják. Töb­bek között vetélkedőt rende­zünk Ki tud többet a Szovjet­unióról? —■ címmel, amire már most komolyan készülnek az alapszervezetek — mondja Bü­ki László kültúrfelelős. Addig sem tétlenkednek, az egész gimnázium egy hétre utótáborozásra megy. Egyik csoportjuk Terebezdpusztára, a másik Kiskorpádra. Remél­jük, jól keresünk, jut belőle a közös pénztárba is — moso- lyodik el Laczó Éva, a gazda- ságis. Lassan a beszélgetésnek vé­gére érünk, már türelmetlenül pislognak az órára, délután még tanulni kell. S a KISZ- vezetőnek jól kell felelni az órán ... Pintér Dezső TV-ANTENNA —t A kép még mindig zavaros! (A Wochenpresse karikatúrája.) pH msöKo/k Hogyan lehet alkoholizmusból meggazdagodni Az alkoholista Bran­den Behan ir drámaíró szívesen mesélgette az alábbi anekdotát: Két iskolatárs hosszú évek múltán találkozik. Az egyik elegáns autót vezet, diplomata táskája van és egy nagyvállalat osztályvezetője. A másik iszik, mint a kefekötő, s ennek megfelelően fest is. öt év múlva ismét ta­lálkoznak. Az elsőből időközben vezérigazgató lett, sofőr* vezeti ragyogó kocsiját. A másik mégt mindig úgy iszik, mint a kefekötő. Űjabb öt esztendővel később a vezérigazgató látja, hogy volt iskolatár­sa egy sportrepülőgépböl száll ki. »Ez a tiéd?« — kérdi hitetlenkedve. »Világos« — hangzik a hűvös válasz. »És a Rolls-Roys a re­pülőtér előtt, talán az is a tiéd?« »Persze.« »S ezt hogy csináltad?« — álmélkodik a vezér- igazgató sápadtan az irigységtől. »Egész egyszerűen — hangzott a magyarázat — visszaváltottam az üveg­betéteket ...« Titok Richard Fellmann nyu­gatnémet politikus sze­rint Bonnban csak az marad titokban, »amiről plenáris üléseken beszél­nek, mert ott senki sen­kire nem figyel* ő csak tudja.,» — Hosszú évek tapasz­talataiból meggyőződtem, hogy jobb adni, mint kapni. — ön tehát filantróp? — Nem, ökölvívó va­gyok. A válasz »Mikor ismerted meg a férjedet?* — érdeklő­dik a barátnő. »Öt évvel az esküvő után* — válaszolta a fe­leség. Elegendő ok A manchesteri válópe­res biró föltette a kér­dést Tom és Bétty Maggynek, miért kérték közös megegyezéssel há­zasságuk felbontását. Felelet: »Háromévi há­zasságunk alatt alapo­san megismertük egy­mást.« A bíró helyt adott kérésüknek. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztőt WIRTS LA JOM. Szerkesztőség: Kapósait* Latinka Sándor a. 2. TelefottS 11—510. U—513 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. <L Telefon 11—SIS Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Pr 3ta. Elő­fizethető a helyi postát /a tál oknál és postáskézbesít/ AnéL Előfizetési díj egy hónapja 12 Ft Index: 250B7. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári Üzemében« Kaposvár, Latinka Sándor utca É.

Next

/
Thumbnails
Contents