Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)

1967-07-14 / 165. szám

AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJ A Somogyi Nép’ap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő) WIRTIJ LAJOS. Szerkesztőség: Kapó****, Latinka Sándor u. 2. Telefons U—510. 11—511 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon ll—51« Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapot 12 FL Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében« Kaposvár, Latinka Sándor utca 1 bemard Shaw és a londoni oivosok Bernard Shaw iiala- iabb korában zenekriti­kát írt az egyik újság­ban. A londoni Orvosok Zeneszövetsége kórusá­nak bemutatóját két mon­datban bírálta: »Tegnap a londoni orvosok éne­keltek. Ismét emlékez­tetni kellene őket orvosi hallgatási kötelességük­re.« * * * Az amerikai hadsereg pszichológusai megálla­pították, hogy a gyáva katonák 75 százaléka na­gyon szigorú anyai neve­lésben részesült. Ez is valami! Olaszországban a »leg­gyakorlottabb« fegyház- lakó Giorgia Vizardelli, aki életének 42 esztende­jéből 27 évet töltött bör­tönben. Logikus magyarázat Krokodilust fogtak ki egy kis folyóból az ang­liai Southampton kör­nyékén. A tudósok véle­ménye szerint a krokodi­lust valaki bedobta, vagy pedig valahonnan beúszott a folyóba. Tanárokat vizsgáztatnak az új tanév kezdetén a müncheni diákok. Az ak­ciót az egyetemisták kez­deményezték, és a diá­kok kitűnő vagy elégte­len osztályzattal értékel­hetik tanáraik tudását. Az utcán — Most már kiengedheted a hasadat! A névrokonság kellemetlenségei John Lynch dublini villanyszerelő, aki a ha­sonló nevű ír miniszter- elnök szomszédságában lakik, számos kellemet­lenségnek van kitéve. Állandóan telefonhíváso­kat és leveleket kap, amelyek politikus névro­konát illetik. Felesége nemrég a következő tar­talmú levelet kapta: »Fölbéreltek egv embert, hogy férjét meg-rs*. Le­gyen óvatos, ne engedje ki a házból«. John Lynch a rendőr­séghez fordult, és ott azt a tanácsot kapta, hogy költözzék máshova. Aki hazatért A jó zene gyógyít Falusi arcok . Verőfényes napsütésben ál­lunk az udva­ron. A kalap karimája ár­nyékot vet a szemére. — Mikor jött haza? — Január el­sején. De már azon a napon munkába is áll­tam. Azt mond­ta az elnök, ha akarok. dol­gozhatok. Én dolgozni akar­tam. Az első naptól a tehe­nészetben va­gyok. És na­gyon jól meg­találtam a szá­mításomat. — Mit ér­zett, amikor fölvették? Elgondolkod­va válaszol: — Hogyan tudnám én azt elmondani? Ha úgy őszintén visszagondolok, azt hiszem, féltem egy kicsit... — Mitől? — Nézze, én éveken átdol­goztam Somogytannócán az állami gazdaságban. Amikor ott már nem volt munka, át­jöttem az erdészethez favágó­nak. Hét évet töltöttem el az erdőn. Több faluból is jár­tunk az erdészethez, és sokat beszélgettünk az otthoni dol­gokról. Meghánytunk-vetet- tünk mindent, mert azért ha nem is voltunk idehaza, lát­tuk és figyeltük a dolgokat. Voltak közöttünk szép szám­mal olyanok, akik azelőtt min­dig a földben dolgoztak. Ezek az emberek szinte árgus szemmel nézték, hogy mi van a közösben. A rosszat, a ba­jokat százszor is elmondták. Aztán, ahogy teltek az évek, arra lettem figyelmes, hogy egyre többen lesznek hűtle­nek a sokat dicsért erdészet­hez: sorra, rendre hazatérnek az emberek. Nem hívta, nem agitálta őket senki, maguktól, saját jószántukból határoztak így. Én is már jó egy esz­tendeje forgattam magamban ezt a gondolatot. A napnál vi­lágosabb volt előttem, hogy jobb lenne itthon. Bosszankodva legyint egyet, majd így folytatja: — Akik itthon maradtak, vagy előbb hazajöttek, talán nem is tudják, hogy milyen jól cselekedtek ... — Hogy érti ezt? — Olyan egyszerű ez, mint a pofon. Csak egy kicsit kell számolni. Az erdészetnél át­lagosan ezer-, ezerkétszáz fo­rintot kerestem havonta. De ezért a pénzért nagyon dere­biciklizéssel együtt legtöbb­ször megvolt a napi tíz óra. Idehaza is tudom egy kicsit forgatni magamat. Meg az­tán én úgy istenigazából so­hase szerettem az erdei mun­kát. Nekem a jószág a min­denem. A szövetkezetben dol­gozik az asszonyom is meg a lányom is. Ha egy év múlva eljön, meglátja majd, hogy mennyivel előbbre állunk. Visszakanyarodunk a be­szélgetés kezdetéhez. Azt mondta, hogy félt, amikor jelentkezett. Űjra megkérde­zem, hogy mitől. Zavartan vá­laszol: — Most már megmondha­tom Attól tartottam, hogy nem vesznek föL Hogy azt mondják, nincs rád szükség, megvagyunk mi nélküled is. Ettől féltem én ... Németh Sándor A Balatonon júniusban 2 200 000 fogyott lat nem tudta kielégíteni. A kásán meg kellett dolgoznom. (nagy igények miatt maximá­Namarmrict 1707711!^ a c7a^;dt_ " Namármost, nézzük a szövet­kezetünket. Nálunk Dráva- szentesen 1964 óta minden esztendőben ötven forint a munkaegység értéke. Ha ne­kem már három éve helyén van az eszem, akkor most negyven—ötvenezer forinttal több volna a zsebemben. Hét—nyolc éve, a tsz-szer- vezes idején, sok agitátort hallottam beszélni. A jövőről, a falusi emberek könnyebb, jobb életéről magyaráztak na­pokon át. És sok helyen mi­lyen nehezen hittek nekik?! A hat hónapja hazatért Szokol István most őket idézi. A megvalósult jobb életet. — Tessék nézni, június vé­géig — hat hónap alatt — háromszáz munkaegységet sze­reztem. Ez pénzben 15 000 fo­rintot jelent. Ezért a pénzért nekem egy évig és három hó­napig kellett volna dolgoz­nom az erdészetnél. Itt 2500 forintra jön ki a havi fize­tésem. És nyolc órát dolgo- pam itt is. Az erdészetnél a Kaposváron is lesz Sav aria Ebben a hónapban már minden megyeszékhelyre szállítanak Savaria cigaret­tát — közölték a Magyar Dohányipar illetékesei a la­punk június 21-i számában megjelent glosszára válaszol­va. Megírták azt is, hogy a fogyasztók rövid idő alatt na­gyon megkedvelték ezt a ci­garettát, s a hirtelen meg­növekedett igényeket a válla­lisra emelték a gyártását. Ennek eredményeként a kö­zeljövőben sokkal jobb ellá­tást biztosítanak. Gondot okozott a cigaretta elosztása is, hiszen egy idő­ben az ország területén mint­egy 25 000 boltot kellett vol­na ellátni Savaidéval. Az el­osztásnál előnyben részesí­tették az idegenforgalmi he­lyeket. A Balaton somogyi partján például a múlt hó­napban kétmillió-kétszázezer darab cigaretta fogyott el. Júliusban ennél is többet szállítanak a déli part bolt­jaiba, s jut a megyeszékhely­nek is. A Magyar Dohányipar ve­zetői remélik, hogy ebben a hónapban már sokkal keve­sebb lesz a panasz, s köny- nyebben hozzájutunk a gyor­san közkedveltté vált ciga­rettához. Csak fiataloknak! Csaknem négymillió forint a somogyi diákok takarékbetétje Egyetemi tanulmányaik­ból adódott először az asszo­Míg Budapesten a ma­gyarországi beattörténelem legfegyelmezetlenebb hang­versenye zajlott le a múlt héten pénteken és szomba­ton, addig egy másik csúcs is született — érdemes ösz- szehasonlüani a kettőt! —: Kaposváron hétfőn a legél­vezetesebb beatzenét hall­hattuk. Hétfőn este hétkor a Kilián György Úttörő és Ifjúsági Házban egy ama­tőr beategyiittes szerezte e kellemes meglepetést. Már a belépéskor kelle­mes mtglepetésben volt ré­szünk, nem állt az ajtónál jegyszedő, ingyen jutottunk be a nagyterembe. Amint később megtudtuk, az együt­tes is ingyen lép föl, ezért nem kellett belépődíjat fi­zetni. Bemutatkozásként az együttes mintegy tiz számot játszott el, tehát először a zene nyelvén fedték föl ki­létüket, vagyis azt, hogy mennyire értenek hangsze­reikhez. A terem hangula­tából, a zenéről és a figye­lemről rövid idő alatt meg­állapíthattuk, hogy rekord született a kaposvári beat­zene történetében, hallható és élvezhető volt, és a vi­selkedés a közízlésnek meg­felelő ... Hogy nem kezdő­dött el azonnal a tánc, az is annak a jele volt, hogy a közönség először élvezni akarta a zenét. De kik e sikeres együttes tagjai? Azt is hamarosan megtudtuk: a pécsi orvosi egyetem öt fiatal hallgatója viseli a The Jinks nevet. Kaposvárra jöttek kórházi gyakorlatra, s az Ifjúsági Ház vezetőségével egyeztek meg, hogy e hónap végéig kedden és pénteken föllép­nek városunkban, az Ifjú­sági Házban. A zenekar vezetője Beró Tamás dobos és énekes, a zongorát Lakatos Ferenc, a kísérő gitárt Szalai József, a basszusgitárt Pallós Zol­tán, a szólógitárt pedig Il­lés László szólaltatta meg. — Felfogás kérdése a beat is, válaszolták arra a kér­désemre, hogy minek kö­szönhető hallható, élvezetes muzsikájuk. A nagy zaj el­nyomja a zenét, s elfedi a hiányosságokat is — mon­dották. Háromórás műsoruk gazdag tára volt a beatze­nének, mintegy száz szá­mot ismer az együttes, te­hát, ahogy ők mondták: nem ismételnek soha egy estén se. Halló, itt tánczene... Énekesei legjavából tobo­rozta az Országos Rendező Iroda Halló, itt Balaton! cí­mű új balatoni műsorának előadóit. Tartalmas, színvona­las szórakoztatás ez, de hogy mi köze van a Bala­tonhoz — azonkívül, hogy itt mutatják be — az rej­tély. Pedig ez az összeállítás méltó keretet érdemelt vol­na, pontosan a miliő, a nyá­ri Balaton hangulata miatt. S ezt nem pótolta sem az összekötő szöveg, sem Rá­day Imre és Pápai Erzsi bi­zony igen sótlan, gyöngécske betétszáma. Ebben a műfaj­ban és témában — külföldi szemmel a magunk fonáksá­gairól — »volt jobb.« És ami erőltetett, azt kár eről­tetni ... A tartalom jórészt feled­tette a bekonferált, de hiány­zó balatoni jelleget. Tánc­dalénekeseink szinte kivétel nélkül igen kulturált, han­gulatos műsorban részesítet­ték a hallgatóságot. Közöttük kétségtelenül Koncz Zsuzsa lírai hangvételű és egyéni stílussal tolmácsolt dalai és Toldi Mária szép fényű hang­ja, sajátos bájjal előadott táncdalai aratták méltán a legnagyobb sikert. Színvona­las táncdaléneklést hallot­tunk Koós Jánostól és Kor­da Györgytől is. Kár, hogy Korda csak egy bizonyos hangtávolságon belül tudja képességei javát nyújtani Ticho Mariann műsorában az énekesnő telt hangjára és — táncdalénekesek közt ritka — orgánumára füleltünk fel. Hoffi Géza újabb tv-paró- diája s különösen koós Já­nossal közös, találóan szel­lemes dalparódiája megérde­melten váltott ki fergeteges tapsokat. Az est főszereplői, az Illés-zenekar tagjai átla­gon felüli tehetségükről ad­tak számot. A hangerő — amely a beatzenében sok mindent »ápol és eltakar« — náluk is gyakran több volt a kelleténél (pl. Koós pol- beat számában, Koncz Zsu­zsa kíséretében és minde­nütt, ahol a szöveg a stílus­beli lüktetésen túl fontos gondolati funkciót tolt be.) Műsorukból mégis játékuk ritmusgazdagsága, változatos­sága; saját számaik szép és karakteresztikus dallamvilá­ga és főleg: a hangszerelés szemléletessége, hangulati ha­tása az, amire szívesen visz- szaemlékszünk. S ha erre fi­gyelünk, modorosságuk se za­var túlzottan. W. E. I gyűjtött forintok nagy ösz- l szeggé nőttek az év végére, ; sok kis- és nagydiáknak megoldották a nyári vaká­ció, üdülés, kirándulás prob­lémáit. Megyénk diákjai a tanév alatt 3 854 000 forintot gyűjtöttek össze. Az OTP minden évben in­dít takarékossági versenyt a közép- és általános iskolák között, s a versenyben leg­jobb eredményt elért iskolá­kat megjutalmazzák. A kö­zépiskolások versenyében az idén a nagyatádi, a csurgói és a fonyód' gimnázium vit­te el a pálmát, illetve a KISZ megyei bizottsánánnk aiándéktelevízióját, kézilab­da-fölszerelését és rádióját. Az általános iskolák — 'étszám szerint — külön ka­tegóriában versenyeztek. Ka­nosváron a legtakarékosab­bak a Vöröshadsereg út iái, a Gárdonyi Géza és a Rákóczi iskola tanulói voltak. A ka­posvári járás első helyezettje a kadarkúti iskola. Ezek az iskolák 500—2000 forintig ter­jedő tárgyjutalmat kaptak. ciáció: a gyógyzene. No és aztán abból, hogy a jó ze­ne: gyógyít... H. B. Szép eredménnyel zárult az iskolai takarékossági mozga­lom az 1966/67-es tanévben. A naponta és hetente össze­— Nem kérem, nincs az ágyában, már régen a hiva­talban kell lennie! Wocfeenpresse karikatúrája.) ÉDES ALOM

Next

/
Thumbnails
Contents