Somogyi Néplap, 1967. augusztus (24. évfolyam, 180-206. szám)

1967-08-13 / 191. szám

Vasárnap, 1361. augusztus 13. 3 SOMOGYI NEPLAr NEB-vizsgálat a hiánycikkekről Man ki kell használni a helyi lehetőségeket! — Egy gyúrótáblát kérek. Az eladó furcsán néz rám: — Gyúrótáblát, uram? ... Nem is emlékszem, hogy mikor kaptunk utoljára... Hiánycikk. S ezt a választ kapja az ember, ha vasboltban hor­ganyzott vagy fekete lemezt akar venni; szabadkoznak az eladók, ha a vevő zománco­zott füstcsövet kér stb. A vegyes iparcikk-kereskede­lemben mintegy 15 százalék­ra tehető azoknak a cikkek­nek a száma, amelyek ál­landó hiány miatt nem kap­hatók. Ezt állapította meg a Somogy megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság minap befe­jeződött vizsgálata is, mely­ben a hiányok okait kutatták megyeszerte a kis- és nagy­kereskedelemben s a terme­lőknél. 60 százalék dotáció megmaradt Pénzügyi rendelkezéseink lehetővé teszik, hogy a hiánycikkek termelését —• ha az egyébként nem gazdaságos — állami dotációval is segít­sék. Sajnos tavaly a rendel­kezésre álló összeg 60 szá­zaléka megmaradt, ugyanis a pénz felhasználásáért — mint a NEB összefoglaló jelentése megállapítja — senki nem volt felelős és nem is érzett felelősséget érte. Persze nem­csak ez okozza, hogy bizo­nyos árucikkek állandóan a hiánycikklistán szerepelnek — s emellett az összforga­lomból mintegy 20 százalék az időszakos hiánycikkek aránya —, hanem az is, hogy a megyén belül nincsenek meg a föltételek ahhoz, hogy ktsz vagy vállalat gyártani kezdje ezeket az árucikke­ket. A megyében a zománcozott és horganyzott cikkek hiánya a legsúlyosabb. Mindeddig Somogybán nem működött sem zománcozó, sem pedig horganvzókemence, így a he­lyi árualapok feltárásával sem lehetett segíteni a hely­zeten. Az viszont örvendetes — és rugalmasságában ok­vetlenül követésre méltó tény —, hogy a Somogy— Zala megyei Vas-Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat több tárgyalást kezdeménye­zett a hiánycikkek gyártásá­ra, s ennek eredményeként akció indult a kaposvári Vas—Műszaki Ktsz-ben egy zománcozó kemence felállítá­sára. Jelenleg úgy fest a helyzet, hogy a IV. negyed­évben megindulhat a zomán­cozó tevékenység. Ugyan­csak tárgyalások folynak a MESZÖV-vel is, hogy a ka­darkúti szövetkezetnél állít­sanak fel egy horganyzó ke­mencét, s itt ereszcsatorná­kat stb. horganyoznának. A nagyatádi Komfort Ktsz-ben viszont tanműhelyt létesíte­nek apróbb iparcikkek gyár­táséra. Vállalkozó szellemű ktsz-ek A kereskedelmi szervekkel megyénkben különösen a ka>- posvári Vas-Műszaki Ktsz és a tabi Vegyesipari Ktsz épített ki jó kapcsolatokat. A kaposvári szövetkezet pél­dául 60 tonna kapacitású drótfonó gépet és 60 tonna kapacitású exender prést állított be egyrészt a drót- íonalellátás biztosítása vé­gett. másrészt pedig a már említett zománcozó működé­séhez szükséges termékek előállítására. Ezeken a gé­peken füstcsöveket, könyök- csöveket, gázsütőtepsiket, fű­részporos kályhákat, szélka­kasokat készítenének, és kü­lönféle méretű edények prése­lési munkáit végeznék el. A tabi ktsz drótfonat, horgany­zott fürdőkád, ereszcsatorna #tb. gyártását válladta. Rajtuk kívül említést ér­demel, hogy a nagybajomi fogyasztási szövetkezet ház­tartási faárukészítő üzemet hozott létre, melyben pl. a Somogy megyei Iparcikk­kiskereskedelmi Vállalatnak és a táirsszövetkezeteknek is gyártanak különféle terméke­ket. Július végén a Kaposvári Járási Tanács mezőgazdasági osztálya a Vas—Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat kérésére megbeszélésre hívta össze azokat a közeli terme­lőszövetkezeteket, amelyek faárucikkek készítésére szá­mításba jönnek. A visnyei, a bárdudvarnok!, a zselickis- faludi és a zselickislaki tsz- ek képviselőinek a nagyke­reskedelem átadta azoknak a cikkeknek a jegyzékét, ame­lyek gyártása sokat segítene az ellátásban, ígv pl. fakanál, gyúrótábla, nyújtófa, váll­fák, szerszámnyelek, konyhai ülőkék, konyhai székek stb. kellenének. A termelőszövet­EMLÉKKÉP | Monstrum---------------------------- nagy, s zürke, épület volt a lelenc. Rácsos kerítése mögött szo­morú szemű gyerekek sza­ladgáltak a parkban, és síp­szóra vigyázzba álltak. Olyan velem egykorúak lehettek, és szürke formaruhájuk volt. A hamuszürke nagy épületben éltek. Kisebbek is, nagyobbak is, a földszinten pedig a cse- csemőkorúak. őket nem lát­tam soha, de olykor kihal- J átszőtt a sírásuk. Emlék­szem, gyerekkoromban úgy képzeltem, hogy bizonyosain formaruhába, »egyerapólyába« és »egyenpelenkába«, csupa egyforma szürke holmiba cso­magolják őket is. CSECSEMŐOTTHONI Egyemeletes sárga épület a Dimitrov utcában. Etetési időben kihallatszik a babák sírása. A járókelők részvétet vagy sajnálatot éreznek ilyenkor. Van, aki megáll az ablak alatt, és kimondja, amit gondol, megállapítja azt, amit sejt vagy tudni vél a benti életről. És idegenked­ve néz a nagy sárga falú épületre, ahol harminchárom egészségügyi dolgozó és gyermekgondozó nevel 100— 110 bölcsődéskorú kisgyere­ket Termek, cédulás ágyacskák, játékpolcok, járókák marad­nak mögöttem, ahogy Fekete Mátyásné, az otthon vezetője társaságában járom a helyi­ségeket. Az ágyacskákban és járókákban egy éven aluli, egyéves, illetye nagyobbacs­ka csöppségek keresik a be­lépő tekintetét Egyik-másik­nál már észrevehető, hogy később gyógypedagógiai alany lesz. A vezetőnő némelyik kis­gyereknél int a szemével, és halkan megjegyzi: »-Ennek börtönben az apja...«; »Ez testvérek gyereke ...«; »Ezt a kórházban a magnóliabo- kor alatt találták...« A többség azonban nem ilyen, hanem szociális okok miatt kerül a csecsemőott­honba. A gyerekek 75 száza­léka koraszülött Közvetlenül a kórház »kora«-osztályától veszi át őket az otthon, mi­után az egészségügyi hatósá­gok környezettanulmánya azt állapította meg, hogy a kicsi­ket szüleik otthoni higiénés vagy családi körülményei miatt nem lehet hazaadni. S ha az újabb környezettanul­mányok sem adnak meg­kezdek rövidesen nyilatkoz­nak, hogy mely cikkek gyártását tudják vállalni. Manipuláció az árakkal A NEB-vizsgálat arra is kiterjedt, hogy az ipar be­szünteti egyes keresett cik­kek gyártását, helyette pe­dig csaknem azonos minősé­gű és azonos rendeltetésű termékeket készít — maga­sabb áron. Jó példa erre a garzon gáztűzhely esete. Ez az áru nagyon keresett volt a lakosság körében, mivel a célnak megfelelt, s az ára is elfogadható volt: 611 forin­tért árusították. Ebben az évben azonban ez a tűzhely eltűnt a piacról, helyette vi­szont kapható az ugyancsak nyugtató képet, és ha három­éves korban sem javulnak az otthoni föltételek, a kisgye­rek állami gondozásba kerül. A szü­lők 10- 12 százaléka rendszeresen lá­togatja a gyerekét Kilenc­ven százaléka 'egyáltalán nem, illetve csak többszöri megkeresésre, értesítésre. Az otthon kb. negyedévenként tájékoztatja a szülőket, hoz­zátartozókat a gyerek fejlő­déséről; súlya, beszédkészsége stb. gyarapodásáról. Van, aki másfél év után keresi meg először a gyerekét, van, aki — soha. Minden látogató bejegyzi észrevételét egy vaskos füzet-, be. Az embernek olyan ér­zése van, mintha összebe­széltek volna: »A gyerek fejlődésével meg vagyok elé­gedve«... »A gyerek szépen fejlődik...« S újra, oldalakon keresz­tül: »Meg vagyok elégedve; ... meg vagyok elégedve ... meg vagyok elégedve ...« Olykor még ennyi: Köszö­nöm ... Az állam személyenként egy napra 56 forintos ellát­mányt biztosít; egy év alatt 20 és fél ezer, három év alatt hatvan-egynéhányezer forin­tot áldoz a csecsemőotthon mindegyik lakójára. A gye­rekek többsége a szocialista rendszer alapvető célkitűzé­se révén, egyik alaptörvényé­nek gyakorlatából kerül az otthonba. S ez valóban más­képp nem is lehet Össztár­sadalmi viszonylatban perifé­rikus, egyedi esetekről van szó, azonban most nem a problémás családokra és a még meglevő cigányéletfor- mára gondolok: Azzal a »majd az állam neveli a gye­reket« szemlélettel — ame­lyik egy kissé túlságosan is természetesnek veszi a szo­ciális juttatást — vitatkoz­nunk szükséges! HAZAADÁS | Jói fej­-------------------------------= lett, s zép testű kisgyerek ugrándo­zik a fürdető medence lan­gyos vizében. Anyját elvesz­tette a születésekor, apja vi­déken dolgozik. A nagyszü­lők gyakran meglátogatják a kisgyereket, haza is vihet­nék, a nagymama azonban húzódozik ettől. Űjabban a gyámhatóság havi pár száz forint gyermekgondozási se­gélyt helyezett kilátásba. A kisgyereket rövidesen haza­viszik. Így már egészen más.*; kétlángú garzon gáztűzhely díszesebb kivitelben — de már 1500 forintos áron. Ez az, amit nem lehet megengedni egyetlen válla­latnak, üzemnek sem. Gás­pár Sándor elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a SZOT főtitkára legutóbbi kaposvári látogatá­sakor éppen arról beszélt, hogy egy-egy üzem fölemel­heti termékeinek árát azzal az indokkal, hogy akkor dol­gozóinak a bére is nagyobb lesz, viszont megfeledkezik arról, hogy ez az intézkedés esetleg 200 embernek hasznot hoz, sok ezernek pedig kárt okoz. Ezért az indokolatlan áremelések ellen nagyon ha­tározottan föl kell lépni min­den arra hivatott szervnek. A Somogy megyei NEB vizsgálati anyagát egyébként fölterjesztették a KNEB-nek, s ott beleillesztik az orszá­gos összefoglalóba. A múlt évben egy jól öl­tözött fiatal nő hozta be a csecsemőjét. Beutalással és nem kevés önérzettel hang­súlyozva, hogy nem kívánja »itt« tartani a gyereket Csak egy-két hét, amíg az apasági kereset rendeződik.. A gyerek ma is »itt«, az ott­honban éL Nemegyszer szívesen örök­be fogadnák valamelyik gye­reket. A törvény szerint azonban ez csak akkor lehet­séges, ha az édesanya le­mond a kisgyerekéről. Az anya viszont nem mond le. Marad az állami gondozás — sok esetben ... Száztíz kisgyerek, mögöttük ugyanennyi megoldatlan tár­sadalmi kérdés. nevelési hiányosság, családi tragédia, egyéni sorsprobléma. S csak elvétve olyan eset, amelyik­nek tanúja lehettem. Beácska 1600 grammal szü­letett, és lakásprobléma miatt élt itt kétéves koráig. Most eljöttek érte a szülei. A kis­lányt kézen fogja a vezetőnő, kikíséri az ajtóig, elbúcsúzik tőle. Háromszor Is egymás után. Beácska mindig vissza­fordul ... „SÍRNAK |— »Éhesek SZEQÉN YEK" I :zesé­-------—------------------5 nyék«... G yakran hallani ilyen és hasonló megállapítást az ab­lak alatt a járókelőktől. A vezetőnő hozzáfűzi: »Olykor kedvem lenne beinvitálni az embereket a megjegyzéseik után, hogy tessék bejönni és megtekinteni: a kicsik ponto­san a fejlődésükhöz szüksé­ges kalória- és vitamimmeny- nyiséget kapják tápszerben, ételben, édességben, gyü­mölcsben stb. Se többet, se kevesebbet A sírás feltéte­les reflex a csecsemőkorúak- náL Minden etetésnél, és minden bölcsődében...« Nem vitás, vannak még a régi menhelyszemléletből fa­kadó előítéleteink. Jóllehet gyermekkorunk óta sokat változott a világ. Váltaztak a menhely körülményei, s más a társadalmi szemlélet is, amely életre hívta a gyer­mekotthonokat Ma átlag tíz bölcsődéskorú kisgyerek jut egy-egy szakképzett gondozó­nőre. Gondoskodást, játékot, mosolyt: mindent megpaknak a csöppségek. Egy kivétel­lel... S ezt az egyet ma sem pótolhatja semmi. Se édes­ség, se vitamin, se a gondo­zónő hivatásérzése. Polesz György Valarm mégis hiányzik... LÁTOQATÁS | BIZTONSÁGBAN A KENYERÜNK gabonatarlók tüskésen, lecsupasztottan mere- deznek, a csillogó ekék nyomán lassan eltűnik az utolsó jel is: ez a föld itt kenyeret termett ez idén. Itt-ott még zúg a cséplőgép, de a kombájnok már a javítóműhelyekbe vonulnak. És közeledik az augusztusi új kenyér ünnepe. Űj kenyér... A nagy vá­rakozás, a sok fáradtság be­teljesedett. Ami tegnap még kétséges, bizonytalan volt, az ma megnyugtató bizo­nyosság, a törődésért, pa­rasztságunk igyekezetéért gazdagon fizet a kenyérga­bona. Egy hónappal ezelőtt még kalászokban ringott a ter­més — és most gabonahe­gyektől roskadoznak a mag­tárak. A föld munkásai megtették a magukét, meg­termelték kenyerünket, de ezzel a búza útja még nem ért véget. A gond, a fele­lősség most a Gabonafel­vásárló és Feldolgozó Válla­laté. ök tárolják, őrlik meg és vigyázzák ezt a nagy ér­téket mindaddig, amíg a hófehér liszt a pékekhez nem kerül. Az adatok, a számok na­ponta változnak. Ma 8400 vagon, holnap még több lesz az átvett gabona, ösz- szesen tízezer-egyszáz va­gonra számítanak. Olyan adat ez, amilyen eddig még soha nem volt a megyében. T ízezer-egyszáz vagon! Érdemes megvizsgál­ni a raktárakat, meg­nézni a szabadon tárolt ga­bonahegyeket, visszapillan­tani egy kicsit az elmúlt három-négy hétre. Mert nemcsak megtermelni kell a kenyeret, hanem a szép ter­mést biztonságba is kell he­lyezni. S az idén ez minden korábbinál nagyobb felada­tot jelentett. Nemcsak azért, mert szinte mindenütt több termést takarítottak be a vártnál, és a nagyüzemek sorra kötötték a pótszerző­déseket, hanem azért is, mert a magas fokú gépesí­tettség, s az igen jó aratási idő hatására az idén az egész munka három-négy hétre torlódott össze. — Tavaly még szeptem­ber elején is érkeztek szál­lítmányok — mondja Ernszt István, a vállalat marcali kirendeltségének vezetője —, és összesen 682 vagon gabonát vettünk át. Most már nyolcszáz vagon fölött tartunk. A malomnál is, a közpon­ti raktárnál is alig van már forgalom. Olyan szezon vé­gi, nyugodt a hangulat. A színek szinte mennyezetig megtöltve, a raktárakban alig van talpalatnyi hely, de így is került búza a raktár elé, a szabadba is. Lepony- vázva, homokkal körülbás­tyázva, nehogy véletlenül is károsodás érje a kenyér- nekvalót. Nemcsak itt, a me­gyében sokfelé vált szúlísé- gessé ez az átmeneti sza­badtéri tárolás. De bármer­re megy az ember, minde­nütt alapossággal, a mesz- szemenő elővigyázatossággal találkozik. Marcaliban száz vagon búza került szabad ég alá, a fonyódi járásban még több. Pedig innen nagyon sok gabonát más járásokba szállítottak tárolásra. Az egész megyében itt a legne­hezebb, a legszorongatottabb a helyzet. Ezért van az, hogy már most tárgyaláso­kat folytatnak a vállalat ve­zetői új tárolóhely építésé­ről. Ez az év figyelmezte­tett: sürgősen tenni kell va­lamit. Egy hónap óta zúg a bogiári malom, őrli az új gabonát, de a tárolási gon­dokon vajmi keveset eny­hít ez. S ha azt kérdi az em­ber, hogyan bonyoló­dott le ennek a ha­talmas mennyiségű gaboná­nak az átvétele, szinte min­denütt azzal a válasszal ta­lálkozik: talán még soha ilyen sima, zökkenőmentes nem volt a csúcsidőszak. — Pedig voltak napok, mikor a raktár orrán-száján ment be a gabona — mond­ta Szőke János, a vállalat nagyatádi kirendeltségének vezetője —■, nemegyszer na­ponta huszonöt vagonnal is átvettünk. Az egyik magtár itt már »csurig« tele van, a másik­ba még várnak terményt. A hídmérlegen vontató, a gyorsátvevő garat nyelt a búzát. És csörög a telefon, a segesdi szövetkezet jelent­kezik: pót-pótszerződést sze­retne kötni újabb nyolc va­gon kenyérgabonára. Ami gabona bekerült a vállalathoz az már bizton­ságban van. Az ember áll a zsákokkal bástyázott ga­bonahegyek mellett, vagy a csendes, szinte roskadozó raktárakban és eltörpül a búza mellett. Ez a búza nemcsak sok, nemcsak szép, hanem jó fa. Magas a hek­tolitersúlya, kevés a víztar­talma. — Jó kenyeret, fő rétest lehet majd sütni belőle... Z úgnak a malmok min­denfelé, őrlik az új búzát. Ma még re­mény, várakozás a tízezer- egyszáz vagon, de nemso­kára kialakul a végső vá­lasz. Egy hatalmas munka, egy feszültséggel teli idő­szak fejeződik be. Így fogadjuk az augusztu­si új kenyér ünnepét. Vörös Márta A KIJELÖLT BOLTOKBAN ÉS ÁRUHAZAKBAN Wallinger Endre

Next

/
Thumbnails
Contents