Somogyi Néplap, 1967. augusztus (24. évfolyam, 180-206. szám)
1967-08-17 / 194. szám
Csfitdrtők. 1967, augusztus 17, 3 SOMOGYI NÉPLAP ÉLETMENTŐK **A viharjelentést akkor kaptuk, amikor az utasok már beszálltak Tihanyban. Mondták, hogy ne induljunk. Azért fölvittük a hajót Füredre. Alighogy lehorgonyoztunk, jött a révkapitányság hajóvezetője. Azt újon din, menteni kellene. — Hol? — kérdeztem. — Alsóörsről leeresztett horgonnyal elvitt egy vitorlást a vihar — mondta a révkapitánysag hajóvezetője. — Két ember van benne. Kiszállítottam az utasokat és elindultunk.« Kilenc ember a viharban A Balaton most nyugodt. Apró hullámain szikrákat vet a napfény. Kozári János, a Révfülöp hajóvezetője azt a viharos augusztus 5-i napot idézi. Olykor megborzong az emlékek hallatán is. Azt mondják, a víz fölött a felkorbácsolt vízcsep- pek átláthatatlan ködfüggönyt alkottak. A vitorlásnak csak az árbocát lehetett látni. — A part alatt indultunk el — folytatja a hajóvezető — Szabadi alatt, a parttól körülbelül négy kilométerre láttuk meg a vitorlást. Négyszer fordultam rá, de nem sikerült megközelíteni. A vihar mindig visszadobott. A vitorlás pedig már süllyedt. Utasai derékig vízben álltak. És nem ketten voltak rajta, hanem kilencen. Az ötödik kísérletnél szorosan rámentem a hajóra. De fölvenni nem tudtunk egy embert sem. Csak éppen vontatni lehet a vitorlást. Lassan indultunk a part felé. A négy magyar meg az öt jugoszláv folyton merte a vizet. A parton az egyik nő azt mondta: ezerig számolta a merítéseket. Tovább nem bírta idegekkel. Nézem ezt a csupa izom embert, s amíg beszél, az átérzett izaglmat próbálom leolvasni róla. A hangja nyugodt, de az arcizmai megfeszülnek, s ez — ha lehet — még markánsabbá, szigorúbbá teszi az arcvonásait. Mit érezhetett akkor, amikor meglátta a vitorlást és a kilenc életveszélyben levő embert? — A vízibusz nagyon rossz mentőhajó, de én akkor nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy néhány méterre a fedélzettől kilenc ember küszködik az életéért. Meg kell menteni őket. Amikor partot ért a vitorlás, nyomban elsüllyedt. Csónakkal szedték ki az utasokat a vízből. A parton az egyik magyar ezt mondta: — A negyedik próbálkozás után azt hittem, hogy ott hagynak bennünket. Az ötödik kísérletre már nem számítottunk, s ez nekünk a biztos halált jelentette volna. Az idén 51 embert mentettek Erre mondja most a hajóvezető: — A lelkiismereten túl engem az eskü is kötelez arra, hogy mindent megtegyek az emberi életért. Más megoldás nem volt. Olya1. kimerültek voltak az utasok, hogy nem tudták megfogni a feléjük dobott kötelet sem. Magam sem hittem, hogy a biztos part ilyen erőt adjon az embereknek. A vitorlás egyik utasa, egy tizennégy éves kislány Alsóörsön fejest ugrott örömében, s kiúszot a partra. Csend száll* közénk. A kikötőből a vizet figyelem. Varázsa van a Balatonnak. S ez a varázs néha életveszélyt rejt magában. S az emberek a varázst látva az életveszélyt nem akarják figyelembe venni. Az irodában jegyeztem föl egy számot. Ezen a nyáron ötvenegy embert mentettek meg o hajósok a biztos pusztulástól. Az esetek többségében a meggondolatlanság, a gyakorlatlanság okozta a bajt. Az emberek sokszor a saját kárukon sem tanulnak. A Tihany motoros most itt áll a sólyatéren. Józsa László, a kapitánya sok vihart megért ember. Nagyon fojtott hangon beszél: — Mi mindig hajós szemmel nézzük a vizet. Jó négy kilométerre a parttól látom, hogy egy Kalóz típusú vi toriásnak feszül az orr vitorlája. Bárhogy nézem, nem látok rajta embert. Előveszem a távcsövet. Sehol senki. Egy kilométerre a hajótól két pontot látok a vízen. Amikor odaértünk, két ember volt a vízben. Egy negyvenhat éves férfi és egy tizennégy éves lány. A lány már alig bírta. Egy órája fürödtek kényszerből. Csak úszni akartak, de közén a szél elsodorta a vitorlást. Húsz perc sem telt bele, hogy a fedélzetre vettük őket, kitört a vihar. — Mondja meg, hogyan csinálhat ilyet? — kérdezte a hajóskapitány. A lány sírva fakadt. Az apja — német állampolgár — dideregve mondta el, hogy egy evvel korábban ugyanígy járt az Adrián. — Higgye el — teszi hozzá Józsa László —, a legszívesebben megpofóztam volna azt az embert. A legdrágább kincs A hajó fiyugodtan szeli a vizet. Napcserzett arcú kapitánya az útra gondol. De bent az irodában sűrűn emlegetik ezt a legutóbbi vihart. A Tünde motoros háromszor indult neki a viharos Balatonnak. Hat embert hozott ki a partra. A Megyer öt embernek adta vissza az életét. Ilyen is tud lenni a Balaton. Megvadult, ficánkoló hullámai nem kímélnek semmit. Két mondatot ismételtek meg nagyon sokan. — A viharjelzés mindig idejében érkezett. S a vihar mindig megjött. Ilyenkor úgy érzi az ember, hogy sokan nem veszik ezt figyelembe. Pedig az élet drága kincs. Az életmentők ezért próbálták meg mindig a lehetetlent is. Azt mondján, a balatoni hajózás történetében még egyszer sem fordult elő, hogy valakit cserben hagytak volna. Kercza Imre Sajt páráimrétegben A Tejipari Vállalat csurgói üzemében 110 fokra melegített ' páráimnál vonják be a sajtot. Így vékony záróréteg jön létre, amely megakadályozza a termék pené- szesetíését, hi- giénikusabbá teszi kezelését. Az év első felében 30 vagon sajtot állítottak elő és 130 Oöü liter tejet dolgozta k*^f el Csúrgón. 22 vagon sajtot exportáltak, főleg Angliába, Belgiumba és az NDK-ba, ezzel 180 százalékra teljesítették exporttervüket. Azt tartja a szólásmondás, hogy »az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó«. Éppen ezért néztük meg mi is; hogyan teljesítettek három, lapunkban helyet kapott ígéretet. Az egyik ígérő Tóth József, a Kaposvári Villamossági Gyár Dózsa György szocialista brigádjának vezetője volt. A június 14-i számunkban megjelent »-Egy jutalmazás és következménye« című cikkünkben szerepelt a neve. Megírtuk, hogy a Dózsa brigád tagjai mivel nem kaptak annyi jutalmat, mint amennyire számítottak, megsértődtek, s elhatározták, hogy többé nem versenyeznek. A tények ismeretében a túlzott sértődékenységért elmarasztaltuk a brigád tagjait, de szóvá tettük azt is, hogy a telep vezetői a Dózsa brigáddal szemben tapintatlanok voltak, mert bár ötödször nyerték el a szocialista címet, az oklevél mellé nem adtak megfelelő jutalmat Tóth József akkor azt ígérte, rendezik a problémát, s a közösség továbbra is küzd a szocialista brigád címért — a hatodikért. tot szerzett. Az utána következő kollektíva pontszáma a 100-at sem éri el. Hibapontja egyáltalán nincs a Dózsának. Tóth József azzal búcsúzott hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára újabb munkasikereket akarnak elérni. — Nagyon örülök, hogy nemcsak akkor kerestek meg bennünket, amikor probléma volt, hanem most is, amikor egy kicsit dicsekedhetünk a munkánkkal. i Időközben a portával szemben levő nagy táblára kiírták az eredményt. A kapuból visszapillantottam: az 1-es szám mellett messzire virított a krétával írt szó: Dózsa. O A Mechanikai Művek által gyártott elektromos víztároló garanciális javítását megyénkben a Somogy megyei Finommechanikai Vállalat végezte. Ez év április elsejétől a bojlert a Hajdúsági Iparművek gyártja. A Mechanikai Művek ekkor közölte a Finommechanikai Vállalattal, hogy emiatt a garanciális javításról szóló szerződést felbontja, és április 1-től a garanciális javítást a GEL- KA végzi. A GELKA viszont ügy. Az IKV közölte, hogy csak akkor hajlandó megjavíttatná a bojlerokat, ha a lakók azokból a vízkövet évenként eltávolíttatják. Ezt igazolniuk is kell. Ellenkező esetben a javítási költség a lakókat terheli. A baj az, hogy erre egyelőre nincs szakember. Jó lenne, ha a Finom- mechanikai Vállalat alkalmazna egy olyan embert, ®,ki ért a vízkő eltávolításához. Megérné a vállalatnak és hasznos lenne a lakosságnak is. © Lehet, hogy kissé korainak tetszett érdeklődésünk Oláh Sándor szemében, aki az EM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat termelési osztályvezetője, amikor az északnyugati városrészben nagy blokkokból épülő két épületről kérdeztük. Ugyanis a »Két épület nagypenelből — terven felül« — című cikkünkben azt írtuk, hogy ebben az évben elkészülnek az említett lakások. Az év még nem járt le, számon kérni tehát nem lehet. Hogy mégis apellálunk most az ígéretre, azt azért tesz- szük, mert azt tartjuk, hogy a bajt jobb megelőzni. Arról A tanévben kell aprópénzre váltani Az emeletről mozgalmi dalok hangzanak, lent, a bejáratnál az őrszem állít meg bennünket. Két kislány a faliújságot készíti, karikatúrát rajzolnak, cikket és a délutáni sportversenyre szólító felhívást írnak. Szinte katonás tábori élet folyik a megyei KISZ-bizottság ^ balaton- földvári vezetőképző táborában. Közép- és szakközépiskolás KISZ-vezetők most a tábor lakói. — Bőséges anyaggal megismertetjük itt a fiatalokat — tájékoztat dr. Láng Miklósné, a megyei KISZ-bizottság középiskolai felelőse, táborparancsnok. — A KISZ központi bizottsága áprilisi ülésén foglalkozott a közép- és szakmunkástanuló iskolák KISZ- szervezeteinek munkájával, s több határozatot hozott. Ezeket, valamint a kongresszus határozataiból a középiskolai KISZ-szervezetekre vonatkozó főbb feladatokat beszéljük meg. Programunkban fontos szerepet kap a honvédelmi és a hazafias nevelő munka, hiszen az egyre inkább előtérbe kerül a középfokú oktatási intézményekben. Előadások és csoportfoglalkozások váltják egymást a napi programban. — A csoportfoglalkozásokon mi beszélünk — mondja Molnár Olga, a Noszlopy Köz- gazdasági Szakközépiskola gazdasági felelőse —, megvitatjuk az előadásokon elhangzottakat. Főként tapasztalatcsere jellegűek ezek a foglalkozások, hisz minden iskolában mások az adottságok, a körülmények. A délelőtti foglalkozáson a tagfelvétel új rendszeréről folyik a vita. Van, aki azt mondja, akkor dolgozik jól a KISZ, ha az iskola minden tanulója tagja az ifjúsági szövetségnek. Mi azt szeretnénk, hogy a közénk kerülő új tagok ne csak elfogadják a KISZ szervezeti szabályzatát, hanem tevékenyen vegyenek is részt annak a megvalósításában. Kancsal Ilona és Váradi Erzsébet, a kaposvári Munkácsy Gimnázium tanulói. Ök a legnagyobb nehézségnek a bejáró és a kollégista fiatalok KISZ-munkába való bevonását tartják. — A jövőben azt szorgalmazzuk, hogy az alapszervezet kollégista tagjai a kollégiumban végezzenek KISZ- munkát. Természetesen az osztály KISZ-szervezete időnként ellenőrzi majd a tevékenységüket. A bejárók pedig megbízólevelet kapnak, s ennek ! alapján a lakóhelyükön vesznek majd részt az ifjúsági mozgalomban. A községi alapszervezeteket arra kérjük, hogy időnként levélben tájékoztassanak bennünket KISZ-tagjainkról. A szabad idő jő és hasznos kihasználásáról a táborban sem feledkeznek meg. A fürdésen kívül »komoly« szórakozás is van mindennap: nolitikai szellemi totó — a faliújságra kifüggesztett szelvény alapián —, sportverseny, ezenkívül részt vesznek az Express üdülőtelep rendezvényein: az ŐRI-műsoron, az Exoress-koktélon. — A tábor hasznosságát egv hét alatt nem tudjuk lemérni — mondja a parancsnok. — A tanévben kell majd aprópénzre váltani és kamatoztatni az itt szerzett ismereteket és tapasztalatokat. A táborlakók nagy része újonnan választott titkár, illetve reszortfelelős. Sok tapasztalattal még nem rendelkeznek. Ránk, a megyei bizottságra vár a feladat, hogy a tanévben is figyelemmel kisérjük munkájukat, s ne maradjanak magukra. Vajon teljesítették-e ezt az ígéretet, kérdeztük a brigádvezetőtől? — Igen — mondta örömtől sugárzó arccal Tóth József. — A cikkel egyetértünk. Összehívtuk a brigád tagjait, és alaposan meghánytuk-vetet- tük a problémákat. A gyűlés végén egyhangúlag úgy döntöttünk, hogy tovább versenyzőnk. Versenyeztünk, mégpedig nem is rosszul. Elszaladt a legutóbbi értékelést rögzítő papírért Ebben az áll, hogy a Villamos- sági Gyár 15 szocialista brigádja közül a Dózsa érte el a legjobb eredményt, 135 ponS. M. A KIJELÖLT BOLTOKBAN ÉS ÁRUHÁZAKBAN (1155) nem jelentkezett, s a szerviz megakadt Németh Sándor, a GELKA- központ előadója nyilatkozott az ügyben. Elmondta többek között, hogy a bojlerek garanciális javítása kaposvári ki- rendeltségükön akadályokba ütközik. Az új szerviz elkészítéséig továbbra is a Finommechanikai Vállalattal javíttatják az elektromos forróvíz-tárolókat. Azt ígérte, hogy a központ rövid időn belül megköti a szerződést a finommechanikával, és a lakosság nem szenved hátrányt. Tóth Istvántól, a Finommechanikai Vállalat főkönyvei ójától arról érdeklődtünk, hogy beváltotta-e ígértét Németh József. — Igen — hangzott a válasz. — A GELKA gyorsan intézkedett. A bojlerek garanciális javítását továbbra is mi végezzük. A beszélgetés közben azonban kiderült, hogy némi probléma azért akad. Igaz, ez már nem csupán garanciális van ugyanis szó, hogy az említett helyen megállt a munka. Oláh Sándor arról tájékoztatott bennünket, hogy a jelenlegi megtorpanás csak átmeneti. Oka az, hogy nem kaptak kellő időben tervet és költségvetést, amiatt nem tudták megrendelni a nyílászáró szerkezeteket, egyéb belső berendezéseket. Most, hogy végre a kezükben van a terv és a költségvetés, megigényelték a szükséges kellékeket. Most ezekre várnak. Reméli, hogy hamarosan megkapják őket, és teljesíthetik ígéretüket. De gondot okoz a radiátorhiány is. — Mi mindent megteszünk, hogy idejében megkapjuk a radiátorokat. A gyár pártbizottságának, tömegszerveze- teinek vezetőihez fordultunk segítségért. Remélem, a támogatás nem marad el — mondotta Oláh Sándor. Szegedi Nándor Postánkból Vasárnap is legyen nyitva örömmel olvastam, hogy Marcaliban, a 68-as út mellett üzembe helyezték a megye legmodernebb üzemanyagtöltő állomását — írja levelében Szabó Antal Nagyatádról. — örömöm augsztus 13- án, vasárnap azonban ürömmel vegyült, mert az új töltőállomást zárva találtam. Rajtam kívül mindazok a járművezetők, akik ezt nem tudták, kénytelenek voltak útjukat tovább folytatni, és a Marcalitól 16 kilométerre levő Balatonkeresztúri benzinkutat fölkér esni. Egyetértünk olvasónk levelével, hiszen a 68-as számú út Barcstól Nagyatádig, illetve Balaíon- keresztúrig terjedő 104 kilométeres hosszában vasárnaponként mindössze a nagyatádi kút tart nyitva. Mindez nehezíti a balatonkeresztúri üzemanyagtöltő állomás munkáját is —- különösen a nyári idényben —, hisz gyakran 15—20 percet kell várni a tankolásra. A növekvő gépjármű- oark indokolttá teszi, hogy az ÄFOR vasárnaponként ezen az útszakaszon újabb állomást is állítson üzembe.
