Somogyi Néplap, 1967. augusztus (24. évfolyam, 180-206. szám)

1967-08-31 / 206. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1967. augusztus 31. Szovjet párt- és kormányküldöttség látogat hazánkba A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány meghí­vására szeptember elején hi­vatalos, baráti látogatásra Magyarországra érkezik a Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttsége. A küldött­séget L. I. Brezsnye v, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára vezeti. A látogatás során aláírás­ra kerül a Magyar Népköz- társaság és a Szovjetunió közötti új barátsági, együtt­működési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződés. A két párt és a két kormány kép­viselői megvitatják a ma­gyar—szovjet kapcsolatok to­vábbfejlesztésének kérdéseit és a jelenlegi nemzetközi helyzet legfontosabb problé­máit. (MTI) Megkezdődött az érdemi munka a khartúmi csúcstalálkozón . (Folytatás az 1. oldalról) körülmények között kíván ta­lálkozni. így Nasszer és Fejszal 15 perc különbséggel hagyta el a repülőteret. Khartúm lakossága az EAK elnökét olyan lelkes fogadta­tásban részesítette, amely a megfigyelők számára kétségte­lenné tette: Szudán közvéle­ménye is Nasszer elnököt te­kinti az arab haladó mozga­lom kiemelkedő vezetőjének. Nasszer elnök diadalmenete a repülőtérről a Szudán szállóig vezető nyolckilométeres úton több mint egy óráig tartott. A hatalmas piros kocsi, amely­ben Nasszer elnök és Mahgub szudáni kormányfő állt, csak lépésben haladhatott A Nasz- szert éltető tömeg több helyütt elsodorta a rendőrkordont, megállásra kényszerítette az egyiptomi vendégek gépkocsi­karavánját. A khartúmiak órákon át tüntettek Nasszer és az arab egység mellett. Az A1 Gumhurija arról tájé­koztat, hogy az arab csúcson részt vevő szudáni küldöttség javaslatot terjesztett be, amely­nek értelmében háromhavon- kint rendszeresen tartanának csúcsértekezletet más-más arab fővárosban. Külön apparátus foglalkoznék a csúcsértekezle­teken hozott határozatok vég­rehajtásával. [TELEX kít'ek A Német Kommunista Párt Központi Bizottsága a Deutscher Freiheitssender— 904 rádiója útján nyilatko­zatban foglalt állást az atomsorompó-egyezméné mel­lett. A párt fenntartás nél­kül támogatja a szovjet szerződéstervezetet. Az Humanité aggodalom­mal ír arról, hogy semmi m-egbízható, hír nem érkezett Mikisz Teodorakisz és letar­tóztatott társainak sorsáról. A lap jelentése szerint a gö­rög főváros demokratikus kö­reiben attól tartanak, hogy a neves zeneszerző nem élte túl a kínzásokat, amelyeket el kellett szenvednie. Bumedieu algériai elnök nem vesz részt az afrikai ál­lamfők kinshasai értekezle­tén — jelenti az UPI. Butef- lika külügyminiszter képvise­li Algériát az értekezleten. Szerdán Majna-Framkfurt- ban megkezdődött a harma­dik Auschwitz-per. Bernhard Bonitz és Josef Windeck el­len az a vád, hogy 1940 és 1944 között 72, illetve 117 gyilkosságot követtek el az auschwitzi haláltáborban. Az izraeli külügyminiszté­riumban határozottan cáfol­ták a hírt, amely szerint az izraeli kormány úgy dön­tött, hogy meghosszabbítja az arab menekültek hazatelepü­lésére kiszabott határidőt. Legföljebb olyan menekül­tek későbbi visszatéréséről lehet szó, akik már augusz­tus 31-e előtt megkapták a visszatérési engedélyt. Eze­ket az eseteket is egyenként megvizsgálják. Tovább élesedik az angol—kínai viszony Tüntetés Londonban és Pekingben — Ismét bántalmazták a pekingi angol ügyvivőt A keddi véres verekedések után késő éjjel vagy 1000 fő­nyi tömeg gyűlt össze az an­gol fővárosban a kínai dip­lomáciai képviselet épülete előtt, de a tömeget a rend­őrség szétoszlatta. A kínai képviseletet övező nyolc ut­cában a rendőrség betiltotta a forgalmat és mindenfajta tüntetést. A verekedéseket követően a rendőrség három angol tüntetőt állít bíróság elé. Londoni jelentések sze­rint nyolc kínait szállí­tottak kórházba, köztük hármat hordágyon. Az angol rendőrök közül az egyiket — valószínűleg kopo­nyatöréssel — ugyancsak kórházba szállították. Utólagos jelentések szerint a londoni incidenst az vál­totta ki, hogy tíz kínai dip­lomata körülvett egy rendőr­ségi autót a diplomáciai misszió előtt és addig nem akarta szabadon bocsátani, amíg a bent ülők nem kér­nek bocsánatot azért, mert »megsértették Mao elnököt-». A londoni incidenseket kö­vetően a kínai külügyminisz­tériumba szerdán reggel be­hívatták Hopson angol ügy­vivőt, akinek átadták a kínai kormány »legsürgősebb, legkomo­lyabb és legerélyesebb» tiltakozását a londoni események miatt, és arra hívták fel az angolok figyelmét, hogy a következ­ményekért őket teszik felelős­sé, amennyiben a jegyzékben felsorolt követeléseket nem teljesítik. A jegyék követeli, hogy az angolok azonnal függesszék fel a kínaiak angliai képviseletével szem­ben hozott valamennyi tiltó rendelkezést. A kínai külügyminiszté­rium egyben közölte, hogy a pekingi angol nagykövetség tagjai és a hozzátartozók nem hagyhatják el a diplomáciai misszió és lakásaik közötti körzetet. Ha valamelyik másik ut­cába akarnának átmenni, úgy 48 órával előtte en­gedélyt kell kérniük erre. Az angolok közül senki sem hagyhatja el Kína területét külön engedély nélkül. Mint az AFP jelenti, szer­da reggel Pekingben a »vörös gárda« nagyszabású angolel­lenes tüntetést rendezett. A tüntetők hangszórókat szerel­tek fel a brit külképviseletek épülete előtt, ahol a tiltakozó gyűlés kezdődött. Hopson angol ügyvivő és a misszió másik nyolc tagja a vörösgárdisták utilmátumára kijött az épületből, hogy meghallgassa a tüntetők tilt takozását a londoni inciden­sek miatt. Az épület előtt harminc méternyi távolságra felállított emelvényen, ame­lyet kínai vörösgárdisták vet­tek körül, hallgatták meg a felolvasott szöveget. Jelen volt több külföldi tudósító és diplomata is. Az emelvényen tartózko­dó vörösgárdisták közül az egyik megragadta az angol ügyvivőt a hajánál fogva, hogy főhajtásra kényszerítse a tömeg előtt. Hopsont végül a katonák szabadították ki. Az angoloknak ezután meg­engedték, hogy visszatérjenek a misszió épületébe, miköz­ben a tömeg kórusban kiál­tozta: »Akasztófára Wilson- nal«, »Le a brit imperializ­mussal-«. George Brown angol kül­ügyminiszter szerdán szemé­lyes táviratban kérte fel Csen Jit, a Kínai Népköztársa­ság miniszterelnök-helyettesét és külügyminiszterét, hogy kezdjenek tárgyalásokat a két ország viszonyának megjavítá­sáról, mivel az angol—kínai kapcsolat szintje holtpontra zuhant. A brit külügyminisztérium Brown táviratának tartalmát nem hozta nyilvánosságra, s ezzel olyan találgatásokat in­dított el, hogy az angol kül­ügyminiszter esetleges szemé­lyes találkozót javasolt Csen Jinek. (MTI) 1200 foglyot szabadítottak ki a szabadságharcosok A dél-vietnami szabadság- _.haircosok erőteljes aknatűz tá- rmogatásával szerdán a kora reggeli órákban támadást in­téztek az amerikaiak és a dél­vietnami kormánycsapatok őr­ségei ellen Quang Ngai város­ban, nem messze Da Nangtól. Ez a támadás is beletartozik a gerillák három napja tartó of­fen zívájába. A támadás során a szabad­ságharcosok a város börtönei­ből kiszabadítottak ezerkétszáz foglyot. Az amerikaiak és a kormánycsapatok 5 halottat vesztettek, 53 katonájuk se­besült meg. Idén ez volt a második olyan eset, hogy a sza­badságharcosok támadá­sukkal megnyitották egy börtön kapuit a foglyok előtt. Július 15-én a Saigontól körül­belül 600 kilométernyire észak­keletre fekvő Hói Anban sza­badítottak ki szintén ezerkét­száz foglyot. A szabadságharcosok heves tüzérségi támadást intéztek egy Hűétől 16 kilométernyire dél­nyugatra fekvő amerikai kato­nai tábor és az innen 8 kilo­méternyire levő katonai repü­lőtér ellen is. Saigon! hivata­los közlés szerint Saigontól kö­rülbelül 500 kilométernyire északkeletre, Quang Tin tarto­mány második legnagyobb vá­rosát, Thang Binhet heves tá­madás érte kedden, itt a halá­los áldozatok száma 150 volt, 50-en megsebesültek. Az amerikai légierő gépei kedden ismét bombázták a VDK fontosabb közlekedési út­vonalait a fővárostól északra. Stokely Carmichael, az ame­rikai polgárjogi harc egyik 'vezetője, aki jelenleg Hanoi­ban tesz látogatást, kedden megjelent egy fogadáson, ame­lyet az afroázsiai szolidaritá­si szervezet VDK-beli bizott­sága adott a tiszteletére. Üd­vözlésére a bizottság elnöke pohárköszöntőt mondott, s vá­laszában Carmichael hangsú­lyozta, bízik abban, hogy tel­jes győzelmet aratnak abban a közös harcban, amelyet az amerikai négerek és a viet­nami nép vív az amerikai im­perializmus ellen. (MTI) Mobutu: Kongónak nincs szüksége belga segítségre Mobutu kongói elnök szer­dán nyilatkozott a kinshasai rádiónak a belga kormány döntéséről, amely szerint mind­addig beszüntetik a Kongónak nyújtott műszaki segítséget, amíg a kinshasai kormány nem garantálja a belga állam- oolgárok biztonságát. Mobutu i döntést zsarolásnak nevezte, majd kijelentette, hogy a kon­gói egyetemekről ebben az év­ben ötszáz végzett diák került ki, így Kongónak nem lesz szüksége a belga tanárokra. A többi műszaki szakértő és ta­nácsadó is pótolható; Kongó sgyéni szerződéseket fog kötni 3 számára szükséges szakér­tőkkel. A szerződésben száz- százalékos biztonságot garan­tálunk — mondotta. Kongó tartományi kormány­zói Mobutu elnököt arról tá­jékoztatták, hogy Kongóban mindenütt nyugalom van, »ki­véve Bukavu környékét, amely még mindig a zsoldosok kezén van«. (MTI) A FLOSY sztrájkfelhívása A megszállt Dél-Jemen Fel- szabadítási Frontja (FLOSY) felhívásának megfelelően há­romnapos sztrájk kezdődött szerdán Adenben. Ezzel a mun­kabeszüntetéssel kíván Aden népe tiltakozni a már lemon­dott Al Babakri miniszterel­nök felhívása ellen, amelyben hatalomátvételre szólította fel a dél-arábiai hadsereget. A Nemzeti Felszabadítási Front, a másik legjelentősebb ' nacionalista szervezet elle­nezte a FLOSY sztrájkfelhívá­sát, azt hangoztatva, hogy a munkabeszüntetés szükségte­len, mivel a hadsereg vezetői visszautasították Al Babakri felhívását. (MTI) Saigonba érkextek Johnson „választási ellenőrei“ A japán külpolitika ösvényei Mansfield demokrata szená­tornak azzal a javaslatával kapcsolatban, hogy a vietnami háború problémáját az ENSZ elé kellene terjeszteni, a vi­lágszervezet egy szóvivője ked­den kijelentette, hogy U Thant főtitkár a jelenlegi körülmé­nyek között ellenzi egy nem­zetközi vita elindítását erről a problémáiról. Hozzátette azonban, teljes mértékben a Biztonsági Tanácsra tartozik annak eldöntése, hogy foglal­kozzék-e a kérdéssel vagy sem. Szerdán megérkezett Saigon­ba a Johnson elnök által ki­nevezett 22 tagú csoport, amelynek az a feladata, hogy megfigyelőként működjön a dél-vietnami elnökválasztáson. A csoportban, amelynek Ca­bot Lodge volt nagykövet a vezetője, részt vesz három sze­nátor és négy amerikai állam kormányzója. Az ausztráliai kormány tör­vényjavaslatot terjesztett a parlament elé arról, hogy két évig terjedhető börtönbünte­téssel, illetve 2000 dollár pénz­bírsággal büntessenek minden olyan személyt, aki anyagi tá­mogatást nyújt a VDK kormá­nyának vagy a DNFF-nek. A törvényjavaslat benyújtását az előzte meg, hogy fölfedeztek egy diákszervezetet, amely az ausztráliai egyetemeken pénzt gyűjtött a DNFF számára. Bolgár és magyar gyártmányú 14. életéviiket betol­futómacskák tölt lányokat kfinnyü karbantartását, nappali munkára közép- és nagyjavítását, eredeti alkatrész pótlá­(elveszünk. sával, rövid határidőre vállaljuk. Magyar Pamutipar Bu­Baranya megyei Villamos ipari és Gép­javító Szövetkezet. Pécs, Felső malom u. 11. dapest, IV. Erkel u. 30 Tel.: 293-820. (1459) (6330) Európai körútja során Mi­ki Takeo japán külügyminisz­ter hazánkba is ellátogatott, és budapesti sajtókonferen­ciáján leszögezte: »A japán külpolitika nem tér le a háború utáni korszak tradi­cionális ösvényeiről«. A kül­ügyminiszter állásfoglalása nyilvánvalóan megfelel a té­nyeknek, ez azonban nem je­lenti azt, hogy Tokió bizo­nyos kérdésekben nem alkal­maz árnyaltabb irányvonalat, mint még néhány esztendő­vel ezelőtt. Illúziókeltés len­ne persze viszont azt állíta­ni, hogy Japán politikáját nem befolyásolja alapvetően az Egyesült Államokkal ki­alakított szövetségi kapcsolat, de ezen a síkon is akadnak figyelemreméltó új jelensé­gek. Az amerikai magatartást nagymértékben befolyásolja a SEATO krízise. Ezért kísér­leteznek már hosszú évek óta olyan megoldással, amely a SEATO helyett, vagy azzal párhuzamosan közvetlenül, vagy közvetett amerikai he­gemónia alatt létrehozna egy másik katonapolitikai szö­vetséget. Ez volt a magya­rázata annak is, hogy Washington két esztendővel ezelőtt minden befolyását latba vetette Dél-Korea és Japán »kibékítésére«. Ez azonban csak a kezdet volt. Utána merült fel a nagyszabású kísérlet gondo­lata, a NEATO (északkelet­ázsiai blokk) létrehozásának terve, melyben Dél-Vietna­mot, Taivant, Dél-Koreát és Japánt egyesítették volna. A NEATO megalakulására azon­ban még nem került sor, el­sősorban Japán vonakodása miatt, ami — a partnereket tekintve — eléggé érthető ... Washington ezek után ke- rülőutat választott. Így jött létre az Ázsiai—Csendes­óceáni Tanács (ASPAC). Megalakulási értekezletét Szöulban tartották. Ezen ki­lenc ország vett részt, a tervezett NEATO-tagokon kí­vül jelen volt Ausztrália, Oj- Zéland, Malaysia, Thaiföld és a Fülöp-szigetek képviselő­je is. Bejelentették, hogy az ASFAC-nak gazdaságpoliti­kai karaktere van, de az a későbbiek során megváltoz­hat. Az Egyesült Államok formálisan nem tagja a szö­vetségnek, amivel azt óhajt­ják demonstrálni, hogy egy sor ázsiai ország önként kö­veti a washingtoni irányvo­nalat. Az amerikai »távol- létet« azonban kárpótolja, hogy Washington úgvszólván minden ASPAC-állammal kétoldalú katonai megállapo­dást kötött. Az is bizonyos, hogy az Egyesült Államok igen fontos szerepet szánt ßgy tényleges ázsiai hata- ’omnak, Japánnak. A feladat ''•ettős: Japánnak ie1oni.stAv°! ’rizonvos tekintélyt, kell köl­csönöznie a paktnrT'ppk amellett korántsem vették le a napirendről az elképzelést, hogy az Egyesült Államok legjelentősebb távol-keleti szövetségesének katonai sze­repet osszon ki Ázsiában. Elsősorban a Pentagon fog­lalkozik a tervvel, hogy Ja­pán ténylegesen is vegyen részt a katonai kalandokban. Erre az utóbbira azonban To­kió nemigen mutatkozik haj­landónak. A kormánypárton belül Miki Takeo külügymi­niszter egyike a legtekinté­lyesebb politikusoknak, akik a józan és reális irányzatot képviselik, és ,nem óhajtanak az ország érdekeinek ellent­mondó döntéseket hozni. Figyelemreméltó magának Szato miniszterelnöknek az állásfoglalása is, aki nem is olvan régen a parlament előtt gazdaságpolitikai kérdé­sekről tartott referátumot, de ez alkalommal is fölvetette az amerikai megszállás alatt levő japán szigetek problé­máját, és — a többi között — leszögezte: »Okinavának az anyaországhoz való visz- szatérte r^’kül nem lehet a háború utáni periódust le­zártnak tekinteni«. Azt is kilátásba helyezte. hogv a kérdést a közeliövőben ismét napirendre tűzik, amikor a felelős washingtoni politi­kusokkal tárgyalásokat óhajt folvtatni. A rugalmasabb japán po- 'itikának fontos gazdas««*: -mnfiiiorzássi is vamak. El­sősorban persze a demokrati­kus közvélemény sürgeti, hogy a japán kormány lazít­sa függőségét az Egyesült Ál­lamoktól, de a hatalmon le­vő Liberális Demokrata Párt, amely különböző monopoltő­kés csoportok érdekeit fejezi ki, szintén hajlik erre a vo­nalra. Ez főleg azzal áll ösz- szefüggésben, hogy a nagy tőkével rendelkező monopó­liumok expanziós tevékeny­séget folytatnak, melynek színtere elsősorban az ázsiai térség. Amikor nemrég meg­tartották Tokióban az úgy­nevezett délkelet-ázsiai gaz­daságfejlesztési értekezletet, és megalapították az ázsiai fejlesztési bankot, Japán az alaptőkéből már éppen olyan magas összeget jegyzett, mint az Egyesült Államok. A korábbinál fontosabb he­lyet tölt be a japán politiká­ban a szocialista országok és Tokió gazdasági kapcsolatai­nak erősítése is. A legjelen­tősebb persze a Szovjetunió és Japán viszonya, hiszen a közelmúltban több ízben is járt magas szintű gazdasági delegáció Moszkvában, és fontos egyezményeket írtak alá gazdasági síkon. Az is Elmerült, hogv a közeljövő­ben újabb megállapodások jöhetnek léfre. melyek között a legjelentősebb lenne egy nagyszabásúnak mutatkozó -zib°riai szovjet—ianári gaz­dasági kooperáló gondolata. Sümegi Endre

Next

/
Thumbnails
Contents