Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)

1967-07-09 / 161. szám

fis ÖS ÉVA: ZŰSTHEGI . rétek és mezők tün­/I dérkéje egy egesz hosszú tavaszéjszakán át nem hunyta le csodakék szemét. Mire pitymallott, har­matkönnye hullott. Éppen ar­ra osont a lábujjhegyen járó májusi szél. Megsimogatta az arcát: — Miért búsulsz, tündérbe? Elvesztettél valamit? — Ó, dehogy! Éppen ellen­kezőleg! — csóválta a fejét a tündér. — Sehogysem értem ezt a dolgot. Mindenkinek kiosztot­tam mindent a raktáramból: hét pettyet a katicának, fona­lat a póknak, csigának a ki­csi házat, méheknek a virág­porgyűjtő kosárkákat — mégis maradt fölöslegem! Egy ezüst hegedűcslce!... Idenézz! A szél bámulatában leült egy fodorka levelére. — Micsoda hegedű! — sóhajtotta. — Ugye, kár lenne a tün­dérraktár mélyén porosodni hagyni? Csak azt nem tudom, kinek adjam? Bogárkáim szét­széledtek, pillangóim táncolni mentek. Kedves májusi szél, adj tanácsot, mit tegyek? A szél elgondolkozva fésül- gette a zsenge füveket a kora hajnali napsugárban, azután igy szólt: — Meg kell keresned, hogy ki a legméltóbb erre az aján­dékra. Mert ezt a hangszert csak olyan érdemli meg, aki bánni is tud vele. Tégy pró­bát, tündérke! — Próbát? — Azt bizony! Meglátod, jelentkező akad bőven, de igazi csak egyl í májusi szélnek igaza lett, mert alig vitték szét az aranybundás darazsak a hegedű hírét, má­ris zsongani kezdett a rét. Pontosan a közepén, ahol kört alkottak a kedves száz­szorszépek, gyülekezni kezdett az izgatott bogárnép. Katán- gok szárán, gyöngyikék szir­mán és a nadály nagy, boly­hos levelein annyian kapasz­kodtak, hogy egy hangyatojást sem lehetett volna közéjük ej­teni. De nemcsak ők futottak össze, hanem még a zsémbes hörcsög is kiállt a lakása aj­tajába, a kíváncsi gyikgyere- kek pedig ráhasaltak a meleg kövekre, onnan lesték tor­kukban lüktető izgalommal, hogy mi lesz? A nagy tolongásban a fürge futrinkák igyekeztek rendet tartani. Körbe futkostak és vigyáztak, nehogy valami ve­szekedés vagy zavar támad­jon a rögtönzött mezei hang- versenyteremben. Mert a ré­tek és mezők tündérkéje ott állt a százszorszép kör köze­pén, kezében a parányi ezüst­hegedűvel, és szép sorjában mindenkit magához szólított, aki a Kegedüt szerette volna. — Ki mást illetne, ha nem engem? — kiáltott gőgösen a szarvasbogár, és utána kapott. Csakhogy hatalmas, büsz­ke szarvai minduntalan bele­akadtak a húrokba, és a fi­nom kis hegedűvel semmit sem tudott kezdeni. — Nem úgy kell azt csi­nálni! — tolta félre a hiú r hőscincér. Meghajolt, mint egy művész, és nagy lendület­tel akart muzsikálni, de alig húzott egyet a vonóval, le­konyult a jobb oldali bajsza. Odakapott, hogy kipödörje, nehogy közben a szépségén csorba essék. Megint meghúz­ta a vonót. Akkor meg a baj­sza másik felét kellett meg- izazítania. jy azután szüntelenül csak egyet húzott, egyet pödörintett, s a nagy művészetből olyan mu­latságos mutatvány kereke­dett, hogy mindenki gurult a nevetéstől, sőt a hörcsög a cinéért ki is fütyülte. — Fajankók vagytok! — szólalt meg ekkor a kövér és szép ruhás rózsabogár. — Tönkre teszitek ezt a drága holmit. Add nekem, tündérke, hazaviszem rózsakehely szo­bámba és meglátod, úgy vi­gyázok rá, hogy szellő sem érinti a húrját! — Sajnálom, te nem vagy az igazi! — felelte a tündér. — Mit ér egy hegedű, ha né­ma?.,. Lássuk a következő­ket! Nos, azok jöttek, egyre töb­ben. Hanem a büszke szarvas­bogár nagyon haragudott, hogy nem kapta meg o hege­dűt. Sértett méltósággal in­dult hazafelé, amikor belebot­lott a tücsökbe. A tücsök ép­pen szerényen be akart oson­ni a százszorszépes körbe és rálépett a szarvasbogár egyik lábára. A szarvasbogár ráför­medt: — Mit keresel itt, te nagy- fejű cigány? Nálad különbe­ket is kifütyültek! Mars ki innét! a futrinkák tüstént oda- futottak. Azt hitték, valami baj van, és szegény tücsköt nyomban ki­tessékelték. Csak messziről hallgathatta, hogy mit mű­velnek az ügyetlenek az ezüst­hegedűvel. A csiga meg sem bírta fog­ni, mert nem volt mivel; a póknál meg az volt a hiba, hogy azt sem tudta, melyik lábával fogja. A katicabogár­nak botfüle volt; a sáska azt hitte, hogy ennivaló; a szöcs­ke annyit ugrált, jaj, még majd leejti...! A tündérke mindegyikre csak a fejét csóválta. Mire alkonyodott, el is fáradt, és szomorúan bocsátotta haza az utolsó ügyetlen jelentkezőt. Ekkor egy nagyhangú béka eléje ugrott: Brekk-brekk, add csak nékem, dalom vele hadd kísérjem! — Soha! — villant harago­san a tündér szeme. — Akkor inkább törjön ízzé-porrá, sza­kadjon el minden húrja! Fogta az ezüsthegedűi, és a sűrű fű közé hajította. Az égen éppen akkor gyűl­tök ki a csillagok. Elpihent a rét, aludni ment a sok bogár, a tündérke is tenyerébe haj­totta szép fejét. Csak a tücsöknek nem jött álom a szemére, fájó szívvel kóborolt az illatos füvek nn­getegében. Hát, amint lehor­gasztotta azt a kicsúfolt, nagy fejét, egyszer csak megcsillant előtte valami a holdsugárban. Uramfial... Az ezüsthegedű! De milyen állapotban! Húrjai leszakadtak, oldala behorpadt. A tücsök majdnem sírva fa­kadt. Gyöngéden fölvette, forgat­ta, azután kötözgetni kezd e a húrokat és az oldalát egy kis kaviccsal kiegyengette. — Kipróbálom! — gondolta merészen, amikor elkészült vele, és az egész világról meg­feledkezve hegedülni kezdett. Kis tücsökszíve minden bána­tát, örömét és vágyát elmuzsi­kálta. »Cip-cirip! Cip-cirip.'« — zengett a nóta. A rétek és mezők tündére fölébredt első szendergéséből, és figyelni kezdett. Semmi kétség, ez az ezüsthegedű hangja! De hát ki muzsikál rajta ilyen szépen? A májusi szél is fölrezzeni egy vadrózsabokor mélyén, és együtt indultak el megkeres­ni az ismeretlen zenészt. A tücsök éppen szivtsza- kadtából húzta, amikor meg­szólalt mögötte a tündér hangja: — Ki hegedül az én ezüst hegedűmön? S zegény tücsök úgy megijedt, alig állt a lábán. — Kérem szépen, bocsána­tot kérek... — dadogta —, én csak megjavítottam és kipró­báltam, hogy szól-e, de mos' visszaadom. Ne tessék rám haragudni... Csak egy tücsök vagyok. — Csodálatos kis hegedűs vagy — hajolt le hozzá a tűn dér —, és nem kell visszazd nod a hegedűt, legyen a tiéd örökre. — Az enyém? — ámult el a tücsök és valósággal beleszé dűlt a boldogságba. — Igen, mert te nemcsak muzsikálni tudsz rajta, ha­nem meg is becsülted — fe­lelte a tündér. — Most pedig hegedülj tovább! Este még szebben szól, mint máskor. Csak az a baj, hogy ilyenkor te nem látszol! — Dehogy baj! Úgyis nzgy a fejem! — ujjongott a tü­csök, és őrömében tüstént rá­zendített: »Cip-cirip, cip-cirip, ezüsthegedűcske, merre van, hová bújt cigányod a fűbe? Cip-cirip, nem baj az, ha őt sose látod, csak a dal tegye még szebbé a világot.'« a májusi szél szelíden /j[ megsimogatta, a tün­dérke pedig szebben mosolygott, mint a csillagok... FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK, FIGYELEM! A Kaposvár és Vidéke Általános Fogyasztási és Érté­kesítő Szövetkezet Nyomtatványboltja Kaposvár, Szé­chenyi tér 8. Telefon: 12- 534 mindennemű szövetkezeti nyomtatvány szállítását vállalja. Szállítás utánvéttel isi (6156) A Kaposvári Cukorgyár értesíti mindazon férfi dolgozókat, akik a f. évben — szeptember 4-én induló — répafeldolgozási időszakban munkát kívánnak vállalni, jelentkezzenek a gyár munkaügyi osztályán. Jelentkezés személyesen minden hétköznap reggel 7 órától délután 16 óráig. Vidéki dolgozóknak a gyár munkásszállást és napi három­szori étkezést biztosít térítés ellenében. kaposvári cukorgyár SA Magyar sikerrel zárult az »öt város versenye«, ame­lyet május 20—27 között ren­deztek Budapesten. Budapest A csapata (Lengyel, Karakas- né, Hradeczky összetételben) 9,5 ponttal végzett az első helyen, Szófia (8 pont) és Bu­karest (7,5) pont előtt To­vábbi sorrend: Varsó 7, Bu­dapest B és Halle 6,5—6,5 ponttal. Egyénileg a legjobb eredményt Karakasné érte el, 5 játszmából 3,5 ponttal. Az ifjúsági táblán játszották az alábbi érdekes játszmát. Angelov (Szófia) Sax (Bu­dapest B) Kettős huszárjáték, Bp. 1967. 1. e4, e5, 2. Hf3, Hc6, 3. Fc4, Hf6, 4. Hg5, Fc5!? (Trax- ler cseh sakkozó elemezte 1890 körül, az utóbbi évtizedekben Kérész szovjet nagymester is foglalkozott ezzel az érdekes folytatással.) 5. Hf7:, Ff2:t! 6. Kf2: (Kevésbé veszélyes 6. Kfl, Ve7, 7. Hh8:, d5! 8. ed: stb.) 6. —, He4:t 7. Kgl, Vh4, 8. g3 (Rossz lenne 8. Vfl, Bf8, 9 d3, Hd6! 10. Hd6:+ cd: 11. Ve2, Hd4, 12. Vd2, Vg4! miatt, Perrin-Wilke, le­velezési játszma, 1931). 8. —, Hg3: 9. Hh8: IM4!? (Üj lé­rés e helyen, eddig főleg 9. —, Vd4+, 9. —, Hhl: és 9 —, d5 folytatásokat ajánlót­* _A AA A Ss A A J Nyáron gyűjthető gyógynövények 1 2 3 4 ■■■■ 5 ■■■■ ■ CdM 6 7 8 9 10 ■ ■■■ ínr X 11 nt »»>• 12 ■ ■■■ mxmn BMUM mmmm 13 14 :::: (HM ■ ■■■ 15 .... 16 »»«f ■ ■■■ :::: :::: ■ ■■■ :::: 17 18 IIRI ■ ■MM ■ KHB 1 ■■■■ 19 20 21 22 23 24 :::: isis 25 ■ ■■■ Ilii ■ ■■■ 26 ill! 27 üli 28 29 mmmm ■■■■ 30 31 üijjj 32 :::: 33 34 iiiji! Mtili 35 ■■■■ ■ ■■M ■ ■■■ ■ ■■■ 11 36 ITT A NYÁR Csend van. Elült a vihar. Szól már a víg zenekar; Tücsök zeng a fű alatt, S kontrázik a pitypaiatty! A szellő is nótázik, Rozsalombon flótázik. Táncot lejt egy pillepár, S a pinty fújja: — Itt a nyár! Borsi Darázs József ALTATÓ Cirr, cirr, este van. Fűre, fára, csend ül. És a csendben álompuha Tücsökzene csendül. Mily szép a muzsika! Suttogja a szellő, S hogy a zenét meghall­gassa, Még a Hold is feljő! S a csillaggyerekek Dúdolják az égen: Cirr, cirr, este van, Aludjatok szépen... Krecsmáry I.ászló FERIKE VÁSÁROL Kisfiamnak nagy a gondja, nem messze a falu boltja. Ezért ma korán kell kelni, kenyeret, sót, cukrot venni. Karján anyu nagy szatyorja, hogy el ne felejtse, mondja: cukrot, sót, kiló kenyeret, másra ne költsd a pénzedet! A boltosnak nagyot köszön, s áll szájtátva a küszöbön, mert a boltban csak csokit lát — mit kell venni? Ejnye, nahát! Végül is az igyekezet győz rajta és büszkén fizet. Ezért a nagy tíz forintért anyu sok csokoládét kért. MARKUS FERENC VÍZSZINTES: 1. Virágja gyógytea. 5. Termést hoz. 9. Vigyázott rá. 11. Nem fölé. 12. Fényt és meleget ad, név­elővel. 13. Szántóeszleözök. 15. Ugró közepe! 16. Téli sport, visszafelé. 17. Rideg Sándor. 19. Gyógynövény, másik neve: orvosi székfü. 23. Nagy zacskó, névelővel. 25. Idősebbek régies megszólí­tása. 26. E tárgyat. 28. Est betűi keverve. 29. Állami jövedelem. 30. Nincs tovább. 32. P. E. 33. Egyik legősibb gyógynövény. 35. Abból az irányból, onnan, 36. Zamat visszafelé. FÜGGŐLEGES: 1. Meleg. 2. Értéke pénzben. 3. A csónak teszi a hullámo­kon. 4. Ragadozó madarat. 5. Személyed. 7. Rá ... , ráhelyez. 8. Morfiumot készítenek belőle. 10. T. P. 13. Zuhan. 14. Menyasszony. 16. Íme röviden. 18. E növény levele a Planta tea. 20. A. K. 21. Lopva figyelem. 22. Juttatta. 24. A beszéd része. 27. Nem a jelenben. 29. Egyik szülő. 30. Eszközhatároeó rag. 31. így biztatják a lovat. 33. Téli csapadék. 34. Névelő. K. J. Megfejtésül beküldendő a víz­szintes 1., 19., 33. és a függőleges 8., 18. számú sorok megfejtése. Beküldési határidő 1967. július 14-én, pénteken délig. A szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, 6 írjátok rá: *KJyérmék ke­resztrejtvény-«. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Kék rapszódia, Mar­coni, Beranger, Field. Kertész Erzsébet Szonym pro­fesszor című könyvét nyerték a következő pajtások: Tóth Ar­mand, Sziklai Ibolya, Kaposvár; Siklódy Zsuzsa, Lábod; Györgyö- vics Tibor, Mezőcsokonya. A könyveket postán küldjük el. Úszórekordok a halak világában A szakemberek véleménye meglehetősen eltér arról, hogy melyik tengeri állatot tekint­hetjük a leggyorsabbnak. Vodjanickij szovjet proíesz- szor, a Dél-tengeri Biológiai Intézet igazgatója, a követke­zőket írta egyik cikkében: »... a gyorsabb járatú ten­geralattjáró óránként 50—60 kilométeres sebességgel halad, a tonhal 90, a kardhal pedig az óránkénti 130 kilométert is eléri.« A neves szovjet kutató K K ták minden esetben rendkí­vül bonyolult, kétélű játék­kal.) 10. e3, dü! 11. ed:, (Itt és az előző lépésben hg: alig­hanem döntetlenre vezetett), 11. —, Fg4! 12. Vb3? (A dön­tő hiba, jobb volt az f2-n fe­nyegető mattveszély 12. Vc2, He4, 13. d3! útján hárítani). 12. —, He4! 13. Ve3, Fh3! (Ezt az erős lépést nem látta világos. Matt vagy vezérel­vesztés elkerülhetetlen.) tehát a kardhalat tekinti a leggyorsabb tengeri állagnak. A szovjet óceánkulatók filmfelvevők segítségével igye­keztek kideríteni egyes halfa­jok úszási sebességét: a dé- vérkeszeg esetében óránként 3,5 km-t, a csapósügérnél 4,5 km-t, egy 20 centiméteres pisztrángnál pedig 8 km/óra maximális sebességet mertek. A nagy csukák úszási sebes­sége elérte a 10 km/órá* A kis testű halak azonban a na­gyobb sebességet csak másod­percekig tudják »-tartani«. A szovjet kutatók megfigyelései szerint a halak kitűnő manő­verképességgel is rendelkez­nek. Sebességüket »helyből« érik el, nincs szükségük »ne­kifutásra«. Előfordult, hogy a kaidhal csónakokat döfött át, de még a hajók rézlemezzel bontott tölgyfaoldalát is átszúrta. Meg­történt, hogy a kardhalak egé­szen a szemük vonaláig befú­ródtak a faburkolatba. Ez ter­mészetesen kizárólag nagy úszási sebesség mellett lehet­séges. A kardhalnak tulajdonított 14. Ffl, Vg4+, 15. Vg3 Hg3: 16. Fh3:, Vdl-f! 17. Kg2, Vhl:+ 18. Kg3:, Vei: 19. Hc3, Val: 20. Hd5:, Vgl-f- 21. Kf3, VM-f 22. Fg2, Vdl -f 23. Kg3, Bc8, 24 de:, Vei + világos feladta. »kozmikus« sebesség mellett a halszerű, de az emlősödhöz tartozó delfinek 37—46 Km/ órára becsült sebessége rc.m tűnik rekordnak. A REPÜLŐGÉPEK FÖLMELEGÍTIK A FÖLDET Gordon McDonald, a kaliforniai egyetem professzora kiszámította, hogy az interkontinentális útvona­lakon naponta átlagban négy for dulót megtevő 400 sugárhajtású repülőgép 0,2 fokkal növeli boly­gónk felszínének hőmérsékletét. A sugárhajtású repülőgépek ugvanü okozzák a levegő széndioxid tar talmát, amely pontosan ugyanazt a szerepet tölti be, mint az U^eg tábla a melegágy felett: a szén dioxid átengedi a naps ig*rakat, de felfogja a Föld hökisugárzását. A világ legszilárdabb anyaga Szovjet tudósoknak sikerült végrehajtaniuk egy kísérletet, amely az év egyik legnagyobb tudományos szenzációja. A harkovi fizikusok munkakö­zössége, Rubin Garber pro­fesszor vezetésével előállított egy anyagot, amelynek szi­lárdsága eléri az elméletileg számított abszolút határt. A harkovi fizikusok olyan, szál­alakú Wolfram kristá'yokat növesztettek, amelyek szilárd­sága négyzetcentiméterenkint 230 trnna. Eddig a legszilárdabb acél Is négyzetcentiméterenkint legfeljebb 30 tonna nyomást bírt el. Ha sikerülne ezt az új anyagot elegendő mennyi­ségben előállítani, akkor az eddiginél ötvenszerte köny- nyebb lehetne mindenféle szerkezet. Az első kísérlet-so­rozatban a kutatók mintegy húsz ideális Wolfram kris­tályszálat állítottak elő. A szálkristályok átmérője nem nagyobb a vírusok átmérőjé­nél. CET KUTATÓKÖZPONT BIARRITZBAN A biarritzi Tudományos Kutató Központ megnyitotta állomását, amely kizárólag a cet-félékkel foglalkozik. Az állomás jelentés dokumentá­ciót gyűjt össze a bálnavadászat­ról, a delfinek medencéjében rö­videsen megkezdik a »tenger bo­hócainak« élettani vizsgálatát. KIHALAS FENYEGETI A JEGESMEDVÉKET Az alaszkai Fairbanksban tartott 'gyík nemzetközi szakmai konfe­rencián a szovjet küldött azt az érdekes megállapítást tette, hogy napjainkban legföljebb már csak sooo Jegesmedve él szabadon. Fi­gyelmeztetett arra, hogy szigorú vadászati korlátozásokat kell be­vezetni, mert egyébként 19—15 éven belül kipusztulnak a Jeges­medvék. A Szovjetunióban termé­szetvédelmi rendszabálvok óvják jegesmedvéket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents