Somogyi Néplap, 1967. augusztus (24. évfolyam, 180-206. szám)

1967-08-12 / 190. szám

S«mmbat, 1SH5T angusituí 12. 3 SOMOGYI NÉPLAP Elkészült a cseri vízmű Villa a hévízi soron 3000 köbméterrel több víz Kaposvárnak A paprikás hangú panasz- kódúnak is igaza van: — Egész nap nincs víz. Ma délután elvágta a fiam a lá­bát, még csak le sem tudtam mosni. — Aztán csendeseb­ben közvetítette a hangot a telefon membránja: — Meg­értjük a nehézségeket, de amikor már napok óta nem folyik a csap, az embert el­fogja az idegesség. AZ UTOLSÓ SIMÍTÁSOK A telefonálót Dakó And­rásáénak hívják. A Május 1. Utca 60. szám alatt lakik, s nemcsak a saját mérgét, hanem a környék lakóinak fogyó türelmét is tolmácsol­ta. Néhány perccel később Jankó Ferencnek, a vízmű­építkezés vezetőjének mond­tam el a panaszt. Ezt vála­szolta: — Három napig tudnak még várni az emberek? — Miért három napig? — Három nap múlva na­ponta háromezer köbméterrel több vizet kap a városi A múlt időt hangsúlyozom: el­készült a cseri vízmű Tíz napja éjjel-nappal dolgoztak érte az emberek. Csütörtökön este az utolsó simításokat figyeltük a zöld mezőben. A szürke vasoszlo­pok között keményen feszült a vezeték. A villanyszerelő csak úgy munka közben mondta: — Ezeken keresztül holnap reggel áramot kapnak a ku­tak. Egy kilométerrel beljebb, ahol véget ér a kukoricás, s az erdő kezdődik, még egy megjegyzést hallottam. Arról a kilencven emberről volt ... Áramot kapnak a kutak. kölcsön anyagot. Azzal kezd­tük. Aztán itt voltak a tár­sadalmi munkások. Azok az elkeseredettekbe is lelket ön­töttek. Az útépítők époen úgy tudták, hogy miről van szó, mint a városi tanács építőrészlege. Ami a Cserben van, az a közös munka ered­ménye. összefogással, jó hozzáállás­sal a legnehezebb dolgot is meg lehet oldani. Kercza Imre Újsághír: Két üdülője van a barcsi Vörös CsU- lag Termelőszövetkezet­nek. Az utóbbi öt évben 580 szövetkezeti tag pihent az üdülőkben. Az idén augusztus elejéig nyolc- vanan nyaraltak a Bala­ton partján. EZ A VILLA KESZTHE­LYEN VAN, a hévízi soron. Emeletes szép épület. Hárs­fák és platánok árnyékolják a bejáratát. — Hát ez a mi villánk — vezet körbe Borbás Jánosné. — Most már azt is tudjuk, hogy büszkék lehetünk rá. Mert itt kint sok mindent lát és hall az ember. Higgyél el nekem, hogy nem is olyan kis dolog ez. És mondja is mind­járt, hogy mi mindent hal­lott: — Beszélgettünk Szolnok meg Zala megyei szövetkeze- leiekkel. ök is elmondták hogy megy a soruk, mi is elmondtuk, hogy nálunk mi­ként van. És képzelje, nem akarták elhinni, hogy mi ilyen alapon üdülünk. — Milyen alapon? — Ügy, hogy nálunk min­denről gondoskodik a szövet­kezet — veszi át a szót Ba­bos János. — Aki jól dolgo­zik, annak nem gond az üdü­lés ... Én például már má­sodszor vagyok itt a felesé­gemmel. Én kocsis vagyok, az asszony meg gyalogos a növénytermesztésben.,. Az ötvenhárom éves Bor­bás néni már harmadszor nyaral itt. — Nem tehetek róla. Min­den évben küldenek. Egysze­rűen megparancsolják, hogy muszáj pihennem... Borbás néni is a növény- termesztésben dolgozik. Ta­valy minden hónapban átla­gosan 1540 forintot keresett. IRÁNY MOSZKVA Bárhova állították, minden poszton tisztességgel helytállt. — Aznap reggel is kimen­tem szalmát kazalozni. Javá­ban dolgoztunk, amikor jött a Brüsszel brigádvezető, és azt mondta, hogy azonnal in­duljak haza, szedjem össze a dolgaimat, mert üdülni kül­denek. összepakoltam, vonat­ra ültem, és most itt vagyok. Az uram a fűrészüzemnél dolgozik, de még sohasem üdült... — Nekünk bizony nem kell parancsba adni, hogy jöjjünk — mondja az egyik lány. — Jövünk mi parancsszó nélkül is — vág közBe Gro- sics Évi. — Ilyen szempont­ból csak az öregekkel van baj. — Az öregekkel? — Jól értette. Az időseb­beket még erre is agitálni kell. A csuda se érti ezt. Dolgozni szeretnek, de pi­henni nem. Azt mondják, restellik hogy a legnagyobb dologidőben itt flangáljanak. Nehezen veszik tudomásul, hogy ma már más világ van. Ha az ipari munkásoknak meg a szellemi dolgozóknak kijár a nyári pihenés, akkor nekünk is. A TÖBBIEK EGYETÉRTŐ­ÉN BÓLOGATNAK. Jelenleg tizennégyen üdülnek. A már említetteken kívül: Henger Mártonná, Péter Vendelné, Nagy József takarmányos, György Endre fuvaros, Ju­hász József gyalogos, Iháro- si Istvánná, Guth Erzsi, Pan­dúr Margit, Henrik Mária és Bradics Mária növényter­mesztési dolgozók. — A lémjeget még mindig nem mondtuk el — szólal meg újra Babos János. — ■4zt már említettük, hogy az jöhet üdülni, aki jól dolgo­szó, akik tíz nap óta éjjel­nappal dolgoznak. Ezt mond­ták róluk: — Reggel hat óra óta tal­pon vannak, de nézd meg, egyik sem fut oda az igaz­gatóhoz, hogy fáradt Nemcsak az emberek, ha­nem Rózsavölgyi Imre, a Dunántúli Vízműépítő Válla­lat igazgatója is fáradt. Rö­viden fogalmaz: AZ ÖSSZEFOGÁS DIADALA — Ez a munka az összefo­gás diadala volt. Egy ilyen hét és fél milliós építkezés­nek a kivitelezési ideje tizen­két hónap. Mi öt hónap alatt készültünk el vele. Ez cscak a jó kooperációnak köszönhe­tő. Az Áramszolgáltató előtt le a kalappal. Ügy dolgoztak az emberei, mint a gép. Tud­ja, miért sikerült ez a mun­ka? Mert mindenki akarta, hogy meglegyen. Március el­sején a Somogy megyei Viz­es Csatornamű Vállalat adott KORSZERŰ, PRAKTIKUS A ZÚZ MARA hűtő* és jégszek- rénytisztító. A mélyhűtő rekesz külső felületén a je- gesedést lassítja, s ez­zel a hőtőhatást je­lentősen növeli. Tisztítja, fertőtleníti az apparátus belső és külső felületét, rédi a korrózió­tól, megakadályozza a jégkocka tartós lefagyását. (ŰR) A megfeszített közös mun­ka adta a lehetőséget, hogy a határidőnél jóval koráb­ban végezzenek ezzel a mun­kával. Az első megállapodás szerint november 7-e volt az átadás határideje. Amikor a vállalat látta a munka len­dületét, az összefogást, jubi­leumi versenyben ajánlotta fel, hogy augusztus 20-ra át­adja a cseri vízműtelepet. — Az emberek még ráver­tek egy kicsit — folytaja az igazgató. — Tíz nappal a módosított határidőt is előre­hoztuk. — Pedig itt nincs szépítés. Nem a határidő minden kö­rülmények között való meg­tartására törekedtünk — te­szi hozzá az építkezés veze­tője. — Minden a végleges alak­jában, a végleges helyére ke­rült. Liátszatdolgok nincse­nek. Üzem közben néhány apró hiba előfordulhat ugyan, de ez már nem akadályozza a termelést. Augusztus 20-ra a próbaüzem is befejeződik. Legszebb termékeit mutatja tie a Kaposvári Ruhagyár a nemzetközi ruházati kiállításon Nemzetközi ruházati ki­állítás nyílik augusztus 22- én Moszkvában, a Szokolnyi- ki farkban. Kétezer négyzet- méter területen mutatja be termékeit a magyar kötszö- vő-, textil-, ruházati és bőr­ipar. Ezt a kiállítást a világ idei legjelentősebb bemutató­jának tartják, mivel szinte valamennyi nagy divatcég képviselteti itt magát. Kül­kereskedelmünk és iparunk egyik legjelentősebb kiállítá­sa a moszkvai. Több mint húsz vagont tesz ki a ma­gyar kiállítási anyag, amely­ben a Kaposvári Ruhagyár gyermekruhái is helyet kap­tak- A gyár szempontjából nagyon nagy jelentőségű, hogy bemutathatja a nemzet­közi kiállításon a legszebb termékeit, hiszen a Szovjet­unió a legnagyobb vásárlója Moszkvától Vlagyivosztokig ismertek a Kaposváron var­rott fiú és leánykaruhák. Évről évre többet exportál ide a ruhagyár. A legfrisebb tájékoztatás szerint a jövő évi külkereskedelmi szállítás jóval meghaladja az ideit. Először rendeltek leányka- és bébikabátot a kaposváriaktól. S hogy mivel vesz részt a moszkvai kiállításon a Ka­posvári Ruhagyár? Pápai István laborvezető tájékozta­tása szerint leány- és fiúka­bátok, fiúöltönyök, lem- berdzsekek indulnak Moszk­vába. A gyár tizenöt dara­bos kollekciót állított össze, a MODEX ebből válogatta ki a gyár végleges kiállítási anyagát. — Minden évszakot kép­visel a kollekciónk. Anyag­ban a gyűrtelenített terlystir a jellemző a bébi- és a kis­kamaszöltönyöknél, a kapuc­nis anorákok orkánból és laminált anyagból varrottak. Műszőrmebéléses gyerekka­bátot is viszünk Moszkvába. — Az uralkodó szín mi­lyen lesz? — A világos. Nemcsak a gyár termékei jutnak el Moszkvába, hanem a gyár vezetői, tervezői is. Tapasztalatokat gyűjtenek, megismerkednek a konkur- rencíával és piacot kutatnak. Három csoportban heten utaznak a kiállításra. L. G. — Mit jelent ez? — Egy lélegzetvételt, s utána újabb hajrát. Ha itt végzünk, minden erőt a sán- tosi vízmű építésére kell for­dítanunk. Ott is nagyot lé­pett előre a munka: a veze­tékek mindenütt a földben vannak, a víztározó is hama­rosan elkészül. A CSAPOK VISZIK A HÍRT A csütörtök esti látogató feszített, szűnni nem akaró munkát látott a Cserben. Né­hány nap múlva már a csa­pok viszik szét a városba a hírt: elkészült a cseri víz­műtelep. Sokéves gondja ol­dódott meg ezzel Kaposvár­nak. Egy feketére égett bőrű munkás ezzel búcsúzik: — Az éjszaka még nehéz lesz, de kibírjuk. Az igazgató szavait idé­zem: — Ez volt a vizsgamun­kánk. A vállalat január el­sején alakult. Ez az öthóna­pos építkezés számunkra nagy igazságot bizonyított: Új benzintöltő állomás nyílt Marcaliban A régi korszerűtlen kút helyett öt töltős kutat helyezett üzembe az ÄFOR. Az új töltőállomás reggel 6-tól este 9-íg tart ayitvab zik. Az üdülés időtartamára jutalomszabadságot és mim- len napra száz forintot ad a szövetkezet. Ezt és o vonat­költséget az indulás előtt kézhez kapjuk. Nálunk ez a rendje a dolgoknak. És ez az, amit nem akartak elhin­ni a szolnokiak meg a za­laiak. Azt mondták, hogy mi már az iparral rivalizá­lunk. Szerintük ez kizárt do­log. — Akár hiszik, akár nem, így van! — szögezi le Iharo­st Istvánné. — • Én csak azt sajnálom, hogy már másod­szor üdülök egyedül. Igaz, most is azt üzente az elnök­től az uram, hogy csak erez­zem jól magam, de hát azért ketten mégiscsak jobb lenne. Kombájnos a férjem, ilyen­kor bizony nem indulhat. A földszinten is, az emele­ten is van társalgó. Gyönyö­rű zeneszekrény, tömérdek lemez és televízió is van a társalgókban. Az idősebbek Hévízre járnak fürdeni. A fiatalok a Balatonra. — Tudja, milyen nehéz megszokni ezt az üdülést? — kezd magyarázatba Nagy Jó­zsef takarmányos. — Meg­szoktuk. hogy odahaza korán fekszünk és korán kelünk. Én itt is minden hajnalban ébren vagyok. Amikor ki­nyitom a szemem, akkor jut eszembe, hogy hiszen ráérek. Nem hajt se török, se tatár. A lányok közül még senki sem volt táncolni: Az esti és az éjszakai szórakozóhe­lyeket csak kívülről látták. — Így van ez jól! — ka­pom a tömör magyarázatot Borbás Jánosnétól. — Vt- gyázunk mi rájuk! Meg az­tán komoly lányaink vannak nekünk. Nincsenek ezek any- nyira oda a táncért... — Hát azért elmentünk volna már — próbálkozik el­lenvetéssel az egyik kislány — de hát..: — MIT DE HÁT? Ha esze­tekbe jut, akkor tessék szól­ni, Elmegyünk veletek és vi­gyázunk rátok. Egyedül a vi­lág minden kincséért sem mehettek! Megnéztétek a mú­zeumot, a kastélyt meg a könyvtárat. Még oda is elkí­sértünk benneteket. Így van ez rendjén! A lányok hallgatnak, a fér­fiak mosolyognak. — Tudja, mi lesz a nagy dolog? — kérdez utóbb Ba­bos János. — ? — Ha elkészül a százsze­mélyes fonyódi új üdülőnk. Az elnökünk mondta, hogy négymillió forintot áldozunk arra. Ott majd minden évben ötszázan nyaralhatunk. És mindig főidényben! Mert ah­hoz szigorúan ragaszkodik a vezetőségünk, hogy mi is fő­idényben pihenjünk. Azt mondják, nyugodtan megen­gedhetjük magunknak ezt a luxusai És ha ők mondják, akkor biztosan úgy is van... Németh Sándor Figyelem! Szerződtetünk általános iskolai végzettséggel ipari tanulókat ács, tetőfedő, bádogom szakmákra kaposvári székhellyel, kőműves szakmára Fonyód, Sió­fok, Nagyatád szék­hellyel. Jelentkezés sze­mélyesen iskolai bizo­nyítvánnyal és születési anyakönyvi kivonattal a vállalat munkaügyi osz­tályán, Kaposvár, Má­jus 1 utca 52. sz. alatt. Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. (83261)

Next

/
Thumbnails
Contents