Somogyi Néplap, 1967. augusztus (24. évfolyam, 180-206. szám)
1967-08-27 / 203. szám
Somogyi ivcpeap 6 Vasárnap, 1967. augusztus ZT Daruk segítségével emelik be a betonelemeket a háromeme letes, umlvázas szerkezetű irodaház építésénél. Az új épü let a Nagyatádi Konzervgyár részére készül. Van, ahol szívvel főzik... Rossz az üzemben, még rosszabb a kimérésben — Nagyfröccs helyett hosszúlépés Örömmel olvasom mindazokat a jelentéseket, statisztikákat, amelyek arról adnak számot, hogy az idén ennyi és ennyi százalékkal emelkedett a kávéfogyasztás a tavalyihoz képest, és ma már a legkisebb faluban is igénylik az eszpresszót. Várható, hogy hamarosan elérjük ebben a »világszínvonalat«. Az ugyancsak örvendetes, hogy a fagylaltból bővült a választék, javult a minőség stb. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség és a Minőségvizsgáló Intézet közös vizsgálatáról készített jelentéseket tanulmányozva azonban akaratlanul is fölvetődik az emberekben: vajon jók-e ezek a statisztikai adatok, készítői figyelembe vettek-e mindent, s nem fogyasztottunk-e olyasvalamiből is többet, amivel ezek a tájékoztató adatok nem foglalkoznak...? * Kávé — gyenge szívűeknek Huszonhat helyen vettek kávémintát a Balaton-parti illetve a megye belső területein levő eszpresszókban az ellenőrök. Ezekből az állapítható meg, hogy jobb kávét főznek a megye belső területein — a tabd, a barcsi eszpresszókban —, mint az üdülőhelyeken. Bár ezeken is találni kifogástalan minőségű feketét, mint például a bala- tonszemesi Mókus Eszpresszóban és a szárszói Bisztróban. Jó néhány helyen azonban mintha fogadalmat tettek volna, hogy vigyáznak az emberek szívére — főleg a Balaton menti U tasel látó-egységekben —, olyan gyenge kávécskát főznek... Balaton szabadiban az Utasellátóban vett kávémintából 30, Siófokon az Utasellátó perónbüféjében 25,5 százalék hiányzott a jó feketéhez szükséges kávémennyiségből... Balatonszemesen a Kishalász Büfében 38 százalékkal, Karádon a presszóban pedig 44,8 százalékkal volt kevesebb a kávé. • „Szállítás közben romlott a minőség..." öt termelőüzemben és harminchárom cukrászdában, eszpresszóban összesen 85 fagylaltmintát vizsgáltak meg Ebből 34 elfogadhatatlan volt Csupán két helyen: a Pannónia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat, valamint a sió- teki szövetkezet termelőüzemeiben, eszpresszóiban találtak kifogástalan minőségű fagylaltot. A balatonboglári szövetkezet, a balatonmáriai szövetkezet herényi termelőüzemeiben, a Vendéglátó Vállalat fonyódi termelőüzemében a legtöbb fagylalt minősége kifogásolható volt. Balatonbogláron a szövetkezet termelőüzemében az eper fagyi szárazanyag-tartalma 34 százalék helyett csak 28,8 százalék volt, a boglár! 34-es számú fagylaltozóban vett mintában pedig csak 23 százalékot találtak! — Szállítás közben romlik a minőség — védekeznek a fagylaltozók dolgozói. Ez lehet, de hogy ők is elősegítik, sz sem lehet kétséges. A magáncukrászok egy része sem kivétel; a fagylalt hamisításától, vizezésétől többen nem riadnak vissza. Ba- latonszabadibr* Tóth Lajos cukrász kókusz fagylaltjának szárazanyag-tartalma 38 százalék helyett csak 31 Százalék volt. • Átlagosan 20 százalékos minőségrontás Az ÁKF a Minőségvizsgáló Intézettel együtt az összetett italok minőségét is ellenőrizte, elsősorban a nagyfröccsök bortartalmát. Átlagosan 20 százalékos minőségrontást tapasztaltak. Balatonszemesen az Utasellátó 142-es számú büféjében a 10,5 Malligamdfokos asztali fehér bor már a hordóban is csak 8,3 fokos volt. Tehát jócskán fölvizezték. S az itt kért nagyfröccsben két deci bor helyett csak 1,62 deci bor volt Huszonnégy fröccsmintát vettek az ellenőrök, ebből 15 esetben tapasztaltak minőség- rontást. Jó néhány helyen ellenőrizték a csapolt sör mérését, s bizony nem mindenütt kapta meg a vendég pénzének ellenértékét, mert előfordult, hogy poharanként 40—60 fillérrel kevesebb értékű sört mértek. Elképzelhető, mi marad meg ott, ahol naponta több ezer pohárral is kimérnek! • Gondosabb, rendszeresebb ellenőrzést! Az ÁKF ahol visszaélést — minöségrontáat, súly csonkítást, téves számolást stb. — tapasztal, azonnal megteszi a szükséges intézkedést. Magas bírságot szab ki, vagy büntető eljárást kezdeményez. A gyakori minőségrontás oká/az is, hogy sok esetben éppen a legképzetlenebb dolgozókat teszik pultosnak, akik a mérésnek a legelemibb szabályaival sincsenek tisztában. A vezetők, a vállalati és szövetkezeti ellenőrök elhanyagolják a rendszeres mintavételt. Pedig az elnéző magatartás további visszaélésekhez, a fogyasztók megkárosításához vezet Sz. L* élig bedőlt a tető, a nyitott ablakokat és ajtókat szabadon csapkodja a dombról jövő szél. Az udvart fölverte a gaz. A gyümölcsfák gondozatlan, száraz ágaikkal láthatatlan vonásokat írnak a levegőbe. — Itt lakott. Az utóbbi időben már annyi ereje sem volt, hogy kimenjen az utcára. Naphosszait elüldögélt rozzant székén a körtefa alatt, fejét mindig az utca felé fordította. Várt. De Juli nénihez ritkán jöttek. Másodikán a postás a nyugdíjjal meg hetenként egyszer a szomszédasszony, hogy sót, kenyeret hozzon. Teljesen igénytelen volt, napjában csak egyszer evett. A kenyér ott száradt az asztal szélén, letakarva a rojtos szélű konyharuhával. Reggelente ritkán fésülködött, nehezen tudta kezét a fejéhez emeint Egyszer idegenek jártak a faluban, megkérdezték az elnököt: miért nem viszik az öregasszonyt szociális otthonba, ha már család nélkül maradt. — Juli néninek van családja. Két fia is ... Család... Talán sohasem fogalmazta meg az öregasz- szony magában, mit jelent e szó. »Minden úgy történik, ahogy megvan írva« — szokta mondogatni. Szenvedésben eltöltött évek hosszú sora alakította ki benne azt a szemléletet. Jött a háború, elvitte a férjét. *-tgy volt megírva«, Két év múlva a kis Julika belefulladt a tóba. »így kellett történnie«. Tehetetlen belenyugvás mindenbe, meghunyászkodás a sors előtt. Mit is tehetett volna mást? HÁZASSÁG, CSALÁD — Magyarországon Kétmillió-nyolcszázhuszonhétezer család él Magyarországon . .. Feltesszük a sablonosnak ható kérdést — világ szerte erről vitáznak —: válságban van-e a család intézménye, vagy sem? A demográfus határozott válasza: nálunk nincs válságban. , A házasságkötések hosszú idő óta minden évben felülmúlták a megszűnt házasságok számát. (A megszűnt házasságok alatt nemcsak a válást, hanem a hálál által megszűnt házasságokat is értjük.) Tíz év óta éves átlagban 81 —90 ezer házasságot kötnek — ezzel szemben 40—50 ezer haláleset, 15—20 ezer válás jelzi a házasságok megszűnését. Igaz, korábban a házasságkötések száma még inkább felülmúlta a megszűnt házasságokét. Ez azonban nem bizonyítja a házasság formájának »válságát«. Háború után ugyanis mindig emelkedik a házasságkötések száma. Negyvenhatban 98 700 házasságot kötöttek, s utána egészen az ötvenes évek elejéig több mint 100 ezer volt a számuk. Azóta kevesebb. Miért? »Már kiházasodtak az emberek«: a háború után megházasodtak az idősebbek — s a fiatalabbak is. A házasságot kötő férfiak és nők életkora közötti átlagos különbség — négy év; ugyanakkor, amikor a nők hosszabb életkorral számolhatnak. Ma Magyarországon 121 ezer özvegy férfi él, az özvegy nők száma pedig 625 ezer. Tehát jrdekes, fontos probléma: az özvegyek, a magányosan élők kérdése. Legtöbbjük előtt egyetlen cél áll: párt keresni... De megtalálhatja-e mindenki a párját? Például a 30—34 évesek — 23 000 hajadon van ebben a korosztályban. Az ilyen korú hajadonokhoz való férjjelölteket a 35—39 éves korcsoportban kereshetjük: 22 600 nőtlen férfit »találunk« nekik. Itt még nagy a valószínűsége annak, hogy a párok is megtalálják egymást. Egy korcsoporttal »odább« már más a helyzet. Negyvennegyvenegy éves nőtlen férfi 17 200 van, hozzájuk kell vennünk 1700 özvegyet és 9000 elváltat, vagyis 28 000 férjje- löltet. Nekik való párt a 35— 39 éves nők korosztályában kereshetünk. Ebben a korcsoportban 23 300 hajadon és 17 000 elvált, illetve 7800 özvegy él. Itt már eltolódnak az arányok. Az 55—59 éves férfiak még inkább kereshetik párjukat: 50—54 éves nők közül hajadon 24 300, 54 000 özvegy és 15 800 elvált. Hozzájuk való, nőtlen férfi 13 800, 9000 özvegy és 6600 elvált van. Ezzel magyarázta a demográfus az »éles vetélkedést«, korunk jellegzetes tünetét, azt tudniillik, hogy fiatalabb nők sokkal idősebb férfiakkal kötnek házasságot. A statisztika elég nagy számokkal igazolja, hogy például a 30 éves nők gyakran 60—70 éves férfiakhoz is férjhez mennek. A házasság, a család »népszerűségével« kezdtük — vagyis azzal, hogy ez az intézmény nálunk nincs válságban. A statisztikus is eztr igazolja: hiszen akik egyszer nálunk elváltak, illetve megözvegyültek, legtöbbször ismét megházasodnak. Nézzük például a 30—34 éves férfiak újrahá- zasodiásának adatait! Ezer elvált és ezer özvegy férfi közül 313 özvegy és 363 elvált nősül meg évente. Vagyis ha pusztán mechanikusan nézzük a számokat, három éven belül mind az ezer magányos férfi ismét házasságot köt. Mégpedig úgy, hogy egyhar- maduk ugyanabban az esztendőben megnősül! Nőknél már nehezebb a helyzet: ezer özvegyen maradt vagy elvált nő közül ugyanebből a korosztályból egy évben 69 özvegy és 163 elvált köt ismét házasságot. A válásokról a népességta- dományi kutató csoport külön tanulmányt készített. Eszerint: a válások száma nem növekszik évről évre, viszont nem is csökken, hanem ingadozik; Magya/wrszágon évente 15—20 ezren válnak el. Kőbányai György Talajjavítás A nagyatádi Szorgalom Tsz húszholdas tábláján talajjavítást végeznek a Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat dolgozói. Holdanként 150 mázsa humuszos lápot szórnak ki. ' LTETT A legkilátístalanabb időkben is volt reménysége — a két fia. Ha fáradtan lehuppant az ágy szélére, elnézte a hancúrozó gyerekeket, s homlokán kisimultak a ráncok. Már nagynak látta őket, erős, kemény férfiaknak, akik' majd ha este hazajönnek a mezőről, köréje ülnek, s beszélgetnek vele. Nem engedi, hogy akár egyik is máshova költözzön, elég nagy az udvar, lehet ide építeni még, megférnek. Biztosan megnősülnek majd, jönnek a gyerekek, ö majd segít a menyeinek meg játszik az apróságokkal. A fiúk nőttek, már nem hancúroztak a konyha sarkában, inkább könyveiket bújták. »Csak tanuljatok drágáim! Tegnap is mondta a tanító, az enyémek a legjobbak. Hiába mis világ ez.« Péter, a nagyobbik, gimnáziumba ment. Busszal járt a városba, este későn jött haza. Jöhetett volna előbb is, de — mint az anyja megtudta — valami kislány volt a dologban. »Nem baj, jól tanul, csinálhatja. Szegény apja is ilyen volt...« Karcsi a technikumba iratkozott, szintén bejáró lett. De aztán megunta, s addig kö- nyörgött az anyjának, míg kollégiumba mehetett. Sok pénz ráment, azonkívül adósságba is keveredett, de az anyja mindent kifizetett. A két gyerek ritkán találkozott, csak nyáron pár hétig, de akkor is inkább üdülni mentek, és túrázni szerte az országban. Mikor Péter negyedikes lett, bejelentette, tovább akar tanulni. »Jól van fiam, amivel tudlak, segítelek«. Kicsit sajgóit a szíve, Pest messze van, Pétert ritkán fogja látni. »Nem baji, ha végez visz- sZttjön.« Igazán csak akkor lett nehéz, mikor a másik fiú is elment Miskolcra, mérnöknek tanulni. Egyedül maradt. A legrosszabbak az éjszakák voltak, nappal még csak eldolgozgatott 'a kertben, etette az állatokat. De éjszaka minden eszébe jutott, az egész élete, a magánya. A fiúknak mindig küldött egy kis pénzt, jpl termett a krumpli, 'megvették a gyümölcsöt is., Igaz, egyre kevesebbet tudott már, a templomba sem járt, foltos szoknyában nem lehet. Homlokán mélyültek a ráncok, nehezen mozgott, a lába nem bírta. Nyáron egy hétre hazajöttek a gyerekek, de akkor sem volt igazán boldog, mindig arra gondolt, újra elmennek. Egyszer aztán levelet ka-, pott, Péter írt, hogy megnősült. »Istenem, most volt kicsi... Azért szólhatott volna, elmentem volna az esküvőre. Dehát így van ez, nem kell már az anya.« L assan mindenbe beletörődött. Karcsi is végzett, Miskolcon maradt. Egy darabig írtak, aztán csak ritkán jött levél A télen nagyon megbetegedett. Senki nem tudta a környél / n, így fűtetten szobában, ennivaló nélkül feküdt. Köhögött, lázas volt, a fiúkat szólongatta. De senki nem nyitott rá ajtót... Májusban mégegyszer elkapta a láz, az orvos azt mondta, nem csinálhat semmit, csak ülnie szabad. A körtefa alatt talált helyet, innen kilátott az utcára. Innen észreveszi majd, ha jönnek ... »Mert biztosan jönnek, csak nem érnek rá, nagy emberek...« Aztán arról kezdett gondolkodni, milyen lesz a temetése. Solt ember lesz, szépen beszél a pap, fiai a koporsó mellett állnak és siratják. A menyei is sirat fognak. Igaz, még nem találkoztak, de ott mindjárt meglesz az ismerkedés meg a búcsúzás is. Sok-sok köszöni lesz a sírján, a boltban arról fognak beszélni, milyen szép temetése volt. Hirtelen halt meg. Reggel még ellátta az állatokat, botjára támaszkodva a fa alá indult. Már csak egy lépés volt hátra, mikor össze rán- dult az arca, szeme ijesztően kikerekedett, kezével a semmibe kapott. Az utcáról vették észre, mindjárt szóltak a tanácsnak,. Ott gyorsan intézkedtek, koporsót rendeltek, megásatták a sírt. zakadó esőben vitte az öregasszonyt a tsz kocsija a temetőbe. A kocsis viharkabátját fejére húzva, nagyot csapott a lovak közé. A koporsó neki- neki vágódott az oldaldeszkának. Mikorra kiértek, a piszkos áradat a sírt telehordta törmelékkel.. . Pintér Dezső
