Somogyi Néplap, 1967. augusztus (24. évfolyam, 180-206. szám)
1967-08-13 / 191. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1967. augusztus IS. ASSZONYOK A HATÁRBAN N\ég mindig nehéz... KERESETT A MAGYAR MÉHKIRÁLYNŐ Külföldön, főleg Franciaországban, de más nyugateurópai államokban is keresik, szívesen vásárolják a méhészek azokat a méhanyákat, amelyeket a magyar Kisállattenyésztési Kutatóintézet telepein neveltek. Képünkön: az Intézet leányfalusi telepének méhésze ellenőrzi a méhanyák fejlődését. (MTI Foto, Bereth Ferenc felvétele.) Szétnézni a kapun kívül A ma követelménye: a piackutatás és az új gyártmány A fullasztó melegben még a fák árnyéka sem nyújt enyhülést. A berzencei utcák kihaltak, nem látni embereket. De annál mozgalmasabb a határ. A férfiak a csépléshez készülődnek, az asszonyok uborkát szednek, ládáznak a Búzakalász Termelőszövetkezet kertészetében. Ki kendőt, ki pedig kis kötényt terített a fejére, védelmül a napsugár ellen. Valamennyien napbarnítottak, mintha az Adriáról tértek volna vissza. Pedig a munka itt a földön nem éppen üdülés. Az az asszonyok véleménye, hogy a gépesítés és a vegyszerezés ellenére is a mezőgazdaságban a legnehezebb kétkezi munkát még mindig az asszonyok végzik. Igaz, a vegyszeres gyomirtással kevesebb gond van például a kukoricában, viszont nagyobb a terület — Nagyok a normák — Jegyzi meg Németh Jánosné. — Sokszor képtelenek vagyunk elvégezni azt, amit a normakönyv előír... Jó a vegyszerezés, részben meg is könnyíti a munkánkat, de sok növénynél nem lehet alkalmazni, s így bizony a növény- ápolás teljes egészében ránk vár. Még mindig nehéz a falusi asszonyok élete. Ezt saját példáján keresztül világítja meg. — 1958 óta dolgozom a termelőszövetkezetben. Tag vagyok, a szüleim) is azok. Két éve mentem férjhez, azóta »egyes-« asszonynak számítok. Az uram gépkocsivezető, szombatonként jön haza. Hétközben minden munka rám vár. Kemény dolog kint dolgozni a határban, hol a tűző napon, hol a hideg szélben, — Miért szöktél meg? — Miért ne?/ — Tudtad, hogy visszahoznak? — Tudtam. — Volt valami értelme? Vállrándítás, fintor a válasz. Fintor az egész világra. Űjra kopognak az igazgatói iroda ajtaján. Szelíd arcú, pulykatojásképű lány lép be. Égkék szemében bizonytalanság. Balatoni »kirándulásról« érkezett. Tegnap ment el másodmagával, engedély nélkül. Z. Ibolya még egészen új lakó az intézetben, az asztal mellett ülő H. Rózsa »alapító tag». Ö már tizennyolc éves, Ibolya tizenhat. Szökevények. Rózsa tiltakozik, 6 másként mondaná. Most hagyta ott a második munkahelyét, majd a nevelő szülőket, egy héten át senki nem tudott róla. — Behozták — mondja az igazgató, dr. Simon Lajos. A kisebbek is Z. Magdi, Ibolya húga tizenhárom éves. Nemrégiben barátnőjével Budapestre utaztak egy fiú ismerősükhöz, találkozássra azonban nem került sor, mert a Déli pályaudvaron már várták őket. Nem a fiú, ö nem ért oda, mert közben börtönbe került. Mag- diékat pedig visszahozták. Nem érte csalódás őket, számítottak rá. — Nyáron a Balaton felé veszi útját a legtöbb szökevény — tájékoztat az igazgató. — Nem egyszer találkoznak is, csoportokba verődnek. Pénz, élelem és szállás nélkül. Nem marad más választás, megfogni mindent, amit lehet. Csoportba verődve még bátrabbak is, mint egyedül. Csavarognak, többnyire cél nélkül. Amikor behozzák őket, nyoma sincs arcukon a megbánásnak, mint ahogy lelkesedni is titkán látni őket. L. Évát a napokban hozták vissza. Talán csak a vacsoráját fogyasztotta el, és újra eltűnt. Mi hiányzik ? At intézetben lakó gyerekek nem panaszkodhatna < a., ellátásra. Valami mintha méteresen kiszolgáltatva az időjárásnak. — Hogyan telik el egy napja? — Szinte olyan az egyik nap, mint a másik. Reggel fél ötkor, ötkor kelek. Ellátom a ház körül a jószágot, elkészítem a kislányomat a bölcsődébe. Rohanok vele, hétre kell vinnem, de már hétkor indulnak ki a mezőre a többiek, úgy hogy én siethetek utánuk. Itt kinn este fél hatig, hét óráig dolgozunk. Nincs önálló kertészeti brigád, oda megyünk, ahová irányítanak bennünket. Mindent el kell végezni. Ha hazaérek, megyek a gyerekért, vacsorát főzök, mosok, tudja, hogy van ez a háztartásban. Tíz óra körül ágyba kerülök, holt fáradtan. Reggel kezdődik minden élőiről. — Mikor jut ideje egy kis olvasásra, a gyerekkel foglalkozni, pihenni? — Talán vasárnap. Olvasni télen érek rá. Az újságot csak vasárnap lapozom át, délelőtt főzök, délután meg mindig van valami, amire a hétköznapokon nem Jutott idő, vasalás, varrás, stoppolás. Az igazi pihenőnapok nálunk a faluban a nagy ünnepek. Előtte még dolgozni sem mennek az emberek, előkészülnek, sütnek, főznek, vendégeket várnak. Aztán az ünnepnap jön, az az igazi pihenőnap. Ilyenkor nem dolgozik senki... — Hány ilyen ünnep van egy évben? — Húsvét, karácsony és a búcsú. Elmondja azt Is, hogy a betervezett munkaegységekből havonta az egységek után 25 forint előleget fizetnek. A pia hiányozna. Pótolhatja-e az intézet azt, ami ezeknek a gyerekeknek az életéből hiányzik? A szülői szer etetet, a legfontosabbat? Nem. A szeSZÖKEVÉNYEK műkből hiányzik a szeretet tükre. Vagy talán nem is hiányzik, csak nagyon mélyen van. — Ki a barátnőd és miért tartod annak? — kérdeztem Ibolyától is, Rózsától is. — Aki ad valamit, aki klassz és nem fél. — Kitől kell félni? Keserű fintor. — Mindenkitől. Arra a kérdésre, hogy az intézetben mi hiányzik, nem válaszolnak. Aztán némi szünet után Rózsa mégis megpróbálkozik: csakis tőlem. Minél többször azt, hogy mi hiányzik? Sokszor, hogy elhiggyem: ez érdekelhet valakit. Rózsa egyedül van a népes intézetben, de a világban is. Nem tud sem a szüleiről, sem a testvéreiről. Eddig még senkire! sem értette meg magát, mert elzárkózik az elől is, hogy megismerjék. Cinikus álarc mögül keserűen néz a világba. • Nyitott kapu mellett Az intézet udvarából kilátni az utcára, a hatalmas kapu szárnyai sarkig tárva egész nap. Akinek közülük dolga akad a városban, kiengedik, a kimenő »hivatalos óráin« túl is. H. Rózsa ipari tanuló is It már, dolgozott jó fizetésért, de mindenütt csak rövid többit zárszámadáskor kapják meg. így négy-ötszáz forintot keres havonta, a férje pedig ezernyolcszázat S a fiatal házasoknál minden forintra szükség van. — Bár az első közös »szerzeményünk« a kislány volt, azért már van egy kétszoba összkomfortos házunk is. Bele a bútort, a stafirungot megkaptam. Mindig van azért valami vásárolni való. Rádiónk még nincs, a közeljövőben szeretnénk bevakoltat- ni a házat, az uram motort akar venni. így aztán meg kell fogni a munka végét. Tavaly például 210 munkaegységem volt... — Az, hogy itt van házuk, berendezkedtek, letelepedtek, arra enged következtetni, hogy itt is akarnak maradni. Kielégíti ez az életmód? Soha nem gondoltunk rá, hogyelmanjünk.Sn amezőgazdaságban nőttem fel, ismerem és megszoktam ezt a munkát. Nem mondom, lehetne könnyebb is, és is fiatal vagyok még, szeretnék azért néha szórakozni a férjemmel együtt. De ha összehasonlítom azzal, hogy a szüleim sokkal nehezebb körülmények között éltek, akkor nekünk azért csak jobb. S még jobb lesz a kislányomnak, ha felnő. Bár még csak egyéves, de máris tervezgetem a jövőjét. Ahogy az én szüleim sem szerették volna, hogy elmenjek tőlük máshova, gyárba, vagy a városba, én sem szeretném... De ha kitanulna, mondjuk mező- gazdasági technikusnak vagy mérnöknek, azt nem bánnám. Akkor nem szakadna el any- nyíra tőlünk, s azért megtalálná a számítását is ... ideig. Kaposfüreden egy család örökbe fogadta, de ő a számára összegyűjtött »stafi- rung» egy részét elajándékozta. Ott hagyta Kaposfiiredet is. Segítenék, irányítanák az intézetből, hogy könnyebben boldoguljon, hogy megálljon a lábán, mindeddig hiába. Ülnek naphosszat a többiekkel az udvaron raktározott eternit csöveken, téglahalmokon, és onnan néznek kifelé a világba. Ha szökni akarnak, többnyire nem a nyitott kapun át mennek el... Nagy József Délelőtt arról beszélgettem a gyár energetikusával, hogy az országos híradásokban csak akkor említik a Nagyatádi Konzervgyárat, ha a rekonstrukciókat sorolják fel. Ez a gyár sohasem szerepel az új konzervekkel piacra lépő üzemek között. Az energetikus mosolygott, s azt mondta, menjek el délután a taggyűlésre, éppen erről a témáról tanácskoznak a kommunisták. Nagyon meglepett, milyen lelkesen, mekkora felelősséggel beszélt mindenki a piackutatás szükségességéről, az új gyártmányok kikísérletezéséről. Elsősorban az ragadott meg a taggyűlésen, hogy nem általában szóltak az új mechanizmusról, hanem kiválasztották azt a nagyon lényeges területet, amelyen a közeli hónapokban sokkal gyorsabban kell előrehaladniuk. Nem elszakítva vizsgálták a gyár munkáját; a piackutatásban és az új gyártmányok készítésében rugalmasabb konzervgyárak példájával serkentettek mindenkit a gondolkozásra és a cselekvésre. S azt hiszem, hogy a hangsúly a cselekvésen van. Minden felszólaló ezt sürgette éppen. A pártvezetőség meghívta a taggyűlésre a párton kívüli Horváth Miklóst, ö tárta a kommunisták elé az anyag- és áruforgalmi osztály munkáját elemző beszámolót Az osztályvezető megállapította, hogy a kereskedelem igénye állandóan nő, sokkal nagyobb választékra van szüksége. A vásárlók általában a poharas, kisebb üvegbe csomagolt befőttet, dzsemet keresik a Balaton- parton, az üzletekben. A belkereskedelem éppen ezért elsősorban ilyen csomagolásban kéri a konzerveket. S hogyan elégíti ki a gyár a megváltozott keresletet? Még mindig csak a hagyományos cikkeket gyártja. S a jövő évi szerződéseket is ugyanezekre kötötték meg. S hogy milyen üzletet hagyott ki a Nagyatádi Konzervgyár? Sokkal több meggy-, cseresznye-, őszibarackbefőttet adhatott volna el pohárban és kisebb üvegben! A rétesboltok úgy keresik a kimagozott meggyet, mint a cukrot, s évek óta nem gyártja Nagyatád; általában az alapanyagát adja el. A Szegedi Konzervgyár honosította meg a fagvlalt- konzervet. a Somogy—Zala megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat harminc vagonnal átvenne a gyártól, ha több gyümölcsből volna választéka. A pártvezetőség úgy döntött, hogy fölmérik az igényt, s gondoskodnak az alapanyag hatvan százalékáról. Ezzel a konzervvel száz vagonig elmehetne a gyár. Nyolcvan vagon gyümölcsborra szerződött Nagyatád, s ugyanakkor százötven vagon volt az igény. Ennél többet azonban jelenleg nem bír gyártani és tárolni. Nagyon keresett a félliteres zöldborsó, bab és lecsó, csak éppen ezt nem gyártja az üzem. Bármilyen mennyiségben átvennék a közületek a naturtököt, mégsem szerződtek ötliteres csomagolásúra A végén azonban mintegy három vagonnal eltettek ebből is. Többszörösen aláhúzta az osztályvezető, hogy Nagyatád még nem használta ki a lehetőségeket, nem lépett előbbre a bátor kísérletezésben. Pedig gyárthatna mustárt, alkoholos üdítőt, gyümölcsszörpöt is. Például a Faksi Konzervgyár előbbre jár ebben, éppen a közelmúltban mutatta be a Fejér megyei Nagykereskedelmi Vállalatnak a félliteres újburgonya konzervet és a kelkáposzta főzeléket. S ezzel összefüggően a piackutatásban is elmaradt a gyár. Megszokta, hogy a nagykereskedelmi vállalatok képvi- •elői úgyis fölkeresik a gyónt. Ez azonban ma már ke- ’s, minél több helyen kell ■■"u tatót tartani a konzer- ' bői, s ha majd lesz, ak- "T Piacot keresni az űj- ’-r. -^soknak Ebben ugvan- ■ ak előbbre iár a többi konzervgyár, rendszeresen tájékozódik a nagykereskedel- I I mi vállalatoknál, sőt a paksiak még a fiókokat is föl- I keresik, érdeklődnek a minőségről, a konkurrens gyárak termékeiről. Ezekre; a jj. látogatásokra az atádi gyár nem készült fel. Hét éve nem járt például az egyik legnagyobb megrendelőjénél, a Győr—Vas megyei Nagykereskedelmi Vállalatnál, mindössze kétszer volt Székes- fehérváron. noha az tízéves vevője a gyárnak. S ugyanilyen a kapcsolat a baranyai, í sőt a somogyi vállalattal is. A piac véleményének és igényének jobb megismerése végett változtatni kell ezen a »szokáson«. őszinte és határozott volt a beszámoló, ugyanilyenek voltak a hozzászólások. Pat» zek Mihály édesüzem-vezető szintén sürgette a piackutatást. Elmondta, hogy nemrégen megtekintett egy nemzetközi kiállítást, ott szintén a kicsomagolás állt az érdeklődés középpontjában. A műszaki fejlv'tési előadóval kidolgoztak egy javaslatot, hogy szerezze be a gyár a műanyag tubusba töltő gépet. ízeket, dzsemmeket, sűrített paradicsomot hozhatnának forgalomba tubusban. Mind a három dunántúli konzervgyárat elláthatnák műanyagtubussal a gép beszerzése esetén. Bokor Ferenc, a göngyölegtelep vezetője szerint az új mechanizmus megköveteli a kutatást. A vezetők ne féljenek az új gyártmányoktól, alapos számítások alapján bátran lépjenek előre. Németh Istvánná, a laboratórium vezetője elmondta, hogy nem ismeri a fj-gvlaltkonzerv technológiáját, a laboratóriumnak kell kikísérleteznie, ehhez azonban szükség volna egy hűtő- és e?v fawlaUeénre. ' zt javasolta, hogy ne mástól lessék el az újdonságokat, maguk lépjenek elő ilyenekkel. Bognár M. Gmila energetikus szerint szegénységi bizonyítványt állít ki magáról a gyár, ha nem találja meg a leginkább megfelelő kutatás területet. Páva István körzeti felelős azt hangsúlyozta, hogy a kereskedelmi osztálv vezetői rendszeresen látogassák az értékesítő szerveket. Sasvári Ferenc igazgató egvetőrtett azzal, hogv a kommunisták arra ösztönöznek: mindenki na- "vobh bátorsággal kezdeményezzen. Megemlítette, hogv azért van új cikk: hat év óta először gvártottak sza- rnő<-nö7:semmet s tettek el céklát. Tervekkel, javaslatokkal s energiával tele indultak haza a kommunisták a taggyűlésről. Ha erjedésbe hoz minden közösséget az itt megfogalmazott igény és szándék, akkor gyorsabban 'elzárkózhat Nagvatád a többi !írtr7Pi*irowór^^‘» d Lajos Géza A csurgói fogyasztási szövetkezet zákánytelepi műkő üzemének éves terve egymillió darab mozaiklap készítése Az üzem tervét az első félévben 97,8 százalékra teljesítette mert a régi gépeik már elhasználódtak és így teljesítményük kisebb. Aruik&t a fogyasztási szövetkezet TÜZÉP-teleprjn értékesítik. Képünkön: ifj. Teszlár János a csiszológéppel egy műszak alatt 800—1000 darab mozaiklapot csiszol le. Strnbl Márta — Talán éppen az, hogy valaki ezt minél többször megkérdezze. De őszintén, és
