Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1967-09-22 / 225. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK) ama» 90 wut> Sírnom Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. évfolyam, 225. szám. Az értékesítés egyenjogúsítása í. INTÉZET • 1967. szeptember 22., péntek A MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL; Az új mechanizmus küszöbén / , (3. O.) Ki kezelje a fejőgépet? (5. o.) A megépített úton (6. o.) A vállalati szervezetben köztudomásúan eddig is he­lyet kapott az értékesítés; ez­zel foglalkozó osztályok, cso­portok bonyolítják le az elő­állított termékek átadását a megrendelőnek, felhasználó­nak. De ha e tevékenység tükrében próbáljuk értelmez­ni az értékesítés jelentését, egészen a legutóbbi hónapo­kig csak ezzel a szóval lehe­tett a gazdasági gyakorlat nyelvére megközelítően lefor­dítani: elosztás. Az előzmé­nyek a jelenlegi gazdálkodási rendszer kialakulásának at­moszférájához nyúlnak visz- sza: akkor sok területen hiány jellemezte a gazdasági életet, következésképp: a megtermelt javakat nem kel­lett értékesíteni — felkutat­va a piacokat, vizsgálva a keresletet —, csupán eloszta­ni lehetett az éppen rendel­kezésre álló mennyiséget, ab­ból kiindulva, hogy minden­re, amit a gyárak előállítot­tak, feltétlenül szükség is van. A gazdaságirányítás és a tervezés rendszere lénye­gében ezt az akkor elkerül­hetetlen, szükségszerű mód­szert rögzítette. Ezt tükrözte az a gazdálkodási rend, hogy nemcsak a termelés mennyi­ségét, de az áruk átvételét is kötelező tervszámok írták elő, tehát a felhasználók mindenképpen átvették a ter­melőüzemektől a tervben — illetve az ahhoz igazodó szál­lítási szerződésekben — elő­írt termékeket. Aligha kell hozzátenni, hogy a termelő­vállalatok számára meglehe­tősen kényelmes helyzet ala­kult ki így, hiszen áruik eladása, értékesítése alig okozott gondot. (Más kérdés, hogy á társadalom számára egész sor hátránnyal járt ez a vállalati kényelem: egyfe­lől fölösleges készletek hal­mozódtak fel, másfelől nehe­zen csökkent a hiánycikkek száma.) Hadd mutassuk be közelmúlt néhány érdekes té­nyével is, mit jelentett az értékesítés ilyen értelmezése. A Központi Statisztikai Hiva­tal a múlt esztendő elején a minisztériumi ipar több ága­zatának vállalatainál meg­vizsgálta: milyen arányban rendelkeznek az évi terme­léshez szükséges rendelésállo­mánnyal. Kiderült, hogy a minisztériumok irányításával működő iparágak vállalatai január végéig egész esztendei értékesítési előirányzatuknak mindössze 54 százalékát fe­dezték rendelésekkel. Mindez azt jelentette, hogy a válla­latok meglehetős nyugalom­mal várták az érkező rende­léseket, nem kutatták fel elég öntevékenyen piaci, érté­kesítési lehetőségeiket, _ s ily módon éves kapacitásukat csak a »menet közben« ér­ző, és ezért termelési bi­zonytalanságokat is okozó rendelésekkel köthették le. A múl év szeptemberében módosult a vállalatok szer­ződési rendszere, s a válto­zás elvi lényege abban fog­lalható össze: előtérbe ke­rült a vevő, akinek immár korántsem kötelező bármit átvennie. Ehhez kapcsolód­nak az 1968-tól érvénybe lé­pő értékesítési változások: akkor már a vállalatnak kell majd — természetesen saját anyagi kockázatára — ren­deléseket szereznie, sőt a vállalat tervezi majd a táv­lati, évek múlva várható piaci igények felmérését, kö­vetkezésképp: a távlatilag várható rendelésállományok alakulását is. Mindez szinte tapintható, naponta érzékelhető változá­"" !~if yxeya'f^.f-t aajj? fí-V 'tvzS.-a.aa vállalati megítélésében, és a vállalati szervezetben el­foglalt pozíciójában. Koránt­sem túlzás azt állítani, hogy az értékesítés mostanában vált egyenjogúvá a vállalati funkciók sorában. Csak né­hány jelzésszerű példa: egész sor textilipari vállalat ren­dezett a közelmúltban piaci igényeket vizsgáló termékbe­mutatókat különböző áruhá­zakban; megnőtt az iparvál­lalatok érdeklődése a külön­böző piackutatási módszerek iránt, mert hiszen széles körben tért hódít a felisme­rés: a kereskedelem rende­lései nem pótolhatják az ön­álló ipari piacvizsgálatokat, elvégre a kereskedelmi vál­lalat, amely ezer- vagy tíz­ezerféle terméket árusít, alig­ha vállalkozhat minden ter­mék részletes — tehát ter­melési információt is adó — értékesítési prognózisának ki­dolgozására. Jellemző, hogy a közelmúltban alakult Or­szágos Piackutató Intézet, amely a vállalatok megbízá- felmérő elemzéseket, már sából készít ilyen kereslet- messze az idei teljesítőképes­sége fölött elhalmozták meg­bízásokkal. Azt mondtuk az imént, hofey az értékesítés egyen­jogúvá vált a vállalati élet­ben. Tegyük most már hoz­zá: bár a múlthoz képest ez nem csekély változás, a je­len, de még inkább a közel­jövő feladataihoz képest ke­vés! Aligha túlzó jóslás, azt állítani, hogy az értékesítés csakhamar a vállalatok ter­meléssel egyenrangú funkció­jává, az ezt végző osztályok, csoportok munkája pedig el­sőrendű jelentőségűvé válik. Logikusan következik ez ab­ból, hogy a vállalat egész te­vékenységét — tehát mai termelését és a holnapi ter­melést megalapozó fejleszté­sét — áruinak értékesíthető­sége, piaci kereslete szabá­lyozza majd. E változásra azonban cél­szerű már most felkészülni. Sőt, pontatlan is ez a jövő idejű szó, helyesebb a jelen idő, hiszen az 1968. évi meg­rendeléseket már ma kell a vállalatoknak megszerezniük. A vállalati szervezet azon­ban sok helyütt még nem tükrözi ezt a korszerűbb, színvonalasabb gazdálkodási követelményt. Kötelező sé­mát aligha lenne helyes »el­rendelni-«, mégis feltűnő, mi­lyen sokszínű képet mutat az értékesítési osztályok mai helye, szerepe a vállalati életben. Néhol külön értéke­sítési főosztály vagy osztály működik a vezérigazgató irányításával, másutt az anyag- és áruforgalmi osztá­lyok alárendelt részeként működik az értékesítés, is­mét másutt a gazdasági igazgató irányítja, van vi­szont, ahol a termelési osz­tály »függelékeként" dolgo­zik. Logikus lenne viszont, hogy az értékesítés — aho­va a piac ítéletei kozmetiká­zás nélkül befutnak — köz­vetlenül a vállalati vezérkar irányításával működjék. A szervezeti tisztázással egyen­értékű feladat továbbá: a korszerű piacelemző módsze­rek vállalati szakértőinek ne­velése, például az úgyneve­zett marketing — a piacku­tatást és a piacszervezést összefoglalóan alkalmazó el­mélet — megismerése. Az idő sürget, és az elma­radás. immár a vállalat köz­vetlen érdekeit sértheti, hol­napi nyereségét mérsékelhet’. Tábori András egkezdték az ENSZ-közgyűlés általános politikai vitáját A hagyományoknak megfelelően Brazília képviselője nyitotta meg a vitát Az ENSZ-közgyűlés általá­nos ügyrendi bizottsága szer­dán este ülést tartott. A 25 tagú bizottság javaslata ér­telmében a közgyűlés napi­rendjére összesen 88 kérdést tűznek. Az úgynevezett koreai kér­déssel kapcsolatos vftában felszólalt Fedorenko, a Szov­jetunió képviselője, aki ha­tározottan tiltakozott a kér­désnek a közgyűlés napirend­re történő felvétele ellen. Hangoztatta, hogv Korea né­pének minden idegen be­avatkozástól mentesen kell megoldania az ország újra­egyesítésének kérdését. A Szovjetunió képviselője határozottan ellenezte azt is, hogy — az amerikai küldött­ség javaslata értelmében •— az úgynevezett koreai kérdés megvitatását egybekapcsolják annak a határozati javaslat­nak a megtárgyalásával, amely az amerikai haderők­nek és az ENSZ zászlaja alatt Dél-Koreát megszállva tartó más erőknek a kivoná­sára vonatkozik. A bizottság végül többségi határozattal úgy döntött, hogy a közgyűlés napirendjé­re tűzik az úgynevezett ko­reai kérdést. Nem döntött még arról a bizottság, hogyan és mi­ként tűzze a közgyűlés na­pirendjére a közel-keleti vál­ság kérdését. Ugyancsak nem döntöttek még arról, hogy mikor tűzzék napirendre Kí­na ENSZ-tagságának megvi­tatását. Az amerikai küldött a vietnami bombázások folytatása mellett foglalt állást Az ENSZ-közgyűlés XXII. ülésszakán Manescn román külügyminisztert választották meg a közgyűlés elnökének. Képünkön: Az elnöki asztalnál, balról jobbra U Thant főtitkár, Manescu és Nara-Szinham főtitkárhelyettes. (Rácüótelcfotó — MTI külföldi képszolgálat) Az ENSZ-közgyűlés XXII. ülésszakának általános poli­tikai vitáját a hagyományok­nak megfelelően Brazília külügyminisztere, Jósé Pinto nyitotta meg. Utána Arthur Goldberg, az Egyesült Államok képvi­selője szólalt fel. Beszédében kijelentette, az Egyesült Államok »nem en­gedi meg, hogy Észak-Viet- nam katonai megoldást erő­szakoljon Dél-Vietnamra«, és hogy »az USA nem csökken­ti erőfeszítéseit, hogy segít­séget nyújtson Dél-Vietnam- nak«. Az amerikai küldött ezzel ismét állást foglalt a vietnami háború folytatása mellett. Goldberg ismét előadta a sokat hallott washingtoni frázisokat az USA »tárgyaló­tetlenül közölte, hogy kor­mánya nem hajlandó a bom­bázások megszüntetésére, ami saját beismerése szerint is sokan tekintenek a tárgya­lások megindulása lehetősé­gének. Goldberg ismét a szo­kásos feltételekhez kötötte, s előre pozitív választ követéit arra, hogy a bombázások esetleges megszüntetését kö­vetően a VDK kormánya kész lesz a tárgyalásra. Bizonyos fokú változást tükröz az amerikai magatar­tásban, hogy Goldberg kije­lentette, úgy véli, hogy Dél- Vietnamban »békés eszközök­kel mindenki részt vehet a politikai életben«. Mint is­meretes, korábban számos magas rangú amerikai veze­tő eleve kizártnak minősítet­te a DNFF tagiainak részvé­készségéről«, de félreérthe- telét a politikai életben. Korszerűsítik a vasúti vágányhálózatot a Balaton men­tén. Siófok és Szántód—Kőröshegy között még ebben az évben befejezik a munkálatokat. A lefektetett új síne­ket összehegesztik. A képünkön látható ágyazatrostáló gép óránként 199 méteres szakaszon rostálja meg a ré­gi töltés kavicsát Goldberg azonban most sem adott világos választ erre a problémára. Goldberg ismét utalt arra, hogy az USA szerint az ENSZ-nek be kell kapcsolód­nia a vietnami kérdés meg­oldásába, noha általános vé­lemény szerint a tagállamok többsége ellenzi ezt. A közel-keleti kérdéssel kapcsolatban Goldberg le­szögezte, hogy kormánya sze­rint a rendezésnek a követ­kező elveken kell alapulnia: a térségben »minden nem­zetnek joga van az önálló életre«, s ennek értelmében meg kell szüntetni az évti­zedek óta fennálló hadiálla- pptot, a csapatokat ki kell vonni a békés rendezésnek megfelelően, biztosítani kell a menekültek jogait, a ten­gerszorosok és a csatornák hajózásának szabadságát, vé­get kell vetni a térségben a fegyverkezési versenynek, tiszteletben kell tartani a fennálló határokat és a fegyverszüneti vonalakat, s végül, Jeruzsálem problémá­ját valamennyi érdekelt fél bevonásával kell rendezni. Ezek az elvek többnyire az izraeli kormány álláspontjá­nak felelnek meg. Goldberg sürgette, hogy az atomstop-egyezmény nyújtson megfelelő garanciákat a nuk­leáris fegyverekkel nem ren­delkező országoknak. Az USA legújabb döntéséről, amelynek értelmében raké­taelhárító rendszert épít ki, azt mondotta, hogy ez »nem fenyegeti a békét«. Az ame­rikai küldött ezután röviden szólt a gyarmati kérdés meg­oldásának fontosságáról. Végül a közgyűlés új el­nökét köszöntve Goldberg kijelentette, hogy a román külügyminiszter megválasztá­sa a nagyfontosságű tisztség­re »azoknak a változásoknak a jele, amelyek a kelet-euró­pai országok és a világ más részei között kialakult vi­szonyban következtek be«. A dán miniszterelnök felszólalása Jens Otto Krag dán mi­niszterelnök és külügymi­niszter, aki Goldberg után szólalt fel a közgyűlésen, sürgette, hogy vessenek véget az amerikai bombázásoknak Vietnamban. »Ez a kezdeti lépést jelentheti a tárgyalá­sok felé« — hangoztatta. Ka­tonai eszközökkel nem lehet megoldani Vietnam problé­máját. Az egyedüli út a tárgyalások útja. A közel-keleti kérdés ren­dezésének alapelveként Krag szerint annak kell szolgálniá, hogy egyrészt megengedhetet­len a katonai eszközökkel történő területszerzés, más­részt az ENSZ minden tag­államának joga van arra, hogy békében éljen. Egyéb kérdésekkel kapcso­latban Krag leszögezte, hogy Dánia egyetért az atomstop- egyezménnyel. Kijelentette, kormánya szerint a kínai nép egyetlen jogos képviselő­je az ENSZ-ben a Kínai Nép- köztársaság. Magyar idő szerint 17.10 órakor elnapolták az ENSZ- közgyűlés csütörtök délelőtti ülését. A közgyűlés pénte­ken, magyar idő szerint 15.30-kor folytatja az általá­nos politikai vitát. (MTI) Kedden: négyhatalmi találkozó A négy nagyhatalom kül­ügyminiszterei csütörtökön megegyeztek abban, hogy a jövő kedden New Yorkban V Thant ENSZ-főtitkár elnökle­tével »munkaebéden« vitatják meg a legfontosabb nemzet­közi problémákat. A világszer­vezet főtitkára felhívással for­dult a négy külügyminiszter­hez, hogy az ENSZ székhelyén vitassák meg a nemzetközi élet legégetőbb problémáit, köztük a főtitkárnak azt az indítvá­nyát, hogy a közgyűlés ülés­szakának jelenlegi megnyitó nács külügyminiszteri szinten foglalkozzék a világproblémák­kal. Mint az ENSZ szóvivője kö­zölte, a négy nagyhatalom külügyminiszterei több mint agy éve nem vettek részt ilyen közös összejövetelen. A Szov­jetunió, Nagy-Britannia és Pramciaország külügyminiszte­re már New Yorkban tartóz1- kodik, Rusk amerikai külügy­miniszter érkezését vasárnap­ra várják. A főtitkár a mun­kaebédre meghívta a négy nagyhatalom állandó ENSZ» .szakaszában a Biztonsági Ta- I képviselőjét is. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents