Somogyi Néplap, 1967. augusztus (24. évfolyam, 180-206. szám)
1967-08-31 / 206. szám
Csütörtök, 1967, augusztus 31. 3 SOMOGYI NÉPLAP Jó hangulat Gazdag program Sok élmény — ELKAPUSZ —TATOK —TOTTÄK — próbálgatja a ravasz magyar szót L eonyid és German a kalinyiniak házikójában. A somogyiak nagy nevetéssel fogadják. A próbálkozás azért nem veszi el a kedvüket, a Barátság ba- latonföldvári táborában töltött pár nap alatt máris több magyar szót megtanultak, s az a tervük, hogy tovább tanulgatnak. A Kalinyin és Kaposvár közti barátság az első perctől fogva kialakult. A somogyiak — Brunszvig Marika, Kednek Marika és Győry Attila — az elsők között érkeztek a táborba, melegen fogadták a vendégeket. Azóta elválaszthatatlanok. Álla, Germán és Leonyid velük tart a programokon, a játékban a “-maszek-« barátságesteken. A többiek is hasonlóan vannak. A testvérvárosok fiataljai szinte már ismerősként üdvözölték egymást, hisz a kapcsolataik hagyományosak. Mind a szovjetek, mind a magyarok nagyon elésedet= Barátságtábor Földváron tek Remekül érzik magukat, egészen családias a hangulat. Az Express üdülőtelep legszebb részét kapták meg, az étterem mögötti új faházikókat. Nagy transzparensek hirdetik a testvérvárosokat, testvérmegyéket. NYIKOLAJ GOLUB a szovjet csoport vezetője. G a krasznodari terület Komszo- mol-bizottságának első titkára. Amikor arról faggatom, hogyan érzik magukat' a táborban, így válaszol: — Érezzük, hogy jó barátokhoz jöttünk. Elmondja, hogy sokat beszélgettek a magyar fiatalokkal az ifjúsági munkáról. Kölcsönösen hallottak olyat, amit át lehet venni, s kamatoztatni a mozgalomban. Több közös problémát találtak, így például: hogyan érhető el, hogy a fiatalok falun maradjanak. Ok a művelődési és sportintézmények bővítésével értek el eredményeket a falvakban. — Elmúlt az az idő, amikor csak az anyagiak kötöttek meg valakit a falun. Nőtt a fiatalság igénye a kultúra iránt — jegyzi meg. Egyetlen nap sem múlik el eseménytelenül. Erről egyrészt a szervezett program gondoskodik, másrészt maguk a táborlakók. A táborvezetőség mindent megtesz, hogy minél emlékezetesebb napokat töltsenek el itt a lányok és a fiúk. Minden programot megvitatnak, s azt is, hogyan tehetnék még színesebbé, sok-sok apró ötlettel fűszerezni. Most éppen a szekciónként! beszélgetéseken dolgoznak. összehozzák a csoportokból az üzemi, a mezőgazdasági, a diák-, a művész- és a függetlenített apparátusban dolgozó fiatalokat. Meg arra is kiterjed a figyelmük — tanulmányozták az útleveleket —, ki tartja e napokban a születésnapját Már egyet meg is ünnepeltek. A fiatalok egymásnak is szereznek meglepetéseket, kellemes perceket. Pár napja táviratot kapott az egvik miskolci fiú, Szigetvári Sanyi, hogy kislánya született. Nagy öröm volt a táborban, Az igazság védelmében Beszélgetés a munkaügyi döntőbizottságok feladatairól Készülünk az új gazdasági mechanizmusra. Eközben sok mindenről beszélnek, vitatkoznak az emberek. Gyakran szóba kerülnek munkaügyi kérdések is. Különösen sok szó esik az érdekvédelemről, a döntő- bizottságokról. Az utóbbiak feladatairól beszélgettünk Hegedűs Gyulával, a Területi Munkaügyi Döntő Bizottság elnökével. — Sokan abból, hogy az új gazdasági mechanizmusban szabadabb munkaerő-gazdálkodás lesz, arra következtetnek, hogy a vállalatvezetők kényük-kedvük szerint tehetik majd utcára az embereket — kezdte Hegedűs Gyula. — Ez nagy tévedés. Igaz, hogy a törvényjavaslat feloldja a munkaerő-gazdálkodás eddigi merevségeit, s a dolgozóknak és a vállalatoknak lehetőséget ad arra, hogy a munkaviszonyt bármikor megszüntessék. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valakit kellő indok nélkül el lehet küldeni. A vállalatnak a felmondást indokolni kell. Ha az indok valótlan, a munkaügyi vitát eldöntő szerv a felmondást érvénytelenítheti. Tulajdonképpen itt jön a munkaügyi döntőbizottságok szerepe. Nekik kell felülbírálniuk a dolgozó fellebbezése alapján, hogy a vállalat felmondása indokolt-e. Mérlegelniük kell, hogy a létszámcsökkentés címén elküldött dolgozó mennyi időt töltött az üzemben, milyen volt a munkája, megtar- totta-e az előírásokat, milyen az egészségi állapota, szociális helyzete, szakképzettsége stb. Igaz, hogy az indokolt létszám- csökkentésbe a döntőbizottságok nem szólhatnak bele, azt nem akadályozhatják meg. Ám a durva hibák ellen fölléphetnek. Nyilvánvaló, ha egy becsületes dolgozó törzsgárdata- got elküldenek a vállalattól, a fiatal fegyelmezetlen munkást pedig megtartják, durva hibát követnek el a vállalat vezetői. Ilyen esetben a döntőbizottságnak bele kell nyúlnia az ügybe. — Biztosítják ehhez a jogkörét is? — Igen, ismeretes, hogy a szakszerveztek szerepe, jogköre jelentősen nő. Az új Munka Törvénykönyv-tervezet elismeri a szakszervezetek legszélesebb értelemben vett érdekvédelmi tevékenységét. Az állami és a gazdasági szervek kötelességévé teszi a szakszervezetekkel való együttműködést. Jelentős új jog vállalati szinten a vétójog. Ez azt jelenti, hogy a szakszervezet kifogást emelhet a jogszabályt, a kollektív szerződést, valamint a szocialista erkölcsnek megfelelő bánásmódot sértő intézkedésekkel szemben. A kifogásolt intézkedést mindaddig nem lehet végrehajtani, amíg a döntésre feljogosított szervek állást nem foglalnak a vitában. Látható tehát, hogy a döntőbizottságoknak van lehetőségük a helytelen lépések megakadályozására. — Ez a munka, úgy érezzük, nagy körültekintést kivan. — Valóban így van. Az a tény, hogy a fluktuáció nagyobb lesz, hogy az új Munka Törvénykönyve fegyelmi és kártérítési oldala erőteljesebbé yálik, szaporodik a vitás ügyek száma A döntőbizottságoknak nagyon körűitek! n- tőeknek kell lenniük. A Munka Törvénykönyvén kívül jól kell ismerniük a kollektív szerződéseket is. Ezek a helyi jogszabályok« a Munka Törvénykönyve végrehajtási utasításai lesznek. Tartalmazzák a vállalatok és a dolgozók jogait és kötelességeit, a dolgozók élet- és munkakörülményeivel összefüggő kérdéseket. A kollektív szerződésekben foglaltak sohasem hagyhatók figyelmen kívül a döntéseknél. — Felkészültek a feladatokra a döntőbizottságok? — Igen. A döntőbizottságok elnökeinek, illetve elnökhelyetteseinek megválasztásakor a vállalatok kollektívái igyekeztek figyelembe venni a megnövekedett követelményeket. Ennek megfelelően olyan embereket javasoltak az elnöki, illetve elnökhelyettesi posztra, akik az új helyzetben is megállják a helyüket. 1967. július 1-én 242 döntőbizottsági elnököt és elnökhelyettest bíztunk meg. Az előző évben 231 volt a számuk. Azért vannak most többen, mert az idén az építőipari vállalatok fő-építésveze- tőségei és az állami gazdaságok hat üzemegysége is kapott döntőbizottságot. Az elnökök, illetve elnökhelyettesek 73 százaléka már eddig is ellátta tisztét. Ezek egy része már nagyon régóta dolgozik e területen. Móricz Jenő, a szállítási bizottság vezetője például tizenöt éve tevékenykedik, Iván József, a Balatonnagybereki Állami Gazdaság, Hoffmann Ferenc, a Tégla- és Cserépipa- iri Vállalat nagyatádi telepének dolgozója ugyancsak törzsgárdatagnak számit. És folytathatnám a sort. — Tervezik-e az elnökök, illetve elnökhelyettesek továbbképzését? — Szeptembertől kezdve az SZMT támogatásával rendszeres oktatásban részesítjük őket. 1968 januárjában kéthetes tanfolyamot tartunk számukra. Megjegyzem, hogy az oktatáson tanfolyamon kívül is van mód az ismeretek gyarapítására. A Munkaügyi Szemle, a Munkaügyi Közlöny rendszeresen közöl a döntőbizottságok munkájával kapcsolatos rendelkezéseket. Hallottuk, hogy néháhy döntőbizottsági elnök túl nagynak tartotta a feladatot, s az utóbbi időben benyújtotta lemondását. Meggyőztük őket azonban arról, hogy a döntőbizottságoknak meg lesz a lehetőségük a megnövekedett feladat elvégzésére. A visszalépni akarók ismét vállalták a megbízatást Nagyon helyesen tették, hiszen a nehéz kezdet után minden bizonnyal kialakul a megfelelő gyakorlat, s a döntőbizottságok jól elvégzik a társadalmi helyükből, szerepükből fakadó feladatokat: jói védik a dolgozók és a vállalatok igazát. Sz. N. szaladtak virágért, megünnepelték. Kézről kézre járnak most a kis Andreáról készült képek. Kedves és nagyon vendégszerető társaság a Lvovból jött három fiú. ők a vodkájukkal szereztek meglepetést, ugyanis magyarosan kínálják: az üveg alján piros cseresznyepaprika ázik. Hozzászoktak a paprikához. Jurij, a tolmács például az első napokban valóságos csoda volt a konyhán, találgatták, hogy szovjet-e vagy magyar, a cseresznyepaprika fogyasztásából ítélve az utóbbira következtettek. A SPORTPÁLYÁN állandó •a mozgás. Futballoznak, tollaslabdáznak, pingpongoznak, spartakiád folyik. Versenyen kívül ma délután a pálma az asztalitenisznél egy magyar—szovjet vegyespárosé. Minden partnert megvertek, s ebben nem kis szerepe volt a lánynak. Tudniillik a szovjet fiú, a Ívovi Valerij még csak belenyugodott egy-egy vitatható poén elvesztésébe, ám a lány olyan magyar szózuhatagot árasztott a szegény ellenfelekre, hogy ők inkább neki adtak igazat, a nézők nem kis derültségére. A két csoport művésztagjai a gálaestre készülnek. A művészek között leningrádi Zoli és sárga dohánylevelek Vontatók érkeznek megra- Mert a lécet föl kell ten- kottan. A mérlegnek július ni az állványra, aztán rákövége óta nincs »pihenése« itt, a pusztaszentgyörgyi dohányátvevőnél. Most éppen a há- csi tsz adja át termésének egy részét Ki tudja már, hányadik forduló ez. Aztán a zöld dohánylevelek útjukra indulnak... — Régóta csinálja már? tözni a dohányt és tovább .melni. Elmondani, nézni egyszerű, de valójában itt minden mozdulat másodpercre kiszámított És ez mindent megmagyaráz. Azt, hogy itt nemigen lehet beszélgetni, ilyen tempó mellett nemigen lehet Mérlegen hácsi dohánya. — Nem. Hamar meg lehet ezt tanulni. Bizonyára igaza van. Azért én magamban csodálom azt baílerinától tánedalénekese- az ördöngős gyorsaságot ken keresztül a pantomin művészig több ág képviselője megtalálható. A szabadtérin éppen Köllő Miklós pantomin művész gyakorol. Vele van a magyar csoport egyik tánedalénekese, László Tibor is. Elmondják, hogy nagyon szép és színvonalas műsor várható a gálaesten, valamennyi fiatal művészetének a legjavát akarja adni. — Egy kicsit tanulmányi tábor ez nekem — jegyzi meg Miklós mosolyogva — tudniillik, aki keveset tud oroszul, az mutogat. S ez jó tanulmány a pantominhez. A KŐVETKEZŐ NAPOK ugyancsak gazdag programot ígérnek. Hajókirándulást, üzemlátogatást Székesfehérváron stb. Ellátogat a táborba Méhes Lajos, a KISZ központi bizottságának első titkára és Sz. P. Pavlov, a Komszomol központi bizottságának első titkára is. Az eddigiekből ítélve emlékezetes két hetet zárnak majd a fiatalok szeptember ötödikén. Nem lesz könnyű a búcsú. Strubl Márta ahogy itt ezek az asszonyok a lécekre kötözik a dohánylevél csomókat. Villámgyorsan, könnyedén. — De ez csak látszólag könnyű ám! — jegyzi meg másra koncentrálni, csak arra, hogy ne vesszen kárba egyetlen másodperc se. — Léceket kérek! — Gyerünk, gyerünk, gyorsan! — Vigyázz, a földön egy levél. Vedd föl! Minden levél érték. Mindegyikre vigyázni kell. Itt minden mozdulat másodpercre kiszámított. Pécsek Sándorné. — Egy óra alatt legalább negyven lécet kell »megcsinálni«. ,Csana bácsi, egy pillanatra.. NEQYVEN EVE A QYARBAN Maltert kevernek, deszkát hordanak az állványokhoz, egy kisebb csoport gépet szerel össze. Hol innen, hol onnan kiált valaki: — Csana bácsi, egy pillanatra ... S Csana bácsi, azaz Decsi János műszakvezető megy, ahova hívják. — Ejnye, fiam, gyöngén erősítetted a csavart a vázhoz, így kell ezt, ni! Marokra kapja a franciakulcsot, eres kezén kjdagad- nak az erek, nagyot húz a csavaron. — Az én időmben nem figyelmeztettek senkit, ha rossz volt a munkája, kön-y- nye'n kívül találhatta magát az ember. Rengeteg volt a munkanélküli, egy helyre tízen is jelentkeztek. Decsi János tizennégy éves volt, amikor a Kaposvári Cukorgyárba került. Éppen annyit dolgozott, mint idősebb szaktársai, végigjárta az összes üzemrészt, a diffúzióállomástól a bepárlóig. Keserves időket éltek, látástól vakulásig munka, azt- tán elsején meg sovány boríték. Ha maguk között voltak, arról beszélgettek, milyen jó lenne egy szervezet, amely őket védené, értük lenne. — Mikor 1945-ben beléptem a. pártba, tudtam, első feladatunk a szakszervezet létrehozása lesz. Persze zökkenőkkel ment, sokan nem ismerték ki magukat a politikai helyzetben, velük is törődnünk kellett. Igazán csak akkor örültek, amikor 1947-ben államosították a gyárat. Végre nem más zsebébe került a verejtékes munka árán szerzett haszon, érezték, maguknak dolgoznak. Jöttek a munkaversenyek, az ötéves tervek, némelyek meginogtak: »Éppúgy hullafáradtra dolgozom magam, mint azelőtt. Akkor mi különbség van a két társadalom között'’« Az igaz, harcos kommunisták, vezetők, mint amilyen Decsi János is, megmagyarázták: ha gazdag ország akarunk lenni, ennek záloga a kemény munka. Mikor idáig értünk a beszélgetésben, Decsi elvtárs mélyet sóhajt, megforgatja kezében a ceruzát. — ötvenhatban mértük la igazán addigi tevékenységünk eredményeit, a gvár a vérgőzös napokban nem állt le egyetlen nercre sem! Be- bizonvosodott. hallgatnak a kommunistákra. Az újonnan megalakuló párt. az MS7MP alapító tagjai közé tartozott. Emellett a Hazafias Népfront munkájában is részt vett. Mint kitüntetései bizonyítják, munkahelyén is kitűnően irányította a rábízott embereket. Többek között vitrinjében sorakozik az Élmunkás, a Kiváló műszaki dolgozó kitüntetés, újítási oklevelek. — Jelenleg üzemrészvezeiő vagyok, a kampány alatt pedig a harmadik műszakot vezetem — immár tizenkilenc éve. A feldolgozási idényben este tíztől reggel hatig tart a munkaidőm, százharminc emberrel dolgozom. — Nem fárasztó az éjszakázás? — Nézze, i én mindig azt mondom, ha az ember kedvvel csinál valamit, soha nem fárad el. Míg beszélgetünk, egyre jönnek hozzá, utasít, tanácsokat ad. Mindenki így kezdi: Csana bácsi, legyen szives... — Mióta hívják Csana bácsinak? — Most ötvenkét vagyok, számolja ki, mikor kezdik bácsizni az embert. — Biztosan jó érzés népszerűnek lenni. — Tudja, annak köszönhetem, hogy igyekszem másokért cselekedni. Elnézést kér, de mennie kell. Szükség van rá. Pintér Dezső — A várható mennyiségnek körülbelül a felét vettük át eddig — mondja Babus Ferenc telepvezető —; ahogy számolgatjuk, szeptember végére végzünk. A szárítóban kellemes az illat. Zölden érkezik és sárgán megy innen tovább a dohánylevél. — Naponta száznyolcvan mázsa. Ez az átlagos teljesítményünk. És hadd jegyezzem meg azt is, hogy az idén, bár nagyon kellett volna az eső, jó közepes a termés. A telepvezető szövetkezeteket sorol: Balatonkeresztúr, Szőllősgyörök, Nikla, Puszta- kovácsi; ezek a gazdaságok nem panaszkodhatnak. — Mert úgy van az, hogy nemcsak a termelőknek, nekünk is öröm az, ha szép anyaggal dolgozhatunk. És itt, ebben az üzemben csak elkezdődik a feldolgozás. A sárga leveleket ezután válogatják, aztán a szolnoki fermetálóba szállítják. Azután kerül sor a feldolgozásra. — Ebből a dohányból készülnek a jobb minőségű, finomabb cigaretták. Akik dolgoznak vele, ha dohányoznak is, nincs idejük rágyújtani. A mozdulatok kiszámítottak, minden másodpercre megszabott a művelet. Vontatók érkeznek — s a dohány elindul útjára, hogy illatos, ízléses cigaretta váljon belőle. V. M.
