Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)

1967-07-01 / 154. szám

Szombat, 1967. július 1, 3 SOMOGYI NBPLÄP Jó hírnevet akarnak szerezni FIGYELEMRE MÉLTÓ TÖREKVÉSEK AZ AUTÓJAVÍTÓNÁL A XIV. sz. Autójavító Vállalat kaposvári üzem­egysége a múlt héten ötvenkét vállalat, intézmény gépkocsi-előadóját hívta meg tanácskozásra. Sajnos, a meghívottak alig egy negyedrésze jelent meg. Károly Lajos, az autójavító új vezetője mégis úgy döntött, hogy megtartják az értekezletet. Ezúttal nem időrendi sorrendben foglalkozunk a tanácsko­záson felmerült témákkal, hanem úgy, ahogy azt az élet vetette föl. HANYAG MUKKÁ, SÚLYOS KÁR A Finommechanikai Válla­lat autójavító részlegét (eb­ből lett a mai autójavító) nem kell bemutatni. Különö­sen a gépkocsivezetők és au­tótulajdonosok ismerik na­gyon jól. Szinte nincs köztük olyan, aki ne bosszankodott volna már a részleg hanyag munkája miatt. A közvélemény arra szá­mított, hogy majd az új autójavítóban más lesz a helyzet. Csalódott. A munka- feltételek jobbak lettek, de a munka éppolyan rossz, ha­nyag, mint régen volt. Ezen a tanácskozáson is megdöb­bentő dolgokat mondtak el. Nagyon gyakran megesett, hogy az olajat elfelejtették betölteni a sebességváltóba. Nemegyszer el nem végzett munkát is ráírtak a munka­lapra. Az egyik felszólaló gép­kocsivezető elmondta: egy­szer jelezte, hogy a zsírozó­gombok nem veszik be a , zsírt. Kérte, cseréljék ki hogy az őket A munkalapra beírták, hogy az ügyfél kívánságát teljesítették. Később azonban kiderült, hogy nem cserélték ki az említett alkatrészeket, a kenésre szoruló részek zsírtalanok maradtak. Igen sok kárt okozott az autója­vító a vállalatoknak és a sze­mélygépkocsi-tulajdonosok - nak a felelőtlen ígérgetései­vel. A járműveket nem javí­totta meg a megígért időre. Sorolhatnánk tovább azokat a hibákat, amelyek megke­serítették az autójavítóba já­rók életét, súlyos károkat, nemegyszer életveszélyt idéz­tek elő. Érthető, hogy válla­lataink és a személygépko­csi-tulajdonosok nagy része elfordult az autójavítótól, s Siófokra, Kanizsára stb. vit­ték járműveiket, vagy kis­iparosokkal javíttatták ki a hibákat. Ez újabb kiadással terhelte az üzemeket, csalá­dokat. Az áldatlan helyzet egyrészt a rossz vezetés, másrészt a vezetők gyakori cserélgetésének következté­ben alakult ki. AZ ÚGYFÉL JAVÁT gyatékosságai, azt nem en­gedik, hogy hátrányt szen­vedjenek azok. akiket esetleg későbben jövők próbálnak megelőzni. Bevezetnek több új szolgáltatást is. Így rám­pát építenek a kapu elé. Bárki feljárhat rá, s meg­nézheti a kocsi aljának ál­lapotát. Továbbá porlasztó-, bemérőszolgálatot rendszere­sítenek. Ez az esetleges túl­fogyasztás földerítésére lesz alkalmas. Darus mentőszol­gálatot, autókarosszéria-javító részleget létesítenek. Az előbbi vasárnap és hétköznap is az ügyfelek rendelkezésé­re áll. Gondoltak azokra is, akik meg akarják várni jár­művüket, jelen akarnak len­ni a szerelésnél: kulturált helyiséget bocsátanak a vá­rakozók rendelkezésére, és beengedik a kíváncsiskodó­kat. A minőség javítása ér­dekében néhány munkánál garanciát vállalnak, s a sze­relőknek kell megtéríteni a másodszori javítás költsé­geit. Figyelemre méltó törekvé­sek ezek. Arra mutatnak, autójavító vezetője és dolgozói a szolgáltatás színvonalának emelésével igyekeznek biztosítani a ka­pacitás kihasználásához szük­séges munkát. FÉL ÚTON NEM SZABAD MEGÁLLNI A felsorolt intézkedések valóban sokrétűek. Ám ön­magukban nem biztosítják a gyökeres fordulatot. Szükség van arra is, hogy azok, akikkel az autójavító kap­csolatban áH, változtassanak eddigi gyakorlatukon. Itt fő­ként az AUTÖKER-re, vala­mint a pécsi anyaüzemre gondolunk. Károly Lajos el­mondta, hogy a határidőt akkor nem tudják megtarta­ni, amikor alkatrészhiány van, vagy a Pécsre küldött motorok késnek. Sajnos er­re az eddigi tapasztalatok alapján ezután is van kilá­tás, az alkatrészellátás miatt. Megjegyezzük, hogy másutt jobban lehet alkatrészt kap­ni. Ezt említették az értekez­let részvevői is. Bizonyára változtat majd a jelenlegi helyzeten az az alkatrészüz­let, amelyet a közeljövőben akarnak létrehozni az autó­javító vezetői. Ám addig is több alkatrészt kellene, hogy kaojon Kaposvár. Az eddigi­nél gyorsabban vissza kelle­ne küldeni Pécsről a felújí­tásra szoruló motorokat. SZIGORÚBB MEÓTl Van még tennivaló Ka­posváron is. Véleményünk szerint — s ez a felszólalók- kéval is egyezik — meg kel­lene szigorítani a meót. Ek­kora üzemben szükség van arra, hogy a meóst minden más munkától függetlenítsék. Az ő jóváhagyása nélkül egyetlen járműnek sem sza­badna elhagynia az üzemet. Növelni kell a kitűnő, a szak­mát hivatásnak tartó szak­emberek részarányát az au­tójavító kollektívájában. Azok, akik azon törik a fe­jüket, hogyan játszhatnék ki a rendelkezéseket, nem valók olyan üzembe, amelyben egyetlen hanyagság több ezer forint kárt, s esetleg ember­életet követel. Ezt meg kell érteni azoknak is, akiket ha­nyag munkájuk miatt elta­nácsolnak, s azoknak is, akikhez az ilyenek esetleg pártfogásért mennek. Ügy érezzük, hogy Károly Lajost a következetességéért, és szi­goráért nem elmarasztalni, hanem dicsérni kell. A me­gye közvéleménye, azt hi­szem, egyetért a rendterem­tésre irányuló tevékenységé­vel. Támogatni, segíteni kell tehát felügyeleti szervének, az üzem kollektívájának és az ügyfeleknek egyaránt. Szegedi Nándor A szövetkezők nemzetközi SZOLGÁLNI Hat hónappal ezelőtt új vezető került az autójavító élére Károly Lajos szemé­lyében Ö mihdjárt az ele­jén kellő határozottsággal vette kezébe az irányítást. Igyekezett becsületet szerez­ni a munkának. Azokat, akik nem látták be, hogy az eddi­ginél jobban kell dolgozni, eltanácsolták. Hat hónap alatt tizenheten mondtak bú­csút az autójavítónak. Ká­roly Lajos jól látta, hogy nem elég a tisztogatás a bi­zalom visszaszerzéséhez, szük­ség van a gyors munkát, jó szervizt, a minőség javítását előmozdító egyéb intézkedé­sekre is. Az említett tanács­kozáson tulajdonképpen ezek­kel rukkolt, ki. Nincs mód arra, hogy ehelyütt mind­egyiket felsoroljuk. Néhányat azonban megemlítünk. Alkalmazkodnak a lakos­ság igényeihez. Már reggel 7-től felveszik a rendelést. Ez különösen a személygép­kocsi-tulajdonosoknak ked­vező. Aztán: reggel 6-tól 19 óráig vállalnak szervizt. Kedvezőbbek a korábbi pénz­tári órák is: 16.30 óráig be lehet fizetni a javítás stb. költségeit. Itt jegyezzük meg. hogy külön gondoltak azok­ra, akik fél öt után viszik szervizre a kocsit, fik a por­tásnak is leadhatják a tari­fát. Föllépnek az eléggé el­harapózott protekció ellen. Számrendszert vezetnek be. Jóllehet ennek is vannak fo­17Q ju illJuljtf If fill Mintha forró levegőt lé­legezne a föld is. A tüskés tarlón szabálytalanul, de mégis egyenletes rendben szalmakupacok guggolnak, messze kimagaslik közülük a négy óriás testű gép, a négy kombájn. Az ember szinte fél kilépni az útmenti sze­derfa árnyékából. Hány fok lehet itt? Harminchat? Har­mincnyolc? Nem tudom. Arcuk fénylik a veríték­től, bőrüket por lepi. Kom- bájnosok. Pető Lajos, Zad- ravecz János, Ranltai János, Sós István. Ingük kigombol­va, kezük olajosán fekete. — Jókor jött! — hang­jukban méltatlankodás. — Itt állunk már jó ide­je. Kevés a szállító jármű. A táblán szemmel megrak­va ott áll két pótkocsi is. — Persze a kezdéssel járó kisebb zökkenők... — De már rég ott lehet­nénk a gépállomással szem­beni táblán — csattan föl az egyik. — Itt volt már az elnök is, szóltunk neki, talán in­tézkednek. Távolról idelátszanak Nagy­atád házai, a csillogó hidro- glóbusz. Percenként néz­nek az útra. — Egy napja kezdtünk. Elég jól indult. És inehetünk már direkt vágásba, telje­sen beérett az árpa. — Nem panaszkodhat a nagyatádi lésze, ha min­denütt ilyen lesz a termés! — Mit fizetett eddig? — Ahogy számoljuk, 18-20 mázsát ad holdja. — Az is baj, hogy egyet fordul az ember, s már tele a tartály. — Bajnak éppen nem baj. Sőt! Csak több jármű kell ide. Bosszantja az embert, mikor itt a jó aratóidő, az­tán nem megy úgy, ahogy kellene. Az idő... A hőségre tere­lődik a szó. Olyan a tábla ilyenkor, mint a forró kat­lan. — Megviseli az embert... Dehát megszoktuk mi ezt már. Legföljebb a gyere­keknek nehezebb. Ók most edződnek. A »gyerekek«: a négy se- gédvezető. Berekszász Ist­ván, Szántó Attila, Sabján Géza és Hutterer Zoltán. Mindannyian a Nagyatádi Gépjavító Állomáson tanu­lók. Közben nagy port kavarva megérkezik egy vontató. Ket­ten eliramodnak; zuhogva, zizegve ömlik a gépből az árpa. — Milyennek ígérkezik ez az aratás? — Hát, az ember bízik. Remél, Hogy jó idő lesz, és nem lesz baj a gépekkel sem. Na, itt a föagronómus is... Paizs János arcán nyug­talanság, izgalom. Homlok­ráncolva hallgatja a panaszt, és máris fordul vissza. Gyor­san kell intézkedni. Nehéz napok ezek. És itt a nagy­atádi határban több mint ezerkétszáz holdon ring a kalászos, várja, hogy sorra kerüljön az aratásban. — Hiába, a kezdés. Min­dig ez a legnehezebb. Nem hiszem, hogy észre­veszi, hogy homlokán csor­dul a veríték, s olyan itt a hőség, hogy szinte nehéz lé­legzetet venni. Most csak egy dolog van: az aratás. És menjen minden úgy, ahogy annak szabályos rendben mennie kell. Most nincs hő­ség, nincs panasz, nincs fá­radtság ... Üjabb vontató érkezik. Aztán felmordul az óriás testű gép, dübörögve fordul, hogy »leegye« azt a kis da­rab területet, ami még hát­ravan itt, a Lugi dúlóben. A kombájnosok köszönés nélkül, sietve távoznak. — Ne haragudjon, most minden perc fontos ne­künk ... — Este nyolcig még so­kat dolgozhatunk. A forró levegőt lélegző föld mintha remegne a négy kombájn alatt. A szalma­gyűjtő rácsa szétnyílik, egy újabb, termésétől megfosz­tott kupac hull le. Magasan jár a nap, a tüskés tarló fölött por és hőség... Vörös Márta A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének XI. kong­resszusa több mint négy évtizede hozott határo­zatot arról, hogy minden év júliusának első va­sárnapján a világ valamennyi országában rendezzék meg a nemzetközi szövetkezeti napot. Ezen a napon öt kon­tinens szövetkezői tegyenek hitet amellett, hogy száza­dunkban a szövetkezés nemcsak az egyes országok gaz­dasági és társadalmi életében tölt be fontos szerepet, ha­nem népeket átfogó világmozgalom is. Ez a nap azóta a nemzetközi szövetkezeti szolidaritás, a béke és a né­pek barátságának demonstrációja. A szövetkezeti mozgalom óriási fejlődést ért el az­óta, hogy 123 évvel ezelőtt az angliai Rochdale-ban 28 szegény szövőmunkás megalakította első gazdasági társu­lását E példa nyomán terebélyesedett, izmosodott a szö­vetkezés, s ma már sokféle nemzetségű és nyelvű, külön­böző világnézetű embereket tömörít soraiba. Szinte nincs is a világon olyan ország, melyben a mezőgazdasági és kisipari termelésben, az áruforgalomban vagy a hitelélet­ben ne töltenének be fontos szerepet A világ szövetkezőinek egységes gondolata, hogy ha­tékonyabban szolgálhassák tagjaik és országuk gazdasági életének fejlődését, igazán meggyőző valósággá a szocialista társadalomban vált. A szocialista tábor országaiban a szövetkezetek gazdasági szerepük mellett az új társadalmi rend megvalósulásának is fon­tos tényezői. Az elmúlt több mint két évtizedben — ha­sonlóan a többi, szocializmust építő országhoz — hazánk­ban is erőteljes fellendülés volt tapasztalható a mezőgaz­dasági és kisipari termelőszövetkezetek és a földműves- szövetkezetek — a mai általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek — termelésében, illetve kereskedelmében, s nem utolsósorban szervezeti életében. Csak az általános fogyasztási és értékesítő, valamint az egyszerűbb szövet­kezetek több mint kétmillió szövetkezőt tömörítenék so­raikban hazánkban. Nagy erő ez társadalmunk gazdasági és politikai életének szempontjából egyaránt. Erre a hatalmas tömegbázisra alapozva a szövetkeze­tek is magabiztosan foghatnak hozzá a gazdaságirányítási reform célkitűzései megvalósításához. A szövetkezeti de­mokratizmus erősítésével — mint azt az elmúlt évek számtalan példája bizonyítja — bízvást számíthatunk a tagság és a dolgozók még lelkesebb, odaadóbb munkájá­ra, ezen keresztül politikai és gazdasági feladataink hiánytalan megvalósítására. A szövetkezők nemzetközi ünnepén szólni kell a szö­vetkezeti mozgalomnak a béke megvédésére irányuló tö­rekvéseiről. A béke ügyének szolgálatát mindenkor szö­vetkezeti munkánk egyik fő kérdésének tekintettük. Meg­mozdulások hosszú sora bizonyítja, hogy a magyar szö­vetkezők fölemelték szavukat a béke mellett, elítéltek minden olyan törekvést, mellyel az imprialista agresszo- rok fenyegették és fenyegetik ma is a világbékét. Együtt­érez. valamennyi szövetkező a szenvedő vietnami szövet­kezőkkel, segítséget nyújt igazságos harcához; ezt bizo­nyítják a megsegítésükre irányuló akciók. A »Vietna­mért, a világbékéért« békeakció keretében mintegy nyolc­ezer választott vezetőségi tag és dolgozó vett részt az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek világbé­kével foglalkozó tanácskozásain, gyűlésein. A szövetke­zeti dolgozók munka felajánlásaiból, a kul túrcsoportok mű­sorainak bevételeiből több mint 150 000 forintot adhat­tunk a hős vietnami nép megsegítésére. napon, amikor világszerte ünnepelnek, s mi is, megyénk ipari, mezőgazdasági, fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezeteinek tagjai, dolgozói megem­lékezünk a szövetkezés megtett útjáról, s mindenütt szó esik a jövő feladatairól. A magyar szövetkezetek céljai, tennivalói világosak: pártunk IX. kongresszusa és kor­mányunk a harmadik ötéves terv programjában a dol­gozók, köztük a szövetkezők teljes egyetértésével hatá­rozta meg haladásunk irányát. A SZÖVOSZ VI., a mező- gazdasági termelőszövetkezetek I. kongresszusa ennek az iránymutatásnak az alapján hozta meg határozatait. Kö­telességünk, hogy testvérszövetkezeteink tevékenységét se­gítve feladatainkat jól megoldjuk, mert ezzel ' erősítjük országunk gazdasági életét , jól szolgáljuk népünk, szö­vetkezeti tagságunk érdekeit, növeljük a magyar szövet­kezetek nemzetközi tekintélyét. Erre köteleznek bennün­ket hagyományaink, a már valósággá vált célok s az a bizalom, amely pártunk és kormányunk részéről a szö­vetkezeti mozgalom iránt megnyilvánul „ .. Horvath Janos, a MÉSZÖV elnöke Munkásvédelmi kiállítás a cukorgyárban E Gyakran szerepelt a cukor­gyár neve néhány évvel ez­előtt az újság hírrovatában. Nagyon szomorú közlemények voltak ezek, halálos balese­tekről szóltak. A legutóbbi kampányt tragédia nélkül zárta az üzem, súlyos bal­eset nem történt a cukorrépa feldolgozása közben. S hogy az idei kampányban még to­vább javuljon a munkásvé­delem, ezért rendeztek egy­hónapos kiállítást a gyárban. Erről számolt be a szerkesz­tőségnek küldött levelében Geges József szocialista bri­gádvezető. Mint írja, mindig szomorú érzés fogja el az em­bert, ha baleset éri valame­lyik munkatársát. Mindjárt •az ötlik az eszébe, ki a fele­lős. Egy kis körültekintéssel, a munka biztonságos végzé­sével elkerülhető, vagy leg­alábbis csökkenthető a bal­esetek száma. Mindenkinek 'elhívják a figyelmét az ok­tatáson a veszélyforrások megszüntetésére, ez azonban nem elég. Ezért rendezte meg a munkásvédelmi bizottság a gyár vezetőivel együtt a már említett, kiállítást. Ez szem­léletesen bemutatja a helyte­len munkavégzést, a veszély- forrásokat. Töprengésre kész­tette a látogatókat a képrejt­vény. Kiderült, hogy ki mit tud a munkásvédelemről. Negyven kép ábrázolta a sza­bálytalan munkavégzést, az óvórendszabályok, a szabvá­nyok előírásainak megszegé­sét. A rejtvényt helyesen meg­fejtők értékes jutalmakat kapnak majd a munkásvé­delmi bizottságtól. A szo­cialista brigádok közösen te­kintették meg a kiállítást, s a látottakat brigádgyűléseken vitatták meg. A tapasztalato­kat hasznosítani fogják a mun­kában. A cukorgyár csaknem har­minchétmillió forintot fordít áz üzem fejlesztésére, a mun­ka biztonságának megterem­tésére. Szeretnék száműzni az zeniből a veszélyes és nehéz űzikai munkát, a veszélyfor­rásokat. Egymillió forintos költséggel felújítják • az el­avult villamoshálózatot, több mint hárommillió forintért központi fürdőt és öltözőt építenek. Ezt a kampány megindulásáig átadják a ren­deltetésének. Ezek a beruhá­zások akkor kamatoznak iga­zán, ha a cukorgyár! munká­sok elsajátítják és megtartják a munkásvédelmi előírásokat, vigyáznak a védelmi bérén« dezésekre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents