Somogyi Néplap, 1967. augusztus (24. évfolyam, 180-206. szám)
1967-08-13 / 191. szám
Somogyi Pál: Most is, mint rendesen, így estefelé a tengerparton találkoztunk. Mindig itt volt a találka. A városban soha. Nekem, hadifogolynak nem volt célszerű az emberek előtt mutatkoznia. A tenger kék volt és csendes. Csak néha fodrozta fel a kaukázusi szellő, s ilyenkor a tiszta tükrön az égi kárpit ezüst- zúzmarás selyemnyalábjai kényelmeden ringtak, mint bölcsőjében az alvó gyermek. Szónya a nyomdában dolgozott. Az ólompor, a nyirkos műhely, a túlhajszolt munka, vagy amint ő szokta mondani, »Iván Petrovics kapzsisága« tette beteggé, kezdte ki az alig 17 esztendős tüdejét. Középtermetű, vézna lány volt. Arca sápadt, haja, a sötétszőke orosz haja úgy simult halvány homlokára, mint a selyem. ^Lehajtott fejjel ballagott mellettem, a földet nézve, mint szeptemberben a rózsa. Lábunk alatt ropogott a habfehér tenger i- kagyló. Mindennapos dolgokról, munkáról, a vele járó kellemetlenségeikről, apróörömökről beszélgettünk. Megbámultuk ismét, ki tudja hányadszor a \ vízóriást, s a kéklő, elbűvölő messzeséget. A közelgő forradalomról is szó esett, melyről ebben az időben, 1916 nyarán, már sokat beszéltek Oroszországban. — Félek nem érem én meg azt az időt — mondta Szónya, mélyet sóhajtva — Nem, nem érem én meg azokat a szép napokat... Hangja lágyfinoman csengett. — Bízni kell — mondtam neki —, az sokat segít. És megérjük azt az időt, meg kell érnünk, Szónya — Jó, hát bízni fogok — válaszolt a lány mosolyogva, miközben leült egy padra. Az elvérző alkonyat pirt ragyogott arcára Melléje ültem. Néztem őt, a szemét, meiy kék volt és olyan üde és mély, mint a csendes Azov. — Te olyan jó vagy! — szólt, s kezemet kezébe vette, és simogatta Valahogy most olyan hangon beszélt, mintha nem is az elvtárs, hanem a nő, a férfi érintésére éhes nő szólt volna belőle. Sajnáltam. És különös, most először szépnek láttam Szónyát... Meleg keze simogatta, szorongatta a kezemet. Néztük egymást sokat- mondóan, szótlanul. Szeme hévsége a szemembe olvadt. A mélyretörő női tekintet megremegtetett Átöleltem. Tudtam, hogy halálos a leheleté, de mégis ezen az estén sokszor, nagyon sokszor megcsókoltam Szónyát... Mikor beállt az ősz, a nyirkos hideg, az orvos rendelkezésére Szónya nem hagyhatta el a lakást. Én is egyre nehezebben tudtam kikiszökni a fogolytáborból, s így csak ritkán látogathattam meg. A forradalom kitörésének első napján, amikor ujjongva az öröm mámorától meg- részegülve vonultunk végig az utcákon, egyszerre egy ház előtt megtorpant i tömeg. Mi van itt? Távolról láttam, hogy a kapu előtt hosszú fehér ruhában, kibomlott szőke hajjal szónokol egy nő. Közelebb fura- kodtam. Megismertem: Szó- nya volt. Izgatottan beszélt, arca piros volt, szeme tüzelt: — Iván Petrovics ..: — To- várisi... — nem tudott tovább beszélni, erőt vett rajta a köhögés. Köhögött, és vér buggyant ki a száján. Szinte utat törtem a tömegben, átkaroltam, és bevezettem a láztól reszkető lányt Szónya csak a lakásban ismert rám. — Pável .— mondta örömre derülve. De éreztem, már nem bírja el a lába. Lefektettük. Alig pihegett. De minden erejét összeszedve még ezt mondta: — Megértük! Megértem! Még aznap kórházba vittük, s onnan szanatóriumba került. De a dús fenyőillatú szanatórium, a forradalom csodatévő ereje, mely annyi betegnek, elesettnek adta vissza az életet, Szónyát már nem tudta megmenteni. öt nap múlva eltemettük. Képes Géza: EGYETLEN... Egyetlen Jő az életemben te voltál, te vagy, te leszel. Kapocs, mely az élettel összekötne, van ezer meg ezer, de mindegyiket, bármely pillanatban szétszakítom mint pókhálószövetet. Hogy voltam, hogy vagyok, hogy leszek: köszönöm neked. teni. Uramisten, milyen sovány volt. Az ember azt hitte volna,' hogy egy hete nem evett. Egy hete? Egy éve! Leült és egy üveg bort rendelt. Azután beszélni kezdett, vígan ömlött belőle a szó, és nevetett is hozzá. — Nézzétek Tchuk-Tchukot — szólalt meg az egyik olasz. — Micsoda vidám pintyőke. lett belőle! Rajta, Tchuk-Tchuk, kínálj meg minket is a borodból, hadd lássuk, milyen jól megy a dolgod! Tchuk-Tchuk átnyújtotta nekünk a fiaskóját, és rendelt egy másikat. Ittunk, Tchuk-Tchuk gyorsabban és mohóbban, mint bármelyikünk. Felélénkült — hiszen egy olasz könnyen felvidul, különösképpen az, aki hónapokig kenyéren, vízen és makarónin élt. Látszott, hogy a fiúnak alapos oka van a jókedvre. Énekelt és nevetett a többi olasz- szal együtt. Az egyikük megjegyezte: — Ügy látszik, a mi Tchuk-Tchuk barátunknak jól bevágott az üzlet. Áruld már el, mennyit szereztél az idén? De Tchuk-Tchuk csak a fejét rázta. Erre mindegyikük elsorolta, hogyan boldogult ebben az idényben, s mennyit tudott félretenni, ám Tchuk-Tchuk kitartóan hallgatott, kissé büszke, sokatmondó mosollyal a szája sarkában. — Ugyan már, Tchuk-Tchuk — biztatta egyikük — légy egy kicsit őszinte! — Az én tiszta hasznom ezerhatszáz volt Ennél ő sem jutott messzebb! — mondta a másik. — Az összes szentekre mondom — szólalt meg Tchuk-Tchuk hirtelen —, és négyezerhez mit szólnátok? Nevettünk. — Ez az ember a bolondját járatja velünk. Tchuk-Tchuk a frakk-kabátja zsebébe mélyesztette a kezét. — Idenézzetek! — kiabált, és kirángatott néhány bankjegyet, csupa ezerfrankost. Nagyot néztünk mindannyian. — Látjátok, mennyit számít a meggondoltság — hangoztatta büszkén. — Éi aztán egy sout sem költöttem el a keresetemből Mind itt van az utolsó garasig. Most pedig hazautazom a kislányhoz, kívánjatok nekem jó utat!... FÖLDES GYÖRGY: OKOS OcvVITEL V an nekem egy ked- mellett is vidám, és annyi hanem azt mondta, hogy tel- térünk ha^a. Megintcsak vés barátom, nevez- kislányos báj volt benne, hogy jes gőzzel előre, de ha Béla lehet könnyelműsködni. Béla lalkozása^H^építész' **z évet nyugodtan letagad- könnyelmű lesz, akkor éppen még a zsebpénzét is összeku- mérnök, családi állapota nős, hatott volna az alig harminc úgy elválik tőle is, mint az porgatja és külön betétkönyvesztendejéből. első férjétől, mert ő csak tisz- be teszi, hogy meglepetést a könnyelműség. Béla velem együtt már rég- tán és nyugodtan tud élni. szerezzen nekem és könnyít- sohasem tudta °ta ismerte Annái, de csak így is élt Bélával és na- sen a gondjaimon. akkor fedezte fel, amikor el- gyón jól élt vele. Az újdon- — Valóban jól megtervezett meséltem neki, hogy Anna el- sült férj még ha akart volna, beruházás — jegyezte meg elvált a férjétől. ekkor sem lett volna képes a ismeréssel. fő erénye a szorgalom, gyengéje pedig a könnyelműség. A felesége mellette a pénzt beosztani, mert Béla sokat költött; ahogy mondják, lyukas volt a tenyere és nagyok az igényei. Második sikertelen házassága után jobb mutatóujját a nyakához emelte, és esküszerű fogadkozással többször egymás után elismételte az oly sokszor hallott közhelyet: — Ide szúrd a rozsdás tűt, ha én még egyszer megnősülök. Széles gesztusaira már föl sem figyeltem, annyira megszoktam, de a fogadkozásán mosolyogtam. — Nem akarok neked rozsdás tűvel vérmérgezést okozni — mondtam. — De erre úgysem kerülhet sor, mert az olyan könnyelmű ember, mint amilyen te vagy, nem is kapna még egyszer feleséget Dehát persze kapott feleséget: öt évvel ezelőtt — negyvenesztendős korában — a nála pontosan tíz évvel fiatalabb Szokoli Annát vette el. Az asszony akkoriban vált el iszákos férjétől, és bár soha- _ Látod, ilyen asszony kel- régi könnyelműséggel költe- — Most ugyanígy megveszsem hivatkozott a rozsdás tű- fene nekem, mint Anna - kezni. Bélának ugyanis a nor- *fk “ * re, megfogadta hogy többé mondta egy kis nyugtalanság- malis zsebpénzén felül nem is a régit, pénzünk Íoha rímes, nem megy férjhez, nem kotr gaJj de határozottan. — Ilyen volt mit elköltenie. De még- csak takarékbetétünk, ahhoz az életét egyetlen férfihez iszony kellene — ismételte, sem panaszkodott soha. sem. önálló, elvált és függet- — Anna asszony a talpán' nem nyúlunk. Béla nem köny„„„„ __________ .___, nyelműsködhet, mert nincs l en asszony volt Anna üzem- ,, ' — Hogy csinálja ezt, Anna. miből És tudja> hogy fi2et_ ., . . H . ’ Fogadkoztál, hogy nem kérdeztem egyszer, amikor nünk kell a beruházási részsazdasz és statisztikus, havi n<5süisz többé! összefutottam vele. — Béla összegeket kétezer-hétszázért egy nagy- __ Az igaz> v állalatnál, tehát hitelesnek meggondolnám. látszott az elhatározása. _ Okos asszony azt Nem sőt még spórol is belőle. — Nem hiszek magának, menne férjhez még Annuska de Annáért teljesen megváltozott, szolid, megelégszik a zsebpénzével, M egyszer — Tervszerű a beruházási emberhez, program. Okos az ügyvitel — i a további program? — kérdeztem. — Kocsira gyűjtünk — — felelte Anna —, veszünk egy Wartburgot És Béla? Mit szól ehhez jegyeztem meg olyan könnyelmű mégis a fogadkozás hallatán, mint amilyen te vagy. felelte Anna, de úgy nevetett, az önmegtartóztatáshoz? — Nem hisz?! — csattant — Majd meglátjuk — mond- hogy szinte még a könnyei is — Mit szólna? Boldog, hogy feL — Maga jól ismerte a ta nevetve Béla, és attól kezd- kicsordultak. *87 élhet férjemet! Torkig vagyok a há- ve minden nap megvárta An- — Nem a vállalati ügyekről vAr.fíj.vTaí?J?íÍ8 k*7 ___„___. __, , , . vancsisag, es egy aiKaiommai a mikor Bélával beszélgettem, zassággal... nát az irodaház kapujában, kérdeztem.- A világért sem kőtelke- elk{frte> vala‘ ~ Tudom. Nem is arról tá- "rátereltem dem ebben — mondtam meg- hová egy kls tereferére. Jékoztattam magát, hanem a _ Nincs még egy ,lyen hunyászkodva az erélyes * lig néhány hét telt háztartási beruházási progra- j^^onyi dicsérte lelkenhangra. — De nem minden eL és Béla nagy munkróL t \ hévvel máris férfi olyan, mint a férje volt mondta meg- Arinának, és maga túl csinos ahhoz, hogy elvenné, sőt úgy érzi, hogy egyedül éljen. És túl fia- nem tud nélküle élni, amire tel is- az asszony rövid egyszerűségAnna valóban átlagon fe- gél azt felelte, hogy kár lüli csinos asszony ápolt, művelt és kedves te- múlt el, de akkor már nem remtés. Komoly munkája mondta, hogy kár a gőzért. — S ez változtatta meg Bélát? — De még mennyire. Rájött dezve. — Képzeld el, mindig tele vagyok pénzzel! Vettem már televíziót frizsidert, magnót most cserélem ki a búa vásárlás örömére, és azóta torainkat> másfé, év múlva „ „„ ______ ______nem My'k szét a pénz a ke- veszek egy Wartburgot, még v olt, jól gőzért. Aztán még néhány hét ze* k”-°U> de nem is föl} hab a zsebpénzemet sem költőm Egyszerű a módszerem. — Nagyon érdekelne! el. — Hallottam Annától! Min- Először egy betétkönyv den házasságnak ilyennek keltelevizióra — kezdte sorolni Másnap reggel ugyanabban a kávéházban üldögéltem, amikor felpattant az ajtó, és Tchuk-Tchuk berohant. Levetette magát az egyik asztal mellé, könyökére ejtette a fejét és zokogni kezdett. — Kiraboltak! — könnyei végigfolytak borostás arcán. — Elvittek mindent, egyetlen sout sem hagytak!! Ott volt a párnám alatt és kiemelték, amíg aludtam! Eltűnt, vége, az utolsó sou is odavan! Ezt hajtogatta reménytelenül, tehetetlenül. Űjra meg újra csak ez tódult az ajkára: »Minden pénzem! Minden, minden pénzem«! — Voltál a rendőrségen? — kérdeztem. Igen, már járt a rendőrségen is. Vigasztalni próbáltam, de hasztalanul. A szerencsétlen fiú egészen magánkívül volt. A rendőrség az ujját sem mozdította — minek is? Ha egy Rotschild vagyonához nyúlnak, az más. De ez a károsult csak egy szegény olasz fiú volt, aki mindenét elvesztette! Az előző este eladta minden ingóságát, még a bódéját is, így aztán vasútjegyre sem maradt pénze. De semmi sem tarthatta vissza: gyalog vágott neki az útnak. Máig is látom, ahogy leszegett fejjel elindult, kis fekete keménykalapja dacosan ült göndör fején. Mi lett belőle később, nem tudom, és bárhogy töprengek, nyomát sem találom Tchuk-Tchuk történetében a kárpótlásnak, melyről olyan sok szó esik. ____________ Fordította: Zilahi Judit A nna. — Ez leköti a pénzünket, nem lehet költekezni fölöslegesen. Ha együtt van a pénz, megvesszük a televíziót. Óriási az öröm! Akkor megint lene lennie — jegyeztem meg egyetértőleg. — Ez teljesen lehetetlen — tiltakozott Béla. — Miért volna lehetetlen? Ne haragudj, kedves baelkezdünk gyűjteni egy kül- rátom _ felelte méIy meggy6_ földi utazásra. Megint betét- ződéssei _ elvégre nem iehet könyv megint együtt van a mlnden feleséget egy személypénz, és nem jut fölösleges ^ J dolgokra, megjárjuk külföldet és élményekben gazdagon ben üzemgazdásznak és statisztikusnak is kiképezni. — Szász esztendeje született Jonh Galsworty, Nobel-díjas angol író. A Forsythe Saga című regény trilógiájával nyerte el a világhírt: ez a mű, mely a világirodalom nagy családregényeivel áll egy sorban, bemutatja az angol burzsoázia hanyatlását a múlt század utolsó és századunk első évtizedeiben. Az író később Modem komédia címen megírta a Forsythe cSalád további történetét. Ismertebb regényei: A szigeti képmutató, A sötét virág, Testvériség, A túlsó uarton. Fontosabb drámái: Az ezüst szelence, A menekülő élet, Üriemberek, Tűz és víz. Irt még esszéket és verseket is. ö volt a PEN Klub első elnöke. 1933-ban halt meg. Gazdag életművéből mély emberszeretet, humánus felelősségtudat, a gyengék iránti meleg együttérzés árad. KÁTAY ANTAL: PORTRÉ FALURÓL Nézd, ahogy guggol: határreszt rajzol a porba. Ujja elfárad, de neki feszül újra meg újra, mutatni, hol, s hányszor tíz hold a tervük. Buktatják régi mezsgyék még — hiába, régi az álma, s pezsdülö új a világa. Négymérősben álmodik délidőben, s határreszt rajzol országnyi mezőben. Emlékeit barázdák oidozzák s kötik, de ujjaival, melyekkel belemarkolt ebbe a korb — nézd, ahogy guggol: határrészt rajzol a porba!
