Somogyi Néplap, 1967. július (24. évfolyam, 154-179. szám)

1967-07-23 / 173. szám

— Ez egy szütyő, vagy niás néven mezőgazdasági réti­kul... A felvilágosítást a balatan- újhelyi Geisler Ka önkéntes ifjúsági építőtábor 20-as bri­gádjától kapjuk az ősziba­rackosban. Ugyanis a lányok vállra akasztható zsákvászon szedőkosarakkal közlekednek a fáktól a ládákig. Ezeket a kosarakat azért csináltatta a gazdaság, hogy minél keve­sebb sérülés érje szedés és lá- dázás közben a gyümölcsöt. A lányoknak — bár kicsit húzza a vállukat — tetszik a »szütyő«, viccelődnek róla eleget. — Nyári alkalmi ruha, csak fiataloknak ... Főként munka- alkalomra — mondja egyikük r Jí—■L’------------------------­1 0 éves az építőtáborozás L TIBOR kor még nem voltak . ilyen csodálatos táborok, meg nehe­zebb munkát kellett végezni mit csináltak volna ... — Mi még szívesen marad­nánk egy hétig — hajtogat­Egy szem barack a vödörbe, egy szem a »szütyöbe« Nem kell fütyörészni a balatonújhelyi táborban... sziéjának stílusában. — Jól mosható, tartós anyagból ké­szült nadrág. Színes blúzzal, vagy bikini felsővel hordható. A maneken derekán kék pöttyös kendőt visel, de köt­hetné a nyakába, vagy a fejére is... Varia... Az itt látható modem formájú, mu­tatós mezőgazdasági retikül a balatonújhelyi táborban be­szerezhető ... Ma a húszas brigád lányai jártak legjobban, egyedül ők dolgoznak az őszibarackosban. A többiek kajszit szüretelnek. Véleményük szerint jobb az őszibarackot szedni. — Eddig mindig annyit kel­lett szaladgálnunk — mondja Szász Éva brigád vezető —, most úgy látszik megsajnált bennünket a bácsi,1 azért irá­nyított ide. A brigád tagjai valameny- nyien a Sátoraljaújhelyi Köz- gazdasági Technikum lányai. Régi táborozok. — Tavaly Izsákon voltunk. Szőlőt kötöztünk, kapáltunk. Mondanunk sem kell, hogy jobban szeretünk itt dolgozni. A teljesítményünkre sem pa­naszkodhat senki, második vagy harmadik helyen állunk a táborban. De nem látja ilyen jónak a tábori életet a nyolcas bri­gádból két kislány. A fa alatt ülnek és tízóraiznak. Szemmel láthatóan mindenütt szívesebben lennének, mint itt. — Maguk megint itt van­nak? — csodálkozik az egyik szakmunkás —, hiszen a dél­előtti műszakkal is kint vol­tak. Ja, jersze, ez a bünte­tés. A két kislány ugyanis ked­den nem ment ki dolgozni. Bár most lesznek negyedike­sek, először vannak építőtá­borban. Nem vették komo­lyan, hogy itt dolgozni is kell a fürdésen és a szórakozáson kívül. Amikor aztán a többi brigád teljesítményétől alapo­san lemaradtak, s látták, hogy az »öreg« táborozok milyen jól érzik magukat, a munka mel­lett is, haza akartak utazni. Mivel pár nap van csak visz- sza a turnuszárásig, nem me­hettek. — Kényesek — jegyzi meg egy másik brigád tagja a kaj­szifa tétjéről. — Nem tudom, az építő táborozás elején, ami­brigádból —, csak nem tud­juk elintézni. Az ózdi gimnazisták egy brigádja újított a formaru­hán. A létra tetején álló kis­lány könyökön felül érő »es­télyi kesztyűt« csavartatott magának a kendőkből. — Nagyon összecsikarták a kezemet az ágak — mondja. — Mit csináltak? — Hát összekarcolták —ne­vetnek a többiek —, csak ná­lunk ezt így mondják. Barta Éva, a tábor egyik műszaki vezetője a legjobb brigádhoz vezet. — Akadue — haj! Akadue — haj! Akadue — haj! Haj! Haj! — köszöntenek bennün­ket csatakiáltással. A 19-es brigád sátoraljaúj­helyi lányokból áll. Minden­nap elsők a brigádverseny­ben. Részt vettek a kapálás­ban, a málnaszedésben, az őszibarack-szüretben. — Mi a titka a jó teljesít- lénynek? Csak az, hogy hoz­zászoktunk a munkához, és szeretünk itt dolgozni. És még egy. Amíg a munkaidőnk tart, nem hűsölünk a fa alatt. A nemrég felavatott bala- tonboglári Kállai Éva önkén­tes ifjúsági építőtáborban már teljesen beredezkedtek a szol­noki és a vasi lányok. A szo­bákat a brigádok ízlésük sze­rint feldíszítették, nem hiány­zik sehonnan sem a kabala, a falakról a sztárfotó, a drót­ból hajtogatott Foxi Maxi és Popeye, a bambusznád és a szalmakalap. Szóval teljesen otthon érzik magukat itt a kö­zépiskolások. Olyan rendben megy a tábori élet, hogy a híradótáblán is megörökítet­ték az egyes mozzanatokat — filmcímekben. Például regge­li: Egy pohár víz; Ebéd; egy krumpli, két krumpli; brigád- verseny: Hajsza a gyémán­tokért; takaradó után: Fény a redőny mögött stb. Bencze Ildikó táborparancs­nok a táborban töltött, ese­ményekben bő­velkedő na­pokról beszél. — A héten Vas és Szolnok megye csapatai között futball­meccset ren­deztünk. Re­mekül sike­rült, vérbeli kispályás mér­kőzés volt. Ket- tő-egyre győ­zött Szolnok megye. Egy al­kalommal if­júságvédelmi előadást hall­gattunk, na­gyon érdekelte a lányokat, utána rögtö­nöztek is eey kis ankétot. Ma estére hajóki­rándulást ter­vezünk, részt veszünk azEx- oressz koktélon. Ezernégyszáz forint jutalmat kaptunk a gazdaságtól, s úgy döntött a tábortanács, hogy az ként most ők szereznek kel­lemes perceket a vendégek­nek. Csatakiáltásoktól, tré­fás társasjátékok zajától zeng a tábor környéke. — Bé, 1, csé, ká, a, icska, bicska, somogyi bicska. Hur­rá! — száll a kiáltás, hírül adva, hogy az idén is somo­gyiaké a romantikus tábor. De tudnak mást is. A Zötyög a taligától kezdve az alsó három brigád ebből a pénzből ingyen jöhet a hajó- útra, a többieknél arányosan iszíjuk el a pénzt, az utolsó három brigád pedig nem kap iutalomjegyet. A legesélyesebbek a juta­ómra a szentgotthárdiak, a iszaiöldváriak és a csepre- jiek. Valamennyien naponta az élen járók között voltak. Most délután az első műszak a parton élvezi a megérde­melt napozást, fürdést, a má- odik műszak lányai a válo­gatóban vannak. Exportra válogatják, csomagolják a ba­rackot. Grundmann Frida, a szom­bathelyi 18-as brigád vezető­je már komoly szaktekintély a válogatásban. — Minden országban más szempontok szerint válogat­juk és csomagoljuk a barac­kot. Jelenleg angol, német és lengyel exportra készítünk. A legnagyobbak és a legzöl­debbek Angliába utaznak. — Vajon miért? Folyik a találgatás. — Mert későn ér oda, s útközben megérik. — Az angolok csak zölden szeretik... — Azért a legnagyobbak, mert ők fizetnek érte legtöb­bet ... Beat-zenérc még a vödrök is könnyebbek. Miskolci lányok a vízben. Készül az »estélyi kesztyűd A csepregiek még beszél­getni se nagyon érnek rá. Már az utolsó napokat töl­tik a táborban, most sem szeretnének lemaradni, ha eddig tartották a szintet, ök talán a legön­zetlenebbek és a legszorgal- masabbak. Ezt az is bizonyít­ja, hogy a sző­lőkapálásnál és a kötözésnél még olyan sort is megmun­káltak, ame­lyet mások ott­hagytak. Tehát terven felül is dolgoztak. — Nem akar- f tűk, hogy szó érje a »tábor elejét« — mondják. Lengyeltóti­ban a tóparti tábor csaknem üres. De nem csöndes. A lányok egyhar- mada van csak itthon, az egyik rész a hajtatéban dol­gozik, a másik a Balatonban fürdik. A hangerőről azon­ban nehezen lehetne a lét­számra követkztetni. Az Eötvös Egyetemi Színpad há­rom ta§ja adott az imént egy harmincperces verses össze­állítást Esti sugárkoszorú Alumínium dalig mindent felvonultatnak repertoárjuk­ból. Közben az egvik kislány csomaggal tér vissza a töb­biekhez. Kíváncsi pillantások között bontogatja: több nagy tábla mogyorós csokoládé. Csak a fonyódi gimnazistáké. Az igazgatójuk küldte. — Ez azért nem igazságos — morognak a többiek. Bár biztosak benne, hogy nekik is jut egy-egy szelet. A hajtatóházban már a műszak végére járnak. Nem éppen jókedvűek itt a lá­nyok, mivel az átvételnél több ládát újra kellett rak- niuK. — Annyian voltak itt, mindenki másként magyaráz­ta — panaszolják. Ám amikor megemlítjük, hogy hamarosan búcsút kell venni a tábortól, a mérgelő- dés ellenére is szinte vala­mennyien azt mondják, hogy szívesen .maradnának még. — A többieknek jó — jegy­Száz torokból egyszerre száll a csataWáltás Lengyeltótiban. címmel Ady, Nagy László, József Attila, Jannisz Rit- szosz, Szécsi Margit legszebb szerelmes verseiből. Tapssal és virágcsokorral köszönték meg a lányok, s viszonzás­zi meg az egyik —, ők jöhet­nek jövőre is. Mi, negvedike- sek sajnos már nem. Legföl­jebb látogatóba ... Strubl Márta Fotó: Jávori Bél»

Next

/
Thumbnails
Contents