Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)

1967-07-15 / 166. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1967. Július 15. VARGA KÁROLY: A vidéki ipartelepítés Somogybán is jótékonyan éresteti hatását — Tisztelt országgyűlés! Megyénkben évek óta a leglényegesebb gazdasági kér­dések közé tartozik a foglal­koztatottság. Tapasztalataink alapján és a Minisztertanács beszámolójából is meggvő- hettünk arról, hogy a kor­mány nagy figyelmet fordít erre a problémára. A leg­utóbbi időben is több intéz­kedés született, amelyek elő­segítik, hogy a kevésbé ipa­rosított megyékben is egyre több legyen a munkalehető­ség. Elsősorban a vidéki ipartelepítésre gondolok, amely Somogy megyében máris jótékonyan érezteti ha­tását. Másrészt a mezőgaz­daság nagyobb megbecsülé­sét említeném. Ennek ked­vező hatása, hogv a fiatalok egyre inkább gyökeret eresz­tenek falun, s szívesen vál­lalják élethivatásul a mező- gazdasági munkát. A megve szövetkezeteibe tavaly 964 olyan dolgozó jött vissza, akik néhány évvel ezelőtt fa­lujukat elhagyták, és város­ban ipari szakmában helyez­kedtek el. Ez a visszaáramlás az utóbbi hónapokban gyor­sult. Ez év első felében már 1427-en tértek vissza a me­zőgazdaságba. Ez nem jelenti azt, hogy a megye munka­erőhelyzete problémamentes. Somogy megye ipara még mindig nem elég erős ah­hoz, hogy valamennyi je­lentkezőnek munkaalkalmat nyújtson. A kritikus időszak a demográfiai hullámmal 1969-ben éri el tetőpontját. Az idén négy, jövőre tizen­négy, 1969-ben pedig húsz százalékkal több fiatal je­lentkezik munkára, mint 1966-ban. E problémát nem szabad egyszerűen tudomásul venni, a munkára éppen csak hogy megérett fiatalok­kal igen nagy gonddal, lelki­ismeretességgel kell foglal­kozni. Egész életükre kihat­nak azok a. benyomások, amelyeket a munkakeresés napjaiban, heteiben szerez­nek. Öt év alatt kétszeresére nőtt a középiskolát végzettek száma a megyében A képviselő ezután arról beszélt, hogy sok probléma megoldható, ha a fiatalokat olyan pályákra irányítják, ahol a következő években el tudnak helyezkedni. Hangsú­lyozta: meg kell javítani és szervezettebbé kell tenni a pályaválasztási tanácsadást Ma még a szülők, sőt a pe­dagógusok sem eléggé tájé­kozottak arról, hogy milyen szakmák, milyen munkalehe­tőségek kínálkoznak az isko­lából kikerülő fiataloknak. Széles körben be kellene mu­tatni a szakmákat részlete­sen ismertető kisfilmeket, s helyes volna, ha az iskolák­ban szakfelügyelők előadáso­kat tartanának pedagógusok­nak, szülőknek, és a diákok­nak az elhelyezkedési lehető­ségekről. — Nem tekinthetjük ked­vező jelenségnek — folytat­ta —, hogy a fiatalok nagy része nem szakiskolákban, hanem gimnáziumokban kí­vánják folytatni tanulmá­nyaikat. A megye középisko­lás tanulóinak száma öt év alatt 3500-ról hétezerre nőtt, s 80 százalékuk gimnáziumba jár. Ezek a fiatalok szakmai képzettséget nem szereznek, s amikor kikerülnek az isko­lából, rendkívül nehezen tudnak ismereteiknek meg­felelő munkát találni. Ezért a következő években a gim­náziumi oktatás rovására bő­víteni kell Somogy »negyében is a szakközépiskolák hálóza­tát. Ennek azonban anyagi feltételei vannak. A megle­vő iskolákban nemcsak a férőhely kevés, hanem a tan­műhelyek és szertárak is sze­gényesek. A képviselő véle­ménye szerint sürgősen dön­teni kell az iskolafejlesztés­ről, s ehhez a megfelelő anyagi feltételeket is biztosí­tani kelL Addig is, amíg er­re sor kerül, különböző szer­vezeti intézkedésekkel, s pél­dául a már említett széle­sebb körű pályaválasztási ta­nácsadással enyhíteni lehet a gondokon. A képviselő végül kifejezte azt a véleményét, hogv he­lyes volna, ha a középiskolák felügyelete a tanácsok hatás­körébe kerülne, mert így jobbár*' tudnának gondoskod­ni a tanerők, a tantermek, s a felszerelések megfelelő ki­használásáról. Varga Károly képviselő végül bejelentette, hogy a Minisztertanács beszámolóját elfogadja, s céljait messze­menően támogatja. Varga B. István Győr me­gyei képviselő felszólalása után szünet következett, majd az elnöklő Beresztóczy Mik­lós bejelentette, hogy a Mi­nisztertanács beszámolójához Péter János külügyminiszte­ren kívül két képviselő kíván hozzászólni. Javasolta, hogy a hozzászólások megjiallgatá- sa után az országgyűlés a Minisztertanács beszámolója feletti vitát zárja le, s a kor­mány elnökének zárszava után térjen át a tárgysoro­zat második pontjára, a kül­ügyi bizottság határozati ja­vaslatainak megtárgyalására. Az országgvűlés az indít­ványt elfogadta. Ezután Péter János kül­ügyminiszter emelkedett szó­lásra. PÉTER JÁNOS: Erősíteni igyekszünk a nemzetközi viszonyok javítására irányuló törekvéseket — Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! A nemzetközi élet, a vá­ratlan események és fordu­latok sorozata egyre növekvő erővel, új arányokban veti fel a háború és béke kérdé­sét, új meg új döntéseket követel a kormányoktól, fele­lősségteljes állásfoglalásokat a népektől. Fock elvtárs a kormánybe­számolójában felvázolta a nemzetközi helyzet fő voná­sait, s kifejtette álláspontun­kat a legfőbb eseményekkel kapcsolatban, ismertette kor­mányunk külpolitikai tevé­kenységének alapelveit és céljait. Az országgyűlés tagjai kö­zül sokan szóltak hozzá a kormány beszámolójának kül­politikai szakaszaihoz és tá­mogatásukról biztosították a kormányt külpolitikai tevé­kenységében is. Ennek figyelembevételével abban látom mostani felada­tunkat, hogy a nemzetközi élet váratlan fordulataiban keressük, milyen mértékig változik most a háború és béke esélyeinek aránya, s milyen új utakat kell tör­nünk a béke megerősítése felé. Két tendencia egyre erő­sebb ütközéseinek vagyunk tanúi, hol szenvedő, hói ak­tív részesei a jelenlegi nem­zetközi események során. Az egyik tendencia a nemzetkö­zi viszonyok javítására, a má­sik a nemzetközi viszonyok rontására irányul. Ennek az egész folyamatnak a gerincét a szocializmus és imperializ­mus világméretű harca al­kotja. A nemzetközi viszonyok javítására irányuló folyamat politikai megoldásokat keres tárgyalások útján ott, ahol most agressziók, fegyveres konfliktusok dúlnak, s a le­hető legemberségesebb felté­teleket kívánja megteremteni az emberiség előtt álló törté­nelmi problémák rendezésé­hez. Ennek a tendenciának kezdeményező fő ereje a szo­cialista világrendszer, elsősor­ban a Szovjetunió, de áram­lataiba tartoznak a függet­lenségükért küzdő országok Ázsiában, Afrikában, Latin- Amerikában s — lehetősé­geik mértéke szerint — töb­ben a fejlett tőkés országok közül is. A nemzetközi viszonyok rontására irányuló tendencia új feszültségek szítására, a feszültségek fegyveres kon- liktusokká fokozására, a há­borús veszélyek és fegyver­kezési verseny növelésére tör. Ennek a tendenciának fő kezdeményezője az imperializ­mus egész hatalmi köre, de ennek keretében elsősorban és egyre inkább az Amerikai Egyesült Államok. Ennek a két tendenciának az egyre gyakoribb, egyre erőteljesebb ütközései között élünk most. Azoknak az elveknek meg­felelően, amelyeket Fock elv­társ ismertetett, a magyar nép ügyéi úgy szolgáljuk a kor­mány külpolitikai tevékeny­ségével, hogy erősíteni igyek­szünk a nemzetközi viszo­nyok javítására irányuló ten­denciát, és fékezni, hatásta­lanítani törekszünk a nemzet­közi viszonyok rontására irányuló tendenciát. lenségük kivívásáért és meg­szilárdításáért küzdő arab or­szágok ellen. Az ENSZ-ben folyó politi­kai vita eddigi menete már­is egyre szélesebb kö»r előtt teszi világossá, hogy itt a ko- lonializmus és antikolonializ- mus ellentéteinek vagyunk tanúi, s előbb-utóbb széles frontot tudunk mozgósítani a nyugati gyarmatosítók utolsó közel-keleti szálláscsinálói, Izrael állam külpolitikája és agresszív akciói ellen. Az izraeli miniatűr villám- háború agresszorait cselekmé­nyükre a vietnami háború irn- már kétéves eszkalációja bá­torította. Nemcsak az Izrael­nek nyújtott közvetlen és közvetett támogatás és bátorí­tás teszi felelőssé az Egyesült Államokat a közel-keleti vál­ságért, hanem a vietnami há­ború is. Izrael és támogatói Izrael kormányai a nyugati gyarmatosítók közel-keleti szálláscsinálói Érthető módon mélyen fog­lalkoztat bennünket a közel- keleti válság minden mozza­nata. Ez érthető, mert a kö­zel-keleti válság minden kér­dése ma is lényegében nyi­tott kérdés. A fegyverszünet ellenére — amely a szó igazi értelmében nem egyezmény, hanem ENSZ-határozat követ­kezményeként jött létre — ma is nyitottak a fegyveres front által felvetett kérdések. Vagyis: a háborúnak nincs vége. Amíg az agresszió ered­ményeként elfoglalt területe­ket az agresszor ki nem üríti, addig az agresszió elvben és gyakorlatban egyaránt lénye­gében tovább tart. Ellene minden akció, a fegyveres is, jogosult. A közel-keleti helyzettel foglalkozva a külügyminiszter többek között a következőket mondotta: Alapősszetételében a kérdés egyszerű. Itt a kolonializmus és antikolonializmus klasszi­kus összeütközésének vagyunk tanúi. Izrael állam kormá­nyai két évtized óta szállás­csinálói a Közel-Kelet volt és új gyarmatosítóinak a függet­tehát nemcsak azért a kárért felelősek, amelyet az Izrael­lel szomszédos arab orszá­goknak okoztak, hanem azért is, hogy a termonukleáris háború veszélyétől az emberi­séget megmenteni akarók felelősségtudatával visszaélve, felelőtlen kalandjukkal a nemzetközi zűrzavart fokoz­zák. Mindezzel Izrael kormánya magának Izrael népének okozta a legnagyobb kárt, mert Izrael állam létét — figyelembe véve a százmilliós arab államok sorát — a jövőt tekintve bizonytalanabbá tet­te, mint bármikor eddig volt az elmúlt húsz év során. Ha ugyanis voltak olyan erők, amelyek Izrael megsemmisíté­sére készültek, ezek az ag­resszió következtében nem gyengültek, hanem saját iga­zolásukat láthatják. A kormány mindent megtesz a békés megoldásért A Magyar Népköztársaság kormánya a tartós béke ter­vét támogatja nemcsak álta­lában, hanem konkrétan a Közel-Keléten is. Éppen ezért részt vesz minden kezdemé­nyezésben, amely a legutób­bi agresszió következményei­nek a felszámolására és a népek békés egymás mellett élésének elősegítésére vonat­kozik. Mi úgy tekintünk az arab népek országaira, hogy 'azoknak a gyarmatosító be­hatások ellen szerveződő ösz- szefogása nemcsak az arab népek javát, hanem az egész emberiség békés jövőjét is szolgálja. Bizalommal jelentem az országgyűlésnek, hogy a bar ráti országok vezetőinek bu­dapesti értekezlete reálisan tárta fel a közel-keleti vál­ságból adódó nemzetközi oroblémákat. Közös erővel, mindent megteszünk a közel- keleti agresszió következmé­nyeinek felszámolásáért, a békés megoldásért. Kormá­nyunk üdvözli az országgyű­lés külügyi bizottságának ja­vaslatát az orszáeeyűlés ál­lásfoglalásának kifejezésére a közel-keleti kérdésben. A közel-keleti válság és az Amerikai Egyesült Álla­mok vietnami agressziója között szoros összefüggés van. Ha Izrael állam vezetői nem látták volna most már szin­te évek óta az Egyesült Ál­lamok vietnami háborújának állandó növekedését, és ha nem érezték volna az Egye­sült Államok támogatását té­madó terveikben, nem mer­ték volna elkövetni új me­rényletüket a szomszédos arab országok és általában a nemzetközi béke és bizton­ság ellen. A vietnami háború kezde­tétől mondjuk: a nagyobb háború, sőt a világháború veszélyét hordja magában. Ez alatt nemcsak az értendő, hogy Délkelet-Ázsiában a vietnami háború fokozatosan kiterjedhet a szomszédos te­rületekre, hanem főként az, hogy az általa mérgezett nemzetközi légkörben olvan fegyveres összeütközések tör­ténhetnek, amelyek ugrás­szerűen vagy esetleg fokoza­tosan termonukleáris háború­ba torkollhatnak. ötven évvel ezelőtt, az el­ső világháború vége felé, az első szocialista forradalom győzelme a gyakorlatban is új távlatokat nyitott meg az emberiség előtt ötven év történelmi változásai között létrejött a szocialista világ- rendszer, felbomlott a gyar­mati hatalmak uralma. An­nak érdekében azonban, hogy a jelenlegi nemzetközi vi­szonyok között a háborús veszélyek növekedésének ide­jén elkerülhetővé tegyük a nagyobb arányú nemzetközi összeütközéseket. a kormá­nyok és népek új összefogá­sára van szükség. A Szovjet­unió a közel-keleti agresszió után kialakult új nemzetközi veszélyek között példaadóan mutatta meg, hogyan kell erőfeszítéseket tenni minél szélesebb front mozgósítá­sáért a béke megvédése ér­dekében. Ápoljuk nemzetközi kapcsolatainkat Kormányunk külpolitikai feladataink támogatását látja az országgyűlés külügyi bi­zottságának javaslatában: az európai béke és biztonság védelme kérdéseiben foglal­jon állást országgyűlésünk. A kormány külpolitikai te­vékenységéinek hatékonysága döntő mértékben belpolitikai viszonyainktól függ. A kor­mány beszámolója a belpoli­tikai kérdések után tért át a nemzetközi kérdésekre. A dolog természeténél fogva én fordítva tettem. Itt most be- bej ezésül különleges nyoma­tékkai hangsúlyozom belpoli­tikai viszonyaink jelentőségét a nemzetközi életben betöl­tött szerepünk szempontjá­ból. Egy ország nemzetközi súlyát, sok egyéb mellett, az is meghatározza, hogy gaz­dasági és szellemi termékei mennyire állják a versenyt a nemzetközi piacon. A mi esetünkben ez külön­legesen fontos kérdés. Nemze­ti jövedelmünk mintegy negy­ven százaléka a külkereske­delem révén realizálódik és a népgazdaság termelő szekto­rában foglalkoztatottak csak­nem 25 százaléka exportter­mékeket előállításán dolgo­zik. 1960 és 1966 között kül­kereskedelmünk több mint 70 százalékkal növekedett. Ha a népgazdaság irányí­tásának reformját jól való­sítjuk meg, a Magyar Nép- köztársaság, mint gazdasági partner, mind a kereskede­lem, mind az ipari kooperá­ció terén az eddiginél is megbecsültebb és értékesebb lesz. Ez várható mind a szo­cialista országok, mind a fejlett tőkés országok, mind a harmadik világ országai viszonylatában. A mechanizmus reformjá­nak megvalósítására, a távlati gazdasági tervek érvényesíté­sére abban a jól megalapo­zott tudatban készülhetünk, hogy a nemzetközi viszonyok javítására irányuló erők, sok és bonyolult küzdelem és ál­dozat árán, megjavítják és tartóssá teszik a nemzetközi béke és biztonság esélyeit. Kormányunk a Magyar Népköztársaság növekvő bel­politikai és külpolitikai ere­jével arra törekszik, hogy a nemzetközi viszonyok javí­tására irányuló folyamatok érvényesülését segítse nem­zetközi kapcsolataink ápolá­sa útján is. Ehhez kérem az ország- gyűlés támogatását. A kor­mány beszámolóját elfoga­dásra ajánlom. (Taps.) A külügyminiszter beszédét követő felszólalások után szü­net következett, majd az el­nöklő Kállai Gyula felkérte Fock Jenőt, a Minisztertanács elnökét, hogy válaszoljon a kormány beszámolója feletti vitában elhangzott kérdések­re, javaslatokra. A Minisztertanács elnöké­nek beszéde után Kállai Gyu­la szavazást rendelt eL A Minisztertanács beszámolóját és Fock Jenőnek a vitában el­hangzott kérdésekre adott vá­laszát az országgyűlés egy­hangúlag jóváhagyta, illetve tudomásul vette. A második napirendi pont megtárgya lása Az országgyűlés ezután át­tért a második napirendi pont, a külügyi bizottság határoza­ti javaslatainak megtárgyalá­sára. BUGÁK JÁNOS NÉ, az or­szággyűlés külügyi bizottsá­gának titkára a külügyi bi­zottság nevében határozati ja­vaslatot terjesztett elő az európai biztonság kérdéséről, illetve a közel-keleti kérdés­ről. Beszédében a többi kö­zött a következőket mon­dotta: — Közvéleményünk helyesli kormányunk külpolitikai lépé­seit és azokat a kezdeménye­zéseket, amelyek a nemzetkö­zi kapcsolatok elmélyítését, az eszmecseréket, az államok közötti közeledést szolgálják. Internacionalista meggyőző­désünk, de ugyanakkor lelki­ismeretünk parancsa is arra kötelez bennünket, hogy a nemzetközi élet új fejlemé­nyeivel kapcsolatban ismét ál­lást foglaljunk. Az utóbbi he­tekben a vietnami háború mellett, azzal szoros belső lo­gikai összefüggésben, a közel- keleti események vonták ma­gukra a figyelmet. Az ameri­kai imperialisták által báto­rított és támogatott izraeli agresszió nyomán előállott helyzetben a Magyar Nép- köztársaság politikája kez­dettől fogva világos, elvileg megalapozott és egyértelmű. Mint ismeretes, az európai szocialista országok kommu­nista és munkáspártjainak ve­zetői, valamint kormányfői Budapesten tanácskoztak a legújabb közel-keleti fejle­ményekről. Közvéleményünk számára is megnyugtató, hogv a szocialista országok vezetői állandó érintkezést tartanak renn e fontos nemzetközi kér­déssel kapcsolatos lépéseik összehangolására. Az előadó ezután az euró­pai biztonság kérdéseire tért át. Hangsúlyozta, hogy az országgyűlés elé terjesztett határozati javaslat is felhív­ja a figyelmet e térség béké­iének ielentősácnáre. PETHÖ TIBOR budapesti képviselő a külügyi bizottság határozati javaslataival kap­csolatban hangsúlyozta: az európai biztonság kérdésében *s a közel-keleti válság ügyé­ben állást foglaló javaslat ha­tározott, nem kelt illúziókat és mindenkit arra buzcüt, hogy a nemzetközi politikai helyzetet a maga valóságá­ban, reálisan szemlélje. — Az európai biztonság és a német kérdés problemati­kájában — folytatta a kép­viselő —, amint erre a Kar­lovy Vary-i nyilatkozat is rá­mutatott, új rétegek aktivi­zálásával lehet számolni, és ezért nagyon fontos, hogy a kormányszintű erőfeszítések mellett újabb kezdeményezé­sek induljanak meg — par­lamenti oldalról is. A közel-keleti válsággal foglalkozó határozati javaslat megjelöli a válság megszün­tetéséhez szükséges tenniva­lókat Elvileg és gyakorlati­lag teljesen tisztázott hogy itt agresszió történt — még pedig egy »alvállalkozónak«« kiadott agresszió —, és az, hogy melyik fél áll az im­perializmus és a kolonializ­mus, s melyik az antiimpe- rializmus, antikolonializmus oldalán. Izrael magatartásá­val óráról órára növeli az újabb konfliktusok veszélyét hiszen nem telik el nap, hogy a Szuezi-csatoma övezetében ne történnék fegyveres ösz- szetűzés. Az izraeli kormány óriási felelősséget vett ma­gára, mert magatartásával a világ békéjét fenyegető hely­zetet teremtett. Mind nemzetközi, mind belpolitikai tekintetben hasz­nos és szükséges, hogy az ország legmagasabb törvény­hozó testületé állást foglal­jon az említett két kérdés­ben. A két határozati javas­latot elfogadom és az ország- gyűlésnek elfogadásra aján­lom. Ezután Kállai Gyula. az országgyűlés elnöke szava­zásra tette fel az eurónai biztonság kérdéséről, vala­mint a közel-keleti kérdésről szóló határozattervezeteket, amelyeket az országgyűlés -m’-hrneíilag elfogadott. Kállai Gvula ezt követően Vöszönetet mondott a kép­viselőknek az ülésszak alá­nos és sokrétű munkájában »árusított aktivitásukért. Az országgvűlés ülésszaka v7«i befejezte munkáját. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents