Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)
1967-07-28 / 177. szám
PéateÍE, 196?. fúllns 88. 3 SOMOGYI NÉPLAP A szakma fiatal szerelmese öt érvvel ezelőtti híreket böngésztem a minap. Az 1962. július 21-i lapban bukkantam a kővetkezőre: »Kelemen Csaba kaposvári húsipari tanuló első helyezést ért el szakmájában az országos iparitanulóversenyen. Jutalomként a tanulóidő befejezése előtt két hónappal szakmunkás-bizonyítványt kapott. Ezenkívül a Szakma kiváló tanulója kitüntetésben és kéthetes NDK- beli üdülésben részesült.« Vajon mi van a fiatal szakmunkással? Hogyan alakult a sorsa az öt évvel ezelőtti siker óta? Ezek a kérdések foglalkoztattak. Azonnal telefonáltam a húsüzembe. — Kelemen Csaba? Hát persze, hogy nálunk dolgozik, most érettségizett, s felsőfokú technikumba készül... A szerkesztőség klubjában találkoztam Csabával. Magas, szőke fiatalember. Mint később kiderült, már beszéltem vele egyszer, amikor riportot írtam a brigádjáról. Sokáig elnéztem ezt a mosolygós szakmunkást. Azt vizsgáltam, hogy miből lehet következtem a szakmájára. Rövid ujjú fehér ingben volt, s acélkötegként dudorodtak az izmai. Hát ebből. — Miért választotta ezt a szakmát? — Mindig szerettem disznóvágáskor kéznél vagy kéz alatt lenni. Volt a falunkban, Szabáson egy hentes, eljárogat- tam vele mindenhova és segédkeztem ... Aztán egyszer megláttam valamelyik újságban egy képet a budapesti vágóhídról. Ügy felbuzdultam, hogy az általános iskola után jelentkeztem a húsipari vállalatnál. Mi történt az első helyezés óta? Csaba cigarettára gyújt, bodor fellegeket ereget a válasz előtt. — Letöltöttem a katonaidőmet. Ott sem lettem hűtlen a szakmámhoz. Elvégeztem a szakácstanfolyamot. HatvanAsszonyok az ötvenedik évfordulóért Á Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának méltó megünneplésére készül az egész ország. A jubileumi készülődésből a nőtanács mozgósítására az asszonyok is kiveszik a részüket A nőmozgalom sajátos formáinak megfelelően a szovjet nők életének bemutatásán, a magyar—szovjet barátság erősítésén, az asszonytalálkozókon túl termelési felajánlásokkal is kívánnak tenni a jubileumért. Ahol a lehetőségek adottak, ott női szocialista címért küzdő mezőgazdasági brigádok szervezésére hívta föl a figyelmet a megyei nőtanács. A Kiváló, illetve Élenjáró tsz-tag mozgalomba is bekapcsolódhatnak a falusi asszonyok. A felhívásra máris több jelentkezés érkezett a megyei nőtanácshoz. Az ötvenedik évforduló tiszteletére 14 szocialista címért küzdő brigád alakult 329 taggal s tettek felajánlást. Marcaliban és Ságváron például két brigádot is szerveztek az asszonyok. Érdeklődnek az egyéni munkaverseny iránt is, ennél a versenyformánál a háztájiban elért eredményeket is figyelembe veszik. A Kiváló, illetve Élenjáró tsz-tag mozgalomba eddig 190 asszony küldte be jelentkezését. - < ó Jól haladnak a talajvédelmi és vízrendezési munkák a tahi járásban (Tudósítónktól.) Igen jelentős állami támogatással több mint tíz és fél millió forintot fordítanak ebben az évben a komplex talajvédelmi és az ehhez kapcsolódó egyéb munkára a ta- bi járásban. Ebből 6 322 000 forint értékű munkát a már 112 dolgozót foglalkoztató Tabi Vízgazdálkodási és Ta- laivédő Társulatnak kell kiviteleznie, 4 266 000 forint értékűt pedig a társulat tervezése alapján, illetve műszaki ellenőrzésével más válla- Ih'1 "knak — a Tabi Gépjavító A" másnak, a Balatonboglá- r "Maiiavító Vállalatnak és p-7 Vfzak-somogyi Állami Er- !aságnak — kell elvévédő társulat vezetői a korábbi években s még a tavaly is több ízben előfordult pénzügyi zavarokat teljes mértékben felszámolták. Ilyen okok tehát a munkák menetét ebben az évben már a legkevésbé sem akadályozzák. Emellett a kivitelező vállalatokkal is szorosabb együttműködést valósítottak meg. Az erdő- és cserjesávok telepítési tervéből evek óta még semmi sem valósult meg. négy tavaszán már főszakács voltam. Tizedesként szereltem ie hatvanöt karácsonyán, hét- százötvenegy napi szolgálat után ... Most az exportbri- gádban dolgozom már tizenhat hónapja. — Mondták, hogy továbbtanul. — Egy hónapja kaptam meg az érettségi bizonyítványomat Jelentkeztem Szegeden az Élelmiszeripari Felsőfokú Technikumba. Sajnos elkéstem vele. Ha most nem, akkor jövőre kezdem meg itt a továbbtanulást. — Mit ért el a szakmájában? Széttárja a kezét — Volt olyan, amit nem tanult meg az iskolában? — Különösebb csalódás nem árt Azt vallom, hogy tisztelni kell a tudást és a kort. Amennyi tiszteletet ad az ember az idősebbeknek, annyit kap vissza. A hónap végén lesz öt hónapja, hogy megismerte egy kutasi bálon a menyasszonyát. A fénycsőüzemben dolgozik, s úgy tervezik, hogy az ősszel házasodnak össze. — S ki fog főzni? — kérdem Csabától kacsintva. — Ha szükség lesz rá, nem mondom, én is megfőzök... Különben az ő dől go lesz. — S mit szeret a hentes? — Nem vagyok finnyás, mindent megeszek. Húsban a csontosat szeretem, mert ízde- tessbb. Kedvelem az olasz szalámit, s azt a kolbászt, amit otthon csinálunk. — Ki a böllér odahaza? — Természetesen, hogy én ... Tudom, hogy a baleset gya kori a húsiparban, megkérdem hát, neki vodt-e már. Mutatja a csuklóját a sérüléssel. — Elvágtam a kezem, s betegállományba tettek. Első nap dolgoztam, amikor öt órával a munkakezdés után beleszaladt a kezem a munkatársam késébe ... Aztán egyszer levágtam az ujjam végét. Különben ez nem is olyan sok baleset. — Vannak akinek több van? Bólint. Csaba ilyenkor nyáron a kétezer-kétszáz forintot is megkeresi. Ahogy viccesen mondta, maga »garázdálkodik« a pénzzel. Az öt évvel ezelőtti siker nem szállt a fejébe, ezt bizonyítja, hogy leérettségizett, s a legközelebbi terve is a továbbképzés. — Tudja, sokat kellene tanulni ... Soha nem elég. Tarlóhántás a ráksi Új Elet Tsz-ben ■KJ*;**, : Lajos Géza Űj nemzetközi út Somogybán Balatonkeresztúrra kikötőt, motelt és kempinget, Marcaliba bormúzeumot, Nagyatádra gyógyszállót terveznek Tavaly ősszel a Hazafias Népfront várospolitikai bizottságának kezdeményezésére a dunántúli megyék bevonásával megvitatták a Soprontól a déli határig húzódó nemzetközi útvonal regionális tervét. Az ankét után tanulmány készült a Somogy megyén átvezető kilencven kilométeres útszakasz építéséről. Perecsi Ferenc, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője tájékoztatta munkatársunkat az elképzelésekről. — Konkrét tervekről egyelőre még nem számolhatok be, hiszen több javaslat született a kivitelezéshez. A viszont bizonyos, hogy az út megyénkben Bala- tonkeresztúrtól Indul, Barcsig tart, s itt megy tovább Jugoszláviába. Még nem döntötték el, hogy az út Mesztegnyő—Böhönye— Somogyszob—Nagyatád—Cso- konyavisonta vonalában halad, vagy pedig Marcali— Mesztegnyő—Lábod—Görgeteg és Csokonyavisonta lesz az útvonal. Az idegenforgalom igényel úgy kívánják, hogy mintegy harmincöt kilométerenként ellátási központokat, turisztikai egységeket, gépjárműkiszolgáló állomásokat hozzanak létre. Az idegenforgalomban eddig feltáratlan Darány melletti ősborókás és a kissé háttérbe szorult Dráva mente sem marad fehér folt. Természetesen a már eddig látogatott területeket is tovább fejlesztik. Balatonkeresztúrra kilátót, kikötőt, motelt és kempinget, Marcaliba bormúzeumot, strandot, Mesztegnyöre strandot, csónaktelepet, szabadtéri színpadot, szállodát és kempinget terveznek. Az elképzelés szerint Nagyatádon a gyógyfürdő mellé gyógyszállódat építenek, Barcson új szálló kemping, motel, fedett termálfürdő, a Barcs és Darány közötti ősborókásban pedig motel és keanping les®. A költségek meglehetősen nagyok, hiszen hétmillió forintba kerül egy-egy kilométeres új nyomvonalú szakasz. A már meglevő út korrelációja esetén ötmillió forint a költség. Számítások szerint a kiadások nem egészen másfél év alatt megtérülnek, nem beszélve arról, hogy megyénk látogatottsága, népszerűsége meghatványozódhat. P. D. KÉT HÉT PIHENÉS P "‘k. biológiai talajjavítást és n1talaj~lazítási munkákat ’■ vban mindegyik évben ' r*c,r a második félév elején — a kalászosok és egyéb ter- " "T*ek betakarítása után — ’"-'^ék meg. A jobb szerveés együttműködés ered- ' v-i-ént ezekkel az idén ■v ■ •* jóval előbbre állnak, ■ t korábban bármikor. A ' •' '’.ban 350 holdon terve- | biológiai talajjavításbólj- ^-léül a bonnyai tsz 53 I ~1rHán már teljesen végez- ! s holdanként! 300 mázsa j •W földet a törökkoopányi j *?. 100, a somogyacsai tsz j ^0 és a kisbáranáti tsz 80, j ’avftnndő holdjára kiszállí- | ‘ották. TÖrökkoppányban és ■ Somopvacsán augusztus első laniaira be is fejezik a talajjavítást. Az egész évre 3006 holdon tervezett altalaj lazításból 250 holdnyit már szintén elvégeztek. A főként i Nasykopnánv völgyében s ? nágoc«d vízfolvás mentén a 'étek víztelenítését szólóéin .eszívó árokrendszer kiépítésével kapcsolatos vízrendezést munkák zömével már az ®fső félévbeo elkészültek. A vízgazdálkodási és talaj— Amikor elmentem, azt mondta, hogy köszöni a segítségemet. Iga/.án kedves volt tőlem, hogy előre dolgoztam. A terveket még akkor nem kellett volna elkészíteni, de megcsináltam, mert tudtam, amúgy is lesz elég gondja. Az ember jobb érzéssel megy el, ha mindent rendben hagy maga után. Amikor búcsúztunk, azt mondta, ne is gondoljak az üzemre a két hét alatt csak pihenjek, s meglátom minden olyan rendben lesz, mint amikor elmentem. És mondd meg, de őszintén,, volt fennakadás? — Nem. Mindent idejében megkaptam. A lapodat is. Akkor jött be először, amikor a lapodat hozta. Mindjárt kommentálta is: »Van képe jó munkát kívánni nekünk a Balaton mellől, amikor mindent úgy hagyott itt, hogy alig lehet rendbe szedni?« — És te elhitted neki, amit mondott? — Nem hittem el, de kénytelen voltam meghallgatni. Tudtam ha én nem hallgatom meg, akkor a műhelyben mindenkinek elmondja. Ismered. — Ismerem, de ezt nem tételeztem föl róla. — Csak tudná, miért veszed föl a fizetésedet — kérdezte tőlem. ö soha sem ment el úgy szabadságra, hogy rendbe m rakott volna mindent — ágált. — Erről tudnék egyet s má^ mondani. — Például? — Amikor a nagy túlórázás ment és minden kötél szakadt, szépen elment betegszabadságra. Amikor a napi munka után felrohantunk hozzá meglátogatni, éppen mosott. Azt vágta nevetve a szemünk közé, hogy nem olyan beteg ő, amivel ne lehetne dolgozni. Ha mosni tudott, akkor itt bent is tudta volna kezelni a gépeket. Ez nem olyan megerőltető, mint a nagymosás. — Azt ő tudja. Nekem csak az nem fér a fejembe, hogy miért éppen akkor jött be hozzám, amikor te szabadságra menték — Miért? Mert gondolhatta, hogy különben hatszemközt beszéljük meg mindazt, amit neked elmondott. És ezek után volt képe még a lapra válaszolni, hogy jó pihenést kíván? — Válaszolt? — A te nevedben. Azt írta, hogy te kérted meg: a műhely minden tagjának adja át az üdvözletét. — Hát ez sok. — Én nem akarok ezzel foglalkozni. Ha neked nem volt elég bizonyíték az a tizenkét év, amit együtt töltöttünk, akkor akár felelősségre is vonhatsz azért, hogy rendetlenül hagytam itt mindent, s a munka társaim miattam szakadtak meg a munkában addig, amíg én a Balatonon süttettem a hasamat. —Ne viccelj már. tudod, hogy nem ülök fel az intrikának. — Tudhatom? — emelte föl e hangját. — Te most találkoztá' vele, meg majd egy hét múlvp látod. de nekem mindennap nyolc órán át veie kel! lenne«/ egy teremben, s ha azt akarom, hogy minden rendben menjen, még meg is kell kérnem, hogy legyen olyan kedves, segítsen nekem. Hát ebből elég. Vagy ő, vagy én Nekem családom van, az idegeimre otthon is szükségem van. Legközelebb még azt is bűnömnek rója majd fel, hogy meglátogattam, amikor beteg volt. Talán szerinte ez nem is átogatás, hanem ellenőrzés volt. — Ne idegeskedj. Engem nem érdekel ez az egész ügy. Elfelejtettem, csupán azért mondtam cl neked, hogy ismerd meg jobban az embereket, akik körülötted dolgoznak. — Hát tudod mit? Mindent el tudtam volna képzelni róla, de ezt nem. — Ezek után el tudod — De vele együtt dolgozni nem. — Akkor mit akarsz? — Vidd át egy másik műszakba, mert ha ezek után még nekem arról szaval, hogy segíteni kell egymást, hát én nekirohanok. — Azért ne olyan hevesen. — Remélem, nem azt akarod mondani, hogy ez is hozzátartozik a két hét pihenéshez? — Nem, de amíg vannak ilyen emberek, addig sajnos számolni kell vele. — De mi volt a célja? — Ilyenkor nem a cél a fontos. — És most mit akarsz tenni? — Délután összehívjuk a műhelyt, és mindent elmondunk. — Na és ha a többiek is ha- -■öntőképp vélekednek? — Nem vélekedhetnek hasonlóképpen. Az ő véleményüket ismerem; mindenki az ellenkezőjét állítja. S* I. MÁRKÁK ÉS VÉDJEGYEK Különös feltételezés lenne azt várni a boltba lépő vásárlótól, hogy pontosan és naprakészen eligazodjék a termékek minőségi, korszerűségi, formai árnyalatainak szövevényében. Kétségtelen, hogy a legmegbízhatóbb minőségellenőr a fogyasztó, aki mérlegei és ítél az áruk versenyében, csak éppen: nem mindig alakulhat ki azonnal ez az ítélete. Egyes termékek általánosan ismert és elismert »névjegyei« azonban rendkívül megkönnyítik a jó áruk és az ezt kereső vásárlók egymásra találását. Ilyen a védjegy és a márka. Két kérdés következik ezután: miért jó a fogyasztónak és miért a vállalatnak a termékek védjegyezése, márkázása? Az első kérdésre egyszerű a válasz: nyilván- való, a vásárló szívesen veszi, ha az árucikkek tengerében a megszokott minőségben, összetételben gyártott, s lényegében a termelő kötelezettségét tükröző védjegyes, márkás terméket talál. Az ilyen ismert — és elismert — áruért olykor az átlagosnál magasabb árat is megfizet a vásárló, s ha az ár nem magasabb az átlagnál, akkor az értékesítés tömegessége nyújthat nagy előnyöket a termelőnek. Ezzel pedig lényegében már a második kérdésre is válaszolhatunk: világos, hogy bár a védjegy- zett vagy má.rkás áru termelése többletköltséget is okozhat a vállalatnak, ám az értékesítés, a vevő bizalma bőséggel kárvótolhat mindezért. Ez a bizalom, amit a reklámtudománv külön szak- kifejezéssel »goodwill-«-vek nevez, a termelésnek olyan fontos tényezője, hogy az előállítási költségek tervezésekor is mérlegelni kell. Hiszen ettől — tehát a bizalomra alapozott értékesítési lehetőségektől — függ például a gyártmány sorozat- nagysága, következésképp gazdaságossága. A szembetűnő előnyök ellenére túlzás volna azt állítani, hogy a mi ipari köreinkben kellően elismernék, megbecsülnék a védjegyzést, márkázást. A számok szemléletesen jelzik ezt: alig 2000 hazai — ezenkívül mintegy 3000 külföldi — védjegyet tart nyilván jelenleg a Találmányi Hivatal, s a márkázott áruk száma elenyésző. A vállalati érdekeltség, a jelenleg még érvényes tervezési rendszer éppenséggel nem kedvezett a védjegyzési, márkázási törekvéseknek. Olyan gazdálkodási atmoszférában, amikor a hangsúly túlzott egyoldalúsággal a termelésre és kevésbé az értékesítésre helyeződik, amikor a termelők nemcsak azt kapják meg kötelező mutatók formájában, hogy mit termeljenek, de még azt is; kiknek kell majd ezeket a termékeket kötelezően átvenniük, nincs ok a magas minőségi követelményekkel járó iparjogi megkülönböztetés vállalására. Az új gazdaságirányítási rendszer azonban — mivel éppen ezen a két ponton: a vállalatok anyagi érdekeltsége, illetve ezzel összefüggésben piaci kapcsolatai tekintetében ígér alapt>ető változásokat —, minden bizonynyal megteremti a védjegyek, márkák gyors térhódításának föltételeit is. Tábori András