Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)

1967-07-28 / 177. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1967. Július *8. Nyugalom Throckmorton tábornok, a Detroitba vezényelt szövetsé­gi katonai egységek párancs- noka kiadta az utasítást: »Szuronyt lábhoz!-« Az Egye­sült Államok gépkocsigyártá­sának központjában, Közép- Amerika ötödik legnagyobb városában négynapos lidérc­nyomás után helyreállt a vi­szonylagos nyugalom. A tá­bornok szerint egy-egy rejtekhelyre hú­zódott orvlövésztől elte­kintve az ejtőernyősök és a nemzeti gárda ellenőr­zésük alatt tartják a vá­rost. A »detroiti csata« utolsó órái sem voltak könnyebbek a kezdeti szakasznál, amikor a legmagasabbrá csaptak az erőszakosság hullámai. Az utcákon csütörtökön délelőtt még tankok és páncélgépko­csik cirkáltak, az éjszaka fo­lyamán pedig helikopterek köröztek a törmelékkel borí­tott utcák felett, fényszóróval mutatva az utat' minden gya­núsnak vélt hely felé az elő­renyomuló katonák számára. A négynapos rendkívüli helyzet mind a polgári lakos­ság, mind a katonaság ide­geit próbára tette. Csütörtök­re virradóra a rendőrök egy esetben már saját embereikre tüzeltek és belőtték egy la­Detroitban kőház minden ablakát, mert úgy értesültek, hogy a ház tetején orvlövész rejtőzködik. A lövöldözés Detroitban el­csendesedett, a város köz- igazgatási vezetői azonban to­vábbra is súlyos problémák­nak néznek elébe. — El va­gyunk készülve rá — mon­dotta az egyik városi tisztvi­selő — hogy több száz, eset­leg ezer hajléktalanról kell gondoskodni. Több mint ez­ren sebesültek meg és 2600 embert vettek őrizetbe. A börtönök zsúfolva van­nak, a foglyok többsége három nap óta nem ka­pott sem élelmet, sem vizet. Michigan állam kormány­zója, George Romney kérni fogja, hogy a szövetségi kormány nyilvánítsa katasztrófától sújtott területnek Det- roitot. Továbbra is feszült a hely­zet az Egyesült Államok egy sor más városában. A hírügy­nökségek New Yorkból, San Franciscóból, Los Angelesből, Cambridge-ből, Cincinnatiból, Phoenixből, Toledóból és Philadelphiából jelentenek kisebb-nagyobb zavargásokat. (MTI) Sudismant halálra ítélték A dj akartai különleges ka­tonai bíróság csütörtökön ha­lálra ítélte Sudismant, az Indonéz Kommunista Párt egyik vezetőjét, akit azzal vádolnak, hogy az 1965. évi Untung-féle puccskísérletben fontos szerepet játszott Sudisman maga mondta el védőbeszédét. Három órán át tartó védekezésében — az AFP jelentése szerint — ta­gadta, hogy aktív szerepet játszott volna bármiféle puccskísérletben. (MTI) Csőmbe felesége U Thanthoz fordult segítségért Csőmbe felesége szerdán New Yorkban sajtóértekezle­ten jelentette be, hogy csü­törtökön személyes kéréssel fordul U Thant ENSZ-főtit- kárhoz annak érdekében, hogy a világszervezet legma­gasabb rangú tisztviselője járjon közbe Csőmbe érde­kében az algériai kormány­inál. Hasonló kérelmet nyújt be az emberi jogok bizottsá­gának is. * Az emberi jogok bizottsá­gának szóvivője közölte, hogy a bizottság nem rendelkezik cselekvési jogkörrel, csupán körözi a petíciókat a tagálla­mok kormányainál. (MTI) Érdemes PARLAGI GALAMBOT ÉRTÉKESÉI ENI! A jól repülő sötét 6zínű I. osztályú parlagi galambért darabonkéüt 22,— Ft-ot, II. osztályú parlagi galambért darabonként 18,50 Ft-ot fizetnek az (6188) általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek Kérj en bővebb felvilágosítást a szövetkezet felvásárlóitól! Újabb földrengések Törökországban A szerda esti és csütörtök reggeli újabb földrengések két kelet-törökországi tarto­mányt, Erzincant és Tuncelit sújtották. A jelentések sze­rint az esti földlökést magyar idő szerint 22 órakor, a haj­nalit pedig 4.3C órakor ész­lelték. Az újabb természeti ka­tasztrófa körülbelül száz fa­luban pusztított; az első je­lentések szerint a halálos ál­dozatok száma meghaladja a százat, két-háromezer ház romba dőlt. A földrengés kö­vetkeztében megszakadt az összeköttetés az amúgy is tá­voli, elmaradott vidékkel. Demirel • miniszterelnök az újabb földrengés hírére elha­lasztotta iráni utazását, és katonai repülőgépen azonnal a katasztrófa sújtotta vidék­re utazott Az újabb szerencsétlenség az Erzincanon áthúzódó föld­rengés-övezetben történt. 1939- ben ebben a városban a föld­rengés 30 000 életet követelt. Folyik a harc - a partra szállt erőkkel A kelet-nigériai rádió csü­törtökön azt állította, hogy a biafrai csapatok visszaverték a nigériai szövetségi haderő partraszállási kísérletét Bonny olaj kikötőben. A biaf­rai közlemény szerint a ke­leti erők a szövetségiek két hadihajóját teljesen használ­hatatlanná tették és két má­sikat megrongáltak. A közle­mény hozzáfűzi, hogy »to­vább folyik a harc az invá- ziós erők ellen.« Lagos ugyanakkor azt kö­zölte, hogy a szövetségi csa­patok csütörtökön az elsza­kadt országrész legnagyobb kikötője, Port Harcourt felé nyomulnak, miután Bonny kikötőváros körzetében meg­szilárdították állásaikat. (MTI) Az indonéz kormány a választások elhalasztását kéri Szerdán Djakartában ta­nácskozásra ült össze ötszáz magas rangú katonai és pol­gári személyiség. A találko­zón felszólalt Suharto tábor­nok, az Indonéz Köztársaság ideiglenes elnöke. Bejelen­tette, hogy a kormány kérni fogja a legfelsőbb törvény­hozó szervtől — az ideiglenes népi tanácskozó kongresszus­tól —, járuljon hozzá a jövő évre kitűzött általános vá­lasztások elhalasztásához. Sugih Harto indonéz fő­ügyész felszólalásában a le­tartóztatott kommunisták helyzetéről szólva közölte, hogy a börtönökben jelenleg 55 000 foglyot tartanak. Adam Malik külügyminisz­ter hangoztatta, hogy Indo­nézia továbbra is »független« és »aktiv« külpolitikát foly­tat. Indonézia támogatja a vietnami nép és az arab nő­nek harcát, és a békés rende­zésre törekszik mind a viet­nami, mind pedig a közel-ke­leti válságban. (MTI) JÚLIUS 30: a szovjet flotta napja A külföldi haditengerészeti szakértők ma már kénytele­nek elismerni, hogy nehéz a világóceánokon olyan térsé­get megjelölni, ahol ne tar­tózkodnának szovjet hadiha­jók — írja Szergej Gorskov flottatengernagy, a szovjet haditengerészet főparancsno­ka a Les Nouvelles de Mos- cou legújabb számában. Július 30-án ünnepük a Szovjetunióban — számos ha­ditengerészeti díszszemlével — a flotta napját. A szovjet haditengerészet napjával több figyelemre méltó cikk foglalkozik. Szergejev tengernagy, a szovjet haditengerészet ve­zérkari főnöke a TASZSZ- nak adott nyilatkozatában a többi között kijelentette: — Megnőtt a szovjet hadi­tengerészet szerepe a nemze­ti függetlenségükért harcoló népekhez fűződő kapcsola­taink erősítésében, a békesze­rető országokkal kiépített ba­rátságunk elmélyítésében. I (MTI) A bolgár küldött felszólalása a leszerelési bizottság ülésén A tizennyolc hatalmi lesze­relési bizottság csütörtökön ÍJenfben tartott ülésén Hrisz- tov bolgár küldött felhívta a figyelmet az atomsorompó- jzerződés kidolgozásának fon­tosságára. Rámutatott, hogy a bolgár küldöttség a bizottság­ban képviselt más szocialista országok képviselőihez ha­sonlóan kezdettől fogva állást foglalt az atomháborús ve­szély felszámolása mellett. Ha más országok is így cse­lekedtek volna, elő lehetett volna készíteni a talajt az atomleszereléshez. A bolgár küldött rámuta­tott, hogy az atomsorompó- szerződés megkötése halaszt­hatatlan feladat. A halogatás az általános és teljes lesze­relésre vonatkozó tárgyaláso­kat is hátráltatja — mondot­ta Hrisztov. (MTI) A szocialista országok segítsége Szíriának A szocialista országok je­lentős támogatást ny5jtanak az arab országoknak, köztük Szíriának. A szíriai Latakia kikötőjébe folyamatosan ér­keznek a kereskedelmi hajók a szocialista országokból. A szovjet, a jugoszláv, a bolgár, a csehszlovák és a lengyel tengerészek a szíriaiakkal együtt rakják ki a hajókról azokat az adományokat, ame­lyeket a szocialista országok küldenek az izraeli agresszió áldozatainak. (MTI) TROSZ TREJTEl VEK KONGÓBAN A kongói politika mindig a egrejtólyesebbek közé tarto­zott, s nemcsak a világ köz­vélemény képzeletét mozgat­ta már meg gyakran, hanem a háttérben működő óriási nemzetközi erőket is. A ma­gyarázat egyszerű. Ez a tragi­kus sorsú ország, amely első és mindeddig egyetlen nagy­vonalú vezető politikusának, Lumumbának meggyilkolása óta tragédiából tragédiába bukdácsolt — fekete Afrika legnagyobb, leggazdagabb és stratégiailag is legfontosabb országa. A közelmúlt hetekben Kon­gó ismét látványos és egyben zllentmondásos események középpontjába került. A je­lenlegi katonai kormányzat vezetőjének, Mobutunak leg­ádázabb ellenfele, Csőmbe al­gériai fogtságiba került. Spa­nyolországban felszállt repü­lőgépét leszállásra kénysze­rítették. Ezzel egy időben — valószínűleg belga sugalma- zásra — fehér zsoldosok és fellázadt katangai csenőrök támadást intéztek a hatalmas ország keleti tartományának fővárosa, Kisangani (a hajda­ni Stanleyville) és Bukavu ka­tangai bányaváros ellen. Ér­dekes és jellegzetes módon Mobutu kormánya nemcsak a Biztonsági Tanácshoz fordult segítségért (amely egyhangú határozatában el is ítélt min­den beavatkozást), hanem Johnson amerikai elnökhöz is üzenetet intézett: a régóta fo­lyó katonai szállítások foko­zását kérte. Washington való­ban küldött újabb szállító repülőgépeket, amelyek sze­repet játszottak abban, hogy a Mobutu-kormány csapatai­nak sikerült visszafoglalniuk Kisanganit és Bukavut! A Mobutu-kormány tehát egy, nyilvánvalóan imperalis­ta sugalfnazású puccskísérlet­tel szemben egyebek kötött az .mperiauzmus vezető hatal­mához is fordult segítségért! Jppen ez a különös kettős­ség nyújt lehetőséget arra, hogy feltárjuk a sokszor za­varosnak és összefüggéstelen­nek tűnő kongói események aelső kapcsolatait. A helyzet megértésének kul­csa a hajdani Belga-Kongó vezető trösztjének, a Société Générale-nek sorsa. Ez több mint 50 bányászati, vasúti, kereskedelmi, bank- és ültet­vényes érdekeltséget ellenőr­zött. A Société Générale ke­zében volt a legnagyobb kon­gói bányatársaság, az Union Miniére részvényeinek 60 szá­zaléka. Az egy tömbben lévő belga részvénytöbbség mellett a társaságban más, elsősorban ingói érdekeltségek is része­sedtek. Az utóbbi esztendők politikai harca, amely Kongót gazdasági káoszba is döntötte, a Société Généralé üzemeit és bányáit gyakorlatilag érintetlenül hagyta, A kongói poüükai harcok mögött mindig is a Société Générale és ezen belül az Union Miniére birtoklásáért vívott küzdelem húzódott meg. A párbaj fő részvevői egy­felől a birtokaikban ülő bel­ga (és kisebb részben angol) érdekeltségek voltak — más- "elől pedig a Kongóban be­törő amerikai tőke. A politikai harc kezdetén. Lumumba meggyilkolásának időszakában, Csombét és Mo- butut egyaránt a belga tőke ügynökeinek lehetett tekinte­ni, s magában a gyilkosság­ban is mindketten bűnrésze­sek. A későbbiek során azon­ban útjuk ketté vált. Csőm­be mindvégig a belgák, s kifejezetten a Société Géné- »ale bizalmi embere maradt. Ennek a jegyében kísérelte meg előbb elszakítani az or­szágtól a leggazdagabb tarto­mányt, Katangát, a tröszt fő támaszpontját. Később ugyan­ennek a politikának a hor­dozójaként manőverezte ma­gát a miniszterelnöki székbe. Mobutu nem ezt az utat választotta — hanem távolo­dott a belgáktól és közeledni kezdett az amerikai érdekelt­ségek felé. Kettejük harca végül is Mobutu győzelmével végződött. A hajdani hadse­reg-főparancsnok az ország katonai diktátora lett. Ezt a fordulatot az 1965-ben végre­hajtott katonai puccs segít­ségével érték el, s akkor úgy látszott, hogy a belga és ame­rikai érdekeltségek ideiglenes kompromisszumot kötve álla­podtak meg Mobutu szemé­lyében. A puccs időpontja alőtt ugyanis lezajlott a kon­gói forradalmi erők utolsó nagyszabású katonai támadása a központi kormány ellen, amelynek középpontja éppen a keleti tartomány és annak fővárosa volt. A központi kormány csapatait ekkor egy közösen végrehajtott belga— angol—amerikai katonai in­tervenció is segítette. A for­radalmi »veszéllyel« szemben az imperialista erők ideigle­nesen egyesültek és a Société Générale tröszt érdekeinek biztosítására a hadsereg köz­vetlen uralma mellett döntöt­tek. A Mobutu-kormány tevé­kenysége azonban hozott né­hány, mindmáig nem tisztá­zott meglepetést. Az egyik az, hogy a kormány nyilatkoza­taiban és helyi jelentőségű akcióiban imperialistaellenes hangot ütött meg. A másik, is ennél fontosabb tényező, hogy sorra hajtott végre ak­ciókat a belga tőke kongói támaszpontjai ellen. E lépése­ket végül az koronázta meg. hogy a Société Générale '»legfőbb kincsét«, az Union Miniére bányatársaságot CO- GEMIN néven kisajátították. A kisajátítás lényege az volt, hogy a belgák által egy tömő­ben birtokolt részvénytöbbsé­get átvette a kongói állam, 15 százalékot megtartottak az angol érdekeltségek, a többit pedig »szabad jegyzésre« bo­csátották. Már ekkor látszott, hogy nem tényleges államosí­tásról van szó, hanem komp­romisszumos lépésről, amely kifejezetten és egyedül a bel­ga tőke pozíciói ellen irá­nyul. Természetesen a belga részvénytöbbség átvétele így is pozitív lépésnek minősült. Csak éppen, mindmáig nem világos, hogy ezt az akciót egy ' későbbi, következeteseb­ben antikolonialista politika alapján hajtották végre — vagy pedig egyszerűen azért, hogy helyet csináljanak az amerikai gazdasági behatolás számára! Aligha várható, hogy Csom­óé támogatása, rosszul vég­ződött repülőútjának időzítése és a keleti tartományban vég­rehajtott zsoldostámadás ösz- szefüggésben volt egymással. Hiszen eddig már négy kato­nai összeesküvést sugalmaztak az Union Miniére brüsszeli központjából a Mobutu-kor- mány ellen. A harc közép­pontjában tehát továbbra is a legnagyobb bányatrösztök I birtoklásáért vívott küzdelem áll. A nagy kérdés csak az, hogy az enyhén szólva bi­zonytalan múltú Mobutu re- zsimje mennyire képviseli a kongói nacionalista érdekeket — és mennyire a Société Gé- nórale kincseinek megkapa- nntására vágyó amerikai mo­nopóliumokét. —ie—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents