Somogyi Néplap, 1967. augusztus (24. évfolyam, 180-206. szám)
1967-08-20 / 197. szám
Yasáraap, 196T augusztus 2®. 3 SOMOGYI NÉPLAP Dr. Hock János átveszi a Szocialista kultúráért kitüntetést. Kitüntetett népművelők Tegnap délelőtt, alkotmányunk ünnepe alkalmából kitüntetéseket adtak át a népművelés területén kifejtett eredményes munkáért A kitüntetett népművelőket Sárái Lajos, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője köszöntötte: — örömünkre szolgál, hogy átadhatjuk a miniszteri elismerést azoknak, akik figyelemreméltó munkát végeztek. ■ kulturális élet különböző posztjain. Ez is bizonyítja, hogy a népművelés fellendülőben van megyénkben — mondotta Sárdi elvtárs a többi között, majd bejelentette, hogy Szita Ferencnek, a Pal- miro Togliatti Megyei Könyvtár igazgatóhelyettesének pénteken átadták a Kiváló népművelő kitüntetést. A művelődésügyi osztályvezetője ezután köszönetét mondott a jelenlevők fáradságos munkájáért, majd Sasi János, a megyei tanács vb-elnökhelyettese ünnepélyesen átadta a művelődésügyi miniszter kitüntetéseit. Szocialista kultúráért kitüntetésben részesült Csákabo- nyi Balázs, a Somogy megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának népművelési csoportvezetője; Káplár Adolf, a Barcsi Járási Tanács V. B. népművelési felügyelője; Tur- bék Károly, a Csurgói Járási Könyvtár igazgatója; Vaskó Imre, a kányái községi könyvtár vezetője és dr. Hock János, a Somogy megyei Tanács V. B. főelőadója Ketten, Kovács Irén gyékényesi községi könyvtáros és Sallai Lajos, a Kaposvári Járási Tanács V. B. főelőadója miniszteri dicséretben részesültek. A kitüntetésekért Káplár Adolf mondott köszönetét. Kora középkori falu Környe és Vértessomló között a régészek nagy kiterjedésű kora középkori falura bukkantak. Feltártak egy lakóházat is. Belsejében talált tömedékanyagban 12 különféleképpen megmunkált kést, sok agyagedényt, csontsípot és egy csónak alakúra kiképzett csontkorcsolyát találtak. Ünnepi jegyzetek PARASZTOK M ennyi szenvedést, tengernyi könnyet, kisemmizettséget és emberi megaláztatást idéz a múltból még a ma emberének is ez a szó: parasztok. Az elmúlt századok viharos történetében ez a szó egyet jelentett a nélkülözéssel, a nyomorral, az éhínséggel, a röghöz kötöttséggel, a jogfosztottsággal és a megaláztatással. De nemcsak a fizikai béklyó, a szellemi kaloda is gúzsba kötötte a felszabadulás előtti paraszti társadalmat. Embernek sem számított a paraszt. Anyagi és szellemi javakhoz nemigen juthatott. A feudalizmusban nyakára akasztott jármát évszázadokon keresztül cipelte, mig végül 1945-ben letebette. írók, költők, festők százait ihlette alkotásra a magyar paraszt tragikus sorsa. Szép prózák, versek, festmények sokasága állít hű emléket a szorgos, görnyedt hátú, éhező magyar parasztnak, a magyar paraszti társadalomnak. Talán sehol a világon nem állít ennyi emléket a parasztoknak az irodalom, a költészet, mint éppen nálunk, Magyarországon. És ez nem véletlen. »Sehol sem virágzó a földművelő nép sorsa — írja naplójában a múlt század végén egy hazánkban járt francia utazó —, de amit Magyar- országon láttam, az kísértetiesen hasonlít a sötét középkor jobbágyvilágához. Egy lépés nem sok, de a magyar földművelő nép annyit sem lépett előre száz év alatt.-« A Magyar Lobogó 1910. március 20-i számában A föld népéhez című versében így könyö- rög egy ismeretlen tollforgató, kérges kezű paraszt: "■A paraszt a földet töri, túrja, vájja, vájja, / övé a munka minden kínja vádja t S másé annak vérrel érlelt gyümölcse / S kell, hogy más csűrébe hordja töltse. / Igában görnyedt, ameddig csak él / És mégis másé a jó fehér puha kenyér.« Talán a rímek nem szabályosak. De mélyen igazak. Csokonai Vitéz Mihály is így sóhajt fel csurgói tartózkodása idején: »Hát csak kanásznak termett a somogysági paraszt?« S mi másnak abban az időben? Hisz a kiemelkedés minden útja el volt zárva előle. A Horthy-Magyarország így vélekedett: elég, ha a parasztnak annyi esze van, hogy az eresz alá álljon, ha esik az eső. Arany János számos versében állít szép és szomorú emléket a középkor parasztjának. Megrajzolja korának megalázott, de nemes lelkű parasztját is. Csak egy mondat az elmúlt századok paraszti perspektívájáról: »Szép öcsém, be nagy kár, hogy apád paraszt volt, és te is az maradtál« (Toldi) A parasztnak csak kötelezettsége volt. És másé volt a jog. így emlékezik erre Petőfi az Egy magyar nemes című versében: »Jól készítsd, paraszt az utat, Mert hisz a te lovad vontat«. A századforduló után a magyar társadalomban is mind erősebben tör utat magának a középkori sötétséget és feudalizmust felváltani akaró kapitalizmus. De ez nem ment könnyen. A magyar feudális nagybirtokosok és uralkodó körök körömszakadtáig ragaszkodnak a régihez. Igyekeznek átmenteni megcsontosodott. elavult társadalmi rendszerüket S a parasztságot sikerül is még hosszú ideig feudalis- ta keretek közé szorítani, a középkor talaján tartani. Nem változik a parasztság helyzete. A Horthy-Magyarország mesterien átmenti a feudalizmust és konzerválja a középkor paraszti társadalmát Továbbra is kisemmizett, s látástól vakulásig húzza az igát á paraszt a grófok, a földesurak és az egyházi méltóságok birtokán. övék a munka, másé a kalász, a juss. Ady Endre így ír erről A grófi szérűn című versében: »Szenes kalászok énekelnek, / Gonosz, csúfos éneket; / Korgó gyomrú magyar paraszt, / Hát mi vagyok én neked? / Ne félj, a tél meg fog gyötörni, / Mint máskor, hogyha akar. / Élethez, szemhez nincs közöd, / Grófi föld ez és magyar.« A föld jelentős része a nagybirtokosok kezén volt S ez szinte teljes kiszolgáltatottságot jelentett a kisemmizett parasztnak. Kénytelenek voltak éhbérért dolgozni. Sokszor még a legelemibb: a munkához való jog sem volt biztosítva számukra. Érdemes emlékezni a vándorlások keserves éveire. Száz- és száz kilométereket gyalogoltak a kenyeret kereső parasztok tömegei: summá- sok, napszámosok, kubikosok. Rótták az utat, hogy egy falat kenyér jusson az asztalra. És sokan még így is munka nélkül maradtak. S akiknek nem jutott itthon munka és megélhetés, akiket nem tarthatott el a bőven termő magyar föld, azok idegen földön, idegen országban próbáltak szerencsét. A századforduló után tömegesen hagyták el az országot és vándoroltak ki a magyar parasztok és zsellérek. Szomorú, gyászos időszak volt ez. »Sok urunk nem volt rest, se kába birtokát óvni ellenük, s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk .. .« ^ — kiált fel József Attila fájdalmasan. Másfél millió ember! És ebből a másfél millióból sok száz Somogyból ment el. A megye levéltári adatai sokat beszélnek erről. A századfordulótól 1945-ig annyian vándoroltak ki Somogyból Amerikába, mint négy legnagyobb járási székhelyünk összlakossága — olvashatjuk egy jegyzőkönyvből. És kik voltak azok, akik ezt az utat, ezt a sorsot választották? Cselédek, zsellérek, nincstelen szegényparasztok. Legtöbben az uradalmakból vándoroltak ki. M i' vezette ide az embereket? Az élet, a megélhetés, a kegyetlen sors kényszerítette őket erre. Mérhetetlen elkeseredés kellett ahhoz, hogy a magyar parasztember otthagyja szülőföldjét, otthagyja a dúsan termő földet, és idegen országban keressen boldogulást A zsúfolt cselédkonyhák, a kukoricás és korpás kenyér, a tüdővészes asszony, a korai halál, a kenyérért síró gyerek — és még hosszan sorolhatnánk, hogy mi minden kergette a tengerjáró hajókra, az emberkereskedők karmai közé a szerencsétlen somogyi parasztot »A kivándorlás méretei soha még olyan hatalmas arányokat nem öltöttek, mint ma — írja a Somogy- vármegye 1906. január 3-i száma. — Eddig cs^k a nyári és a tavaszi hónapok alatt teltek meg zsúfolásig az óriási óceánjárók, ma már az év minden szakaszában hatalmas tömegekben özönlenek ki véreink az Eldorádónak hitt Amerikába. így ír, igy panaszkodik a századforduló sajtója. És mit írnak a kivándorlók? Szabó Kis Ferenc mozsgói nincstelen megsárgult levele vádol, és mérhetetlen csalódásról beszél. »Idegen itt minden — írja. — Nem tudom, hogy mihez kezdjek. A pénz már fogytán, egyhamar nincs kilátásban semmiféle ( kereset. Szeretnék ismét otthon lenni.« A szó, hogy paraszt, csak a felszabadulás után jelentett új fogalmat. A szocialista társadalmi rendszer adott új jelentést, új tartalmat ennek a szónak. A dolgozó parasztság a hatalmat birtokló munkásosztály testvére és hű szövetségese. A nép alkotmánya így summázza ezt »A Magyar Népköztársaság a munkások és a dolgozó parasztok állama.« Lassan negyedszázad telik el a fel- szabadulás óta. Mind-mind eredményekben gazdag, csodálatosan szép esztendő. A múlt egyre távolodó rossz emlék csupán. Eltűnt a földesúr, a grófi szérű. A somogyi paraszt itthon valósítja meg álmait, saját földjén, egymással összefogva építi, szépíti életét. Hol van már az az idő, amikor jog- fosztottan, kisemmizetten, koldusként tántorgott ki az országból? A nép alkotmánya jogot adott a magyar parasztnak is. Olyan jogot, és olyan lehetőségeket, amelyekre 25 évvel ezelőtt még legmerészebb álmaiban sem mert gondolni a somogyi nincstelen. Jogot kapott az élethez, a munkához, jogot a boldogsághoz, jogot a jövőhöz. S ezt hirdeti minden ebben, az országban. És hogy él ebben az országban a dolgozó paraszt? Nézzünk körül most az ünnepen és máskor is, a dolgos hétköznapokon. Néha azonban kell, hogy idézzük a múltat, mert így biztosan jobban látjuk, s jobban tudjuk értékelni a mát Wirth Lajos LÁTTÁM MÁR, amint őszi sárban ökrös szekér vitte távoli majorok betegeihez. Találkoztam vele pelyvát sóhajtó cséplőgépek mellett, ahogy sérültek fölé hajolt. Tanúja voltam, mikor hevenyészett kültelki rendelőben elfogyha- tatlanul népes betegcsapat tagjainak írta föl az an- daxint vagy codeint figyelte elnyűtt mezei munkások szívhangját vagy asszonyá váló bakfisok érverését. Hallottam, amint magasztalták vagy megbotránkoztak némelyikük tűrhetetlen pénzsórvágásán. Az ország 20 000 orvosa közül mintegy 3500 él falun. Mit tudunk róluk? Többnyire csak autójuk márkáját tartjuk számon, jövedelmükről vitatakozunk, csepülést vagy tiszteletet érdemlő modorukat emlegetjük. Pedig, azt is illenék tudni róluk, hogy ők az ország legjobban igénybe vett, »leterhelt« dolgozói. A falusi orvosoknak majdnem a fele még a heti pihenőnapját sem veheti ki, mert nincs, ki helyettesítse őket. Ezeket a sorokat olvasva sokan mondják: jó-jó, de beszéljünk arról is, hogy a mi orvosunk csak a pénzt hajszolja, mintha nem is az emberek gyógyítása, hanem ki- isebelése volna a munkája — néhány év alatt kacsalábon forgó házat épített magának, beutazta már a fél világot, olyan kocsin jár, mint egy amerikai filmsztár. BIZONY, ILYEN IS AKAD. Az Orvos-Egészségügyi DolA FALU ORVOSA gőzök nemrégiben tartott V. kongresszusán nem kevés szó esett róluk. Az ország egyik legismertebb orvosa azt mondta erről a problémáról: »el kell érni, hogy... a becsületes többség elszigetelje az etikátlan kisebbséget, amelytől szenved az egész egészségügy ...« Az orvostársadalom tudja és látja, hogy kufárai is vannak a gyógyításnak, és a maga becsülete védelmében, az orvosi eskü szellemét érvényesítve, föllép az ilyen jelenségek ellen. Ha komolyan vesszük a tételt, amely szerint nálunk a legfőbb érték az ember, akkor talán a legfontosabb értelmiségi a faluban az, aki az emberek életére vigyáz. Ha ebből a szemszögből nézzük a falu orvosainak személyét és munkálkodását, mindjárt egyszerűbbnek tűnik az úgynevezett »orvoskérdés«. Mivel végre a parasztság is élvezi az ingyenes orvosi ellátást, még több orvosra volna szükség a községekben. Ahhoz azonban, hogy az egyetemről kikerülő fiatalok, vagy esetleg a városi kórházakból falusi környezetbe vágyó gyakorlott orvosok szívesen vállalják a vidéki munkát, még körültekintőbben kell biztosítani az eredményes gyógyító tevékenység föltételeit Feirsze, az is alapvető fontosságú, hogy megfelelő lakást kapjon a doktor, hogy hivatásának és embervoltá- nak megfelelő bánásmód fogadja. És az sem utolsó dolog, ha azt érzi: olyan közegben él, amelyben nemcsak szakismeretére tartanak igényt, hanem barátságára, általános műveltségének gyümölcsöztetésére a közösség életében való egyirányú aktív részvételére is. MERT A JÖ ORVOS nemcsak gyógyít, hanem abban is segít, hogy az egészséges ember megmaradjon üdéne' serénynek és jókedvűnek. Bajor Nagy Ernő Leradírozták a kusza vonalakat66 a Tabi Campingcikk Vállalat varrodájában. A speciális sátorgyártásnak megfelelően új termelési vonalat alakítottak ki a varrógépek átrendezésével. Most már technológiai sorrendben helyezkednek el a gépek, rövidebb és áttekinthetőbb a gyártóvonal. Ehhez párosul az anyagmozgatás átszervezése. Sokkal jobban kihasználják a gépeket a varrodában, mint eddig, s a tervezetten felül ftB vállalhat új megrendelést a gyár.
