Somogyi Néplap, 1967. augusztus (24. évfolyam, 180-206. szám)

1967-08-13 / 191. szám

A beat és a magyar beat A beat-zene jelentkezése ?yok ,most . úíabb erősítést rAn, az nem elsősorban ma- kéteéetelenül a? eevik leeér- kaPnak a népzenéből, ezúttal gátol a zenetol vagy tánctól dokesebb ielensée az utóbbi nem a "égerekéből, hanem függ, hanem az ifjúság ne- évek során a villa zenei tér- 32 euróPai népek hagyomá- veltetésétöl, körülményeitől, kénén Olvan stílus Tzületett nyaibóL A Beatles Együttes fegyelmétől. E kérdés tehát egyes számait akár skót nép- főként pedagógiai és nem köréten aLlf a viláS S zenének is elkönyvelhetnénk, zenei természetű. S“.J— de ugyanilyeneket találunk tömegeket kénes meghódít ™ás együttesek műsorában És a magyar beat? ni, nemcsak zenehallgatóként, )*’ * 02 ege?z irányzattal egy Nekünk is van beat-zenénk. hanem evakran a zene aktív ldoben mindenütt megeroso- Az új stílus hulláma hoz- művelőiként is. döít ° napzene kultusza. Fel- zánk is elérkezett, és magá­„ • * ,, ____ _ újítja a beat stilus a régi val raagdta ifjúságunk nem V ajon teljen *? a dzsessz tiltakozó, protestáló is jelentéktelen részét Van­\ /ff,,,™ hangját is, az úgynevezett nak kitűnő beat-zenekaraink, egyenlő a dzsessze., de nem protest-song, vagy közelebb- vannak a beat-zenét, és ben­* ZtnnnrZk n Ti r61 a >*P°1-beat~' a politikai ne a pol-beatet amatőr ala­ne^ tote wvanannak a fej- mondanivalójú beat-zene ép- pon lelkesen művelő fiatal­os1 folyamatnak a része. ^ ^ szolgáija mlnt ahogy zenéiük nem mint a dzsessz. a nálunk iegut<5bb tartott si- zenéjük nem A dzsessz — mint lsmere- keres pol-beat fesztivál is kaPcsol°dlk szervesen a né- tes —< Amerikában a század- bizonyította. Pl hagyományokhoz, mint forduló környékén az elnyo- némely más országban, s A dzsesszt sokan - '»*• »"w *»>« a­zéseként született, tele eró- mint Pádéul Yehudi Menu- vetői vagyunk egy nemzet­vei, panasszal, tiltakozással. hin — új népzenének nevez- közi irányzatnak és nem Zenei formáiban felhasznált ték. Ez a megállapítás foko- egyenrangú alkotói. Hulláma mindent, ami ezekhez a ré- zottabban érvényes a beatre is akkor érkezett el hozzánk, ^£eki^L is’ hiS2en iÜ nem egyszerűen amikor máshol pár tól volt mint a protestáns korái har- amer|kai ze"e! elemek asz- az első tetőzésen. Mégis hi- móniáit, vagy a katonai fú- szanálásáról van szó, ha- ba voiria ennek alapján ne- vószene hangszíneit Ilyen nem az európai hagyomá- gatfv*n ítéli meg a magyar elemekből aíakuU ki újszerű nyokból és európai igények- ^ helyzetét Aki reálisan, ötvözetként a dzsessz, amely- ből kin6tt sajátos irányzatról. -yc,mi6U nek megszólaltatól eleinte _ _ józanul szemleli, eredménye­nem voltak hivatásos muzsi- Egyértelműen igent kell te- két is lát a beatben, egy kusok, nem is kottából ját- hát mondanunk a beat-zené- erőteljesebb zenei stílust, s Äbh“mg^mrtgS l0? fPPÓ^y Hent fnt ahogy egy ráépülő aktív zenei ték szólamaikat tagadnunk sem lehet hason- gyakorlat terjedését. E reális Ebből a kezdetből a dzsessz 10 kizárólagosságai. Egy mű- szemlélet alapján nem a nagyon bonyolult és sokolda- faj, egy művészi irányzat ro- beat valamiféle »rmegszelidí- lú művészetté fejlődött hasem pusztán jót hoz létre tésében«, hanem a benne Egyes iskolái még őrzik ~ Äprily Lajos: BIZTATÁS FIATAL FENYŐKNEK Szemközt a bokros oldalon hetekig szólt a hangos ének: falusi leányok s legények dalolva ástak gödröket sok ezer fenyőcsemetének. Járok a zöld foltok között s szólok: »Sietve nőjetek föl, tövetekre záporokat kérek a sűrű fellegektől. Ó, adjatok káprázatot rege-termő rengetegekről! Mert nem gyönyörködik szemem tibennetek nagykorotokban, ha fürge cinkeraj kutat magrejtő, barna tobozokban s növekvő tűavaron szaladó szarvas lába dobban. Szelektől is edződjetek hóviharok szilaj csatáin. Fenyvessé sűrűsödjetek, jövő-rügyes, kicsike fáim. S ontsatok gyantás jó szagot, ha ott járnak közöttetek emberré érett unokáim.« Életének 80. esztendejében elhunyt Áprily Lajos, József- Attila-díjas költő és műfordí­tó. Negyvenhat éve jelent meg első verseskötete (Falusi elé­gia), az utolsó pedig néhány hónapja hagyta el a nyomdát, »A kor falára« című kötet ed­dig napvilágot látott versei­nek leggazdagabb válogatása. Műfordításai (Puskin Anye­ginjének, Lermontov és Tur- genyev műveinek kiváló tol­mácsolása) is méltóan gazda­gítják költői életművét. JOBBÁGY KAROLY: Ha újságodból föltekintesz ahol a halál zakatol, s életveszélyes fenyegetések üvöitenek a kövér nagybetűkben, hatalmak első sakkhúzásai, tapogatódzó háborúk, meglapuló rakéta-támaszpontok s felvijjogó gépfegyversorozat... eszedbe juthat, nem is egyszer, hogy... hogy, talán ez az utolsó békés délután. Mtert készen áll a szörnyű gépezet. A pokol harsonásai már nyalogatják a kürt szélét s a fúvókát beszopva meredt szemmel csupán a jelre várnak... De te, ha újságodból feltekintesz, nézz szét ebben a békés nyárban, melyben csend van és napsugár van, vidám fürdőzők serege; élnyúlt kutya a küszöbön, egy gólya vitorlázva fönn, bokron át szűrődő zene; edénycsörgés — épp mosogatnak — sötétre spalettázott ablak, egy-egy elporzó motoros... s valid be, kezed szívedre téve, híhető-e, hogy ez a Béke, csak a véletlen műve most? hogy holnap... vagy talán ma este, hajamat tépem térdre esve házam füstölgő romiain, s nyugalmam felvált ja a kín ... Micsoda kor! A rádiók hír-golyószórói naponta célba vesznek, s lövik belém az éles szavakat, de én, az élet fanatikusa, nem hiszem el, hogy akadhat, ki rámtör, s fütyörészve a lét-adta gyönyörtől, várom, jöjjön a hűvös éjszaka, és mert nemegyszer sírom szélén álltam, úgy szeretem a színes életet, hogy nem nyugszom meg többé a Halálban A NACVJELENET . . a és ritkán vagy sohasem pusz­régi stílus <dL a -dixie- ., . _ , . . . land«-zenekarok), mások tán rosszat Ezért nem Iehe­azonban új formákat hódi- tett sommásan ítélni a tottak meg, kialakították a dzsesszről sem, amelynek-szimfonikus«, a -kamara«, spontán fejlődését szintén dzsesszt, amelyekben az ere- nagyban befolyásolta, hogy deti hagyományok már amo- első sikerei után fantáziát dem műzene eredményeivel látott benne az üzlet is, és forrtak össze. A kávéházak, virágzó »►iparággá-« fejlesztet- a mulatóhelyek világából a ^ A dzsesszben ezért két dzsessz a koncerttermek felé . , . . - , , tört, legjobbjai elismert hang- irányzat küzdött egymással, verseny-muzsikusok lettek, a ió> értékes népi eredetű művészetüket ma már nem dzsessz harcolt a kapitalista fogadják olyan elementári- szórakoztató iparral san feltörő érzelmekkel, mint elődeikét, hanem koncertsze- Ugyanezt mondhatjuk el a tűén hallgatják. beatröl Itt is keveredik a jó A dzsessz eredetileg azt a a rosszal, az értékes az ér­szakadékot igyekezett betol- téktelenneL Az irányzat, a teni, amely a csak kevesek címke itt sem márka még. számára szolgáló műzene és Esetenként, művenként dönt- a hagyományos népzene kö- betjük el, hogy mivel tű­zött tátongott, hiszen olyan lunk szemben. művészet volt, amely a pa- A művészetet azonban nem raszti (vagy ősi afrikai) ere- kel1 föltétlenül azonosnak te- detű népies formákat új vá- Kintenünk híveinek viselkJe- rosi elemekkel kapcsolta ősz- désével. A tánchoz kapcsoló- sze. Amióta azonban megin- dó zenei stílusok évszázadok dúlt a dzsessz fejlődése a po- óta elsősorban az ifjúság kö- pularitásból a koncertek felé, réből toborozzák híveiket. egyre nagyobb szakadék ke- Egy-egy XVII. századból letkezett a művészi dzsessz származó iratban ugyanolyan és a közvetlenül szórakoztató hevesen ostorozzák az új tán- igényeket betöltő tánczene cot és az új zenét, sőt gyak- között. ran ugyanazokkal a szavak­Ez a szükséglet keltette kai — kivetnivalónak találták életre a beat-zenét. A dzsessz az ifjúság ^ajos lelkesedését, korábbi stílusainak hagyomá- mint ma. A -lelkesedés«per­nyeit folytatja, rendelkezik sze valóban öltheteit és például uevanazzal a frisses- ölthet a társadalomra elfo- séggel, mint a régi dzsessz yadhatatlan formát, de hogy — csakhogy ezek a hagyomá- mikor jut túl az ízlés hatá­ré jlö értékek kibontakozásá­ban kell látnunk további fej­lődésének útját. Vitányi Iván Jó harminc esztendeje már annak, hogy falunkban az az emlékezetes műkedve­lő előadás lezajlott, de csat­tanója ma is szállóigeként öröklődik apáról fiúra. A fiatalság, az akkori mű­velődéspolitikai elképzelé­seknek megfelelően, valami népszínműbe oltott rémdrá­mával készült egy téli va­sárnapot -igazi ünneppé avatni-«. A színmű csúcs­pontja volt, amikor a dél­ceg, ám szerelmében csaló­dott főhős metsző gúnnyal vágja arája arcába: — Te... szerettél en­gem?!!! — (itt sátáni kacaj következik), majd fegyverét maga felé fordítva, elhúzza a ravaszt. A próbákon a szegény bonvivánt hasztalan igye­keztek szép szavakkal, oly­kor még sörrel-borral-pálin- kával is merevségéből fel­oldani: Rudolf Valentináról az életben sem hallott, és Jávor Pálnak is csak egy­két filmjét volt alkalma megtekinteni. Az ideális drámai hőstől így jó pár lé­pésnyire állt. A rendező bízott abban, hogy az említett »ajzósze­rek« segélyével, a bemutató forró légkörében megszűnik majd a fiú bátortalan maga­tartása, s legalábbis a nagy­jelenetben valamiképp érzé­keltetni tudja az indulatok kavargását, s ha nem is ép­pen mesteri, de »mesterje- lölti« alakítást nyújt. Elérkezett a premier. Az ara elbukása — tökéletes élethűséggel — megtörtént. Sor került a számonkérően vádló dialógusra, amelynek végén a felszarvazott legény előrántotta az ócska mor- dályt. Egy pisszenés sem hallat­szott. A fiú viszont örült, hogy a -normát« úgy-ahogy már teljesítette, és gondolatai a harmadik felvonást követő táncmulatság nyitó csár­dásán jártak. Majd elhang­zott a darab legfontosabb mondata. De úgy, mint amikor valaki egy pohár vi­zet kér. Ledarálva, egy- szuszra, minden átélés nél­kül: — Teszerettélengem, ha- haha... (A sátáni kacajt fonetikusan ejtette, a szö­vegkönyvnek megfelelő hű­séggel.) S ezután bumm- bumm! S elvágódott a vilá­got jelentő deszkákon. Az alakítás frenetikus si­kert hozott. Az a néhány néző, aki ájultan hevert szé­kében — élükön a rendező­vel —, föl sem tűnt senki­nek a tapsviharban ... Jóba Tibor JOHN GALSWORTHY: Ha igaz az az állítás, hogy e világon kárpótlás jár mindenért, mondják meg nekem, hol marad a kárpótlás az alábbi kis történetben? Két évvel ezelőtt tolmács voltaim egy fényűző osten- dei hotelben, és hosszasan időzítem a rakodóparton, ha­jókra várva. Gyakran láttam ott egy fiatalembert, aki kis, ütött-kopott bódéjában bizsuféléket árusított. Nem tudtam a nevét — magunk között Tchuk-Tchuknak ne­veztük —, de jól ismertem, hiszen mi, tolmácsok, min­denkit ismerünk. Dél-Olaszországból jött. Értelmes fiú volt, szép fe­jét dús göndör fekete haj borította, öltözéke: egy angol turistától kapott nadrág, frakk-kabát és fekete kalap. Kis növésű volt és sovány, s ez nem is csoda, hiszen egész napi kosztja fél font kenyérből állott, avagy egy tál sajtos makaróniból, és ünnepnapnak kellett jönnie, hogy egy darabka kolbászt vegyen magának. A kövér, termetes emberre szabott ruhában úgy festett, mint egy madárijesztő. Egyedül élt. Dolgozott, mint a rabszolga. Kora reg­geltől késő estig a bódéjában üldögélt. Nem mozdult onnan, bármilyen forrón tűzött a nap, bármilyen vadul dühöngött a vihar. Néha bőrig ázott, de akkor is mo­solygott az előtte elhaladókra, és kínálta a kagylókból fűzött láncot, és efféléket. Leginkább a nők figyelmét próbálta fölkelteni, hiszen ők voltak a legjobb vevők. Oh, hogyan tudott nézni rájuk a nagy, olajbarna sze­mével. Mindennapi kiadásai szánalmasan alacsonyak voltak: napi két penny ételre és négy penny a szállásért. Egy kávéház fölötti kis helyiségben aludt, több hasonszőrűvel összezárva. Hat penny egy nap, három és fél shilling egy héten — ez volt minden. És Tchuk-Tchuk árult. Esténként gyakran megfigyel­tem, hogy ülve elaludt a fáradtságtól. De fél szeme még ilyenkor is nyitva volt, mint a macskáknak. Az üzletnek élt; élénken figyelte a körülötte zajló életet, de valója­fLA ban semmi sem foglalkoztatta, csak az, hogy eladja a csecsebecséit. Semmi nem kötötte le, sem az emberek, sem a tenger, sem a fürdőhelyi élet változatos szórako­zásai. Dobozba zárt légyre hasonlított. — Nagyon nehéz volt a sorsunk odalenn — szokta mondani nekem. — Van egy lány... vár rám, és én is szeretném már viszontlátni. De odaát éhenhalnak az emberek. Madonnára mondom, kutyaélet az! Szavaiból éreztem, mennyire vágyódik az otthona, a délvidék után, hogy nélkülözi a napfényt meg azt a lányt De reménykedett. — Ki kell várni — mondogatta. — Ebben a szezon­ban összeszedek egy kis pénzt, és minden rendbejön. Egy szomorú, nyirkos őszi napon végigmentem a kihalt sétányon, az Estacade-on. Teremtett lelket sem láttam, de Tchuk-Tchuk bódéja most is nyitva volt. Tu­lajdonosa befedte egy darab olajos vászonnal, ő maga pedig behúzódott, s mélyeket szívott egy hosszú szi­varból. — Lám, Tchuk-Tchuk — mondtam —, hát te do­hányzói?! — Igen, jólesik! — felelte. — Miért nem szívsz egyet-kettőt minden nap? Ügy könnyebben viselnéd az éhséget. Tchuk-Tchuk a fejét rázta. — Pénzbe kerül — szólt. — Ez a szivar nem ke­rült nekem semmibe. Egy veres képű angol nyomta a kezembe, azt mondta, hogy ő nem tudja elszívni. Nem ért hozzá, bolond! Én mondom magának, kitűnő szivar ez. Eljött a fürdőidény vége, és egy este, amikor már talán csak húsz vendég lézengett a városkában, betér­tem a megszokott kávéházamba. Mindössze három olasz vendégmunkás ült ott. És ekkor megjelent Tchuk-Tchuk. Életemben elő­ször találkoztam vele olyan helyen, ahol pénzt lehet köt-

Next

/
Thumbnails
Contents